Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-20 / 16. szám

MM ZÜrfSSff m 1911 II. évfolyam, 16. szám Péntek, január 20 DELMAGY Központi szerkesztőség és kiadóhivatni Szeged, " >=> Korona-utca 15. szám c=J Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., c=i Városház-utca 3. szám <=> ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: egész évre. R 24-— félévre . . . K 12 — negyedévre. K 6'— egy hónapra K 2'— Egyes szám ára 10 fillér ELŐFIZETÉSI AR VIDÉREN egész évre . K 28— félévre . . . K 14'— negyedévre . K V— egy hónapra K 2-40 Egyes szám ára 10 fillér TELEFON-SZÁM: Szerkesztőség 835 a Kiadóhivatal 836 Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 Népszámlálás meg pótadó. Összeadás! müveletekből, egymásra rakott számoszlopok lezárásából kialakul Magyarország városainak képe. A népszámlálás eredményéből sorra ismeretessé válik az egyes városok lélekszáma, nemkülönben az utolsó tiz év alatt bekövetkezett szaporodása. A szaporodás arányszáma érdekes jelenségre mutat. Magától értetődő, természetes valami ez, de az adatok világításában jellemzőbben fest. Es ha a számokból, statisztikából tanulni lehet: hát ez a statisztika mintha egyetemi katedráról szólna mindazoknak, akik a városok gazdálkodásában, háztartásuk irányításában részt vesznek. A lakosság emelkedése — az eddig ismert adatok szerint — nagyobb százalékot mutat: Szegeden, Temesvárott, Debrecenben. A szaporodás percentje pedig kicsi, meglepően és kiábrándítóan kicsi Aradon, Nagyváradon, Makón. És Debrecenben husz százalék körül van a községi pótadó, Temesvárott már ötven, ellenben Szegeden ötvenkettő. Aradon a pótadó százaléka hetvenkilenc, Nagyváradon pedig szintén felül van a hetvenen. Két arányszám: a lakosság szaporodásának percentje és a községi pótadó százaléka forditott viszonyban van egymással. A lakosság szaporodása ott a nagyobb mérvű, ahol kisebb a pótadó — és megfordítva. Ez a jelenség nem véletlen. A születési arányszámok egy országban sem változnak olyan hullámosan, hogy a szomszédos városok olyan nagy eltérést mutatnának egymás mellett e tekintetben. Deák Ferenc, amikor Schmerling azt követelte, hogy a hadsereg létszámának emelése céljából egy esztendőben kétszer sorozzanak, azt felelte : — Nem lehet, Ekszcellenz. A magyar anyák csak egyszer szülnek egy esztendőben. Nos, a magyar anyák Debrecenben egy esztendőben szintén csak egyszer szaporítják a város lakosságát. A szaporodást tehát nem annyira a születések irányítják, mint a kedvező megélhetésnek és keresetnek alkalma. Ennek pedig nagy tényezője a városi adó, amelyet a polgárok nagy része kétszeresen érez : egyszer a maga közteherviselésében, egyszer pedig azoknak a cikkeknek drágaságában, amelyekkel ezt a nagyobb adót áthárítani igyekeznek. Ez a megállapítás nem akar egyszerű, a többi mellé sorakozó sopánkodás lenni a pótadó leszállítása érdekében. Hiszen egy-két ev alatt, talán egy évtized alatt se menne ez. De meg kell állapitani egy nevezetes tévedést. Eddig az volt a hit, hogy a városok nagyságának emelésére és a lakosság szaporítására (ami egy és más szempontot kivéve, majdnem egyet jelent) legjobb eszköz, ha minél nagyobb befektetéssel, minél több modern egészségügyi és kulturális intézményt teremtenek. És a befektetés, ugy látszik, a népesség szaporodásában nem térült meg. Temesvárott és Debrecenben nem volt vízvezeték és csatornázás, két, a városok egész lakosságának egészségügyét szolgáló közintézmény s Temesvár és Debrecen mégis jobban szaporodott, mint Arad és Nagyvárad, ahol ez a két alkotás már régebb idő óta van meg. Az emberek tehát nem azt választják, ahol több jóval és nagyobb kényelemmel élhetnek, hanem oda vonzódnak, ahol némi kényelemről való lemondással, kevesebb higienával és kisebb kulturával, —; de kevesebb költséggel élhetnek. Mert a megélhetés, csakis a megélhetés a legfontosabb, a mindennél előbbrevaló. Ez az, ami körül minden város élete forog. Minden egyéb : az előrehaladás, fejlődés, de a Több művészetet a templomba! Irta Prohászka Ottokár. Mily csodálatos az eszmék s az érzések járása! Eljár fölöttük is az idő s a divat; egyideig keletjük van, azután pedig letűnnek; egy darabig