Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-22 / 18. szám

Ammknr 1911 II. évfolyam, 18. szám Rítpontl szerkesztőséi! és kiadóhivatal Szeged, 1=3 Korona-utca 15. szám e=J Budapesti szerkesztőség é« kiadóhivatal IV., ^ Városház-utca 3. szám a ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: egész évre . K 24'— félévre . . . R 12 — negyedévre. R b'— egy hónapra R 2-— Egyes szám ára 10 GUér ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN egész évre . R 28— félévre . . . R 14-— negyedévre . R 7'— egy hónapra R 2-40 Egyes szám ára 10 fillér A városok hússal való ellátása. Elmondta Serényi Béla gróf, földmivelésügyi miniszter. Minden ország: szokása már, hogy a maga fogyasztását a lehetőségig a maga termelésének fentartsa. Minden­esetre Magyarországnak is abból a szempontból kell kiindulnia, hogy mind­azon fogyasztási cikkek, melyek ebben az országban elfogyasztatnak, első­sorban ebben az országban produkál­tassanak. Azt hiszem, hogy mikor a szerb szerződésben foglalt kontingenst meg­adtuk, akkor a szomszéd állammal yaló szerződés szempontjából, mi ezt bátran és teljesen jóhiszeműen tehet­tük azon fontos szempontnál fogva, mely szerint a szomszéd állammal ilyen koncessziók megadása mellett minden­esetre szerződni kell. Én a hus árát sem szeretem drágá­nak nevezni, mert abban a vélemény­ben vagyok, hogy a hus áremelkedése olyan mértékben történt, mint minden más árucikké. Ennek igen sok oka van. Egyik az is, hogy az aranyterme­tésnek az utolsó tiz évben való foko­zódása a pénz értékének és vásárló­képességének csökkenését vonta maga ntán s ez is egyike azon számos °koknak, melyek a hus áremelkedését ®Jőidézték. De itt elsősorban abból a | Lesz még egyszer kikelet l Lesz még egyszer kikelet, Diadalnak büszke napja! Látni fogtok engemet Lángszekéren fölragadva. Ünnep lesz a természetben, As örök nap fog ragyogni És a légben szél se rebben, Nem fog a vész háborogni. Égen felhő nem fog úszni, Tiszta less a nagyvilágszem ; Ámde mégse fog ssomjusni A mezőkön egy virág sem. Fényhaboknak óceánján Büszke gályák ringatóznak S a halandók égbe látván. Gyönyörökben haldokolnak. Senki nem lesz bus, betejj, Megtörik a bűn hatalma; Szabadság ül ünnepet Mindeneket fölragadva. Szent hitére, akit térit, Üdvözölni fog as ember; szempontból kiindulva, hogy minden országnak fogyasztását megtartsuk ugyanazon ország termelése számára, én mint földmivelésügyi miniszter épen amellett érvelhessek, hogy a hus ár­emelkedésének és ezáltal az élőmarha áremelkedésének bizonyos konzekven­ciái lesznek a jövőre. Aki Magyarország statisztikáját is­meri, tudja, hogy huszonkét millió hold szántóföldből hat millió búzával van bevetve. Azt is tudja mindenki, hogy a buzavetés az országban majdnem mindenütt tultengésben van és ha az ország mezőgazdasági termelésének in­tenzivitását az állattenyésztés fokozá­sával nem fogják fejleszteni és ezáltal vagy a takarmánytermelést fokozni, vagy a trágyatermelést marhatartás által fokozni nem fogják, akkor ez va­lamikor a szemtermelés csökkenését fogja magával hozni. Ezért én ezen emelkedését a marha árának, mely mindenféle társadalmi és kormányintézkedéseket hoz magával, üdvösnek tartom. Ha momentán bizo­nyos rossz hatással is van a fogyasz­tóra, de idővel üdvös hatása lesz; mert kormány- és társadalmi intézkedéssel a marhaállomány számbelileg szapo­rodni fog és ezáltal intenzivebb gaz­dálkodás lesz az országban. Aki Ma­gyarország mezőgazdasági viszonyait ismeri és némileg a vidéken informálta magát azon akcióval kapcsolatban, me­Föl a napba, föl az égig Árad a sziv, mint