Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-15 / 12. szám

1911 január 12 DELMAGYARORSZÁG 9 1910-ben ötezerkilencvenöt segédet jelentettek be a munkaadó iparosok. Az előző évben alkalmazott segédek száma a bejelentés szerint csak négyezerháromszáznyolcvanhárom volt, tehát e tekintetben is örvendetes szaporodást konstatálhatunk. (Mit olvasnak az iparosok? Az ipartestület házában kétezerszáz kötetből álló könyvtár áll a szegedi iparosok rendelkezésére. Szellemi táplálékot, a napilapokon kivül más forrásból nem nyernek a szegedi iparosok. Amultesztendőbenösszesen mintegy ezernegyven kötet könyvet olvastak az iparosok s feltűnő, hogy ezek között alig két-három olvasásra kiadott szakmunka szerepel. A szakkönyveket tehát nem igen olvassák az iparosok, ellenben tulnyomórészben Jókai Mér ós Verne Gyula regényeit forgatják. Nagy Zoltán esete. — Biró, mint hirlapiró. — (Saját tudósítónktól.) Annak idején hirt adott a Délmagyarország arról az elkeseredett visszatetszésről, amelyet szegedi birói körökben Nagy Zoltán törvényszéki birónak egyik igaztalan tendenciájú hirlapi cikke okozott. Ebben a cikkben, minden időszerűség nélkül és egészen jogosulatlanul opportunus alkalmazkodóknak és üres strébereknek mondotta Nagy Zoltán birótársai egy részét, amiért hat biró Pókai Elek elnökhelyettes előtt felelősségre is vonta. A cikk szerzőségének vállalása körül kiderült az is, amit egyébként Szegeden már régóta igen sokan tudnak, hogy Nagy Zoltánbiró a Szegedi Napló eimü szegedi politikai napilapnak rendes havi fizetéssel biró munkatársa és ebben a minőségében a törvényszéki rovat vezetője. Ez a körülmény különösen birói körökben volt kedvezőtlen elbírálás tárgya és annál meglepőbb, hogy hivatalos lépések az ügy mibenlétének tisztázása iránt mindezideig nem tétettek, jóllehet mindezt a szegedi lapok is megírták és sem Nagy Zoltán biró, sem Sáfár László szerkesztő adott nyilatkozataikban meg nem cáfolták azt a híradást, amely erről a kényes összeköttetésről szólott. Kötelességszerüleg megirta akkor a Délmagyaroi szág is, hogy azon szoros összeköttetésnél fogva, amely Nagy Zoltán és a Szegedi Napló között törvényszéki tudósítások tekintetében fönnáll, bizonyos aggodalmak keletkeztek a még emlékezetes battonyai rágalmazási pör alkalmával, amelynek szereplői egy Szegeden köztiszteletben és megbecsülésben élő táblabiró, Simon Ákos dr és a battonyai főszolgabíró, Petrovies^ Mihály voltak. Ezek az aggodalmak odairányultak, hogy félő, miszerint a Szegedi Napló tendenciózus és a sértettet feltűnően támadó, nem egy részében valótlan tárgyalási tudósításaiban valami része Nagy Zoltán törvényszéki bírónak is lehet, aki ebben a nehéz és nagy elfogulatlanságot igénylő bünperben, előadó biró volt és az Ítéletet is szerkesztette. Ezt egyidejűleg a Szegedi Napló ós külön annak szerkesztője is megcáfolták, anélkül azonban, hogy Nagy biró törvényszéki tudósítói minőségét kétségbevonták volna. Ez a nyilatkozat nem mindenkit elégített hi, mert nehezen lehet elképzelni, hogy a szerkesztőségi szolidaritás épen törvényszéki hgyben ne terjedjen ki a rendes törvényszéki tudósító személyére is és emelkedtek a társadalomban is hangok, hogy olyan elfogult, a pör tárgyalását megelőző cikkek megjelenése után, Nagy Zoltán bírónak vagy a szerkesztőségből kellett volna kilepnie, vagy legalább hosszabb időre távol maradnia, vagy pedig bejelenteni fölöttes hatóságának azt, hogy abban az ügyben, amelyben lapja ilyeténkópen ós több izben állást foglalt, itélőbirói tisztét teljesíteni nem kívánja. Ilyen lépés azonban nem törtónt, sőt a feltűnést keltő riportok, a váratlan ítélet után is a törvényszéki