Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-03 / 2. szám

4 DELNAGVARORSZÁG 1911 január 3 ugyanebből az okból elmaradt. A király jó egész­ségéről tanúskodik az is, hogy a mára kitűzött külön kihallgatások nem maradtak el. A király a schönbrunni kastélyban ma fogadta Sziktusz bourboni és pármai herceget és Cheriek b írót, a családi alapok igazgatóját. Ezek az intézke­dések is arról tanúskodnak, hogy aggodalomra nincs ok és hogy a nátha néhány nap múlva megszűnik. Schönbrunn, január 2. A király állapota kielégítő. Eddig nem mu­tatkoztak oly aggasztó jelenségek, amelyek miatt különös óvatossági intézkedéseket kellene tenni. Az egyetlen intézkedés az volt, hogy őfelsége ma Schönbrunnban marad ós lemon­datta az általános kihallgatásokat, de a külö­nös kihallgatások nem maradnak el s a király Schönbrunnban fogadni fogja mindazokat az udvari méltóságokat, akik neki naponként elő­terjesztéseket tesznek. Igy ma délelőtt tizenegy órakor Schiessl kabinetigazgatót ós Bolfras báró főhadsegédet fogadta, akik megtették rendes előterjesztéseiket. Kerzl udvari orvos a hozzá intézett kérdésre ezt felelte : — őfelségének nincs láza s állapota sem ag­gasztó, mert köhög. A királynál közönséges nátháról van szó, amely nem kiván különös kezelést. Ma délelőtt Mária Valéria királyi hercegnő, Lipót bajor herceg és a királyi családnak többi tagja tuda­kozódott a király állapotáról. Montenuovo her­ceg főudvarmester ma délelőtt bejelentette a királynak Szixtusz herceg megérkezését ós amikor a király szobájából kijött, ezt mondta : — Betegségről szó sem lehet. Mindössze könnyű nátháról van szó, amely a király egész­ségét semmiképen sem alterálja. Őfelsége csak azért marad szobájában, mert Kerzl udvari or­vos óvatosságból azt kívánta. Bécs, január 2. A király meghűléséről elterjedt hirek nem felelnek meg a valóságnak. A király teljesen egészséges, nem is volt komoly baia. Ma, ami­kor audiencián megjelent nála Szixtusz herceg, a kihallgatás után megjegyezte, hogy őfelsége pompás színben vnn. SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. Január 3, kedd: A testőr. „ 4. szerda: A testőr. „ 5, csütörtök: A vándorlegény. „ 6, péntek d. u: A balkáni hercegnő. „ 6, „ este: A cégér. „ 7, szombat: Narancsvirág és Édes öregem. (Bemutató.) „ 8, vasárnapd.a.: A gyerekasszony. „ 8, „ este: Narancsvirág és Édes öregem „ 9, hétfő: Narancsvirág és Édes öregem Fodor Ella leuele. (Saját tudósítónktól.) A szegedi színtársulat kiváló művésznője. Fodor Ella a napokban le­velet kapott a Temesvári Színház cimü lap szerkesztőségétől, amelyben arra kérik, hogy irjon néhány sort a lapba. Fodor Ella a föl­kérésre a következő levélben válaszolt: Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Kedves sorokban arra kér, hogy magamról irjak. Hát ez kegyetlen kívánság. Hiszen fény­képünk alá — már csak pusztán hiúságból is — nem jegyezhetjük föl hibáinkat s az eré­nyek följegyzése, ez már az önök hálátlan, ré­buszos munkája. Ezek szerint ugyebár beláthatja, hogy sike­reimről nem beszélhetek. Aztán miért is járja lelküuk az elmúlt dicsőségek utait, amikor ezer vágy kerget a jövő virágos álmai után . . . Azokhoz a kevesekhez tartozom, kiket a hét­köznapi élet egyhangúsága nem tud, nem fog kielégíteni soha, akik küzdeni akarnak az egyetlen célért, amelyért élni érdemes s szóp­órt, a művészetért! Imádom pályámat, egész lelkemmel csüngök rajta és ha el tudom érni azt, hogy egy-egy alakitásom könnyeket csal az emberek sze­meibe, boldognak érzem magam és meg vagyok elégedve! A színpad oltár, melynek zsámolyán áldozni akarok, komoly munka, művészi érvényesülés eszközeivel. A szegedi fészekből szerteszét repülnek el a dalos madarak. Elmúlt esztendők szépséges emlékei lelkemre nehezülnek e pillanatban. Azokra gondolok, akiktől elszakít a mi cigány­életünk hóbortosán bolondos akarata — és azokra gondolok, akik közé szivem egész sze­retetét viszem magammal! Amikor bucsut veszek eddigi sikereim szín­helyétől, a zugó