Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-20 / 16. szám

1911 január 20 DELMAGYARORSZAG A szegedi tűzoltóság. (Saját tudósítónktól). A tűzoltókról min­denki azt hiszi, amikor nincsen tüz, akkor egész nap pihennek. Azt hiszi a tűzoltókról mindenki, hogy azoknak van a legkényel­mesebb életük a világon. A valóság pedig épen az ellenkezője. A szegedi tűzoltóknak mindig sok dolguk van. Ha a városban tüz­eset fordul elő, akkor természetesen életük kockáztatásával a veszélynek kitett ember­életet és vagyont kell megmenteniük, ha pedig nincsen tüz, akkor ezer más munka szakad a nyakukba. A szegedi tűzoltónak szabadideje alig van, a napnak minden órá­jában el van foglalva, a fizetése nagyon ke­vés és a tulerőltetós rövid idő alatt tönkre­teszi a szervezetét. Harminckilenc hivatásos tűzoltó van Sze­geden. Amikor öt évvel ezelőtt Papp Ferenc lett a parancsnok, harminchat volt. A harminc­kilenc tűzoltó közül három toronyőri szolgá­latot végez, kettő mentőnek, kettő fertőtleni­tőnek van beosztva, három a szinházi őrséget Játja el, hat az alsóvárosi őrségen teljesi t szol­gálatot, a többi huszonhárom pedig állandóan a laktanyában van készenlétben. A főparancs­nok kivételével a tűzoltók rang szerint igy oszlanak meg: van egy segédtiszt — ezt a tisztet most egy érettségizett fiatalember tölti be — ezerszáz korona fizetéssel, van egy szolgálatvezető első tüzőrparancsnok ezer ko­rona fizetéssel és két őrparancsnok egyenkint kilencszáz korona fizetéssel, négy csővezető, négy segédcsővezető és huszonhét tűzoltó, akiknek mindegyike csak kilencszáz korona évi fizetést kap. A tűzoltók lakásbére a kiegészí­téssel együtt kétszáz korona. A szinházi ügye­letért külön dijat kapnak, ezt összegyűjtik és az év végén egyenlő arányban osztják föl kö­zöttük. Egy tűzoltóra minden óvben ötven­hetven korona jut ebből a pénzből. A ruhát a tűzoltók természetben kapják, a csizmapénzük pedig ugyanannyi, mint a rendőröké. • Öt napig szolgálatban van a szegedi tűzoltó. Délután egy órakor kezdi meg a szolgálatot, aznap állandóan készenlétben van. Délután a szereket tisztítja, este iskolát hallgat, majd megvárja a szinházi ügyeletről rendesen tizenegy óra tájban hazaérkező őrséget. Ekkor lefeküd­het. Azonban ezt az alvást a legjobb esetben sem lehet alvásnak nevezni. A tűzoltó csak a csizmáját vetheti le, egyébként felöltözve alszik. Az első riasztásra azonnal talpon van. Ha te­kintetbe veszszük azt, hogy nemcsak tüz esetén riasztanak, hanem akkor is, ha a mentőket hívják, akkor elképzelhetjük, hogy milyen éj­szakája van a tűzoltónak. Pedig ez az úgyneve­zett nyugalmas éjszaka. Másnap hat órakor :— ha nyár van öt órakor — kel. Kilenc óráig gyakorlatozik. Előzőleg kitakarítja a szobákat. Gyakorlat után újra a szereket tisztitja. A tisztogatás után délutánig pihenhet. Délután toronyőrsógi szolgálatra megy. * A toronyőrsógi szolgálat — amely egyfolytá­ban huszonnégy óra hosszat tart — legnehe­zebb. Nyáron hőségben, esőben, télen fagyban, hóban végzi a városháza tornyán a körsétát. A körjárat két óra hosszat tart, utána négy órai pihenés következik. Ezt a pihenést min­den egyébnek lehet nevezni, csak pihenésnek nem. Ott, ahol a városháza nagy harangja min­den negyedórában üti az időt és napjában há­romszor harangoz, nem lehet aludni. Ezenkívül minden telefonon érkező jelentést a pihenő tűzoltó vesz föl. A szolgálatot ellenőr-órával ellenőrzik és igy a tűzoltóknak tényleg lehe­tetlen pihenniök. — A tóronyöri szolgálat utáö a tűzoltó fertötlenitö szolgálatot végez. Ez egész