a tenger. Hatványozni végtelenre Csak az üdvöt s kéjt lehet majd; Duzzad a sziv ősi kedve, Tett virágot szeretet hajt. Ég a földdel összeolvad, Átszellemül a természet, Föltámadnak mind a holtak : Ez less, ez lesz az itélet! Kom játhy Jenő. Arról a sok mindenről: ami hiányzik. Szeyeá, január 21. Szomorú elkóppedések és tétlen tespedt­ség napjait éljük. .Amint a sinek mentén a gyanutlanul bandukoló lába riadt megtorpa­nással gyökeredzik a földbe, ha háta mögött felsüvölt a sebes iramban száguldó vonat lélekzetmegállitó füttysikolya, aképen hal­kult el átmenetnélküli gyors tempóban a közélet millió rostu szivének hangos dob­banása. Megállás, sőt zuhanás kiséri szociális életünk minden fázisát. A politika terén épen ugy, mint a gazdasági és a társadalmi "t /mpy Vasárnap, január 22 " TELEFON-SZÁM: Szerkesztőség 835 Kiadóhivatal 834 interurbán 835 ,i Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 lyet kormány és társadalom megkezdett, nekem igazat fog adni. Én Magyarország szarvasmarha-ter­melését, különösen azt, ami a nagyobb piacra kerül, igen hiányosnak, fogya­tékosnak tartom. Ezzel azt akarom mondani, hogy sajnos, nem teljesen kész, hanem sovány áru jön a fogyasz­tási piacra, holott az hivatva volna sokkal nagyobb sulylyal és kvalitással piacra jutni. Bányacentrumokban nem lehet a marhahúst a nép és a mun­kások nagyobb rétegének fogyasztási cikkül odaadni. A marhahús sohasem fogja pótolni akár a birkahúst, akár a sertéshúst, mert az előállítási költsége sokkal nagyobb. Aki foglalkozott ezzel a kérdéssel, tudni fogja, hogy a sertéshús minősége sohasem lehet olyan, mint a marha­húsé, amelyet Magyarország leginkább fogyaszt. Ez általános munkásföntar­tási szempontból is igen fontos. És azok az urak, akik e tekintetben a munkások nagy rétegeinek fogyasztási kérdésével kell, hogy foglalkozzanak, ferde irányban eveznek, ha a marhahúst mint nagy munkásfogyasztási cikket állítják oda. Én a képviselőházban egy statiszti­kát terjesztettem elő, amely bebizo­nyítja, hogy állitásom igaz, hogy tudni­illik Budapesten és Bécsben rendkívül egyoldalú húsfogyasztással állunk szem­ben, hogy mindenki a marhahússal akar tagozódásban ólmos éltompulás nehezedik a cselekvő idegekre, áldatlan passzivitás bá­gyadtságába fojtva minden törekvő akarást. Avult, rég elfelejtett mithsi mesével tu­dom csak kellőképen jellemezni a magyar közállapotoknak egységes stagnálását. Szár­nyát perzselt Ikarus tündérvilágában szüle­tett a mesém, amely szól Ormuzd és Ahri­man istenekről és az ő meddő viaskodásukról. Omuzd, a Jóság istene a nagy osztozás­nál a maga számára igyekezett megkapa­ritani minden tárgyak között a legbecseseb­bet és legértékesebbet: az emberi lelket. Ahrimán, a Rosszaság istene ugyancsak erre vetette ki hálóját. És megindult a diabolikus versengés. A lélek felröppent s egyszerre kaptak utána mind a ketten. Elérni azonban egyik sem tudta. Diadalmasan, szabadon szál­lott a lélek felhőről-felhőre, Omuzd és Ah­rimán után : a hajrá ! Végre harcos, küzdel­mes hajsza után : egyszerre érték utol, egy­szerre ragadták meg. S mert lemondani róla egyik sem akart, a végzetes dulako­dásban ketté szakadt a lélek. Egyik fele a Jóság, a másik a Rosszaság istenének bir­tokáben maradt. Azóta sok-sok ezer esz­tendő óta egymást kivánva-vágyódva, kétel­kedve és versengve árván kering a világ­űrben a kettéhasított lélek. KözállapotainK hü fotográfiája ez. Osztályokra szakadt tár­sadalmunk hijján van minden harmonikus együttműködésnek. Szeretetlenség és agyar­kodás minden belső és külső perifériákon:

Next

/
Thumbnails
Contents