Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-15 / 12. szám

1911 január 12 DELMAGYARORSZÁG 9 1910-ben ötezerkilencvenöt segédet jelentettek be a munkaadó iparosok. Az előző évben alkal­mazott segédek száma a bejelentés szerint csak négyezerháromszáznyolcvanhárom volt, tehát e tekintetben is örvendetes szaporodást konsta­tálhatunk. (Mit olvasnak az iparosok? Az ipartestület házában kétezerszáz kötetből álló könyvtár áll a szegedi iparosok rendelke­zésére. Szellemi táplálékot, a napilapokon kivül más forrásból nem nyernek a szegedi iparosok. Amultesztendőbenösszesen mintegy ezernegyven kötet könyvet olvastak az iparosok s feltűnő, hogy ezek között alig két-három olvasásra ki­adott szakmunka szerepel. A szakkönyveket tehát nem igen olvassák az iparosok, ellenben tulnyomórészben Jókai Mér ós Verne Gyula re­gényeit forgatják. Nagy Zoltán esete. — Biró, mint hirlapiró. — (Saját tudósítónktól.) Annak idején hirt adott a Délmagyarország arról az elkesere­dett visszatetszésről, amelyet szegedi birói körökben Nagy Zoltán törvényszéki biró­nak egyik igaztalan tendenciájú hirlapi cikke okozott. Ebben a cikkben, minden időszerű­ség nélkül és egészen jogosulatlanul oppor­tunus alkalmazkodóknak és üres stréberek­nek mondotta Nagy Zoltán birótársai egy ré­szét, amiért hat biró Pókai Elek elnökhelyet­tes előtt felelősségre is vonta. A cikk szer­zőségének vállalása körül kiderült az is, amit egyébként Szegeden már régóta igen sokan tudnak, hogy Nagy Zoltánbiró a Szegedi Napló eimü szegedi politikai napilapnak ren­des havi fizetéssel biró munkatársa és ebben a minőségében a törvényszéki rovat vezetője. Ez a körülmény különösen birói körök­ben volt kedvezőtlen elbírálás tárgya és annál meglepőbb, hogy hivatalos lépések az ügy mibenlétének tisztázása iránt mindez­ideig nem tétettek, jóllehet mindezt a sze­gedi lapok is megírták és sem Nagy Zoltán biró, sem Sáfár László szerkesztő adott nyi­latkozataikban meg nem cáfolták azt a hír­adást, amely erről a kényes összeköttetés­ről szólott. Kötelességszerüleg megirta akkor a Dél­magyaroi szág is, hogy azon szoros össze­köttetésnél fogva, amely Nagy Zoltán és a Szegedi Napló között törvényszéki tudósítá­sok tekintetében fönnáll, bizonyos aggodal­mak keletkeztek a még emlékezetes battonyai rágalmazási pör alkalmával, amelynek sze­replői egy Szegeden köztiszteletben és meg­becsülésben élő táblabiró, Simon Ákos dr és a battonyai főszolgabíró, Petrovies^ Mihály voltak. Ezek az aggodalmak odairányultak, hogy félő, miszerint a Szegedi Napló tenden­ciózus és a sértettet feltűnően támadó, nem egy részében valótlan tárgyalási tudósításai­ban valami része Nagy Zoltán törvényszéki bírónak is lehet, aki ebben a nehéz és nagy elfogulatlanságot igénylő bünperben, előadó biró volt és az Ítéletet is szerkesztette. Ezt egyidejűleg a Szegedi Napló ós külön annak szerkesztője is megcáfolták, anélkül azonban, hogy Nagy biró törvényszéki tudósítói minő­ségét kétségbevonták volna. Ez a nyilatkozat nem mindenkit elégített hi, mert nehezen lehet elképzelni, hogy a szerkesztőségi szolidaritás épen törvényszéki hgyben ne terjedjen ki a rendes törvény­széki tudósító személyére is és emelkedtek a társadalomban is hangok, hogy olyan el­fogult, a pör tárgyalását megelőző cikkek megjelenése után, Nagy Zoltán bírónak vagy a szerkesztőségből kellett volna kilepnie, vagy legalább hosszabb időre távol marad­nia, vagy pedig bejelenteni fölöttes hatósá­gának azt, hogy abban az ügyben, amelyben lapja ilyeténkópen ós több izben állást fog­lalt, itélőbirói tisztét teljesíteni nem kí­vánja. Ilyen lépés azonban nem törtónt, sőt a feltűnést keltő riportok, a váratlan ítélet után is a törvényszéki