Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-19 / 15. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 január 17 tek sem jóságról, sem az országnak nehéz időkben tett szolgálatairól. Mert ezek a dolgok köztudomásúak. Az egész közgazdasági élet érzi és méltányolja jótékony hatását. Ellenben az ellenzéki szónokok az önálló bank közgazdasági következményének megrajzolásával adósok maradtak. Csak elvi és politikai indokaik fényes selyem szövetét csillogtatták meg a szemünk előtt. Ami az idegességet illeti, hát ennek tüneteit csak az ellenzéken látjuk. Ami nem is csoda. Mert a mi szónokaink napról-napra több bizonyítékot tárnak elő és e bizonyítékok mind azt igazolják, hogy a koalíciós kormány szinte lehetetlenné tette a bankkérdés kedvezőbb megoldását. Nem elég, hogy testetlen ígéretek árnyékáért fölemelte a kvótát; nem elég, hogy a Benediktformula hurkába önként beledugta a nyakát ; nem elég, hogy a „szerződés" formai vívmányáért sok drága javunkat föláldozta ; hanem most, mikor egy aránylag jó javaslattal áll szemben, oly modorban és oly erőszakkal támadja azt, mintha nem is történt volna meg mindaz a rövidlátáe, baklövés, látszatok kergetése és reális javak föladása, — amelyek emlékezetessé teszik a koalíciós kormányzat négy esztendejét. A Szóbor. Zágrábban készülnek a politikai pártok az országgyűlés küszöbönálló megnyitására. Csütörtökön tanácskozást tartanak azok a képviselők, akiket a mult országgyűlés a magyar országgyűlésre küldött, a szerb-horvát koalició pedig vasárnap tart ülést, Neumann dr, elnök pedig konferenciára hivta meg a pártok elnökeit, hogy közős megállapodással biztosítsa az országgyűlés munkaképességét. A cár és a földrengés áldozatai. Az oroszországi Szemirencsenszk-vidéken törtónt legutóbbi földrengés által sújtottak Ínségének enyhítésére Péterváron a cárnó elnöklésével bizottság alakult. A cárnó saját magánpénztárából tízezer rubelt bocsátott rendelkezésre. A cár ötvenezer rubelt adományozott ós egész Oroszországban gyűjtést rendelt el. A vörös kereszt orvosi segélyre és az Ínséget szenvedők táplálására tizenötezer rubelt adományozott. járjanak. Ugy lehet, hogy meg kell verekedniük és szétszórtan megverekedni nem jó. — Hát kikkel verekednek meg? — Más katonákkal. — És miért? — Azt ők sem tudják. A fiatal holló, ugylátszik, ezt tartotta a legkülönösebbnek mindabból, amit eddig hallott. — Anyám, — kérdezte — verekednek-e királyerdei hollók a nagyhegyi hollókkal ? — Nem, gyermekem. — Hiszen akkor az embereknek annyi eszük sincs, mint a tyúknak. E találó megjegyzésre a varjú elkezdett nagyon kacagni és igy szólt az anyához: — Jó feje van a gyereknek; vigyázni kell rá, még viszi valamire. Meglehetősen sokat látott már és gondolkozik a látottak fölött. Még valamit azonban meg kell neki mutatni föltótlenül, mielőtt elhagyná a várost. — Mi az ? — kérdezte az anya. — A büntetőtörvónyszék; itt szemben mindjárt, a tér másik oldalán. Gyakran ülök a tetején, az eresz szólón ós el-elnózegetem a hatósági embereket ós az egész erkölcsösséget. — Ezt a helyet — mondotta az öreg szigorúan — nem mutathatom meg a gyermeknek: ez nem neki való. Könnyen elromolhatna tőle. Egyébként ezáltal — nem gondolt ön erre? — mindenek fölött nagyon rossz véleményt talál táplálni az emberekről. Szeged és a népszámlálás. (Saját tudósitőríktól). Ugy látszik, mintha a népszámlálás ismét bizonyos indokolatlan és csöppet sem aktiv versenyt szitott volna föl a vidéki városok között. Azért irtuk, hogy „ugy látszik", mert ez a verseny valójában nincs ós nem is lehet meg és a népszámlálási adatok összegyűjtése mögött azok látják csak, akik nem ismerik a vidéki városoknak azt a természetrajzát, amelynek szineit és karakterét különleges, sok tekintetben mostoha és nehéz helyzetüktől kapták. Az igazság az, hogy a népesség számának szaporításában nincs és nem is lehet verseny az egyes városok között és most mindössze a várakozásnak az a természetes láza nyilvánul meg, amely a lakosság számának ilyen általánosabb, bizonyos nézőpontokból határozottan számottevő ós jelentős összeszámlálását megelőzni és kisérni szokta. Ez a lázas várakozás minden ellenkező érvelés ellenére is kétségtelenné teszi, hogy a legtöbb ember azon a véleményen van, hogy a vidéki városok mai helyzetének meghatározásánál, jövő szerepének kialakításánál elsősorban jön számításba az a sorszám, amelyet lakóinak számaránya juttat neki. lyen nézőpontok mellett Szeged továbbra is az eddigi teljes nyugalommal nézheti a többi városok lázas várakozását, várhatja a népszámlálás eredményeinek lehető hü és teljes megállapítását. Amig különösebb zavaró körülmények közbe nem jönnek, aligha lesz az egyes városok lakosai számának peventuális emelkedésében olyan lényeges különbség, amely megbillentené az eddigi mérleget, megváltoztatná lényegesen a városoknak a legutolsó népszámlálás alapján meghatározott