Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1911-01-22 / 18. szám
1911 január 20 DELMAGYARORSZAG 3 dik háborút a nagy menyei birodalom ellen, hogy ne jusson még egyszer eszébe fölemelni Japán terjeszkedése ellen tiltakozó szavát. Az európai lapok is átvették azt a tókiói hiradást és már találgatták is, milyen esélylyel indulna most meg a háború a két keleti ország között. Kimutatták, hogy a győzelem sokkal több áldozatot kivánna most Japántól, mint tizenöt évvel /ezelőtt, mert most Kinának is van több mint félmillió szervezett, modernül fölfegyverkezett hadserege. Ha még számbavesszük, hogy Oroszország hatalmas flottaprogramja is egy-két év alatt megvalósul, akkor tisztában leszünk, miért siet Japán a háborúval, amely bármerre óhajt is terjeszkedni, elkerülhetetlennek látszik. De föltétlenül szükséges a terjeszkedés is, mert különben a mikádó birodalmát a saját fegyveres hatalma teszi tönkre. A képviselőház ülése. — Négyszáz képviselő hiányzott . . . — (Saját tudósítónktól.) A szombati ülésnek meglett a várva-várt érdekessége. Nem az, hogy Polónyi Géza vállalkozott a Ház kibeszélésére, hanem: hogy nem beszélhette ki a képviselőket, hogy a képviselők egyszerűen kivül maradtak. Amikor Polónyi Géza neki készülődött tagadhatatlanul unalmasan hosszú beszédének elmondására, akkor vette észre aj elnöklő Návay Lajossal együtt, hogy a képviselők elmaradtak. Nem kértek a bankvitéból, sem a polónyiádákból. Hát elmaradtak. Négyszáz képviselő nélkül bankvitázott szombaton a t. Ház. Négyszáz képviselő elmaradt. Csak ennyi. Ellenben negyven megjelent, közöttük nem egy későn, amikor fölírták őket, mint a rossz gyerekeket. A tölirottak között volt Justh Gyula aki ugylátszik nem a bankvita vezetője. Hanem inkább az elmaradás buzgó harcosa. Polónyi Géza, aki állitólag fogadást kötött, hogy amikor ma kibeszéli délután télhárom órakor a képviselőházat, az utolsó mondatot ugy fogja elmondani, mintha a beszédet el se kezdte volna. És a fogadást meg is nyerte. Igaz, hogy egyebet nem. Érdekesen beszélt, amint Polónyi Géza érdekesen tud hallgatni is, különösen ha nem kell. Beszédéből azonban hiányzott a bohókás vonás, a polónyi-féle humor. Hát mégis rögtönzött. Egyszerűen leverte a vizespoharat, lelocsolta — az ülésnél fogva — alatta levő képviselőket, köröttük Hock Jánost, aki ezjjeig tapsolt, derült, bólogatott a beszélő polónyi-száj felé, de a lelocsolás után dühös szemérmetességgel rázta reverendáját. Csupa volt. Egyik ifjú munkapárti képviselő nem allhatta meg, hogy ne szellemeskedjen öt Percre. Tehát megjegyezte: . — Ha ez a Polónyi beszól, mindig jobban lobban künn vagyunk a vizből. He Hock János nem nevetett. Igáz, hogy nem olyan áhitatos buzgalommal hallgatta eztán Polónyi Gézát, aki semmi egyebet se tett, csak beszólt, beszélt, beszólt. Még tán most is beszélne, ha hallgatták volna ... A szombati ülés féltizenegy órakor kezdődött. Návay Lajos elnök: Az ülést megnyitom. Huszár Károly: Nem vagyunk negyvenen! Az elnök: A mai ülés jegyzőkönyvét Vermes z°ltán jegyző ur vezeti. Minthogy a Ház nincs eeyütt tanácskozásképes számban, az ülést öt Percre felfüggesztem. Azután katalógus olvasás következik. (Zaj. Mozgás,) Szünet után az elnök a házszabályok kÓtszázÖtvenkilencedik szakasza alapján fölolvastatja a névsort. Négyszáz képviselő hiányzik. (Interpellációk.) Az interpellációs könyvben a kővetkező három interpelláció van bejegyezve: 1. Sümegi Vilmos — a honvédelmi miniszterhez — katonai brutalitások folytán öngyilkossá lett Hlatky Zoltán ügyében. 