biró tagja maradt a szerkesztőségnek, ami azután a birótársaival való konfliktushoz vezetett. * A Délmagyarország már a pör tárgyalásá­nak napjaiban tudomást szerzett egyes ku­lisszatitkokról, amelyeket azonban egyelőre nem akart közölni, mert kerülni kívánta a személyes ellenségeskedés látszatát is. Igy tudott arról is, hogy a Szegedi Napló­nak tendenciózus magatartása és az ebből meritő fővárosi sajtóorgánumok közlései a vádlott és védője eredményes — mondjuk — „taktikájának" volt a következménye. Az ujabbi konfliktus, valamint Sáfár László szerkesztő Nagy Zoltánnak — a Simon-Petrovics pörben tanúsított magatar­tását — védő és cáfoló nyilatkozatok után, a Délmagyarország utánajárt a dolgoknak és minthogy közérdeknek tartja azt, hogy a birói funkció a hirlaptudósitói működéstől különválasztassék akkor, amikor az illetékes egyén a megkövetelhető határokat és objektív elfogulatlanságát kellően megőrizni nem tudja, eljárása eredményét most közreadja. Előre is kijelentjük, hogy mi Nagy Zoltán bíróval szemben tényeket nem állítunk. Nem pedig azért, mert ujságirók vagyunk ós nem birák, akiknek mestersége és sokszor mű­vészete az, hogy adatokból és összefüggé­sekből tényeket megállapítsanak. Nem tart­juk továbbá célszerűnek, hogy az ügyet sajtópör útjára tereljük, mert miként a Sima-féle ügyben, ugy — bíróról lévén szó — most is ez az álláspontunk, hogy birót illető kérdések tisztázása törvény és köz­erkölcs szerint egyedül a fegyelmi eljárásra tartozik. Ebben a ténykedésünkben nem a megtorlás kivánsága vezet bennünket, ha­nem egyesegyedül a közérdek szolgálata, a jogkereső nyilvánosság teljes megnyugtatása, amely eddig az illetékesek részéről be nem következett, * Van tanú, aki azt állítja, hogy Nagy Zoltán törvényszéki biró a Simon-féle tár­gyalás napjain is dolgozott a Szegedi Napló szerkesztőségében, ott a tárgyalásról szóló tudósításokat átnézte, részben diktálta és ki is korrigáltatta és szellemileg a közlések irányításába befolyt. Van tanú, aki szerint Nagy Zoltán biró, már hónapokkal a pör főtárgyalása előtt, amikor az ügy még vizs­gálati stádiumban volt, egyes újságíróknak az ügy anyagát részletesen és a sértettre kedvezőtlen tendenciával ismertette, akiket az ügy szellőztetésére fölhívott ós van olyan tanú is, akinek a szellőztetés fejében azt is megígérte, hogy ellenszolgáltatáskópen más ügyekben más érdekes híranyagot fog neki szolgáltatni. Vannak tanuk, akik szerint Nagy Zoltán biró állandóan küldött be lap­jának tudósításokat olyan ügyekben, ame­lyekben itólő biró volt, sőt több izben az Ítéletet, annak kihirdetése előtt is az újság­írókkal közölte. Vannak végül tanuk, akik azt tudják, hogy Nagy Zoltán biró tárgya­lási szünetek alkalmával a Szegedi Napló tudósítóival beszélgetett ós igy a látszatra legalább bő anyagot szolgáltatott. Mi tehát azt állítjuk, hogy ilyen tanuk vannak és ezen tanukat készséggel hajlan­dók vagyunk megnevezni abban a pillanat­ban, amikor Nagy Zoltán biró ellen a fe­gyelmi vizsgálat elrendeltetik ós ezek a tanuk valóban mint tanuk vallhatnak ós nem húz­hatók rágalmazás címén a vádlottak padjára. Ebből a pár adatból is kitűnik, hogy itt nemcsak tényeknek a legnagyobb lelkiisme­retességgel való kiderítésének ós megállapí­tásának a szükségességéről van szó, hanem nehéz ós körülményes jogászi kérdéseknek az eldöntéséről is. Nevezetesen arról, hogy összefér-e a birói állással a rendes fizetéssel való hirlapiróskodás valamely politikai napi­lapnál és különösen, mint törvényszéki ro­vatvezető működhetik aktiv büntető-biró ós vájjon részt vehet-e olyan ügy ítélkezésében, amelyről elfogódott véleménye lehet, mint sajtótudósitónak ? Ezek mind közérdekű dolgok és igy