Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-21 / 17. szám

• Sim . TiWüi Némi január 21 ___ bői, az egyes kerületek (I—VII. belterületi kerületek) tiz-husz bizalmi emberéből, azonfelül a leglelkesebb polgárok soraiból kiválasztott ötven tanácstagból. A központi tanács maga választaná elnökét, alelnökét, titkárát, pénztárosát, ellenőrét és könyvvezetőjót, aki egyszersmind az iroda vezetését is kezébe venné. Fizetést senki sem élvez, a munkát dijtalanul tartozik végezni, egyedül a könyvelő, aki állandó alkalmazott, élvezne rendszeres fizetést. A képviselőház ülése. — Sok beszéd és kevés figyelem. — (Saját tudósítónktól). Pénteken bankvitával kezdődött, azzal folytatódott és ugyanazzal végződött a képviselőház ülése. A szónokok két csoportra szakadoznak. Azokra, akik célul tűzték, hogy minél hosszabb ideig beszéljenek és ánnál kevesebbet mondjanak. Aztán azokra, akik mennél többet ^igyekszenek mondani minél rövidebb idő alatt. Az ellenzékiek hosszú, támadó beszédére következetesen következik rövid, kormánypárti védőbeszód és mert nyilt titok, hogy az ellenzéki érvek támadásában csupán az a támadás, hogy a mondanivaló ugy elnyúlik, mint a rétes, ezért a védőbeszéd „minél rövidebb idő alatt" jelszóval sikerrel rontja le mind a támadást. A bankvitában egy az érdekes már. Az, hogy mint igyekszenek unottá, kicsinyessé, céltalanná tenni. A frázisok, a minden tudás, minden meggyőző érv nélkül való beszódzuhatagok ugy röpködnek szerte, hogy azok elől a folyosóra, esetleg távolabbra, szökni igaz honatyai gyönyörűség. Hogyha a beszédek sorával az unalom igy hódit, akkor csudájára járhatnak mindenfelől a klasszikus bankvitának. A pénteki ülés féltizenegy órakor kezdődött. Elnök : Berzeviczy Albert. Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter beterjeszti a nagyvárad—debreceni, eszek— vinkovcei és a losoncvidéki helyiérdekű vasutakról szóló jelentéseit. (Polónyi Dezső beszéde.) A bankvitát Polónyi Dezső kezdi, aki kifejezetten politikai kérdésnek tartja a bankkérdést, szemben azzal a fölfogással, amely ezt közgazdasági ügynek kivánja jelezni. Sürgeti a készfizetések fölvételét. Kifogásolja, hoary a bankszabadalom meghosszabbítása és a pénz- és órmeszerződés egy javaslatban vannak. Foglalkozik a valutarendezéssel. Annak befejezése csak a kószfizetőbank fölállítása lehet. A fizetési mérleg teóriájára nem sokat ad, de különben is Fellner kimutatta, hogy az nem passzív többé, hanem egyenesen aktiv. Kimutatta ezt most, pedig 1903-ban ö mondta, hogy a mérleg passzív. A javaslat indokolása azt is mondta, hogy a kamatlábalakulás irányzata is megváltozott és az emelkedő kamatláb lett az uralkodó a csökkenő helyett. Ez ellenkezik az igazsággal. A törvényjavaslat ötödik szakaszához fogható abszurdum még nem fordult elő a törvényhozások történetében. Ez a szakasz nem egyéb, mint a hirhedt osztrák tizennegyedik szakasz magyar mása, csakhogy forditott alakban, mert itt a javaslat előbb kerül a Házhoz és azután szankcionáltatik, de a lényege teljesen azonos az osztrákéval. Ellenkezik ez a szakasz a népképviselet lényegével, a képviselő szavazati jogával, mert hiszen hogyan szavazhasson a képviselő olyan kérdésben, amelyhez hozzá sem szólhat. A mostani viszonyok közt egyenesen lehetetlen az obstrukció megakadályozása, sőt a jelenlegi helyzet szerint a kormány egyenesen prémiumot tűzhet ki egy obstrukcióra, hogy ez esetben egy jogszabály törvényerőre emelkedhessék. Szakaszonkint tárgyalja a törvényjavaslatot, majd áttér az Osztrák-Magyar Bank szervezetének bírálatára és sajnálatosnak tartja, hogy kétezerhétszáz osztrák szavazattal szemben százharminchét magyar szavazatot adtak le a legutóbbi közgyűlésen. De