Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-20 / 16. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 január 19 SZiiíhÁZ,_MŰVÉSZET Színházi műsor. Január 20, péntek: A szent liget. (Bemutató.) (Páros l/» bérlet.) „ 21, szombat: A szent liget. (Páratlan !/, bérlet.) „ 22, vasárnap d. u.: A cigánybáró. „ 22, „ este: A szent liget (Páros 3/s bérlet.) „ 23, hétfő: Karenin Anna. (Páratlan '/» bérlet.) Ödipus a cirkuszban. (Berlini munkatársunktól.) Az internacionális díszelőadások közönsége a legérdekesebb. A feszitő angol s a szmokingos amerikai mellett mindig ott látjuk a gyűrött ruháju és piszkos gallérú németet, ahol pedig tuiságos nagy a hangosság a padok között., ott derék magyar honfitársainkkal találkozunk. Azonban az illusztris tömeget ezúttal nem a bayrenthi vagy a müncheni Festspielhaus komor falai között látjuk viszont, hanem egy berlini cirkuszban és ez alkalommal nem a Wagner-, hanem a Reinhardt imádók soraiból kerül ki a hallgatóság. Ismét Reinhardt rendező leleményét és gárdája játékát gyűlt egybe megcsodálni ez a tömeg, hogy tanuja legyen a jelenkor egyik leghangosabban hirdetett szinházi eseményének: az Ödipus király előadásának. Semmi kétség, Reinhardt az ókor e hatalmas tragédiáját közel tudta hozni a nemzetközi társaság Ízléséhez ós érzósvllágához. Merész vállalkozását o közönség előtt diadalra is vitte. A cirkusz félköralaku nézőtere a görög színház nézőtere, a ponond az orchestra mása, a cirkusz hátsó kijárata pedig a görög színpad megfelelő helyéül kiván szolgálni. Itt volt fölépitve a proskeniont körülvevő skene, a görög tragédiák tulajdonképeni színhelye. A háttérben a királyi palota hatalmas érckapujával és a hat óriási dór oszloppal, előtte a palotához fölvezető lépcső, a lépcsősor közepén pedig az oltár, mely szimmetrikusan tagolja a képet. A méretek bámulatosak, az illúzió teljes, legalább azok szemében, akik az antik színpadot csak kézi könyvből ismerik. S ilyen a közönség túlnyomó része. Az emeleten elhelyezett reflektorok sugarai misztikus fénybe burkolják a szinteret. A palota mélyéről fölkondul a gong erősbülő hangja és a fönt vázolt csodás miliőben kezdetét veszi a „nagyszerű játék*. A fő- és a két mellékbejáraton futva tódul be a dögvész sanyargatta nép, túlnyomórészt ifjak. Némelyek hörögve roskadnak össze a porondon, a többi hanyatt-homlok igyekszik a palota elé. Egy szempillantás alatt a lépcsőkig megtöltik a színteret s egyre hangzik siri hangon segélykiáltásuk, mint valamely litánia: — Ödipus király segits! — Segits királyunk! Az elcsigázott tömeg kétségbeesett moraját még félelmesebbé teszi a belé vegyülő halálhörgés. Most fölcsapódik a súlyos érckapu s egy — a várakozást még jobban fölcsigázó pillanat után — kilép a hős: Ödipus. Idáig egyedül a rendezés hatott. Most szegődik segítőtársul a színészek művészi alakítása. A tragédiairó látja az ablakokat, ő ad annak testet és életet müvében. De hogy az alakok számunkra is valóban létezzenek, hogy mi azokkal együtt élhessünk, együtt szenvedhessünk s örülhessünk, színészre van szükségünk, még pedig olyan szinószre, aki az iré szellemének és intencióinak megfelelően állítja elénk az alakokat, aki szintén teremt a maga fantáziájával s munkájával betetőzi az iré müvét. Ödipus személyesitője, Wegener Pál, a Deutsches Theater egyik legkiválóbb tagja — tehetséges ós intelligens színész. — Azonban a szinész valóban csak egyéniségének teljesen megfelelő szerepben nyújthat teljesen tökéleteset. Ödipus szerepe — főleg első része — nem felel meg minden vonásában