biró tagja maradt a szerkesztőségnek, ami azután a birótársaival való konfliktushoz vezetett. * A Délmagyarország már a pör tárgyalásának napjaiban tudomást szerzett egyes kulisszatitkokról, amelyeket azonban egyelőre nem akart közölni, mert kerülni kívánta a személyes ellenségeskedés látszatát is. Igy tudott arról is, hogy a Szegedi Naplónak tendenciózus magatartása és az ebből meritő fővárosi sajtóorgánumok közlései a vádlott és védője eredményes — mondjuk — „taktikájának" volt a következménye. Az ujabbi konfliktus, valamint Sáfár László szerkesztő Nagy Zoltánnak — a Simon-Petrovics pörben tanúsított magatartását — védő és cáfoló nyilatkozatok után, a Délmagyarország utánajárt a dolgoknak és minthogy közérdeknek tartja azt, hogy a birói funkció a hirlaptudósitói működéstől különválasztassék akkor, amikor az illetékes egyén a megkövetelhető határokat és objektív elfogulatlanságát kellően megőrizni nem tudja, eljárása eredményét most közreadja. Előre is kijelentjük, hogy mi Nagy Zoltán bíróval szemben tényeket nem állítunk. Nem pedig azért, mert ujságirók vagyunk ós nem birák, akiknek mestersége és sokszor művészete az, hogy adatokból és összefüggésekből tényeket megállapítsanak. Nem tartjuk továbbá célszerűnek, hogy az ügyet sajtópör útjára tereljük, mert miként a Sima-féle ügyben, ugy — bíróról lévén szó — most is ez az álláspontunk, hogy birót illető kérdések tisztázása törvény és közerkölcs szerint egyedül a fegyelmi eljárásra tartozik. Ebben a ténykedésünkben nem a megtorlás kivánsága vezet bennünket, hanem egyesegyedül a közérdek szolgálata, a jogkereső nyilvánosság teljes megnyugtatása, amely eddig az illetékesek részéről be nem következett, * Van tanú, aki azt állítja, hogy Nagy Zoltán törvényszéki biró a Simon-féle tárgyalás napjain is dolgozott a Szegedi Napló szerkesztőségében, ott a tárgyalásról szóló tudósításokat átnézte, részben diktálta és ki is korrigáltatta és szellemileg a közlések irányításába befolyt. Van tanú, aki szerint Nagy Zoltán biró, már hónapokkal a pör főtárgyalása előtt, amikor az ügy még vizsgálati stádiumban volt, egyes újságíróknak az ügy anyagát részletesen és a sértettre kedvezőtlen tendenciával ismertette, akiket az ügy szellőztetésére fölhívott ós van olyan tanú is, akinek a szellőztetés fejében azt is megígérte, hogy ellenszolgáltatáskópen más ügyekben más érdekes híranyagot fog neki szolgáltatni. Vannak tanuk, akik szerint Nagy Zoltán biró állandóan küldött be lapjának tudósításokat olyan ügyekben, amelyekben itólő biró volt, sőt több izben az Ítéletet, annak kihirdetése előtt is az újságírókkal közölte. Vannak végül tanuk, akik azt tudják, hogy Nagy Zoltán biró tárgyalási szünetek alkalmával a Szegedi Napló tudósítóival beszélgetett ós igy a látszatra legalább bő anyagot szolgáltatott. Mi tehát azt állítjuk, hogy ilyen tanuk vannak és ezen tanukat készséggel hajlandók vagyunk megnevezni abban a pillanatban, amikor Nagy Zoltán biró ellen a fegyelmi vizsgálat elrendeltetik ós ezek a tanuk valóban mint tanuk vallhatnak ós nem húzhatók rágalmazás címén a vádlottak padjára. Ebből a pár adatból is kitűnik, hogy itt nemcsak tényeknek a legnagyobb lelkiismeretességgel való kiderítésének ós megállapításának a szükségességéről van szó, hanem nehéz ós körülményes jogászi kérdéseknek az eldöntéséről is. Nevezetesen arról, hogy összefér-e a birói állással a rendes fizetéssel való hirlapiróskodás valamely politikai napilapnál és különösen, mint törvényszéki rovatvezető működhetik aktiv büntető-biró ós vájjon részt vehet-e olyan ügy ítélkezésében, amelyről elfogódott véleménye lehet, mint sajtótudósitónak ? Ezek mind közérdekű