a magyarság fogalma DELMAGYARORSZÁG is nagyon tág, igy egy osztrák gyáros, aki egy kis birtokot vásárol Magyarországon, már magyarnak számit, úgyszintén az összes horvátok is. Határozati javaslatot nyújt be, hogy hasson oda a Ház, miszerint az ország területén működő pénzintézeteknél a magyar nyelv használata legyen kötelező és ezek alkalmazottai kizárólag magyar állampolgárok legyenek. Azzal fejezi be beszédét, hogy nem fogadja el a törvényjavaslatot, ellenben csatlakozik az összes határozati javaslatokhoz. (Éljenzés a baloldalon.) Az elnök tiz percre felfüggeszti az ülést. (Hantos Elemér beszéde.) Szünet után Hantos Elemér (munkapárti) a javaslat mellett szólalt föl. Ez a kormány és ez a párt szintén az önálló gazdasági berendezkedés alapján áll, csupán az eszközökben és a kivitel módjában különbözik a függetlenségi párttól. Az Osztrák-Magar Bank tökéletesen elégíti ki a magyar közönség érdekeit. 1848 óta sohasem volt olyan időszerűtlen az önálló bank fölállítása, mint épen az utóbbi három esztendőben. 1907-ben óriási hitelválság pusztított, amelylyel szemben csak a közös bank védte meg Magyarországot, 1908-ban pedig a nemzetközi politika fenyegetett hasonló veszedelemmel. A jegybank a legmegfelelőbb dualisztikus intézmény. őszszel a mezőgazdasági igényeket elógiti ki a monarchia egyik felével, tavasszal pedig az ipari igényeket a másik országban. Mezó'ssy Béla polemizál Hegedűs Loránttal, aki a kiegyezés történetét is belevonta a vitába. Ha a koalíciós kormány kiegyezése csakugyan olyan káros lett volna, mint Hegedűs mondja, akkor hova számítja ő azokat az értékes eredményeket, amelyeket a kiegyezésben a magyar mezőgazdaság javára sikerült elérni. Hogy ilyen eredmények voltak, az is bizonyítja, hogy azokért a titkos megállapodásokért, amelyek erről szólnak, egyik osztrák államférfi swn akarja vállalni odahaza a felelősséget. A munkapárt egyenes leszármazottja a régi szabadelvű pártnak. Fölkiáltások a jobboldalon: Ez nem szégyen. Mezőssy Béla : Nem is valami nagy dicsőség. De ha ez igy van ó a leszármazás igaz, akkor a többségnek van a legkevesebb joga hozzá, hogy a kvóta fölemelésért szemrehányással illesse a függetlenségi pártot, amely annak idején népszerűsége rovására hozta meg ezt az áldozatot az országnak. Hegedűs Lóránt, aki ezt annyira kifogásolta, emlékezhetnék rá, hogy annak idején épen azok a körök türelmetlenkedtek legjobban s szorították a függetlenségi pártot, akikhez ő olyan közel áll ós akik a gazdasági bizonytalanság miatt annyit panaszkodtak. Polemizál ezután Madarassy-Beck Gyula báró beszédével. Héderváry Károly gróf miniszter elnök személyes kérdésben szólalt föl. Ami Mezőssynek azt a vádját illeti, hogy a kormány a hozzá közei álló sajtóban nehézményezte, hogy az előző kormány az osztrák kormánynyal a katonai kérdésekben tárgyalt, kijelenti, hogy a sajtóközlemények nem tőle valók. Ő méltánylással nézte a tárgyalásokat és sajnálja, hogy azok nem vezettek eredményre. Láng Lajos az ellen védekezett, hogy Mezőssy azzal vádolta, hogy könyvével fegyvert adott az osztrákok kezébe. Kéri Mezőssyt, hogy amennyiben könyvét nem olvasta el, olvassa el azt, azután nyújtson módot a vitatkozásra. A szombati ülés napirendjének megállapítása után az elnök a tanácskozást délután három órakor berekesztette. Lázongó tartomány. Adenbó'l jelentik: Jahia imam proklamálta a háborút a törökök ellen és a fegyveres bandák alvezéreit a jemeni hegyek minden fontosabb pontjára küldte ki. Boni basa sejk csatlakozott az imámhoz. A rablók a távirati vezetékeket elpusztították. A Hodeida ós Sanaa közti ut veszélyeztetve van. A posta, mely Hodeidából már két nap óta elindult, még nem érkezett Sanaába. Közfelfogás szerint az egész tartomány föl fog lázadni. A hatóságok a konstantinápolyi kormánytól táviratilag erősítéseket kértek. Idrisz pretendens támadólag lépett föl a török csapatok ellen. Assyr, a kerület fővárosa december eleje óta körül van zárva a kormányzóval és az erős helyőrséggel együtt. 