Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-15 / 12. szám

1911 január 12 DELMAGYARORSZÁG 9 lábrakapott irredentista mozgalmak egyik tervezett sakkhuzdsát megakadályozni, mert egy ilyen bár „olasz-bárát" lépés a legkékebb ég-birodalmát területileg nagyobbítani igyekeznék, mégis óriási kellemetlenségekbe sodorhatná esetleg Itáliát a külfölddel szemben. A legtöbben tudják valószínűleg; hogy mit is tesz ez a szó „Irredenta" ? Ennek a teljes neve Itália irredenta = a föl nem szabadított Olaszország, mely cimet egy olasz egyesület viseli és amelynek egyetlen célja 1878 óta: az olasz királyság területén kivül eső összes olasz anyanyelvű földdarabokat az anyaország számára egyesíteni, kvázi „viszszahóditani!"... A második eshetőség szintén nem valami barátságos érzelmekről tanuskodhatik, ha a titkos tartalmú levelek, amelyeknek fölirása egyöntetűen ez: „Szigorúan bizalmas!" — „Csakis I. Ferenc József császár és király halála hirére bontandó föl!" Esetleg oly intézkedéseket tartalmaznak, amelynek bizonyos ellenséges stratézsiai mozdulatok azonnali végrehajtását követelik. Mi őszintén megmondjuk a nagyközönségnek: a sokat emlegetett ordró tartalmát mi egyelőre még nem ismerjük. Nincs azonban kizárva, bogy már a legközelebbi napok erre is választ hoznak majd . . . Összegezve a dolgok állását: állitsuk föl a biláncunkat. A mérleg egyik oldalán van a létező, le nem tagadható titkos parancs, —• a másikon pedig az a konstatálható mély lehangoltság, amely bizonyos felsőbb helyeken a hir tudomásulvételekor keletkezett . . . Már ez is sokat, eleget beszél! Egyelőre — mint banálisan mondani szoktuk, — a hir idejét multa, mert a mi atyai jóságú uralkodónk ismét egészséges, megszokott munkaereje az előbbi és jövő hétfőn már — bálba is megy ... De a sajtó kötelessége, hogy a legéberebb szemmel ügyeljen mindenre, ami körülöttünk akár hasznunkra, akár pedig esetleges kárunkra történik.. Lázár Antal. — A papagájom. Most a sarki fűszeresnél van. Szegény Kokó ! Hogy szeretett engem. Amikor a férjem vert és én sikitottam, 5 is mindig sikitott: Hagyj békén, fáj!... — Ezt kiabálta? — Igenis, kérem. És én nagyon megijedtem, mikor először igy kiabált, mert addig sohasem szólt egy szót sem. És amikor szegény férjem ott feküdt a vérében, akkor Is mindig ezt kiabálta. — Es Kokó mindig a fűszeresnél van? Láthatom ? — Igenis, kérem. * Néhány nap múlva megvolt a tárgyalás. Mártha lélektelen hallgatta végig, mig a védő jutott szóhoz. A védő feláll és int egy szolgának, aki egy kalitkát tesz a terem asztalára, amelyben egy vedlett, szürke madár kuporog. A védő feláll és felemelt öklével le akar sújtani Mártára. E pillanatban élővé válik a vedlett állat és vad szárnycsapkodással, vijjogó hangon kiáltja: — Hagyj békén, fájl... Hagyj békén! Es hangja a csalódásig olyan, mint a Mártháé. A védő feláll. — Esküdt uraim! íme az egyszerű állat tanúságtétele világosan ... * Mártha rövid néhány hónapi fegyházbüntetéssel szabadult, Kokó pedig nagy tiszteletben állott a tanúságtétel miatt halála percóig. A képviselőház ülése. — Madarassg-Beck Gyula báró. — (Saját tudósítónktól.) Ma két érdekessége is volt a tisztelt Háznak. Az egyik országos jelentőségű, nagy és örvendetes: Madarassy-Beck Gyula báró mondott hatalmas beszédet a kormány bankjavaslata mellett. Könnyű volt visszavernie mindazokat a támadásokat, amelyekben az ellenzék szónokai a bankjavaslat ellen intéztek, hiszen a sok szófecsérléssel szélmalomharcot folytatnak ezek a táborok, amelyeknek föl