Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-20 / 16. szám

6 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 január 19 sőt fölös számmal vannak. Megnéztem a cipőjét. A felső bőr mindkét cipőn kétfelé volt szakadva, ugy, hogy a lába egészen kilátszott. A cipőtalpak sem voltak különbek. Gyaloglás közben a hideg, havas és kemény föld feltörte a lábainak födetlen és mezítelen részét. A ruhája is csupa rongy volt. Szétnyitotta az ingét s megmutatta a testét, amely csupa vörös foltokkal volt tele. Panaszkodott, hogy beteg, folyton vakaróznia keli s az egész hosszú uton viszketett a testének minden része. Azután elmondta, hogy negyvennyolc óra óta nem evett s rettenetes kínokat érez. Első dolgom volt, hogy adtam neki két koronát, vegyen belőle ennivalót. Kórt, hogy vitessem be a kórházba, mert azt hiszi, hogy az uton megbetegedett. Gyuritza Sándor dr, kerületi orvoshoz utasítottam azzal, hogy az megvizsgálja és ha szükségét látja, beszállittatja a kórházba. — A szegény ember elment Gyuritza Sándor dr-hoz, aki megvizsgálta s akitői én nemsokára azt a telefon-értesitést kaptam, hogy a lakatossegéd nem beteg, kórházi ápolásra szüksége nincs, azok a vörös foltok ós viszketegsógi bántalmak az elcsigázottságtól, a hosszú ut fáradalmaitól és az éhségtől származnak. — Ennyi az egész eset. Ruhával is, cipővel is szívesen elláttam volna a szegény lakatoslegényt, de kifogytam már azokból a ruhákból ós cipőkből, amelyeket jószivü szegedi kereskedőktől kértem az ilyen szerencsétlen emberek számára. Annyit mégis kieszközöltem, hogy kapott munkát s most kereshet pénzt. — Nagyon sok ilyen szegény ember fordul meg nálam naponta s amit lehet, megteszünk. Egyet azonban szemmel tartok, azt, hogy a rendőrséghez forduló munkátlan és boteg nyomorgók a legtöbb esetben ruhát, élelmet és tüzelőfát csak természetben kapjanak, inert nem lehet tudni, melyik iszákos, melyik nem s ha ruhára, élelemre ós tüzelőfára való pénzt adnánk át nekik, kétséges, hogy ezt a pálinkamérésekben költenók-e el, vagy som. A klerikálfzmus ellen. Elmondta: Nagy Aladár dr, a szegedi törvényszék elnöke. (Saját tudósítónktól.) A szegedi törvényszék uj elnökét, Nagy Aladár dr-t, csütörtökön délelőtt féltizenkét órakor üdvözölte kinevezése alkalmából a szegedi ügyvédi kamara. A harminctagu küldöttség szószólója Rósa Izsó dr, elnök volt, akinek a beszédére Nagy Aladár dr hosszú beszédben válaszolt. Megköszönte az ügyvédek megtisztelő megjelenését s amikor végül munkájához kikérte az ügyvédi kar támogatását, egy fordulattal, pozíciójának társadalmi vonatkozásai kapcsán áttért a klerikálizmusra. Szükségét érezte Nagy Aladár dr annak, hogy ebben a kérdésben, mivel a törvényszéki elnöki állás társadalmi állás is és főleg azért, mert a közönség egyrésze őt klerikálisnak tartja, nyilatkozzék. Nyíltan ós hangsúlyozottan kijelentette, hogy nemhive a klerikálizmusnak. Mély vallásos érzés hatja át, vezető szerepet játszik a katolikus körben is, de a klerikálizmustól távol áli, ami alatt az értendő, hogy mindenkinek a vallásos meggyőződését tiszteletben tartja. Tehát pártatlanságát ós birói függetlenségét megőrzi mindenkivel szemben s igy olyan aggodalmakra, amelyekkel a közönség egyrésze kinevezését fogadta, ok egyáltalán nincsen. Az ügyvédi kamara küldöttsége nagy figyelemmel és őszinte örömmel hallgatta Nagy Aladár dr megnyugtató kijelentéseit. A küldöttség ólén 2Wsa Izsó dr ezzel a beszéddel üdvözölte az uj-elnököt: — Nagyságos királyi törvényszéki elnök ur ! A szegedi ügyvédi kamarp írásbeli üdvözletén tul általunk élőszóval is kifejezi üdvözletét, amelylyel jelezni kívánja azt a fontosságot, amelyet a királyi törvényszéki elnöki állásnak és az elnök személyében történt változásnak tulajdonit. — Ezúttal is hangsúlyozzuk, hogy amikor nagyságod