is vizsgálódott, mert a Simon Ákos dr és Pet­rovics Mihdly-féle pör végleges kialakulása tekintetében egyáltalában nem lehetnek kö­zömbösek az itélőbiróság ós közvélemény előtt. — Hisszük, hogy a főügyészség meg fog bennünket kimólni attól, hogy a rész­letek nyilvános ismertetésébe bocsát­kozzunk. A szombati báléjszaka. — A zsidó nöegyesület bálja. — (Saját tudósítónktól.) Mindvégig ritkán tapasz­talható jókedv, kedélyes hangulat, reggelig tán­coló párok, kipirult leányarcok: jellemzik a zsidó nöegyesület szombat esti bálját, amely feltótlenül a szezón egyik legsikerültebb mulat­sága, A Tisza-szálló nagyterme szinte szűknek bizonyult a táncoló párok befogadására, a kö­zönség pedig olyan előkelő ós válogatott volt, hogy csak a legelőkelőbb összejöveteleken ta­lálkoznak ennyire a város társadalmának vezető előkelőségei. Féltiz órakor vonultak föl a leány patronen­sek, akik a teremben fölállított délszaki növé­nyekkel díszített emelvényen foglaltak helyet. Féltíz órakor kezdte el Urbán Lajos jónevü bandája a Sárika csárdást és fél tiztől kezdve reggelig járták a párok. Reggel volt már, ami­kor fölhangzott a Rákóczi-induló és egy kelle­mesen eltöltött éjszaka emlékével a fiatalok, meg a fiatal öregek hazamentek. A bálon a következők jelentek meg: Asszonyok: Kray Istvánná, Polgár Lászlónó, Lázár Györgynó dr-nó, Szarvady Lajosnó, Back Bernátné, Vajda Sándorné, Kiss Mérné, Pollák Lajosné, Holtzer Jakabnó, Holtzer Emiiné, Vass Károlynó, Szivessy Lehelné dr-né, Békey Nán­dorné dr-né, Dallos Mérné, Basel Ferencnó dr-né, Fluck Dezsőnó, Nagy Aladárné, Domán Mátyásnó, Barta Dezsőné, Rósa Lajosné, Rósa Izsóné, Gyulay Mérné, Kun Józsefné, Holtzer Dánielné, Bernáth Józsefné, Tauszig Árminná, Scháffer Vitmosné, Halász Gyuláné, Holló Samunó, Söfpom Gyuláné, Bauer Józsefné, Ungár Benőné, Sebestyén Ignácnó, Szabó Jakabné, Beck Izsóné, Bródy Mihályné, Holtzer Vilmosnó, Bokor Emiiné, Benedikt Ferencnó, Winkler Sándorné, Schwartz Henrikné, Fényes Mar­cellné, Sz. Szigethy Vilmosné, Ziffer Alfródné, Arany Károlyné, Fischor Józsefné, Turchányi Imróné. Leányok : Schreiber Ili, Scháffer Róza, Beck Manci, Müller Margit, Fodor Ella, Fodor Ilonka, Bach Erzsi, Cziklay Rózsi, Herceg Rózsi és még többen. A katolikus legéngeggesület bálja. A szegedi katolikus legényegyesület ezidei bálja, amelyet a Kass-vigadó Lloyd-termeiben tartottak meg, siker tekintetében ezúttal sem maradt az előző évek báljai mögött. A fiatal­ság zsúfolásig megtöltötte a Lloyd helyiségét, jól mulatott ós mindvégig kellemesen együtt maradt a kitűnő mulatságon. A bálon nagyon sokan voltak, és igy sem táncosnőkben, sem táncosokban nem volt hiány. Urbán Lajos ban­dájának a muzsikájára táncoltak a párok. A megjelentek névsora a következő: Asszonyok.; Lázár Györgynó dr-nó, Kray Ist­vánná dr-né, Ördögnó, Oláhnó, Osvátnó, Kakasné, Eckné, Vadasné, Oroszné, Hegedüsné, Zsótérné, Perecnó, Orvetsné, Hegedüsné, Bálintnó, Csu­konyinó, Kormányosné, Palatinusnó, Borosné, Krimné, Kardosné, Szőkéné, Fodornó, Fialáné, Szarvákné, Katonáné Krizsáné, Auerné, Csótinéj Románná, Antalfiné, Kenderesiné, Batancsné! Vargáné, Takácsné, Gémesnó, Vighné, Fuchsné, Kelemenné, Badarikné stb. Leányok: Ördögh Margitka, Oláh Juliska, Farkas Irén, Farkas Erzsike, Osváth Erzsike, Vas Iluska, Alexin Mariska, Hódi Ilonka, Jaksa Juliska, Seiber Irén, Varga Vikiké, Boka Ma­riska, Kakas Juliska, Andrási Etelka, Nagy Veronka, Kis Margitka, Eck Rózsika, Perec Piroska, Delcsó Erzsike, Zsótór Annuska, Orosz Ilonka, Ács Erzsike, Hegedűs Mariska, Bálint Erzsike, Nagy Annuska, Kiss Mariska, Tortanyi Etuska, Palatínus Etuska, Boros Juliska, Krim Vicuska, Badarik Rózsika,

Next

/
Thumbnails
Contents