Wegener sajátos egyéniségének. Ez az oka, hogy a tragédia elején alakításából Ödipusnak két fontos vonása hiányzott: a jóság és a szeretet, az őszinte aggódás népéért. Csak a szigorú, hatalmas, (szinte) kérlelhetetlen uralkodót láttuk, de ezek ti jellemvonások még nem állítják elénk Sophokles hősét. Midőn azonban a jósnak szemére lobbantja saját bűnét s főleg Jokasteval ós a pásztorral folytatott dialógban elemében volt. Itt Wegener, kiválót nyújtott. Csodálatosan volt fölépítve a crescendo, amint lassan bűne tudatára ébred Ödipus. Megrázó volt bukása után s a vak Ödipus szivet facsaró látvány volt, végszavai velőkig hatottak. Jokaste fenséges alakja a maga egészében tárult elénk Tilla Durieux alakításában. Bájos egyéniségével s gyönyörű hangjával mindvégig legyőzte szerepének mindenj nehézségét. Jokastéja, a hatalmas tömegjelenetek mellett, fénypontja volt az estének. Legelragadóbb volt alakitása, mikor a követ előadása után Jokaste világosan látja, hogy csakugyan beteljesült a szörnyű jóslat s bekövetkezett a Labdakidaliáz rettenetes végzete. Rémülettől eltorzult arccal könyörög Ödipusnak, hogy ne kutassa a valóságot s midőn a király a pásztort hivatja, magából kikolvo s démoni hangon ordítva: „Te boldogtalan!" — rohan el a palotába. Kreon szerepében Winterstein művészetét élveztük, a jóst Wörz játszotta megkapó közvetlenséggel s természetességgel. Az előadás impozáns méreteivel s nagy tömeg-jeleneteivel bizonyára soká marad az egybesereglett tarka sokaság emlékezetében. Goethe mondása, hogy „tömeget csakis tömeg győz le* beigazolódott a Reinhardt-fóle „klasszikus" előadáson. * A szent liget szereposztása. Flers és Caillanet vígjátékának, A szent ligetnek szegedi szereposztása a következő: Marguerie Paul — Almássy Endre, Franeine, a felesége — Kende Paula, Champromel államtitkár — Oláh Ferenc, Adrienne, a felesége — Fodor Ella, Des Fargettes — Mihó László, Zakusin gróf — Lugosy Béla, Benjámin — Virágháty, Fauchalnó — Szűcs Irén, Ternayné — N. Reményi Sári, Hírlapíró — Pesti. * Ripp van Winkle. A kittinő Felhő Rózsi, mint mindig, amikor játszik, központja volt az előadásnak. Mesei Andor, Békefi Lajos és Sümegi Ödön szépen énekeltek. Mégis olyan botrányos volt ennek a gazdag dallamu ós romantikáju operettnek az előadása, hogy még Almássy Endrének is dicsőségére válik. Ennyi és ilyen következetesség a slendriánságban: már igazán művészet. A második fölvonás diszletezóse tulment azon a határon is, amit a legkezdetlegesebb sablon megenged. A második fölvonásban az előadás megakadt, Felhő Rózsinak kellett kierőszakolni a folytatását. Megakadt ugyancsak a második fölvonásban másodszor is az előadás a kibontakozó uj rendszer még nagyobb dicsőségére. Az első fölvonásban „jobbra át" vezényelt egy tiszt ós erre a katonák majd annyi felé fordultak, ahányan voltak. A nyilt szinen tapsot kaptak érte. Ennyi, de ennyi művészet igazán megható. Azon a véleményen vagyunk, hogy. ezt a mai estét szóvá kellene tenni a szinügyi bizottság ülésén. Lehet, hogy sokan vannak, akik mulatnak az ilyen dolgokon, mi épen nem tartozunk azok közé. Féltjük a szegedi színház jövőjót, nagyon féltjük. * Szerződtetések. Haraszti Vilma, a budaitemesvári színház énekes naivája, a pécsi nemzeti színházhoz szerződött. — A miskolci színház igazgatója, Palágyi Lajos, szerződtette B. Sarkadi Rózsit, a kassai nemzeti szinház szubrettjót. * Kormos Ilonka. Kormos Ilonka, a Király Szinház uj primadonnája és igazgatója, Beöthy László között nézeteltérés támadt. Ennek következóseképen Kormos Ilonka