Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-15 / 12. szám

i DÉLMAGYARORSZÁG 1911 január 15 — Polónyi a bankszakértő! — kiáltják jobboldalról Polónyi felé, aki fejét rázza. Beck Gyula: Fogok erről is beszólni, hiába rázza fejét Polónyi ur. Polónyi Géza: Egyebet ugy sem rázhatok. Beck Gyula: Földes közgazdasági elveiről beszél, melyeket sokkal szivesebben olvas a könyvekben, mint a nemzet bőrére. (Zajos taps a jobboldalon.) A készfizetés elvében a prémiumpolitikát nem viszik keresztül. A francia bankra mint példára hivatkoznak Itt. A francia bank azonban nem ad tiszta uj aranyat azoknak, akik a papírpénzt bizonyos ázsió elérése céljából akarják nála beváltani. Kopott régi pénzt ad és csak akkor ad uj aranyat némi prémiummal, ha ezt kifejezetten követelik. A prémium-politika Európaszerte nagy diszázsiót idézne elő. Ami az Osztrák-Magyar Bank kamatlábát Illeti, Polónyi kívánságára beszél erről is. A kamatlábra ezidőszerint nálunk nagy hatással van, hogy Ausztriában nagy a pénzbőség. A kamatláb nagyon fontos dolog, hiába mondja Földes, hogy nem a kamatláb a fontos, hanem a tőke termelékenysége. licit tessék kielégíteni a magyar tőkéseket azzal, hogy a tőkéjük termelékenyebb! (Tetszés a jobboldalon.) A készfizetések jelentőségét tulbcsülik ós fölfogása szerint a belföldi forgalomban a készfizetés elrendelésének vagy el nem rendelésének ténye lényeges befolyással nincsen. A törvényes garancia ebben a kérdésben csak formalitás, a gyakorlatban nem e szerint alakul a helyzet. Igaz, hogy Ausztria is túlbecsüli a készfizetések jelentőségét. Politikai, pláne hatalmi ügyet csináltak belőle, pedig közgazdasági jelentősége nem nagy. Elfogadja a törvényjavaslatot minden megszorítás vagy módosítás nélkül. (Éljenzés. A szénokot számosan üdvözlik.) Az elnök az ülést tiz percre felfüggeszti. Szünet után Kelemen Samu szólalt még föl, majd az interpellációkra tértek át. Szeged ipara. — Az Ipartestület statisztikája. — (,Saját tudósítónktól.) Tiz esztendővel ezelőtt Szeged ipara még alig volt szambavehető. Ma már egyes Szegeden űzött iparágak olyan fejlődési fokra emelkedtek, hogy elérik a főváros színvonalát is, sőt bizonyos tekintetben meg is haladják azt. Ez a gazdasági élet természetes fejlődésének következménye. Vannak gyárak Szegeden, amelyek egy évtized előtt alig két-három munkást foglalkoztató műhelyek voltak, de amelyek a gazdasági élet fokozatos fejlődésével ma már számottevő helyet foglalnak el az egész ország ipari életében. Kisiparosok, akiknek az üzleti forgalma régebben még egy segéd tartását sem engedte meg, ma már mint húsznál több-kevesebb munkást foglalkoztató nagy-, avagy gyáriparosok szerepelnek és nemcsak magánvállalkozóktól, hanem az államtól és más vidéki városoktól is nyernek megbízást fontosabb és nagyobb felelősséggel járó munkálatok elvégzésére. A lakatos-, asztalos- és épitőipar rövid idő alatt annyira fejlődtek, hogy a főváros ilynemű iparágaival sikeresen versenyezhetnek. (A példák.) Érdekes példák vannak a versenykóppességre. A gombos—dályai vasuti hid pilléreinek az építésével az állam szegedi lakatos-iparosokat bízott meg, úgyszintén az Aradot Ujaraddal összekötő hid vaspilléreit is szegedi lakatosok készítették. A kecskeméti városháza famunkálatait szegedi asztalosmester készítette. Egész sereg állami ipari munka van, melyekkel szegedi iparosokat bíztak meg. Az emiitett három Iparág tekintetében a vidéki városok között Szeged áll a legelső helyen. De vannak még egyéb, Szegeden űzött iparágak is, amelyekkel a versenyt igen sok, Szegednél forgalmasabb vidéki város se tudja fölvenni. Ilyen például a bőripar, amely igen magas fokon áll Szegeden. A bőriparral foglalkozók alkotják