2. Szmrecsányi György — a belügyminiszterhez — a Poolban levő hajóstársaságok ós a kormány közt létrejött szerződés tárgyában. 3. Huszár Károly (sárvári) — az igazságügyminiszterhez — az ökörmezői járásban százszámra előfordult hamis közokiratok miatt. (Polónyi Géza beszéde.) Következett a bankszabadalom meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Polónyi Géza mindenekelőtt rámutat arra, hogy amikor a munkapárt egy órával meghosszabbítja az ülések idejét, ugyanakkor konstatálni kell a Ház tanácskozásképességét. Ilyen körülmények-közt nem sok remény van ajra, hogy a többséggel szemben a meggyőzés fegyverét lehessen használni. A tárgyalás alatt lévő javaslat azzal a követeléssel lép föl, hogy ugy, ahogy van, minden változtatás nélkül kell elfogadni. Ez nem jelent egyebet, mint a többségi abszolutizmust. Cáfolja azt az állítást, mintha a bank- és valutarendezós nem volna politikai kérdés. Épen ellenkezőleg, ha van valami, ami politikai kérdés, akkor a bank- és valutakérdés az. A javaslat hirhedt ötödik szakasza egyenesen a házszabályokba ütközik. A Ház eddig féltékenyen őrizte házszabályalkotási jogát, még a királylyal szemben is és ime, most ez a szakasz közössé teszi a házszabályokat Ausztriával. Hiszen odaát már tiltakoznak a házszabályok e közössége ellen s a törvényből kivéve, inkább a házszabályokat akarják módositani. Már ez a merénylet is elegendő arra, hogy később kifejtendő gazdasági okai nélkül is elég alapja legyen az önálló jegybankot követelni. A Benedikt-formulát mondják sokan, köztük Okolicsányi is, az önálló jegybank legfőbb akadályának. ő ezzel szemben furcsa helyzetben van, mert annakidején ő ellenzéke volt a Benedikt-formulának ós Okolicaányi a formula támogatói közé tartozott. A Bcnedikt-fornwla is egyik éka annak, hogy nekünk 1917-re nem is lehet álmodnunk az önálló vámterületről, 1899-ben, a Széli-féle kiegyezés idején, az volt & magyar törekvés, hogy a nagy reformok, mint vámterület, bank stb. ne kumulálódjanak egy időpontra. Most azonban épen egy időpontra van kitolva minden és megvalósításuk ezért lehetetlen. Egyes vámszerződéseink már 1915-ben lejárnak, de nem lesz módunkban meghosszabbítani őket, mert Önálló intézkedéseinket a még két évig tartó vámközösség megakadályozza. A parlkment fizikai lehetetlenség élé vin állitva a törvényalkotásban. Itt van a bankakta 55. cikkelye, mely mindkét kormánynak jogot ad, hogy váltó alapján hitelt vehessen igénybe. Minthogy az állam nem cég, váltót sem vehet igénybe, tehát van egyotyan törvényünk, amely nonsens. Az ilyesminek az az oka, hogy a törvények alkotása igen bonyolódott. Azt hiszi, hogy senki, sem az előadó, sem a miniszter nem olvasta' áz összes, az indokolásban citált törvényeket. Hock János: Lássátok, lássátok! Polónyi Géza (az Írásai közt kotorász, közben leveri a melléje készitett vizespoharat, amely nagy csörömpölés közben leesik). A körüllevő padok megtelnek vizzel, Hock János pedig, aki Polónyi előtt ül, a jobboldal hangos nevetése közben facjsarja ázott reverendáját. Polónyi Géza kimutatja a javaslat közjogi abszurditásait. Az ötödik szakasz jogot ad a pénzügyminiszternek arra, hogy teljes egészében megujitsa az 1892. évi érmeszerződést. E szerződósben azonban olyan dolgok vannak, amelyek idejüket multák, olyan pénznemek, amelyek azóta törvényesen ki vannak véve a forgalomból. Jogot ad továbbá a törvény arra, hogy a kormány levantei ezüstöket verethessen, melyeknek létezését semmiféle törvény nem biztosithatja. Szünet után újra Polónyi Géza beszélt. Félhárom óra előtt áttértek az interpellációkra. Az ülés három előtt végződött. Fizessenek