Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-20 / 16. szám

t* m 1911 január 20 DÉLMAGYARORSZÁG enyhítette a nyomorúságot. A legutolsó leves­osztó konyhát 1879—80-ban tartotta íönn a vöröskereszt egyesülettel együtt, Újszegeden az árvízkárosultak részére. Hasonlóan szegények segítését célozza a görög keleti szerb ós a protestáns jótékony nöegyesület is, de kiveszi részét a munkából a vörös- ós fehérkereszt egyesület is. Röviddel ezelőtt alapították jótékony ember­barátok a jótékonysági egyesületet, mely sok éven át népkonyhát s menhelyet tartott fönn. Ebbeli munkálkodásában a város is melegen támogatta e humánus egyesületet, utóbb pe­dig a csapatkórház lebontása alkalmával, ami­kor régi helyéről kiszorult az intézmény, városi kezelésbe jutott s önálló épületet kapott. A képviselőház ülése. — Zborag bocsánatot kért. — (Saját tudósítónktól.) A magyar lapok részletesen beszámoltak arról a durva in­zultusról, amely a képviselőház tegnapi ülésekor történt. A folyosón, beszélgetés során Zboray Miklós, amikor kijárási ügyben közeledett Hieronymi Károly kereskedelmi miniszterhez, annak tréfás megjegyzésére olyan durva kifejezést használt, amely föl-­háborított mindenkit. A magyar sajtó álta­lános elitéléssel tárgyalta Zboray Miklós legújabb szereplését, ugy, hogy bizonyosra látszott, hogyha Zboray ma nem ad elég­tételt a kereskedelmi miniszternek, ugy fölszólítják és kényszeríteni fogják elégté­teladásra. Ilyen hangulatban kezdődött el a mai ülés. Már tiz óra előtt tömegesen je­lentek meg a képviselők a Házban és a Hieronymi-Zboray-affórt tárgyalták. Igazán közmegelégedésre aztán ugy intéződött el ez a sajnálatos incidens, hogy Zboray Miklós a Ház ülésén bocsánatot kért a ki­fejezésekért, amelyekkel megsértette — mint ő mondta — idősebb, tiszteletreméltó egyént, a gentlemant. Beismeri tévedéseit. Kijelenti, hogy sajnálja a használt kifeje­zést és kéri azt el nem mondottnak te­kinteni. Ezeket mondotta ma Zboray Miklós. A képviselőház osztatlanul helyeselte Zboray nyilatkozatát, amely után Hieronymi Károly is röviden fölszólalt és mosolyogva, jóságo­san jelentette be a Háznak, hogy Zboray eljárása máris meg van bocsátva ... Szünet, majd a szünetben Hieronymi és Zboray között teljes béke következett. Egyik ifju képviselő meg is jegyezte, Zboray felé for­dulva: — Na, te boldog vagy most. Te voltál két napig a nap hőse és most el is dicseked­hetsz azzal, hogy Hieronymi Károly minisz­ter ur barátságával tüntetett ki. Berzeviczy Albert elnök féltizenegykor nyi­totta meg az ülést. A mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után az elnök pótlólag besorozza az ötödik osztályba Jaross Vilmos képviselőt, továbbá igazolja Széchenyi Emil gróf képviselőt. A harmadik bíráló-bizottság igazolja Hajós Kálmán mandátumát. Az elnök-. Mielőtt a napirendre áttérnénk, meg kell emlékeznem egy olyan eseményről, (Halljuk! Halljuk!), amelyről tanúságot tesz a képviselőház gyorsírói naplója és hírt adnak az összes lapok, tehát föltótlenül igaz lehet. Az történt ugyanis az ülés folyamán, hogy két képviselő ur képviselőtársaival szemben sórtő kifejezést használt. Az egyik Pál Alfréd kép­viselő ur, aki a baloldalról lobogtatott zseb­kendőre azt mondta, hogy piszkosabb, mint a gazdája. A másik Zboray Miklós képviselő ur, aki Hieronymi Károly kereskedelemügyi mi­niszter ur ellen a „paraszt" kifejezést használta. — Gyalázat! — kiáltják