sorrendjót. Változások lesznek, ezt nagyon jól tudjuk mi is. De Arad lakosainak száma aligha haladhatja tul Debrecenét vagy Szabadkáét és Szegedet aligha érheti el akármelyik is azok közül a városok közül, amelyek eddig is leginkább nyomában voltak. Annál kevésbé lehetséges, hogy olyan város érje el — vagy haladja tul Szegedet, amelynek eddig egyébként tiszteletreméltó és számottevő pozíciója mellett is félannyi lakosa volt. Szegednek tehát eddig is sikerült elérnie azt, hogy egyelőre kivül esik azon a lázas várakozáson, amelylyel a vidéki városok, lakosaik számaránya szerint való ujabb elhelyezkedésüket lesik. Ez helyes ós örvendetes nemcsak a mi érdekünkből, hanem országos érdekek nézőpontjából is. Régen letárgyalt dolog, hogy a központosítás abban a nagy mértékben, aminőben nálunk keresztülvitték ós az ország kulturájára, gazdasági megerősödésére veszedelmes. A decentralizálás aligha kezdődhetik más uton, minthogy a vidék vezető városai közül minden intézmény és ember segítségére siet annak, amelyik a fejlődés nagy arányaira elsősorban érett meg és ez semmi esetre sem lehet más város, mint Szeged. Nemcsak lakosainak számával vezet Szeged. Intézményeinek sokaságához járul gyáriparának kétségtelen fejlettsége, erősen fejlődő kisipara és forgalmas életet mutató kereskedelme. Kétségtelen, hogy a város gazdasági életét kell elsősorban kifejleszteni ahoz, hogy Szegeden a méltó keret teljesen méltó tartalmat kapjon. A polgármester munkássága szigorú következetességgel nagy lelkességgel halad ebben az irányban. Azt hisszük, Szeged fejlődósének gyönyörű perspektívái négy-öt év múlva oly hatalmassá alakitják ki a várost, hogy vezető szerepével túlemelkedik minden versenyen. Nyugodtan várjuk a népszámlálás eredményét, ami ránk nézve csak kedvező lehet. Hittel és örömmel várjuk a város fejlődését, ami rövidesen igazolni fogja, ami álláspontunkat ós minden vonalon Szegednek adja meg azt a kétségtelen második helyet, amit a népszámlálás ismét meghoz számára. A képviselőház ülése. — Sok hűhó semmiért. — (Saját tudósítónktól). Az unalom jegyében folyik tovább a bankvita. Üres padok előtt beszélnek az ellenzéki szónokok és még csak a saját párthiveik sem érdeklődnek 3 mondókáik iránt. Nincs is valami nagyobb jelentősége ezeknek az időt pazarló beszédeknek. Az ellenzék csak a vitát akarja mesterségesen húzni, nyújtani, de ez a terve is hajótörést szenved, mert szónokaik fogytán vannak, aminthogy különben az egész ellenzék is, mint vitázó ellenzék általában is nagyon a fogytán van. A folyosón élénkebb az élet. Nagy György \ jelent ma ott meg, egyúttal szereucsére nem mint képviselő, hanem mint a — hódmező- • vásárhelyirepublikánuspártelnöke.Mert Nagy ' György ilyet csinál, még pedig Hódmezővásárhelyen. Hogy miért épen ott ? Bizonyosan azért, mert ott van az ügyvédi irodája, amely nagyon rosszul megy és amelynek a forgalmát a republikánus párttól várja. Nagy Györgyöt a folyosón még csak hallgatták az emberek, persze inkább szórakozás szempontjából, de a teremben beszélőknek ugyancsak kevés közönsége akadt. Furcsa lett volna, ha véletlenül megszámlálják a jelenievőket. Az ülésen egyébként Valentsik Ferenc, Lovászy Márton és még mások beszéltek, persze a javaslatot egyik sem fogadta el. Ezt ugyan rövidebben is elmondhatták volna, f de hát akkor a kerületben vájjon ki döngethette volna ököllel a mellét, hogy igy meg ugy megmutattuk a kormánynak. Habos Ferenc elnökölt. Hegedűs Kálmán az igazolási állandó bizottság nevében jelentést tesz Bizony Ákos, Jarosí Vilmos és Czobor Béla mandátumairól. Az interpellációs könyvbe három interpelláció van jegyezve. Fdber Lóránt az operai állapotok tárgyában, Huszár Károly a népszámlálás tárgyában, Sümegi Vilmos pedig a legutóbbi katonai brutalitások tárgyában kiván interpellálni. A Ház délután két órakor tért át az interpellációkra. (Valentsik a javaslatról.) A bankjavaslat első szónoka ma a Justhpárti Valentsik Ferenc, aki abból az alapelvből indul ki, hogy a nemzeti önállóságnak és függetlenségnek első föltótele az önálló jegybank. Tántoríthatatlan hive annak a politikának, amely az Ausztriától való pénzügyi függésnek véget akar vetni. Foglalkozik Beck Gyula fölszólalásával, amely — bármennyire szakszerű volt is — a függetlenségi pártot mégse tudta meggyőzni. Határozott meggyőződése, hogy az önálló bank, mint az ipar ós kereskedelem főtámasza, semmi hátránynyal sem járna. Sőt a mezőgazdasági hitelnyújtás terén az önálló bank igen hasznos szolgálatokat tehetne. A kisemberekért semmit se tesz a bank. (Helyeslés a baloldalon.) A közgazdasági föllendülést azzal is előmozdítaná a bank, hogy takarékosságra szoktatná az embereket, uj munkaalkalmakat nyújtana. Sürgeti az árvapónzek jobb gyümölcsöztetésót, mert tűrhetetlen az az állapot, amely most az árvapénzek dolgában uralkodik. Reális gazdálkodással ezen is lehetne segíteni, legföljebb