tapsok, babérok és virágok káoszából egy jóságos ember képe mosolyog felém . . . Makó Lajos. Eszembe jut egy feledhetetlen színházi estém Bánk-bán előadása, az ő utolsó szereplése . . . Amikor a szerető közönség lelkes ünneplése az én jó Tiborcomat a kárpit elé szólította — amikor büszkén és szeretettel vitt a publikum elé a harsogó tetszés viharos zajában! Szegény Tiborc . . . halálod után Melindának uj, őszinte Tiborc keresésére kellett indul­nia . . . Budapesti vendégszereplésem alkalmával, amikor a Baccarat parádés női szerepében ját­szottam a főváros közönségé előtt, akkor Krecsányi igazgató ur szeretettel liivott Ma­gukhoz kedves Szerkesztő uram! És én öröm­mel megyek. A szegedi lelkes közönségemtől nehezen búcsúzom, de örömmel ós nagy ambi­ciók lelkes akaratával, szeretettel megyek az én nagyrabecsült uj direktorom kedves tábo­rába, akit önök is méltán annyira tisztelnek és szeretnek. Minden kívánságom az, hogy testvéri szere­tettel fogadjanak. Üdvözlöm önöket mind, mind, szivem egész szeretetével. A kedves viszontlátásra! Fodor Ella. Igaza van Fodor Ellának: uj, őszinte Tiboréra van szüksége, aki a fiatal, ambiciózus művész­nőt vezesse, oktassa, biztassa és ne hagyja elcsüggedni. Szegeden ilyen direktort hosszú éveken keresztül nélkülözni fognak a színtár­sulat tagjai ós ha egy-egy önérzetes művész vagy művésznő véletlenül ide is téved közénk, a hatalmas igazgató rajta lesz, hogy minél ha­marább megunja a dicsőséget és tovább álljon. Ha a közönség megkedveli — az nem baj. Ezen könnyen tulteszi magát Almüssy ur, aki­nek ugy látszik elve a közönség ellen csele­kedni. * A szegedi líráuia színházban ismét szenzációs a miisor, hét szép kép keretében megint telt ház gyönyörködik a több fejezet­ből összeállított Leányvásár cimü remek angol filmben. A fehér rabszolganők megható regényét eleveníti föl előttünk ez a ritka módra megható és tanulságos miidarab; a leánykereskedelem titkait ismerjük meg az ízléses diszkrécióval előadott mozgóképből. Mindenki fiatal, nagy, leány és asszony egyaránt okulhat a társadalom kitaszítottjainak eme drámájából. A még kedden és szerdán látható műsor minden egyes szá­mát, mint rendesen, nagy tetszés fogadta. A Ház első ülése. Kedden tartja szünet után első ülését a Ház. Napirendre a szerb kereskedelmi szerződés van kitűzve. Minthogy a törvényjavaslat első tárgyalásakor a pár­tok vezérszónokai lebeszéltek, sőt a Sándor Pál támasztotta vihar is elült, több beszéd általánosságban aligha lesz. A részleteknél Polőnyi Géza fog fölszólalni. A szerb keres­kedelmi szerződés letárgyalása ' után pedig a bankjavaslat kerül sorra. Több lap azt közölte, hogy a trónörökös nyilatkozata tár­gyában Polőnyi Géza a holnapi ülésen sür­gős interpellációt kiván előterjeszteni. Tudó­sítónk ma fölkereste Polőnyi Gézát, aki azt jelentette ki, hogy az ő interpellációjáról szóló közlések csak kombinációk. Kormányválság Spanyolországban. Mad­ridból jelentik: A minisztertanács, tekintettel a kormányprogram első részének megvalósítá­sára, elhatározta, hogy holnap a királynak előterjeszti az egész kabinet lemondását ós ily módon fölveti a bizalmi kérdést. Canalejas miniszterelnök, aki fölvetette a bizalmi kérdést, újból megbízást kapott a minisztérium megala­kítására. A király reábízta, hogy a belátása szerint szükségesnek látszó változtatásokat a kabinetben megtegye ós helyeselte a miniszter­elnök politikai programját. A belügyminiszter jelentése szerint az uj dezignált miniszterek a következők: közmunkaügy Gasset; belügy: Costrilló Alt'onzo; közoktatásügy: Sawador Amos. Az újonnan kinevezett miniszterek való­színűleg már holnap leteszik az esküt. Alfonz király ötödikén Sevillába megy, ahonnan ja­nuár tizenhatodikán Madridba tér vissza. Újév a városházán. — fi polgármester üdvözlése. — (Saját tudósítónktól.) ősi hagyomány a sze­gedi városházán, hogy a tisztviselő kar testü­letileg járul az uj esztendő első napján a város feje és első polgára : a polgármester elé, hogy kifejezze