közszükségletet jelentenek, azután háttérbe szorulnak, de csak azért, hogy a pihenés s az erőgyűjtés hosszabb, rövidebb fázisai után ismét népszerűekké váljanak s kielégítést sürgessenek. Igy vagyunk a művészetnek s a müiparnak népszerűsítésével is. Régen ez nem volt igény, most azonban közszükséglet s közszükséglet azért, mert a kultura haladásaval lelkünk is van hozzá; no meg a kezünk is győzi. Most már ott tartunk, hogy a művészi szép kilépett a világba, hogy a műipar tért hódított oly mértékben, hogy a sokszorosító technika tökélyesbülése folytan a művészet elhat a lakóházakba is, menynyivel inkább tehát a templomokba. Szépít otthont, képekkel ékesit falat, formássá tesz bútort; fejlesztője lesz a nemesebb érzéseknek, nevelője az embernek; de ezzel egyszersmind nélkülözhetetlen kelléke a templomnak, istentiszteletnek s liturgianak. Hirdeti a maga módja szerint, némán ugyan, de folyton, az igét, segiti az értelmet, tápot ad az érzelmeknek, magyaráz, szimbolizál; szól szemhez, fülhöz, szivhez; emel, nevel, lelkesít, buzdit, hevit s sok-sok gyönyörűséggel tölti el a lelket. S mi mindnyájan ugyancsak érezzük, hogy az eszme rászorul arra az alakító miiveszetre, mint a lélek a testre. A szépség ellen nem küzd senki s már azért is szépségbe kell öltöztetni az igazságot; az is pajzs, de milyen ! A zsoltár a végtelen világokon uralkodó istenről is azt mondja, hogy szépségekbe öltözködött. A Madonna siksztina ellen senkinek sem lesz kifogása, de lesz a máriacelli ellen; az szép, ez csúnya s én sajnálom, hogy csúnya, mert megütközöm rajta. Ha valaminek, hát az igazságnak, a fölségnek kell szépségbe öltözködnie. Isten is igy akarja; azért teremtette széppé a világot, az ő házát; azért kell szépnek lennie a templomnak is, melyről azt énekeljük : ez az isten háza s az ég kapuja. E fölfogás mellett természetesen nem lehetünk puritánok abban a tekintetben, hogy templomaink dísztelenek s csupaszok legyenek: nem száműzhetjük a szépet ott, hol emelkedni s hevülni akarunk. Rászorul arra a művészetre a lélek önmaga miatt is; neki is alakulnia s szépülnie kell; harmóniáktól tanul harmóniát, alakokon alakul. Közös pszichológiája ez a mi érzéseinknek s egész életünknek. A vallásos lelkület ugyan alapjában adva van, de azért azt is széppé s nemessé kell nevelnünk, szóval formát kell neki adnunk. Azért hát öltöztessünk lehetőleg mindent szépségbe, nemcsak a szebb világ s környezet nagyobb értéke, hanem lelkünk fejlesztése miatt. Mondtam, hogy rászorulunk s most megismétlem, hogy rászorulunk életünk egész vonalán, lelki funkcióinkban is. A művészet szinei s alakjai nélkül fogalmaink is véznák, szavaink is szárazok, vallásosságunk pedig erőltetett és szegényes. Messze, nagyon messze van minden s az is ködben úszik; de a szépség a fölfoghatatlant is_közelebb hozza s érzelmeink fölkeltése által vezet be a mélységekbe. Neveljük igy népünket is. A sokszorosító művészet már legyőzte a gazdasági nehézséget, melynél fogva minden, ami szép volt, drága is volt,; ezidő szerint ugyanis a műélvezetet nyújtó utánzatokat olcsón kapjuk s a művészet bevonulhat a családi otthonokba is. De nemcsak a művészet révén hódit igy tért a szépség, hanem a műipar révén is, mert a közönségesebb eszközök, a bútorok, a játékok, a használat ezer és egy tárgya is ugy készül ma már, hogy szép is akar lenni; meglátszik mindenen a müérzék nyoma. Mennyivel inkább kell ez irányzatnak a templomokban tért foglalnia. Kell, hogy amit ott látunk, amit ott hallunk, az mind szép legyen. Kell, hogy az ember a templomokban benyomásokat vegyen, melyek a művészet, a szépség, a forma révén hatnak rá, hogy igy is neveljék s emeljék. Lásson a nép szép képeket és szobrokat, szép oltárokat és keresztutakat; szóljon lelkéhez a templom stílusa: kiáltson fala s boltive; vegye észre a padon, a szószéken, hogy itt minden darab fába, kőbe szent eszme van vésve. Tanuljon a templomban énekelni, tanuljon állni, ülni, térdelni; ne dülöngjön, ne köpdössön. Ezt mind könnyebben megtanulja ott, hol a szépség, az előkelőség hat lelkére s ez a tisztelet s fegyelem már annak a tiszteletnek az előszava és lehelete, amely tisztelet Isten felé vezet.