Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-19 / 15. szám

1911 január 18 DELMAGYARORSZÁG 3 a bankigazgató urak jutaléka lesz negyvennyolcezer korona helyett huszonnégyezer korona. Valentsik Ferenc azzal fejezi bo szavait, hogy a javaslatot nem fogadja el, ellenben csatlakozik Kossuth és Földes határozati javaslatához. (Éljenzés a baloldalon). (LovásZj/ Okolicsányiróí). Lovászy Márton: Nagyon sajnálja, hogy nemcsak a túloldalról hangzottak el beszédek az önálló bank ellen, hanem még Okolicsányi László akit eddig függetlenséginek ismertek "yen beszédot mondott. . Okolicsányi László: Ezután is annak fognak ismerni. Lovászy Márton: Részletesen foglalkozik Okolicsányi aggodalmaival. Csodálkozik, hogy épen a magyar banktól kiván olyan garanciákat, melyek egyetlen jegybanknál se találhatók. Inkább mondja meg nyíltan, hogy nem kell neki az önálló bank, mert ilyen formájában Okolicsányi álláspontja nem más, mint politikai kötekedés. (Helyeslés a baloldalon). A bank legbiztosabb alapja a készfizetés. Okolicsányi fél az arany Kiszivárgásától. Ez humbug! Okolicsányi László: Hát a passzív fizetési mérleg l Farkas Pál: Ehez mit szólnak? Lovászy Márton: A valutakórdéssel foglalkozik ós kimutatja, hogy csak az aranyvaluta nyújt biztos alapot a nemzeti fejlődésre. Azonban az arany még nem elég a boldoguláshoz, mert ha az aranyba fektettük a súlyt, könnyen megismétlődhetik az, amit a zsidók csináltak a Pusztában: borjut öntöttek aranyból és azt imádták. Hock János: Most is azt csinálják. (Derültség.) Lovászy Márton: Amikor látjuk az óriási aranytermelóst, azt a hatalmas aranyáradatot, amely elárasztja az egész világot, akkor azt mondani, hogy ez az aranyáradat épen Magyarországot fogja elkerülni, legalább is érthetetlen. Kimutatták, hogy nem aranykiszivárgás, hanem épen ellenkezőleg, beszivárgás tapasztalható nálunk. . A jegybank az ország közgazdasági életének jelzője. Ha koros jelenségek vannak, ennek kell megmutatni. De a közös bank ezt nem mutatja ki, mert olyan ez, mintha két beteg esszekevert véréből akarna az orvos vérvizsgálatot csinálni. Okolicsányi nagyon meg van elégedve az Osztrák-Magyar Bank működésével, hát ő utal arr«, hogy 1907-ben mit csinált a bank Magyarországon Hat százalékra emelte a kamatlábat, Kmikor semmi oka erre nem volt. Mutatja ezt az is, hogy akkor fizette a bank a legnagyobb osztalékot. (Élénk helyeslés.) Ez az a nagy mcséretet érdemlő eljárás. Beszélt Okolicsányi törvényes akadályokról is ós a Benedikt-formulára utalt. A maga részéről ezt üres hójyagnak tartja ós csak Okolicsányi hatalmas tüdeje mellett szól, hogy ezt olvan nagyra föl tüdta fújni. A Bonedikt-fóle formulának két része van. első azt tartalmazza, hogy az esetben, ha a bankközösség megszűnik, a két állam közt a "vetések koronaértékben történnek. Ez mit jelent, mert liiszon ma is igy történnek a öltések. A másik rész a pénzérték esetleges Különbségéről szól, ez azonban nincs meg, igy 'ehat csak azt a két kormányt kötelezi, amely szerződést megkötötte. Az elnök az ülést tiz percre felfüggeszti. Szülte után Lovászy Márton határozati javaslatot Kyojt be aziránt, hogy a kormány terjesszen be Kimutatást a közös bank által leszámítolt osztrák és magyar váltókról s arról, hogy ™tenyi esett ezekből az ipar, a kereskedelem a mezőgazdaság javára. (Sonisich gróf beszéde.) Sotnsich Tihamér gróf: Hivatkozik Martinoms György hires mondására: Qui habét socium, "a.b.et domiuum. Ebben a viszonyban vagyunk v«JS Ausztriával, forma szerint barátságban, K'öságban pedig az osztrákok az urak, mi peSzolcák v«<r„r.