napon át tártó erffs munkát jelent. Á fertőtlenítés után váló napon mentőnek osztják be a tűzoltót. Ez a szolgálat szintén teljes huszonnégy óra hosszat tart . . . Ezen idő alatt a tűzoltó rendes tűzoltói teendői alól föl van mentve, mig ellenben a fertőtlenitési munka ideje alatt, ha fertőtlenítés nincs, akkor mint tűzoltó is el van foglalva. Az ötödik na­pon ismét tűzoltói készenlétben van az évi kilencszáz koronát élvező ember. Ezután követ­kezik a szabadnap. * Az otthonát nem látja a tűzoltó őt napig. Az öt napi szolgálat megszakítás nélkül tart. Ezen idő alatt a tűzoltó egyáltalában nem mehet haza. Az ennivalóját is ugy viszik el neki a laktanyába, vagy ahol szolgálatot tel­jesit. A hatodik napon — papiroson! — teljes huszonnégy órai szabadságot élvez. Ekkor leg­alább az az egy kedvezménye van meg, hogy haza mehet a családjához. A szabadnap alatt azonban nagyon sok dolga van a tűzoltónak. Akkor teljesit szinházügyeletet, akkor is köte­les iskolába menni, a nagygyakorlatokra ilyen­kor is kivonul, rendkívüli kirendelésekre a sza­badnapos tűzoltókat rendelik ki, ha pedig tüz van, akkor a szabadnapos tűzoltók tartoznak azonnal a laktanyába menni, mivel a tartalék Szegeden csak belőlük áll. * Két napig tűzoltó a tűzoltó. Az öt napi szol­gálat alatt csak két napig teljesit kizárólag tűzoltói szolgálatot. A többi napokorr ezer más dolga van. A kéménytüzek, a szinházi munkások mellett az ellenőrzés, a fa- és szén­szállításoknál való kiséret, a hullaszállitás, a betegszállítás, az épületlebontás és sok más dolog mind a tűzoltó hatáskörébe tartozik. Szóval minden, ugy — kivéve a tűzoltást. * Kevés a tüz az utóbbi időben. Ezt a tűz­oltóknak köszönhetjük. Unalmas lenne fölso­rolni az erre vonatkozó statisztikai adatokat, mert a szegediek nagyon jól tudják, hogy az utóbbi időben a tüzesetek száma milyen kevés. Az elmúlt esztendőben összesen százhuszónkét tüz volt a városban — a legtöbbje jelenték­telen kis tüz volt csak. A belterületen a tüz okozta kár hatvannyolcezernégyszázötvenhárom korona — ami aránylag igen kevés. A tűzoltó­ság föntartása hatvanötezer koronába kerül. — A szérűskertek azelőtt minden évben kigyulad­tak egypárszor. 1910-ben egyszer volt csak a szérűskertben tüz. A tüzesetek csökkenése, a megelőző tűzrendészet hathatós gyakorlásának köszönhető. Szegeden az árviz után rohamosan indult meg az építkezés. A kéményeket, a tűzhelyeket rosszul építették, amit azonban akkor a fejlődés érdekében elnéztek. A tüzek­nek több mint ötven százalékát ez a körül­mény okozta. Papp Ferenc hivatalának átvé­tele után elsősorban a régi állapotok megszün­tetésére törekedett. Intézkedett, hogy a város­ban levő összes tűzhelyeket és kéményeket cseréljék ki. Ezidő szerint ezek közül ezer­nyolcszáz már rendben is van. • Ha tüz van: — akkor azt telefon utján tudják meg a laktanyában. A színházat és a toronyőrséget külön telefon köti össze a lak­tanyával. Jelzés esetén azonnal megszólal a riasztó ós a tűzoltóság vonul ki az eset he­lyére. A felkészülődés nappal hatvan, éjjel kilencven másodperc alatt történik meg. A tüzoltókocsik átlag háromszáz-négyszáz métert futnak egy perc alatt. A belváros legtávolabbi helyére is odaérnek a tűzoltók hat-kilenc perc alatt, csak a parancsnok érkezik mindig cam­mogó konflison későbben, mert az ő gyors kivonulása érdekében még nem történt intéz­kedés. Budapesten ós Arádon tiszti automo­billal vonulnak a tűzhöz a tisztek, Szegeden csak konflison megy a parancsnok, de remél­hető, hogy ez az állapot mihamarabb meg fog szűnni. Ha