ezen királyi törvényszék polgári fölebbezési tanácsának elnöki székét elhagyta, általános levertség vett rajtunk erőt, mert egyfelől sajnálattal váltunk meg attól a kiváló jogászi erőtől, amely a vezetése alatt működött fölebbezési tanácsnak annyi méltó elismerést szerzett és mert másfelől nem szivesen láttuk, hogy olyan adminisztratív állásba került, amelyben kiváló birói képességeit megfelelöleg nem érvényesíthette, amely meggyőződésünknek az igazságügyminiszter urhos intézett egyik hivatalos fölterjesztésünkben kifejezést adni nem tartózkodtunk. — Annál nagyobb megnyugvással töltött el bennünket törvényszéki elnökké törtónt kineveztetóse, mert most már nemcsak a kiváló birót nyertük vissza, hanem a törvénykezési adminisztrációra is hivatott egycnt, akinek e kettős minőségben kifejtendő tevékenységéhez teljes bizalommal viseltetünk ós a legszebb reményeket füzzük. — Biztosítjuk nagyságodat, hogy az ügyvédi kar tagjai elnöki működését odaadó támogatásban részesitondik, aminthogy mi is meg vagyunk győződve arról, hogy nagyságod az ügyvédi kar jogos kívánalmait érdemes elődje példájára kellő méltánylásban rószesitendi, hogy ekónt ugy a birói, mint az ügyvédi kar az igazságszolgáltatásnak s általa az arra utalt közönségnek érdekeit teljes megnyugvással szolgálhassa. — Tartsa meg az ég nagyságod munkabírását ós munkakedvét és áldja meg elnöki működését zavartalan egészséggel! Rósa Izsó dr üdvözlő szavaira Nagy Aladár dr válaszképen a következőkot mondotta: — Őszinte szívből köszönöm, hogy azt az állást, amelyet elfoglalok, szives megjelenésükkel megtisztelni méltóztattak. De engedjék meg kijelenteni azt, hogy ez a megtiszteltetés nekem egyénileg is igen kedves, mert őszintén mondhatom önöknek, hogy amikor magamban azon töprongtem, hogy erre az ekszponált, nehéz állásra vállalkozsam-e, a biztató reménységet birói társaim barátsága után közvetlenül az a tudat nyújtotta, hogy én itt egy intelligens, hivatása magaslatán álló ügyvédi karral találkozom, amely nekem a múltban egész birói pályám alatt, amely itt folyt le önök előtt, a közvetlen és szóbeli bíráskodás terén, az anyagi igazság földerítésében mindig hü szöve'tségestársam volt. A jövő működésemre nézve szükségtelennek tartom, hogy itt részletes programot nyújtsak, csak azt mondom, hogy törhetetlen erélylyel és egész lelkem föltételével a jogkereső közönségnek szegény tehetségemhez képest mindig a legjobbat nyújtom. —• Ehez a munkához kérem az önök jóakaratát és nagybecsű támogatását. — Ezek után még röviden akarok önöknek szólani az elnöki állás társadalmi vonatkozásairól. Jól tudom, hogy az elnök nemcsak arra van hivatva, hogy a biróság kebelében a jogszolgáltatást és adminisztrációt irányítsa, hanem arra is, hogy a törvényszéket kifelé a társadalomban képviselje. Ilyen értelemben tehát egyúttal társadalmi állás is a törvényszék elnökének állása. Ilyen vonatkozásban bizonyos hangok jutottak fülembe, mintha Szeged város közönségének egy része azért nem látna szivesen az elnöki állásban, mert én bizonyos egyoldalú ekszkluziv társadalmi iránynak vagyok hive. Nyíltan szólva, vannak, akik engem klerikálisnak tartanak. — Kijelentem igen tiszteit uraim, hogy én nemcsak nem vagyok klerikális, hanem határozottan és épenséggel nem vagyok barátja az úgynevezett klerikálizmusnak. Az igaz, hogy mély vallásos érzés hatja át lelkemet, amely nekem a kötelességteljesitésben erőt, balsikerben vigasztalást nyújt. Azonban én a vallásosság lényegének nem tekintek egyebet, mint a végtelen szemléletét ós átérzését s azokat az érzelmeket, amelyek ennek kapcsán az emberi szívben fakadnak. Ennek a mélységes vallásos meggyőződésemnek adtam kifejezést akkor, amidőn a katolikus körbe beléptem s amidőn annak vezetésében résztveszek; ós amikor kívánom és óhajtom, hogy