„lr Anaxfrifl. most ÍS a D6« szolgák vagyunk. Ausztria most wasztás politikáját követi velünk szemben, f ""ok eszköze a közös bank is. Hosszasabban JjteJíeti a javaslat ötödik szakaszában foglalt jteotmány. és házszabályellenes rendelkezeseA javaslatot nem fogadja el. , M«di-Kovács János az idő előrehaladottsah',a VaIó tekintettel beszédónok holnapra való flölasztását kérte. (Vihar a llázban). Háromnegyed kettő volt s a munkapárt reMádi-Kovács kérése ^jos ellentmondással találkozott. Az elnök elrendelte a szavazatok megszámlálását, ami nagy zaj és lárma között kozdődött. A munkapárt tagjai szavazás közben tódultak befelé a terembe és az ellenzék tiltakozott ellene, hogy a későn érkezőket is a szavazatokhoz számolják. A baloldalról többen zsebkendőt lobogtattak, a jobboldalról pedig Dániel Gábor ököllel fenyegette az ellenzéket. Pál Alfréd odakiáltotta a zsebkendőt lobogtató Sümegi Vilmosnak: — Olyan piszkos a zsebkendője, mint maga 1 A baloldalon közben ivet köröztek, hogy zárt ülést kérjenek. A husz aláírást gyorsan összeszedték s Justh János benyújtotta az ivet az elnöknek. Berzeviczy előbb kihirdette a szavazás eredményét, mely szerint negyvenen szavaztak a Mádi-Kovács beszédének elhalasztása mellett, nyolcvanheten pedig ellene. Az elnök ezután kiürítette a karzatokat s megkezdődött a zárt ülés. A zárt ülésen Justh János méltánytalannak ós házszabályellenesnek minősítette a többség eljárását, mikor nem engedte meg a szónoknak, hogy beszédét elhalassza. Holló Lajos azt hangoztatta, hogy a többség eljárása az ellenzéket a parlamenti harc élesebb fegyvereire kényszeríti. Az elnök kijelentette, hogy nem történt semmi sérelem, mert hiszen a többség tetszése szerint élhet azzal a joggal, melyet számára a házszabályok biztosítanak. Justh Gyula kifogásolta még a többség magatartását és ezzel a zárt ülés véget ért. Utána szünet volt s mikor az elnök a nyilt ülést ismét megnyitotta, két óra már elmúlt. Mádi-Kovács nem kívánt a szólás jogával élni. (Az interpellációk.) A Ház ezután áttért az interpellációkra 8 Fráter Lóránt az operaházi állapotokat panaszolta föl. Nem ellensége az idegen zenei kultúrának, de az mégis lehetetlen, hogy a magyar királyi Operaházban német nyelvű előadásokat tarhassanak; pedig arról értesül, hogy most ezt is tervbe vették. Zichy János gróf közoktatásügyi miniszter nyomban válaszolt az interpellációra. Az Operaház művészi vezetése, mondotta, most semmivel sem rosszabb, mint ezelőtt volt. Arról pedig, hogy az intézmény nemzeti jellegén akármilyen módon csorbát ejtsenek, szó sem lehet. Ennek az ő ellentállásában meglesz a maga akadálya. Ami kisebb bajok vannak, szinte elkerülhetetlenek az ilyen nagy intézetnél. Rajta lesz, hogy azok is megszűnjenek. Fráter a választ tudomásul vette. Majd Huszár Károly interpellált a krassószörónymegyei népszámlálás dolgában s a miniszterelnök nyomban válaszolt, mire az ülés véget ért. A lengyel klub uj elnöke. Bécsből jelentik: A lengyel klub ma hatvanhat szavazattal egy szavazat ellenében Lazarszki képviselőt választotta meg elnökévé, a miniszterré kinevezett Glombinszki helyébe. ZavarnAsok Champagneban. Dameriben nagy tüntetések voltak. Champagnebeli szőlőtermelők kifosztották egy pezsgőkereskedo níncéiét eltörtek hetvenezer töltött pezsgőül a kot, fölfordították a hordókat és beütötték a fenekét. Egy kocsit, amely Epernayba egy cégnek kétezerötszáz üveg pezsgót szállítót, a Máméhoz, vezettek es a pezsgőt a folyóba öntötték. A rendőrség szigorú intézkedéseket tett a rend föntartásara. Többek letartóztatása várható. A horvát pártalaknlás. Zágrábból jelentik: A szeb-horvát koalíció tagjai vasárnap Zágrábban értekezletet tartanak, amelyen az országgyűlésben való taktikájukról fognak tanácskozni. Csütörtökön délután azok a horvát képviselők fórnak tanácskozni, akik a magyar országgyűlésnek is tagjai. Hir szerint a szerbhorvát koalíció pártjai nem fognak részt yenni ^ bán által tervezett többségben, A Lloyd megreformálása. — Wimmer Fülöp nyilatkozata. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi Lloyd reformokra szorul: minden valószínűség szerint egy véleményen vannak e tekintetben Obláth Lipót, Wimmer Fülöp, Bokor Adolf, Perjéssy László és mindazok, akiknek agilitása adott eddig is tartalmat a kiváló egyesület működésének. Ezeknek a reformoknak megvalósításától nem zárkózik ós nem zárkózott el a Lloydnak sem a közgyűlése, sem a választmánya. Voltak és vannak agilis emberek, akik azt a véleményüket merték megkockáztatni, hogy a Lloyd beléletében, szervezetében hiányok és hibák vannak, ezeket a hiányokat pótolni, a hibákat korrigálni kell. Ugylátszik, néhány ember nem tulajdonit ennek jelentőséget, mások pedig személyes hecceket akarnának az ügybe kavarni, hogy ezzel agyonüssenek egy mozgalmat, amelynek személyes éle semmi esetre sem lehetett. De azok, akik ellen ilyen támadásokat intéztek, nem hajlandók eltűrni az indokolatlan és alaptalan támadásokat. Közülük most Wimmer Fülöp, a Lloyd kitűnő választmányi tagja nyilatkozik. A Délmagyarország-hoz beküldött érdekes nyilatkozatában ezeket mondja Wimmer: A Szeged és Vidéke, de különösen a Szegedi Napló a Lloyd közgyűléséről és ezt megelőzőleg a Lloydban történtekről oly helytelen, célzatos és szándékosan elferdített jelentéseket hozott, hogy — mint ez ügyben szereplő — kénytelen vagyok ezeket helyreigazítani. A Szeged és Vidéké-nek, amelynek természetesen csak két célja lehet — a„nagy Balassát" magasztalni, rajtam pedig egyet ütni, — csak annyit, hogy Balassa szereplése a közgyűlésen csak abból állott, hogy könyvből bizonyította annak igazát, amit ón könyv nélkül állítottam. Nem igaz az, hogy előadásom szokatlan támadó, vagy egyáltalán támadó volt ós valótlan az is, hogy Perjéssy indítványa, amelyhez ón — BaIassával szemben — hozzájárultam, az én indítványomat mellőzte, sőt ellenkezőleg, ez az egyhangúlag elfogadott inditvány utasítja a választmányt az általam indítványozott ügyrend megalkotására, azzal a megtoldással, hogy ez ügyrendbe esetleg még egyéb szükségesnek mutatkozó intézkedéseket vegyen föl. De mit feleljek annak az ismeretlen pamfletirónak, aki a Szegedi Naplónak ugy vasárnapi, mint keddi számában a Lloyd körül történtekről Írogatva, „háttérben lappangó szereplési viszketeg"-ről, vagy „akarnokok"-ról ir, „akik a Lloydban szerephez akarnak jutni". Kicsoda ez az ember? A szerkesztőség beltagja bizonyára nem, aminthogy a „Napló" vezetőségétől egyáltalán csodálom, hogy evidensen egyoldalú információkra hallgatva, csak néhány hiúságában megtámadott ember szolgálatában álló ezen cikkeknek helyet adott. Miért akarja a sötét háttérben bujdosó cikkíró indítványomra minden áron ráfogni, hogy az a Fáber-ügy körüli hoccnek akart csak szolgálni, amikor az egész választmány elismerte, hogy indítványom tényleg hézagpótló és szükséges ós csak az elnöknek ez ügyben rendkívül nagy érzékenységére való tekintettel nem fogadták azt el mindjárt, amikor én az indítványt először a választmány előtt tettem meg. És a „Fáber-hecc!" Ki kezdett erről a nyilvánosság előtt tárgyalni? Én, aki még aznap egy választmányi gyűlés összehívását kértem, hogy az ügyet ezen egyedül illetékes helyen megtárgyaljuk, vagy az elnök, aki az újságokban nyilatkozott ? Nem kerültem-e én az egész incidens lefolyása alatt ezen annak mondott, de tényleg nem vallásügyi kérdés nyilvános pertraktálását, mig Obláth elnök és aliosszábanszóltiben, szolgálatában álló ismeretlen cikkíró folyton ezzel foglalkoznak?