a fejedelmek. A német birodalmi gyűlés — mint Berlinből táviratozzák — rendkivül érdekes határozatot hozott. Az értéknövekedési törvényjavaslatot tárgyalta a Ház második olvasásban. A hatodik szakasz tágyalásánál a Ház elutasította a konzervativek azon javaslatát, hogy a fejedelem ós a fejedelem felesége az illető adó alól föl legyenek szabadítva. A javaslat mellett szavaztak a konzervativek, a centrum, a jobbpárt egy része és a nemzeti liberálisok többsége. A lengyelek elhagyták a termet. Érdekes, hogy maga a kormánypárt is a javaslat ellen szavazott. Fizessenek a fejedelmek, — határozta a birodalmi gyűlés és talán ez az első szó a Reiehstagban, amely a fejedelmek ellen elhangzott. Tízmilliós beruházás Szeged város építkezésére. (Saját tudósítónktól.) Szeged város mérnöki hivatala, mint minden év elején, ugy most is egybeállította az építkezések programját. Tizmillió koronánál magasabb az az összeg, mely beruházásokra kell és bár az egyes tételek akár költségvetésileg, akár alapokban biztosítva vannak, kételkednünk kell, hogy a mérnökség alább ismertetett programja az idén teljes megvalósításra kerüljön. Ez a kételkedésünk korántsem bizalmatlanság, mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogy hatóságunk egyre dolgozik a város haladásán, közintézményeinek elörevitelén, hanem oly roppant ez a munkahalmaz, hogy azt egy évben megkezdeni nem lehet. Itt van például az uj nagykórház ós a fogadalmi templom építésének az ügye. Mind a kettő az idei programban szerepel és bizony alig hihetjük, hogy sor kerüljön az épitósük elkezdésére. Egyébként pedig ismertetjük a hatalmas programot, amint azt a mérnökség egybeállltbtta: A belterületen: Kocsiutak és gyalogjárók aszfaltozása 1,000.000 K Kövezés uj kővel 29.000 „ Kövezés régi kőanyaggal .... 89.000 „ Ezekre a munkákra az árlejtést még március hónap első felében kiirják. Feltöltési munkák 400.000 K Dugonics-utcai polgári iskola őpitóse 180.000 „ Fogadalmi templom építése . , . 1,500.000 „ Közkórház épitése 4,000.000 „ Zeneiskola épitése 400.000 , Marstéri laktanya kibővítése . . . 400.000 „ Kolozsvári-téri elemi iskola épitése 200.000 „ Katonai barakok épitése .... 360.000 „ Huszárlaktanyai markotányos épület 34.000 „ Vágóhíd kibővítésé 140.000 „ Csongrádi-sugáruti iskola kibővítése 70.000 , RőSzkei templom épitése .... 60.000 „ Vasutas palota épitése 1,100.000 „ A külterületen : CsÓrvai müüt kiépítésé . . . . . 330.000 K Három utkaparó-ház építése . . . 9.810 „ Mint jelfeztük, á tifc millió koronát meghaladják ezék á köizépitkezósek. Tény, hogy ez a program aktuális, azonban ismételten kijelentjük, hogy ez a program az idén nem válik valóra, sőt több tétel még a jövő évben is megmarad, mint programtétel és ugy is fog szerepelni. Ennyi közmunkát majd akkor lehet sommásan elintézni, hogyha a városnak meglesz a saját téglagyára. És a városi téglagyár létesitése pedig — nincs a programban. Anélkül pedig nem fog a mi mérnökségünk ekkora programot egy évben valóra váltani. Tisza István Aradon. Tisza István gróf bejelentette, hogy e hónap huszonnyolcadikán Aradra megy és hosszabb ideig ott marad tartózkodásra. Pénteken este Varjassy Lajos polgármester bizalmas értekezletet hivott össze, amelyen elhatározták, hogy Tisza István fogadtatásán és a tiszteletére rendezendő ünnepségeken az egész város pártkülönbség nélkül vesz részt. Az értekezleten a polgármester elmondotta, hogy a tisztikar többször kérte már, hogy ilyen közesemónyek alkalmára hivják meg. Indítványozza tehát, hogy hivják meg a Tisza-ünnepélyekre Fekete vezérőrnagy tér.