a vallásos érzület az emberekben erősödjék, azt hiszem, ezen kijelentésemmel a félreértéseket eloszlattam ós egyúttal garanciát nyújtok arra, hogy valami szenvedélyes társadalmi forgatagokban, amelyek a birói állás teljes függetlenségét érintenék, ezután sem kívánok rósztvenni. Ismételten köszönöm szives megjelenésüket. Nagy Aladár dr beszédével az ünnepélyes aktus véget ért. NAPI HIREK — Az osztrákok a közös bank mellett. Bécsből jelentik: A bankbizottság megkezdte a bankjavaslat általános vitáját. Meyer dr, pénzügyminiszter teljes mértékben vállalja a felelősséget a javaslatért, amely nézete szerint minden méltányos követelésnek megfelel. A törvény hatályba lépésének kezdetét 1911 január elsejére visszamenőleg kell majd megállapítani. Kramarz dr kijelenti, hogy nem politikai, hanem tárgyi okokból ellene van a készfizetésre vonatkozó klauzulának. Starwinszky lovag a közös bank föntartása mellett szólalt föl. Kuranda képviselő Kramarz dr álláspontját helyeselte és hangoztatta, hogy a gazdasági kérdésekbe politikát nem szabad belevinni. Hock képviselő az Osztrák-Magyar Bankot a dualizmus támaszának mondotta s ezért — szerinte — a cseheknek küzdeni kell ellene. — Nyilatkozat. Betegségem miatt hosszabb ideig távol lóvén, csak most jutott tudomásomra, hogy volt munkatársaim a Délmagyarország kötelékében egy napokig tartó erőszakos ós nemtelen hírlapi hajsza után váltak meg e laptól. Sem a jóizlós, sem ennek a lapnak érdemes olvasóközönsége nem szolgált rá arra az inzultusra, hogy néhány mérges újságírónak hevenyészett házi botrányát idők multával bárki is fölelevenítse. De mert a Délmagyarország még annak idején az én igénytelen szerkesztésemben jelent meg és a botrányt konkurrons hírlapok kéjes ölében azok az újságírók rendezték, akiket a lapvállalat vezetősége az én szerény ajánlatomra szerződtetett, el nem mulaszthatom, hogy a nyilvánosan meghurcolt érdemes férfiaknak ugyancsak nyilvánosan elégtételt ne szolgáltassak. Meggyőződtem róla, hogy a konyérharc tetszetős leple alatt közönséges manőver folyt e lapvállalat diszkreditálására olyan urak részéről, akikre megbetegedésemkor jóhiszeműen biztam e lap szellemi részének ellátását, mert az illetők valósággal fogadkoztak, hogy ezt hűséggel ós lelkesen fogják teljesíteni. A lapvállalat vezetősége információm folytán hasonló jóhiszeműséggel fogadta őket bizalmába, amikor ehez a bizalomhoz egy újonnan indult nagyszabású vállalkozás nem kicsinyelhető érdekei fűződtek. Ha ezek az urak mégis az első vélt sérelmüket fölhasználták arra, hogy a konkurrencia gyűlölködő hadállásából lövöldözzenek becsületes férfiakra, akkor ez olyan eljárás volt, amelylyal jóizlésü újságíró nem azonosíthatja magát. A közönség már a támadások megjelenésekor is kétségkívül megalkotta véleményét a bajsza inscenálóiról, de nem árt, ha a publikum még nyomatékosabban tudomásul veszi, liogy a személyeskedő handabandázás és becsületbe gázolás nem a tisztességes újságírás modora. Fölszólalásomnak azonban van egy másik célzata is. A Délmagyarország-ot — az országos sajtó decentralizálásának gondolatával — olyan emelkedett lelkületű, áldozatkész férfiak hozták létre, akiknek elhatározását annak idején a magyar fővárosi és vidéki sajtó versengve ünnepelte. Tóth József, Holtzer Dániel, Bartha Dezső dr, Erdélyi István, Kárász József ós a többiek, akik — mint a zsurnalisztikától azelőtt teljesen távolálló emberek—a magyar sajtó egy evolúciós gondolatának megvalósítására vállalkoztak egyenkint ós összesen a hazai újságírás történetének lapjaira szereztek érdemeket, nem arra, hogy a zsurnalisztikának eme önkéntes úttörőit épen újságírók részéről érjék alantos személyeskedő támadások. A közélet férfíai visszariadnak minden sajtóakciótól, amely pedig igen gyakran uj lendületet ád a