otthagyta a Király Színházat, ahol pedig szép ós nagy sikerek várakoztak rá. A művésznő tegnap Írásban kérte Beöthy Lászlótól szerződése fölbontását, még pedig azért, mert az igazgató határozott Ígérete ellenére nem osztott ki számára olyan szerepekot, amelyekre ő joggal igényt tarthatott. Ez többször is előfordult, de Fali Leó Bubuska cimü operettjének szereposztása körül mérgesedett el, amikor is Kormos Ilonka helyett Várady Ili kapta meg a kérdéses szerepet, még pedig azzal a rendelkezéssel, hogy a premiéren ő fogja azt játszani. Ez a mellőzés Kormos Ilonkát végleg elkeserítette, és igy jobbnak látta, ha megválik a Király Színháztól. * Magdolna. Nagyváradról irják: Figyelmet érdemlő drámára készül most a nagyváradi színtársulat. A darab cime: Magdolna, az irója pedig Pelle János dr, ügyvédjelölt. Bohémiában játszik a háromfölvonásos darab, a piktorok olajfestékszagu, tarka, modelles-rézsás Bohémiájában. A első' fölvonásban egy nagytehetségű festő küzdelmét látjuk a nyomorral, ambíciójával, kicsinyes gondjaival és nagy témáival. Nagy titokban fest egy remekmüvet, a Magdolnát, még a modelljának sem engedi látni. A kész festményt a tárlatra szánja. A nyomor, egy őrült pillanat, meg sok-sok minden csüggesztő dolog azonban rábírják, hogy eladja remekmüvét egy gazdag dilettánsnak. Ezentúl az lesz a nagy mü festője. A gazdag dilettánssal elszerződnek, hogy az a halála után vógrendeletileg fölfedi a nagy titkot, ő csak életében akarja élvezni a dicsőséget. A festő pénzhez, jóléthez jut a vásár által. A második fölvonás a müvószlélek vergődése. A kép föltűnik, óriási a sikere. Mindenki róla beszél ós a szerzőjéről. A fostöt rondkivül bántja a siker. Egyotlen vonást sem bir tenni hónapok óta. A gazdag dilettáns lesöpri a dicsőséget, élvezi a világot, mindent, ami kijár a zseninek, csak az aranyat adja belőle a festőnek. Kétségbeesett küzdelem után a festő megakarja semmisíteni a vásárt, de a dilettáns most már nem áll rá. Neki liir, fény kell, asszonyi csókok, hízelgés, meg mások irigykedóse. —A harmadik fölvonás a tárlaton játszik. A háttérben látszik a kép. Titkos rendőr őrzi. A festő sok izgalmas jelenet után megakarja semmisíteni a képet, kikiáltja, liogy az övé. Épen akkor csap botrányt, amikor a tárlaton van egy főherceg. Azt hiszik megőrült, a dilettáns győz, de vigasztalásul pénzt, halála után mindennek a fölfedósét igéri. A festő csüggedten tántorog a modelljéhez. Ez a vége: Főherceg: Mi az ? Mi történt? Államtitkár: Ó semmi, semmi fenség. Egy fiatal piktor akart megbolondulni. Főherceg : Azt hittem, nagyobb dolog. (Tovább megy.) Festő: (a modellra borul): Magdolna. A Golgothán vagyunk . . . (Függöny.) * A püspök és a szinház. Az orosz-lengyelországi püspökök pásztorlevelet bocsátottak ki a lelkészkedő papsághoz, hogy tilos színházba járni. A pásztorlevél ékesszólóan ecseteli a világi vigasságok, különösen a szinházi előadások^ erkölcsromboló hatását és fölszólítja a klérust, hogy vigyázzon a nyájra, a szószékről hirdesse a színházak förtelmességót ós minden igyekezetével hasson oda, hogy a hivek se járjanak a színházba. * Tudományos előadás az Urániában. A mai olőadást négy szóval jellemezhetjük: tett ház, elite közönség. Kellemes estét szerzett a közönségnek az Uránia szinház a mai Modern sportok előadásával. Minden egyes kép, minden egyes mozgófénykép művészies kivitelű, tanulságos és szórakoztató volt. Diczérjük ezért az igazgatóság jóizlésü választását. A szinház titkárja, Nagy József dr élvezetes fölolvasását sem hagyhatjuk megemlítés nélkül.