előtte jókívánságait az évforduló al­kalmából. Ez a hagyomány vasárnap délelőtt is­kifejezésre jutott a torony alatt, ahol ünnep­lőbe öltözve, fekete tömegben Vették körül a város tisztviselői Lázár György dr, polgármes­tert s nevükben Taschler Endre főjegyző kö­szöntötte a vezért, a munka mintaképét,-kérte' őt, hogy vezesse tovább is az eddigi ambíció­val ós munkakedvvel azt a gárdát, melynek minden tagja az ő hűséges, buzgó munkatársa Két beszéd hangzott el ez alkalommal a to-*' rony alatt. Klasszikusan tömör mind a kettő e­jellemző a város közigazgatására. Lázár György' dr polgármester magvas, nagyszabású beszédét lapunk vezető helyén közöljük, a főjegyző be­széde pedig alább olvasható. A közigazgatás átformálását célzó ez a beszéd, nagy tetszéssel találkozott. A tisztviselők délelőtt tiz órakor gyülekeztek a városháza tanácstermében s onnan a főjegyző vezetésével mentek át a polgármester szobá­jába, ahol körben helyezkedtek el. A polgár­mester a tanács összes tagjainak társaságában fogadta a nagy küldöttséget. Taschler Endre főjegyző a következő beszé­det intézte a polgármesterhez : Nagyságos Polgármester ur ! A hétköznapok sorában a mai ünnep megállit bennünket egy pillanatra és alkalmat ád arra, hogy visszafelé tekintve, számot vessünk ciZZüJ, vájjon mikópen teljesítettük a ránk bizolt kötelezettségeket és hogy a jövőbe nézve, igyekezzünk megismerni a ránk váró föladatokat s fölmérjük, hogy mi­lyen erőnk van azok megvalósítására. A múltra eső munkánknak mások az illeté­kes bírái, a városi tisztikar a nyugodt öntudat meggyőződésével csupán annyit mondhatna el, hogy szándékaink tisztaságában és cselekede­teinek önzetlenségében kételkedni senkinek oka nem lehet. A jövő kérdései közül a legközelebbről az érdekel bennünket, hogy a városi közigazgatás törvényhozási rendezésének ügye annyira elő­térbe nyomul, hogy az megoldás nélkül többé le nem kerülhet a napirendről. Mindinkább be­látják, hogy az uj közigazgatási rend megoldá­sára a jelen kor szükségleteiben ós a jövő föl­adataiban kell koresni az érveket, nem pedig a letűnt korszak hagyományaiban, melyben ha tökéletlen volt is, igazolható a megye közigaz­gatási működése. De még akkor is méltányta­lanság megfeledkezni arról, hogy a mi csekély közigazgatás és jogélet történetünk legvéresebb és legszomorúbb korszakában a török-német sanyargatás idejében megmaradt, az a városok­ban talált menedéket s innon befolyásolta a népességet és mozgalmait. A városok mentet­ték meg az akkori népesség igen jelentékeny részét s nekik lehet köszön i, hogy az egész ország pusztasággá nem változott. Mindig a városok voltak az ipar és kereskedelem, a tőke, a pénzforgalom központjai; szárnyaik alatt hú­zódik meg a közművelődés s anyagi erejüknél fogva ők viselték azokat a terheket, amelyek nélkül az állam fönn nem állhat; a városok ereje adott módot arra, hogy a megyék sikra száll­hattak az alkotmány védelmében. (Ugy van.) Ezen a történeti alapon fejlődve azután a városok mindig inkább gazdasági, mint közjogi szervezetek voltak; azok ma is; s fejlődésünk­nek egyik'; akadálya az volt,— az ma is — hogy a törvényhatóságokat érintő törvények a me­gyére szabott intézményeket a városokra is rákónyszeritették, részint pedig a magasra fej­lődött városi közületeket a kicsinyesebb élet­viszonyokra illő községi szervezetek békéi közé szorították. A városok fejlődésének nagy nemzeti érde­két tehát nem elégíti ki a közigazgatásnak ál­talánosságban hangoztatott reformja, hanem az az önálló külön városi törvény megalkotását sürgeti. A mi föladatunk az, hogy a közigazgatás ál­lamosítása és a választási rendszer föntartása közötti elvi küzdelemben el ne engedjük esni azt az eszmét, hogy a városok történeti fejlő­dése, jövendő haladása, különleges föladatai ós céljai, minden más közjogi alakulattól függet­lenül megalkotandó intézményes berendezke­dést, megalkuvás nélkül követelnek. Másod­rendű kérdés az, hogy ebben az uj alakulatj

Next

/
Thumbnails
Contents