Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-03 / 2. szám

1911 január 1 DÉLMAGYARORSZÁG 5 ban az állami közigazgatást állami szervek utján, az önkormányzat körébe tartozó gazdasági, vagyonkezelési közigazgatást önkormányzati szervekkel lehetne végeztetni. (Helyeslés.) A haladó korszellem uj eszméket irt zászlójára s azokkal kopogtat kapuinkon. A most vázolt törvényes alakulás kell hozzá, hogy a városi polgárság ősi erényei, a szorgalom, takarékosság, józan erkölcs, emberszeretet lehessen segítője a küszöbön levő és föltartóztathatlanul közeledő nagy társadalmi átalakulásnak. Mert a jó, uj eszmék akkor hoznak magukkal áldást, ha régi jó intézmények föntartásával, fejlesztésével, tökéletesítésével valósulnak meg. A mult dicsősége fogjon kezet a jövendő reménységével ! Hogy bizalommal nézzünk a jövőbe, arra följogosít vezetőnk: polgármesterünk egyénisége, akinek jelleme és gondolkozás módja a szegedi népben rejlő őserő legsajátabb terméke, azé az anyaföldó, amelynek legszentebb eszményeit ismeri, magáénak vallja és megvalósítani igyekszik. Aki tudja, hogy csak azt szabad csinálni, ami lehetséges, de minden lehetségest meg kell csinálni. Aki a mai világban eszményekért azért harcol félelem nélkül, mert tudja, hogy az igazak sorsát nem csupán földi emberek keze intézi. (Éljenzés.) Adja isten, hogy fáradtságának, munkájának annyi sikerét lássa az uj évben is, mint amenynyire vissza tekinteni joga van s akkor lesz hűséges munkatársainak, a tiszti karnak és a város népének igazán boldog ez az uj esztendő! (Hosszan tartó, lelkes éljenzés.) Lázár György dr, polgármester mondta el ezután lapunk vezető helyén olvasható nagyszabású beszédét, melyet a tisztikar lelkesen megéljon/.ett s ezzel az üdvözlés véget ért. * A rendőrség tisztikara reggel kilenc órakor tisztelgett Somogyi Szilveszter dr, főkapitánynál és kifejezte újévi jókivánatait. A városi adóhivatal tisztviselői is fölkeresték főnöküket, Szekerke Lajos tanácsost és az évforduló alkalmából köszöntötték. A v/éderő-reform. — Megreformálják a hadsereget. — (Saját tudósítónktól.) A véderó'-reform törvényjavaslat formájában már nemsokára a Ház elé kerül. Legfontosabb részei a reformnak a két éves katonai szolgálat behozatala és a hadsereg létszámának emelése. A hadiállomány eddig kilencszázezer főből állott, mig ha a véderő' törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, a hadsereg létszáma másfél milliót fog kitenni. Schönaich báró közös hadügyminiszter rendkívül fontosnak tartja ugy a létszám emeléset, mint a határok védelmének kiegészítését, Uj hadtesteket állítanak föl olasz, orosz és a délkeleti határokon. A véderő-reformmal Berliner Tagblatt mai száma rendkívül érdekes és hosszú cikkben foglalkozik. A cikk főbb pontjait itt közöljük: A véderő reformja, mely nemsokára eg.v uj törvényben nyer megoldást, az aktiv és tartalékos szolgálati idő leszállítására van megállapítva. A mai szolgálati idő helyett kétéves szolgálati idő lesz, kivéve a lovasságot és a lovas tüzérséget, ahol ugyanis három évig, a haditengerészetnél pedig négy évig keli szolgálni a legénységnek. Az újoncok számát a mai létszám felével fogják fölemelni. A monarchia hadseregéhez százötvennégyezer embert fognak besorozni. A mai ujonclétszám százhatezer ember. Tízezer emberrel fogják kiegészíteni a tüzérség és forgalmi csapatok emberállományát. A honvédség létszámának fölemelését is tervezi a véderő-reform, még pedig mind a két honvéd hadseregót. E szerint a magyar honvédség létszámát hétezer emberrel szaporítják, ugyanennyivel az osztrák honvédállományt is. Az évi ujoncszükséglet folytán a szolgálat