nem ül soha többé a gazdasági megyőződós leküzdhetetlen vágyától duzzadó nemzet. Könnyű volt Madarassynak megbirkóznia az ellenzéki hadjárat katonáival azért is, mert imponáló tudásának, nagy készültségének és európai látókörének éles fegyvereit mérte össze az ellenzék kirozsdásodott fringiáival. A mai ülés első szónoka Kelemen Béla dr, a szegedi Kossuth-párti képviselő volt. Pártállása alapján akár előre megírhattuk volna beszédét, amelynek a nagy tömegből kiemelkedő rokonszenvet adott az, hogy Kelemen intelligens ember, aki a frázisokat lehetőleg kerüli : Az ülésről ez a részletes tudósitás számol be: Az elnöki székben Návay Lajos ül. A szombati interpellációs napon szokás szerint fölolvasták az interpellációs-könyvet, amelyben két interpelláció van. Egy a mult ülésről : Ábrahám Dezsőé, a só árának leszállítása tárgyában; a másik uj, ezt Fráter Loránd jegyezte be az Operában uralkodó fejetlenség tárgyában. (Kelemen Béla beszéde.) Kelemen Béla (Kossuth-párti) csatlakozik a Kossuth Ferenc legutóbbi beszédében foglaltakhoz. A batvanhetes politikusok közül sokan nyilatkoztak az önálló bank mellett, Kerkápoly, Chorin Ferenc. A többségnek legalább is biztosítania kellett volna a készfizetések fölvételét. Ettől a többségtől nem lehet várni, hogy olyan javaslatot nyújtson be, amely az önálló jegybank létesitését célozza, de a legkevesebb lett volna, hogy a szabadalmon az ország kereskedelmi ós hitelélete érdekében változtatásokat fog eszközölni. De ez nem törtónt meg. Ha a többség ezt a törvényjavaslatot változatlanul elfogadja, ellentétbe jut a mostani országgyűlés által elfogadott válaszfölirattal. Mióta a közös bank fönnáll, alapszabályaiban ott van a készfizetések fölvételének kötelezettsége, vagyis a banknak 1874 óta szabadalma volt a bankjegyek kibocsátása, kötelessége volt a készfizetések fölvétele, ujabban aranyban, de a kötelessége föl volt függesztve. A készfizető kötelezettség felfüggesztő föltételhez van kötve, de nincs hatálya addig, mig a császári nyilt parancson alapuló államjegyek pénztári forgalma meg nem szűnik. Az államjegyek most nincsenek forgalomban, aranyórtókük Bécsben őriztetik, szóval, megszűnt minden akadálya a készfizetési kötelezettség fölvételének életbeléptetéséhez. Bécsben azonban nincsenek tisztában a köztisztessóg legelemibb követelményével és megakadályozzák a nemzet o jogának érvényesülését. Több mint tiz óv óta bent van a bank alapszabályainak első szakaszában a készfizetések fölvételének biztosítása és a bank mégse tesz eleget e kötelességnek. Idézi Lukács László pónügyminiszter 1906 októberében tartott egri programbeszédét, amelyben nyomatékosan hangsúlyozta, hogy mihelyt a törvényes akadályok megszűnnek, a készfizetések fölvételét meg kell kezdeni. A törvényjavaslatot elveti, de elfogadja Kossuth Ferenc határozati javaslatát, azonkívül a maga részéről is határozati javaslatot nyújt be, amely szerint a Ház kimondja, hogy junktimot lótesit a bankszabadalom meghosszabbítása és a készfizetések fölvétele közt. (Madarassy-Beck Gyula beszéde.) Madarassy-Beck Gyula báró elsősorban Apponyi tegnapi beszédének azzal a részével kiván foglalkozni, melyben ez azt mondja, hogy a bizonyítás kötelessége azokat terheli, akik a bankszabadalom meghosszabbítása mellett Szólnak. Ez nagyon kényelmes álláspont. (Nagy zaj az ellenzéken.) — Halljuk! Halljuk! — a kormánypártón'. Ha Szerbia és Romániának lenne közös bankja, itt jogos volna az önállóság, de két állam közt, amelyek minden vonatkozásban egymáshoz vannak kötve, azt mondani, hogy az önállóság minden presumpciója megvan, legalább is bátorságra vall. Különös, hogy épen azoktól követelik a bizonyítást, akik a régi állapot mellett vannak s nem azok bizonyítják, akik uj állapot létesítését óhajtják. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) (Nemzeti bankok osztalékai.) Hogy a közös bank a monarchiának mennyire megfelel, azt abból az összehasonlításból is bizonyíthatja, amelyet nyolc nemzet bankosztalókának egybegyűjtése után nyert. Adatai szerint 1909-ben a jegybank-osztalékok a következők voltak: Román bank 32-8%, Görög bank 20%, Perzsa bank 16 06%, Francia bank 14%, Angol bank 9%, Olasz bank 6"83%, Német bank 5"83%, Osztrák-magyar bank 5'81%. Ebből az tűnik ki, hogy az Osztrák-magyar bank osztaléka a legkisebb, vagyis ez a bank nem annyira a részvényesei, mint az ország érdekeire van tekintettel. Az Osztrák-magyar bank üzletágainak a fejlődéséről különösen a kritikuj 1907-iki esztendő adataival bizonyltja, hogy a bank minden tekintetben kielégítő módon gondoskodik Magyarország hiteligényeiről. Lehet, hogy egyes ágakban Ausztria sokkal nagyobb mórtékben veszi igénybe a bankhitelt, de erről a bank nem tehet, hiszen ugyanaz a kölcsön egyaránt rendelkezésére áll Magyarországnak is, csak nem veszik igénybe. (Ugy van!) Azonban az tisztán a banknak köszönhető, hogy az 1907-iki kritikus esztendő Magyarország felöl úgyszólván nyomtalanul tűnt el. Kossuth Ferenc hibáztatta a bank ügykezelését, a váltók átlagértékéből arra'<következtetvén, hogy a bank nem egyformán szolgálja ki budapesti ós vidéki feleit. , s Ez nem áll. Az Osztrák-Magyar Bank kicsinysége miatt egyetlen váltót se utasitott vissza, söt az Országos központi takarékpénztár állandóan tízmilliónyi váltót reeszkomptál nála, melyek átlagértéke háromszázhuszonnégy korona. (Magyarok a közös bankban.) Polónyi rejtélyesnek tüntette föl a bank közgyűlési tagjainak jegyzékét. Ez nem is olyap rejtélyes, mert minden évi jelentésben, söt közgyűlési meghivón ott van a tagok névsora. E | tagok közt hótszáznyolc a magyar és ezerhatvan az osztrák. Igaz, hogy a magyar tagok száma aránylag csekély ós igy nem is lehet remény arra, hogy rövid időn belül a magyarság itt túlsúlyra jusson, de a magyar tőke sokkal nagyobb részt is vehetne a bank vezetésében, mint ezt a csehek tették, akik egy-két óv alatt teljes erejűkkel belefeküdtek a bankrészvényekbe. A részvények nincsenek fiksz kezekben, ezernyolcszázkilencven koronás árfolyamon állandóan kaphatók ós még igy is négy ós fél százalékot jövedelmeznek. Azonban sajnos, a magyar töke nehezen mobilizálható. (Ugy van!) Tisztelt képviselőház, azt hiszem, ezekben beigazoltam, mennyire nem egyoldalú az osztrák-magyar bank ügykezelése. (Helyeslés a jobboldalon). Legyen szabad most Földes Béla képviselőtársam tegnapelőtti beszédére reflektálnom, akit nagyon tisztelek, mert az egyetemen ő vezetett be elsőnek a közgazdasági tudományokba. — Eszébe jut egy megjegyzés arról, hogy a nemzetgazdasági professzoroknak könnyű nagy kérdésekben is véleményt mondani, mert ha épen később megváltozik is a nézetük, könyvük uj kiadásában épen az ellenkezőjót irják meg annak, amit előbb állítottak. (Zajos derültség). A gyakorlati életben azonban nem szabad ilyesminek előfordulnia. (Ó az a Polónyi.) Ismerteti az Osztrák-Magyar Bank üzleti politikáját és szól azokról a váltókról, amelyek a banknál vannak elhelyezve. Polónyi Géza: A kamatlábról beszóljenl (Nagy zaj a jobboldalon.) — Megint Polónyi I