a kormánypárton. — Én egyelőre — folytatja az elnök — nem tehetek máit, mint azt, hogy a moit meg­nevezett képviselő urakat fölkérem, hogy szí­veskedjenek nyilatkozni, használták-e az emiitett sértő kifejezést vagy nem, hogy azután ehez képest a házszabályokat velük szemben alkal­mazzam. (Mozgás.) Minthogy az illető kép­viselő urak, ugy látom, nincsenek itt, az ügyet függőben tartom . . . Most pedig áttérünk a napirend második pontjára, a bankszabadalom­ról szóló javaslat tárgyalására. (Pártélet és parlament.) Kovács Gyula a bankjavaslathoz szól, az el­nöki enunciáció nyomán azonban előbb a párt­életről szól, melyet a parlamentárizmus rák­fenéjének tart. (Zaj. Mozgás a jobboldalon.) Fölkiált ások balról: Csendet kérünk! Kovács Gyula arról beszél, hogy a pártélet merevvé teszi a parlamenti életet. (A teremben folytonos zugá3, halk beszél­getés zsivaja hallatszik. A munkapárt tagjai egymás közt tárgyalják a történteket.) — Csendet! Csendet! — kiáltják a baloldalon. Az elnök csenget és rászól a jobboldalra: — Kérem, a tanácskozás folyamán nem lehet hangosan diskurálni. (A kormánypárt erre las­sankint kivonul a folyosóra, alig tizenketten maradnak a teremben.) Kovács Gyula: Részletesen, igen széles ala­pokon tárgyalja a bankkérdést és;.' főképen az alkotmányjogi szakaszt. Ha nincs is alkotmá­nyunk, a látszata megvan s ennek a kedvéért kell küzdenünk érte, — mondja. Foglalkozik az Osztrák-Magyar Bankkal vagy az esetleg fölállítandó önálló magyar bankkal európai vonatkozásban. Beszéde második részé­ben az elhangzott beszédekre reflektál, végül szól a közös és önálló bank viszonyáról a ma­gyar néplélekhez. Elismeri, hogy a közös bank vezetése első­rendű, de csak akkor, ha nem magyar szem­pontból nézzük. A javaslat ötödik szakasza politikai csodabogár. Alkotmányjogi bün ez a szakasz és még akkor se lenne szabad elfogadni ezt a szakaszt, ha ettől függne a készfizetések megkezdése. Az elhangzott beszédek bírálata során külö­nösen bőven foglalkozik Hegedűs Loránttal, akinek beszédét pontonkint tárgyalja. A hete­dik pontnál Berzeviczy Albert elnök ur őmól­tóságához, mint az Akadémia elnökéhez for­dulok. Az elnök (csönget): Kérem a képviselő urat, ne nagyméltóságozza az elnököt, mert ez a parlamenti gyakorlattal ellenkezik. Kovács Gyula: Tovább beszól Hegedűsről, majd ezt mondja : Elérkeztem Hegedűs Lóránt képviselő ur beszédének kilencedik hónapjához... (Zajos derültség támad e szavakra. A Ház percekig zeng a kacagástól, a karzaton a nők közül néhányan eltakarják az arcukat.) — Pikáns ! Pikáns ! — kiáltják a baloldalon. Kovács Gyula: Bocsánatot kérek, a nyelv­botlásórt, amelylyel a csecsemőkérdésbe, helye­sebben a csecsemő megszületésének a kérdé­sébe kontárkodtam . .. Farkas Pál: Halvaszületett csecsemő! Kovács Gyula most már rendszertelenül beszél Hegedűs Lorántról, mint bankigazgató­ról és Kossuth Ferencről. (A munkapártra beszivárognak a folyosón tartózkodó képviselők, a néppárt tagjai, köz­tük Zboray, egy csoportban jelennek meg. A hangulat izgatottá válik.) — Ne beszéljen össze-vissza! — kiáltja Miko­sevics Kanut. (Zaj, amely egyre erősbödik, Kovács Gyula pedig a legteljesebb nyugalommal szól): — Most pedig rátérek beszédem harmadik részére. Végül határozati javaslatot nyújt be és nem fogadja el a javaslatot. (Zboray bocsánatot kér.) Háromnegyed egy óra volt, amikor Kovács végül befejezte beszédét. Az elnök