kereken százkilencvenkétezer ember lesz. Huszonegyezer ember marad, akik a katonai szolgálat terén kedvezésben fognak részesülni A hadi létszám jelentősen fog emelkedni. Schönaich báró közöshadügyminiszter ugyanis a legutóbbi delegációs ülésen ismételten hangoztatta, hogy szükségesnek tartja a monarchia hadi létszámának megerősítését, mert háború esetén több harcvonalra kell elkészülni. A hadi létszám ma kilencszázezer ember, jövőre ezt másfél millióra fogják emelni, ami hatszázezer emberszaporitást jelent. Nagyon fontos kérdés a két honvédség teljes egyenlővé tótele. Eddig a honvédséghez magasabb korból soroztak, a véderő-reform szerint ezentúl ugy a közös hadseregben, mint a honvédségnél a hadi kötelezettség tiz esztendeig tart. A tényleges szolgálat két esztendő, ekónt a hadkötelezettség egyenlő arányú a honvédségnél és a közöshadseregnél. Mindez a sorhadi-állomány további emelkedését jelenti ós ezzel összesen egymilliónyolcszázezer csupa huszonegyéves katonákból fog állani. A szervezeti reform is fontos pontja a vóderő-javaslatnak. Az uj védő-törvény keresztülviszi a tábori tüzőrsóg reorganizációját ós a nehóztüzőrsóg, valamint a vártüzérség szaporítását. A jövőben minden egyes tüzérségnek külön dandárparancsnoka lesz. Egy-egy hadtest százhúsz ágyúval lesz ellátva. leljesen újjászervezik a forgalmi csapatokat. Négy vasúti, két táviró, egy automobil és egy léghajós-osztályt fognak fölállítani. A lovas hadosztályok egy-egy kerékpárszakaszt kapnak. Megszüntetik a negyedik zászlóaljat. Konrádl báró vezérkari főnök sürgette először ennek a zászlóaljnak a megszüntetését, ami annakidején Ferenc Ferdinánd trónörökös tetszését is nagyon megnyerte. az olasz, orosz és délkeleti határokon uj hadtesteket fognak fölállítani. Látogatás Görgei Artúrnál. — Emlékiratain dolgozik a tábornok. — (Saját tudósítónktól.) Görgei Mária Valériautcai lakásának ablakából odalátnia királyi vár monumentális tömegére. A vár lejtőjére. Mindez ott a Görgei ablakában olyan, mint egy szines ablakkép, és ha az ember ott ül a szoba közepén nem is látni egyebet az égre rajzolódó mindenségtől, mint a királyi szimbólumot, az arany koronával ékes királyi várat. Mit .láthat már most Görgei? Aki kilencvenhárom éves ember. A ködök, az esti köd rőt pompájában, ami lángba borítja a vár kolosszális tömegét, vájjon mit lát? Amikor belépek a szobájába, Íróasztalánál ü!. Föláll. Kissé görnyedt tartással és idegenkedve néz körül, mint aki elszokott már a látogatóktól. Aztán, liogy dolgairól beszól, több kedv, szinte frissesóg tetőzik szavaiban. — Sokat dolgozom — mondja, — nem szeretem, ha zavarnak. Terveim vannak, ujak, mostanság gondoltam rájuk. Sokat irok és olvasok. A napokban megbetegedtem, ami anynyira kétségbeejtett, hogy sirni szerettem volna . . . Most is a szememmel van bajom. Képzelje, sok a vérem. Amikor Visegrádról bejöttem, egyszerre csak cserben hagyott a látásom. Elküldtem Grosz professzorért, aki eltiltott a munkától. Egy heti pihenő után aztán újra dolgozhattam. Tanulhatok . . . — Tanulni ? — kérdeztem meglepetve. — Ugy van. Most a földrajzzal is foglalkozom. Sok a pótolni való. A sarki kutatások érdekelnek különösen. Nézze csak, mit olvasok most. Es ezzel kezembe adta könyvet. — E. R. Peary am Nordpol (tneine Aufzeichnungen). — Ez hitelesebb, mint a Cook — mondja. Bár az a vélemény, hogy a legjobb munka mégis a Nansenó. Aztán kedves témájáról, emlékiratairól beszél. — írói ambícióim vannak. Néhány évtizeddel ezelőtt német nyelven kiadtam az Emlékirataimat, amelyek Németországban és Olaszországban sok példányban forognak közkézen Magyarra lefordítani sohasem volt