a szegedi iparosok zömét. A bőripar fejlesztése céljából az Országos Központi Hitelszövetkezet támogatásával rlig három esztendővel ezelőtt alakult Szegeden a bőriparosok szövetkezete, amely eleinte ideiglenes szövetkezet volt, de annyira életképes, hogy ma már az állam is szivesen támogatja. Áldozatkészségének jelét mutatta az állam akkor is, amidőn harmincezer korona értékű gépekkel szerelte föl a börszövetkezet műhelyeit. Az első óv jövedelme tizenkétezer korona volt, a másodiké már egyszerre harmincezerre szökkent, az 1910. évben pedig az ötvenezer koronát is meghaladta. A műhely, amely száznál több munkást foglalkoztat tisztességes fizetéssel, igen sok megrendelést kap az állami vállalatoktól is. Évenkint tizenkéttizenötezer bakkancsot rendel az állam a szegedi bőriparnál a hadsereg részére. Azonkívül az állami bányavállalatok és gyermekmenhelyek szükségleteit is a szegedi bőriparosok közös műhelye látja el. A híres szegedi papucsok nagyrésze ebből a műhelyből kerül ki, de nemcsak a szegediek szükségletét fedezik, hanem a legtöbb magyar vidéki városét is, ahova utazók közvetítésével jutnak el a „szögedi papucsok*. (A bőripar.) A bőriparosoknak ez a gyári műhelye még sok egyéb célt is szolgál. Nemcsak hogy sok munkásnak ad állandó és biztos kenyeret, nemcsak hogy élénkíti Szeged ipari életét, hanem humánus szükségletekről is gondoskodik. A tiszta haszonból nyugdijalapot létesített munkásai számára, továbbá tizenöt éves életbiztosítással az ott dolgozó munkások családtagjainak is módot nyújt arra, hogy életbevágó alkalmakkor megfelelő összeg álljon a rendelkezésükre. Bizonyos jdő elteltével a műhelyben dolgozó segédeket önálló iparosokká avatja föl. Az egész országban nincs ehez hasonló ipari intézmény. A bőripar tekintetében tehát igen rövid idő alatt nagyot haladt Szeged. De vannak egyes iparágak, amelyeknél nemhogy haladás nem tapasztalható, hanem egyenesen visszafejlődést lehet konstatálni. Ezen azonban korántsem kell megdöbbeni, mert ezt a változást a viszonyok szükségszerű fejlődése idézte elő. (A hanyatló iparágak.) Ilyen például a szűr szabó-ipar. Valamikor sok szűrszabó-mühely volt Szegeden, ma egyetlenegy van. Ez az egy látja el a tanyai lakosság subaszükségletét. Ennek az iparágnak a visszafejlődése könnyen érthető ós talán valami része a dologban annak is van, hogy a magyar romantika-világ napja is lehunyóban van. A betyárvilág idején ugyancsak sok dolguk akadt a szürszabóknak. Nemcsak a férfiak, hanem a menyecskék és parasztasszonyok is szivesen viseltek [subát csikorgón téli időben. Ma már a tanyai legények alig járnak subában, az öregek hagyománya ez ós nekik a legfontosabb ruhadarab mindenek között. Subán alusznak a búbos kemence padkáján, ez a derékaljuk a legnagyobb nyári melegben is, amikor a csillagok alatt hajtják álomra a fejüket. A régi szegedi ötvös ipar is hanyatlóban van már. Az ökölnagyságu ezüstgombok már a tanyákon sem divatosak, a pitykés lajbit is levetkőzték a legények, csak az öregek viselnek ilyesmit még, de akkor leginkább ünnepnapokon. Az őtvösiparba bevonultak agyári készítmények, a valódi aranynak tetsző doublé-áruk, amelyek fele annyiba kerülnek és mégis tetszetősök, maga az ötvös is alig tudja megkülönböztetni a valódi aranytól. És ez mind gyári kószitmény, Bécs és Budapest szállítja, de legnagyobbrészt Bécs, ahol mint mindent, ugy ezt is olcsóbban tudják előállítani, mint Magyarországon. Ezért van manapság Szegeden csak két-három régi ötvös, ellenben annál több ékszerész. Ezek tehát voltaképen nem iparosok, hanem kereskedők, maguk nem igen dolgoznak és embereket nem igen foglalkoztatnak. Régebben sok aranymüvessegéd dolgozott Szegeden, 1910-ben azonban