3 A portugál forradalom igazi okai. [Fővárosimunkatársunktól.) D'Oliveira portugál képviselő, aki közeli rokonságban áll a brazíliai kormány elnökével és a forradalom kitörésekor Lisszabonban tartózkodott, majd a király menekülését fedező néhány hü emberrel együtt a határig kisérte a menekülő Don Mánuelt, tegnap keresztül utazott Budapesten és tudósítónknak érdekes részleteket mondott el a forradalomról és a jelen állapotokról. D'Oliveira ősrégi portugál nemes család sarja s három kisérővel utazik. Tudósitónk és D'Oliveira között a társalgás igy folyt le: — Hogy történt a lázadás kitörése? D'Oliveira ur akkor a palotában volt? — kérdezte munkatársunk. — Igen. Épen estélyt tartott az udvar. Eleinte nem hittünk a rossz híreknek, de aztán nagy ijedtséget okozott. Először a folyton érkező törzstisztek szaladgáltak összevissza, mert a palotában minden rend fölbomlott és a palota parancsnoka az izgatottságtól nem volt képes jelentést tenni a királynak. Don Mánuel az udvari paptól kapta az első híreket, aki a többiektől eltérőleg, első rémületében még túlozta az eseményeket. A rémület akkor érte el tetőfokát, mikor Donáldo tengerészkapitány jelentette, hogy csak jelentéktelen utcai forrongás az egész és tengerészeket fognak a partra küldeni a rendet helyreállítani és az ablaknál levő királyt az erkélyre vezette, hogy nézze, mint nyomul a hadihajók egyike föl a Tájon. A király arcán egy pillanatra fölcsillant a mosoly, Donáldo kapitány azonban akkorra már sápadtan és roskadozva támolygott az oszlopokhoz. A hadihajó ugyanis nem ment föl a Táján, hanem a palotával szemben állapodott meg, árbocára fölrepült a vörös jelzés és a következő pillanatban a gránátok bontani kezdték a palota márványboltozatát. Donáldo megkapta a király kezét és bevonszolta a szobába, ahová abban a percben csapódott be az első löveg, szétrobbantva a palotacsarnok villamos csillárját, átcsapott az átelleni falon, aztán a harmadik terem falában szótrobbanva, fölrobbantotta a kertre vezető hátsó főlépcsőt. A király erre zokogni kezdett és mindkét kezével görcsösen megkapott egy ajtószárnyat fedő nehéz biborfüggönyt, a fejére húzta s rengetni kezdte. A súlyos függöny leszakadt s leütötte lábáról Don Mánuelt. A királyné, aki nem tudta meg rögtön, hogy miért esett össze fia, rémülten sikoltozott, mikor ezt a jelenetet látta. Most uj hirnök jött, aki közölte, hogy a forradalmárokhoz csatlakozott tüzérség is a palota ellen nyomult. A palotában levő katonák erre, néhány öreg altiszt kivételével, sirva fakadtak, majd hangosan imádkoztak. A király ós a kísérői az udvari pap körül térdelve, aki elájult az izgalmaktól, fuldokolva zokogtak. A palota parancsnokához ekkor egy katona jött, a forradalmi csapatok parancsnoka s fölszólította, hogy adja át a palotát és szolgáltassa ki a királyt. — Nem tehetem! — szólt a parancsnok és Donáldo fölhúzott revolverrel állt a hirnök mellé, aztán kimentek. Mindjárt az ajtó mögött lövés dördült el. Most néhány katona közrefogott minket és gyorsan villamos Isollámpák mellett vezettek a kerten keresztül, a a hátsó kapuhoz. A király százhúsz lóerős autója állt ott. Alig volt annyi idő, hogy beleugráljunk vagy heten; a kertben már forradalmi párthoz tartozó lovas tüzérek tollbóbitája csillant meg, aztán az autó búgva megindult a határ felé. Donáldo, mikor látta, hogy a forradalmi katonaság elözönli a palotát, agyonlőtte magát. *