csöngetett és nagy figyelem közben Zboray Miklós állott szólásra: Tisztelt Ház ! A mélyen tisztelt elnök ur az ülés elején fölhivást intézett hozzánk, amelyre a köteles és átérzett tisztelettel a következő­ket terjesztem elő: Tegnap a zárt ülés elren­delése után a karzat kiüritése alatt kerületem egy kórdósóben interveniáltam a kereskedelmi miniszter urnái. — Kegyelmes Uram — mondottam — egy kis fölvilágosítást kérek. —[Olyanoknak, mint ti vagytok — mon­dotta a kereskedelemügyi miniszter — nem adok fölvilágosítást. En meg voltam lepődve és azt hittem, hogy talán tréfa. — Kérlek, kegyelmes uram, — mondottam — én nem szavaztam velük. Rám ne ha­ragudj. — No hát akkor felelek — mondotta a mi­niszter — mi az, miről van szó? Ekkor már láttam, hogy ő dühös, erre igy szóltam: — Köszönöm, most már nem kérek fölvilágosí­tást. Barátaimnak elmondtam az esetet és itt hasz­náltam azokat a kifejezéseket, amelyek a la­pokban megjelentek, de amelyeket ismételni nem akarok. Egy hang a középen: Halljuk ! Zboray Miklós : Most nem akarom ismételni. (Élénk helyeslés a bal- és jobboldalon.) Köve­telem, hogy lovagias módon meghallgassanak. Annyira megyek az udvariasságban, hogy nem ismétlem a kifejezéseket. . Tegnap, amikor a munkapárt két tagja fölkeresett, kijelentették, hogy félreértettem a miniszter ur szavait, ő tréfásan mondotta azokat minden sértő szán­dék nélkül. Én kijelentettem, hogy akkor kész vagyok elégtételt adni. Nem csak lovagias köte­lességem, de egyénileg is szerónytelenségnek tartanám, hogy akár a miniszterrel, akár más képviselő társammal szemben, de különösen egy idősebb tiszteletreméltó egyénnel, egy gentleman­nal szemben tévedésemet be ne ismerném. Kijelentem, hogy sajnálom a használt kife­jezést és kérem azt el nem mondottnak tekinteni. (Élénk helyeslés a Ház minden oldalán.) (Hieronymi válasza.) Hieronymi Károly kijelenti, hogy neki sem volt szándéka és oka sérteni Zborayt ós örül,, hogy Zboray is elismeri, hogy félreértés okozta az egész affért. Az elnök kijelenti, hogy ezek után további intézkedésnek helye nincs. Az ülést az elnök felfüggesztette ós Zboray és Hieronymi baráti kézfogással pecsételték meg a békét. Románok gyűlése az általános választó­jogért. Az aradmegyei román munkások és kisgazdák tegnap este Pécskán gyűlést tartot­tak, amelyen mintegy ötezer ember vett részt. A gyűlés elnöke Ghitu Drágos, jegyzője Gyeorgyi Cáda volt. Dámján Száva, Budeán János és Petrisor János az általános választójogról és annak várható hatásáról beszéltek; erősen tá­madták a nemzetiségi pártokat, amelyekben a román kisgazdák és munkások nem bizhatnak. Az olasz tengerészeti költségvetés. Az olasz pénzügyminiszter és a tengerészeti mi­niszter hosszas tárgyalások után abban álla­podtak meg, hogy a tengerészeti költségvetést 90—50 millió lirával fölemelik. 12—15 millió létszámemelésre és szénfogyasztásra kell, a többit hajóépitésekre forditják. A krétai kérdés. A krétaiak legutóbbi tün­tetései a szigetnek Görögországgal való egye­sítése mellett ós a védőhatalmakhoz intézett követelések az itteni ifju-török körökben nagy izgatottságot keltettek, amit nagyban növel az a körülmény, hogy a görög csapatok a török határon uj védmüveket épitettek. A görög és a bolgár határon állomásozó török csapatokat a legnagyobb éberségre utasították. A határszéli raktárakba uj fegyver- és lőszer­szállitmányokat küldtek.

Next

/
Thumbnails
Contents