vége á tűznék, — altkor az ajgyon­fáradt emberek nem pihenhetnek le, hanem kötelesek előbb az összes szereket kivonulás­hoz alkalmas állapotba hozni. * Hét városban van csak Magyarországon hi­vatásos tűzoltóság: Budapesten, Szegeden, Nagy­váradon, Szabadkán, Arádon, Hódmezővásár­helyen és Győrött. Másutt sehol! Ezek között — Budapestet kivéve — első helyen áll a sze­gedi. Ezt a statisztikai kimutatások állapítják meg és ez minden dicséretnél többet mond. Kétségtelenül nagy érdeme óz elsősorban a pa­rancsnoknak, aki nagy hozzáértéssel fejlesztette a szegedi tűzoltóságot, amint azt különben minden illetékes faktoi: elismerte róla. Éhesek serege. — Háromezer nyóntorgó Szegeden. — (Saját tudósítónktól.) Hivatalosan három­ezer nyomorgó emberről tudnak Szegeden. Ennyi a száma azoknak, akik túlnyomó rész­ben a jótékonysági egyesületnél, de részben a városi hivatalokban, különösen a főkapi­tánynál, kunyorálnak inindennapi kenyérért. Háromezerről tudnak hivatalosan, — de mekkora lehet még azoknak a szű­kölködő boldogtalanoknak a száma, akik szégyellik a nyomorúságukat s büsz­keségből, vagy más ok miatt inkább kibe­tegszenek az éhségtől, a nagyon szűkös, sanyarú koszttól ós kórházba vitetik ma­gukat, semhogy mások meg tudják a hely­zetüket. Az ingyenkenyér kiosztásánál na­ponta több száz éhes ember van együtt: családapák, özvegy családanyák, robusztus fiatalok, akik nem kapnak munkát, diplo­más emberek, akiket végkép letört az élet, koldussá lett gazdagok, ráncosképü öreg­asszonyok, akik valamikor selyemben-bár­sonyban dúskálhattak és ki tudja még mennyi és milyen kiközösitettjei a gondta­lan jólétnek, a tisztességes megélhetésnek. Milyen boldog és hálás pillantással rejtik a ruhájuk alá ezek a szegény nyomorgók azt az egy kiló kenyeret, amit az árva­házban minden nap délutánján fejenként kapnak. Hazaviszik és elfogyasztják, jóllak­nak belőle, de másnap újra kopogtat az éh­ség és a több száz nyomorgó másnap újra együtt az árvaház konyhájában és várja a kiló kenyeret. Március elsejéig elegendő kenyér van min­dennapra. Március elsején azonban elfogy, mert abból az ötezer ós néhány száz koro­nából, amit Somogyi Szilveszter dr, főkapi­tánynak az ingyenkenyór-akció utján a va­gyonos és könyörületes adakozóktól sikerült összegyűjteni, csak március elsejéig van ele­gendő kenyérkészlet. Akkor elfogy s ha akkor még inkább megdrágul az élet s nem lesz annyi munkaalkalom, mint amennyi re­mélhető, mi lesz akkor ezzel a sok szeren­csétlen nyomorgóval? Vannak sokan, akik azzal igyekeznek elhárí­tani magukról a könyörtelenség vádját, hogy munkát mindig mindenki kaphat, csak dolgozni kell akarni. Ez jelenleg egyszerűen nem igaz. Most, télviz idején, amint azt Somogyi Szilvesz­ter dr is kijelentette munkatársunk előtt, munkát alig lehet kapni, nemcsak olyanoknak, akik minden előképzettség nélkül kereshetné­nek pénzt pusztán a fizikai erejükkel, hanem még iparossegódek is hiába járják össze a szak­májukba vágó műhelyeket. Illusztris példa rá az az eset, amelyet Somogyi Szilveszter dr mondott el munkatársunk előtt s amely a kö­vetkező: — Tegnap délelőtt — kezdte a főkapitány — beállított hozzám egy lakatoslegóny. Meglepően szánalmas külseje volt. Előbb igazolta magát, aztán előadta, hogy Brassóból jött Szegedre s az ut legnagyobb részlét gyalogosan tette meg. Szegeden bejárta az összes lakatosmühelyéket, de sehol sem volt szükség emberre. Mindenütt, más városokban is ázzál utasították el, hogy kevés a munka s tók &I$jznák, épén elegén,

Next

/
Thumbnails
Contents