kedvem . . Néhány évvel ezelőtt kedvet kaptam a fordításra és ha megérem, Emlékirataim nemsokára magyar nyelven fognak napvilágot látni. Most már szabadabban szólhatok, a negyvennyolcas idők szereplő emberei régen a sirban vannak Jóformán ketten vagyunk most már csak . . . Ferenc József király, meg én . . . Más kor, más emberek vannak most a szinen. — Ferenc Józsefről is lesz szó az uj földolgozásban ? — Igen. De erről ma még ne többet. Nem foglalkozom a jelennel. Csak a múlttal foglalkozom. — És a ma? — Magyarország politikája én nélkülem is fejlődik. Én nekem már nincs szavam. Én csak a múltnak élek és a jövőnek csak munkálkodni akarok . . . Ezzel búcsúzik az aggastyán tábornok. Lovag U/orzikowszkyné. — Érdekes epizódok egg érdekes életből. — (Saját tudósítónktól.) Az 1879-iki árvízkatasztrófa idején, valahol az Oroszlán-utca környékén a Szegedre sereglett jótékonyszivü grófnők ós más előkelő asszonyok ideiglenes népkonyhát állítottak föl, ahol a tönkrejutott éhező szegedi családokat látták el elemózsiával. Egy ilyen leves és kenyórosztás alkalmával a sátrakból összerótt népkonyha körül ácsorgott egy feketeruhás fiatalasszony. A Károlyi grófnők egyike megszólította: — Jó asszony, jöjjön be a sátor alá, annyi az éhező ember, hogy száz kézzel is alig birjuk szétosztogatni a kenyereket ós megetetni az apró gyermekeket. A feketébe öltözött asszony lovag Worzikowszkyné volt. Beállt a jótékony asszonyok közé és több mint harminc év óta nemcsak hogy közöttük maradt, hanem egyenesen a legelső helyre került még akkor. A Károlyi grófnők megkérdezték tőle, vájjon tagja-e valamely jótékony egyesületnek, ha már annyi melegséggel ós anyai önzetlenséggel viseli a szivén a szegény éhezők dolgát. A fiatal, fekete kendős asszony azt válaszolta, hogy pár éve tagja a szegedi jótékony nőegyesületnek. Attól kezdve lovag Worzikowszkynó neve fogalommá vált a jótékonyság terén. Agitált, fáradozott, áldozatokat hozott ós mivel az éhezőkegyre szaporodtak,lovag Worzikowszkynó volt az, aki bebizonyította, hogy mit is kell nevezni tulajdonképen jótékonyságnak. Még az árviz idején érintkezésbe lépett a kormánynyal és keresztül vitte, hogy a népkonyhában naponta kétezernégyszáz tönkrement ember, asszony és gyermek, vegyest, kapott enni. Kótezernégyszáz ember ! Egész kis falu kanalazta a levest és melegedett az árviz idején, a kemény téli hideg napokban a népkonyhában. Lovag Worzikowszkynó akkor már a Vöröskereszt Egyesületnek is tagja volt és mindama jótétemények között, amelyeket a Vöröskereszt tagjai azóta gyakoroltak, a Worzikowszkyuéó volt a legnagyobb. Az akkori kormány nevében Tisza Lajos gróf sajátkezüleg aláirt levélben fejezte ki elismerését lovag Worzikowszkynónak. Sőt később, amikor az ínséges vidékeken népkonyha fölállítását tervezte a kormány, lovag Worzikowszkynóhoz fordult tanácsokért ós adatokért. 1882. január 2-án néhai Erzsébet királyné, mint a Vöröskereszt Egyesület feje, sajátkezüleg aláirt okmányban fejezte ki elismerését lovag Worzikowszkynónak a jótékonyság terén szerzett nagy érdemeiért. Ez az okmány, valamint Stefánia hercegnő okmánylevele a legszebb é» legbecsesebb ereklyéi a méltóságos asszonynak. 1904-ben, amikor a Vörös Kereszt Egyesület jubileumot ült, könyvet adtak ki az egyesület működéséről. Csekonics Endre gróf elnök a könyv lapozgatása közben minden oldalon szerepelni látta lovag Worzikowszkynó nevét. — Vájjon ki lehet ez az úriasszony, aki ennyi ós ilyen áldásos munkát végzett? Él még? — Igen — válaszolt a gróf egyik embere. — Hol? — Szegeden. — Akkor ennek az uriasszonynak nem a mi elismerésünk, hanem a legfelsőbb elismerés jár.