egyetlenegyet jelentett be egy munkaadó az ipartestületnél. (Az iparosok száma és az iparágak.) Mintegy kétezerkétszáz iparosa van ma Szegednek. Ezek között legtöbb a kisiparos, de tekintélyes számot képviselnek a nagyiparosok is. Ez a kétezerkétszáz iparos tízféle iparágat üz, de az egyes iparágak gyűjtőneve alá még sok más, természetesen hasonló ipari szakma fut össze. Amint már előbb is említettük, legnagyobb a száma a bőripar különféle ágaival foglalkozó iparosoknak. Szegeden hatszázhuszonöt önálló iparos bőriparral foglalkozik. Számszerint a bőriparosok után a ruházati iparral foglalkozók következnek, akiknek a száma meghaladja a háromszázötvenet. Az élelmiszeriparosok száma kétszáznyolcvanhárom, a faiparosoké kétszáznegyvenöt, az építőiparosoké százőtvenhárom, a fémiparosoké százharmincnégy, a kocsigyártóké száztíz, a borbély iparosoké százkettő, a festőiparosoké hetvenhat és végül az agyagiparosoké harmincöt. A mult évben legtöbben a ruházati ós bőriparból kértek engedélyt önálló ipar folytatására. Még pedig különösen fórfiszabók ós cipőkészítők. Más iparágak közül sok asztalos, lakatos ós épitőmunkás tolepodett le a mult évben Szegeden. Az egyes iparágakban dolgozó önálló iparosok számát a következő kimutatás tünteti föl: Bőripar: A csizmadiák száma kétszáz, cipőkészítőké százkilencvenöt, papucskészitőké kilencven, könyvkötőké busz, timárokó hót, keztyüsükó öt, szíjgyártóké öt, bőröndkészítőké három, bocskorkószitőkó kettő dobozkészitő esryRuházati ipar: Férfiszabó száznegyven, nőiszabó hetven, gombkötő tizenöt, szűcs ós sapkakószitő huszonkettő, liarisnyaszövő nyolc, paszományos öt, köteles tizenhét, takács négy, derék- ós mellfüzőkószitő három, szürszabó egy. Élelmiszeripar : Mészáros harminchárom, mészáros ós hentes tizenhárom, hentes ötvenöt, sertósvágé negyven, szúró harmincnyolc, sütő hatvanöt, cukrász tizennyolc, mézeskalácsos öt, szappankészitő tiz, szalámigyáros egy, hurkészitő kettő, béltisztitó három. Faipar: Asztalosok száma százötven, esztergályosoké tizenöt, fa- és képfaragókó négy, hangszerkészítőké tizenkettő, kosárfonó tizenkettő, kárpitos tizennyolc, paplanos egy, kádár tizenhárom, kaptafakészitő kettő, kefekötő tizenegy, szita- ós rostakészitő hót. Épitőipar: Építőmester harminc, kőmlvesmester harmincöt, ácsmester tiz, hajóács öt, kőfaragó kettő, kiskőmives-iparos harminc, cserép- és palafedő öt, cement- ós gipszöntő nyolc, kőmives-ács tizenöt, kéményseprő tizenhárom. Fémipar: Lakatos negyven, bádogos harminc, arany- és ezüstműves tizenöt, műszerész tizenhat, géplakatos hat, késes és köszörűs tiz, rózöntö hat, reszelövágó három, puskamüves kettő, vésnök négy, vasöntő egy, mérlegkószitő egy, fémesztergályos egy, óratokkészitö egy, tajtékpipakószitö kettő, gépjavító négy, villanyszerelő hót, órás huszonöt. Kocsigyártó-ipar: Kocsigyártó mesterek száma öt, bognároké harmincöt, kovácsoké hatvanöt, szerszámkovácsokó kettő, nyeregkészitőkó három. Borbély-ipar: Borbély kilencvenöt, fósükószitő négy, fogtechnikus három. Festőipar: Szobafestő ötvenkettő, kelme- és kartonfestő tizenhárom, fényező és mázoló három, aranyozó egy, cim- és címfestő hat. Agyagipar: Szegeden harminc fazekas ós öt káiyhakészitő iparos van. (Az inasok és segédek). Évről-évre gyarapodik azoknak a száma, akik két-három középiskola elvégzése után az ipari pályára lépnek. Az iparos-inasok túlnyomó része azonban négy-öt, esetleg hat elemi osztályt járt. A mult évben összesen kétezerkilencszázhatvanegy inasszerződést kötöttek. A fölszabadult inasfiuk száma a mult évben ötszázharminchárom volt. Az előző évben ugy a kötött szerződések száma, mint a fölszabadult iparos-inasoké, átlag negyvenötvennel volt kevesebb,