dolgok és igy is vizsgálódott, mert a Simon Ákos dr és Petrovics Mihdly-féle pör végleges kialakulása tekintetében egyáltalában nem lehetnek közömbösek az itélőbiróság ós közvélemény előtt. — Hisszük, hogy a főügyészség meg fog bennünket kimólni attól, hogy a részletek nyilvános ismertetésébe bocsátkozzunk. A szombati báléjszaka. — A zsidó nöegyesület bálja. — (Saját tudósítónktól.) Mindvégig ritkán tapasztalható jókedv, kedélyes hangulat, reggelig táncoló párok, kipirult leányarcok: jellemzik a zsidó nöegyesület szombat esti bálját, amely feltótlenül a szezón egyik legsikerültebb mulatsága, A Tisza-szálló nagyterme szinte szűknek bizonyult a táncoló párok befogadására, a közönség pedig olyan előkelő ós válogatott volt, hogy csak a legelőkelőbb összejöveteleken találkoznak ennyire a város társadalmának vezető előkelőségei. Féltiz órakor vonultak föl a leány patronensek, akik a teremben fölállított délszaki növényekkel díszített emelvényen foglaltak helyet. Féltíz órakor kezdte el Urbán Lajos jónevü bandája a Sárika csárdást és fél tiztől kezdve reggelig járták a párok. Reggel volt már, amikor fölhangzott a Rákóczi-induló és egy kellemesen eltöltött éjszaka emlékével a fiatalok, meg a fiatal öregek hazamentek. A bálon a következők jelentek meg: Asszonyok: Kray Istvánná, Polgár Lászlónó, Lázár Györgynó dr-nó, Szarvady Lajosnó, Back Bernátné, Vajda Sándorné, Kiss Mérné, Pollák Lajosné, Holtzer Jakabnó, Holtzer Emiiné, Vass Károlynó, Szivessy Lehelné dr-né, Békey Nándorné dr-né, Dallos Mérné, Basel Ferencnó dr-né, Fluck Dezsőnó, Nagy Aladárné, Domán Mátyásnó, Barta Dezsőné, Rósa Lajosné, Rósa Izsóné, Gyulay Mérné, Kun Józsefné, Holtzer Dánielné, Bernáth Józsefné, Tauszig Árminná, Scháffer Vitmosné, Halász Gyuláné, Holló Samunó, Söfpom Gyuláné, Bauer Józsefné, Ungár Benőné, Sebestyén Ignácnó, Szabó Jakabné, Beck Izsóné, Bródy Mihályné, Holtzer Vilmosnó, Bokor Emiiné, Benedikt Ferencnó, Winkler Sándorné, Schwartz Henrikné, Fényes Marcellné, Sz. Szigethy Vilmosné, Ziffer Alfródné, Arany Károlyné, Fischor Józsefné, Turchányi Imróné. Leányok : Schreiber Ili, Scháffer Róza, Beck Manci, Müller Margit, Fodor Ella, Fodor Ilonka, Bach Erzsi, Cziklay Rózsi, Herceg Rózsi és még többen. A katolikus legéngeggesület bálja. A szegedi katolikus legényegyesület ezidei bálja, amelyet a Kass-vigadó Lloyd-termeiben tartottak meg, siker tekintetében ezúttal sem maradt az előző évek báljai mögött. A fiatalság zsúfolásig megtöltötte a Lloyd helyiségét, jól mulatott ós mindvégig kellemesen együtt maradt a kitűnő mulatságon. A bálon nagyon sokan voltak, és igy sem táncosnőkben, sem táncosokban nem volt hiány. Urbán Lajos bandájának a muzsikájára táncoltak a párok. A megjelentek névsora a következő: Asszonyok.; Lázár Györgynó dr-nó, Kray Istvánná dr-né, Ördögnó, Oláhnó, Osvátnó, Kakasné, Eckné, Vadasné, Oroszné, Hegedüsné, Zsótérné, Perecnó, Orvetsné, Hegedüsné, Bálintnó, Csukonyinó, Kormányosné, Palatinusnó, Borosné, Krimné, Kardosné, Szőkéné, Fodornó, Fialáné, Szarvákné, Katonáné Krizsáné, Auerné, Csótinéj Románná, Antalfiné, Kenderesiné, Batancsné! Vargáné, Takácsné, Gémesnó, Vighné, Fuchsné, Kelemenné, Badarikné stb. Leányok: Ördögh Margitka, Oláh Juliska, Farkas Irén, Farkas Erzsike, Osváth Erzsike, Vas Iluska, Alexin Mariska, Hódi Ilonka, Jaksa Juliska, Seiber Irén, Varga Vikiké, Boka Mariska, Kakas Juliska, Andrási Etelka, Nagy Veronka, Kis Margitka, Eck Rózsika, Perec Piroska, Delcsó Erzsike, Zsótór Annuska, Orosz Ilonka, Ács Erzsike, Hegedűs Mariska, Bálint Erzsike, Nagy Annuska, Kiss Mariska, Tortanyi Etuska, Palatínus Etuska, Boros Juliska, Krim Vicuska, Badarik Rózsika,