Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-13 / 10. szám

10 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 január 12 gróf akkori beszédeiből bárki világosan bebizonyíthatja. Mintha sohasem lett volna hatvanhetes alapon kormányzó miniszter, tegnapi beszédéhen Kossuth ugy nekiment a monarchia nagyhatalmi állásának. Sőt elszánt határozottsággal kijelentette, hogy Magyarországnak „nincs szüksége a nagyhatalmi állásra". E nyilatkozat mintha csak nem is Kossuth Ferenctől eredt volna, olyan fakciózus és képtelen. Megérdemelte a függetlenségi párt európai műveltségű vezére, hogy az utána fölszólaló Rakovszky Béla néppárti képviselő azon melegiben megleckéztette érte. Vagy mikor Kossuth Ferenc arról beszélt, hogy Magyarország nem boldogulhat, amig „más" érdekekért izzad és vérzik s „idegen" politikának vezetik a járszalagján. „Más" és „idegen" a nép, az ország, amelylyel a pragmatika szankció alapján közös védelemre egyesültünk s ugyanazon uralkodóház jogara alatt élünk. Mi más ez, mint a perszonál unió lobogójának a kigöngyölése, holott mikor útban voltak a hatalom felé, a képviselőház akkori elnökétől ugyancsak rossz néven vették, hogy őfelségével a perszonál unióról a kelleténél többet beszélt. Hát ahoz mit mondjunk, mikor Kossuth Ferenc Bosznia okkupációját rikitó példának hozza föl arra nézve, hányszor kell a magyar nemzetnek vérét ontani idegen érdekekért; arról azonban bölcsen megfeledkezik, hogy Boszniát annak a kormánynak az alkotmányos felelőssége mellett annektálták, amelynek ő egyik legillusztrisabb tagja volt. De megfeledkezik arról is, hogy az ő kormányzatuk idején véghez vitt annekszió európai háború küszöbére sodorta a monarchiát és hogy ha a diplomáciai helyzet kedvezően nem alakul, az ő jó voltukból patakokban folyik a magyar vér oly tartomásében vált mintaszerűvé. Az őrgróf és Erzsébet, háttal a közönség felé fordulva, minden egyes vendéget külön-külön fogad és az apródoknak is minden vendéget külön kellett bejelenteni és helyükre kísérni. Wagner utasításai előtt általában szokásos volt, hogy az őrgróf és Erzsébet már a trónon ülve fogadják főhajtással a vendégeket és a bejelentés is sommásan történik. Leírhatatlan hatást gyakorolt, amikor a fináléban Tannháuser kétségbeesett kiáltással roskad össze: „Jaj, nekem, boldogtalannak!" De legnagyszerűbb volt Tannháuser elbeszélésében és valóban megrázó az átokkiáltásában és az elcsukló hörgésben. Ezek a jelenetek egy nagy színész remeklései voltak. Lohengrin betanításánál Lohengrin, Telramund és a király szerepeit lépésről-lépésre bemutatta. Arca földöntúli átszellemültsóget nyert, amikor Lohengrin búcsúját a hattyútól énekelte. Amikor az „Isten veled, kedves hattyú" kezdetű áriát énekelni kezdte, senki sem vette észre, hogy meglehetősen rikácsol és énekesnek nem született, mert hatása fölülmulta a legnagyobb hangú tenoristáót is. Mikor Wagner utcai ruhájában, ugy, amint a próbára jött, Lohengrin sisakját fejére tette, vértjét és kardját megragadta, hogy a párbajban Telramundra rohanjon, első nyokért, amelynek közjogi hovátartozóságát a kellő pillanatban megállapítani elmulasztották. Svájc sorsát szánni Magyarországnak — mint ezt Kossuth Ferenc teszi — a régi magyar királyok politikájának teljes föladása volna; földrajzi fekvésünknek, világhelyzetünknek teljes félreismerése. Naiv álmodozás ez, méltatlan egy hatalomra és európai befolyásra törekvő nagy nemzet volt miniszteréhez. Amellett, e politikai holdvilág-poézisnek olyan szaga van, amelynél szerencsétlenebb és nemzetünkre végzetesebb politikai koncessziót ezer éves történelmünk nem ismer. Kossuth Ferencnek eme bejelentett násznyitánya után elképzelheti mindenki azt a nászt is, amelyet Kossuthhal az elsősorban neki ellenzéki társai kötni akarnak. A képviselőház ülése. — Második nap a bankuitára. — (Saját tudósítónktól.) Olyan volt a bankvita mai, második napja, amilyen a tegnapi első. Csak a különbség az volt, hogy ma nem Kossuth Ferenc beszélt mulatságosan hosszú ideig, hanem Földes Béla unalmasan hosszú ideig. O a Justh-párt nevében idézte Kossuth Ferenc tegnapi beszédét, semmi meglepőt nem mondott. Talán ezért lelkesedtek, tapsoltak neki annyit az ellenzéki képviselők, akik közül sokan jelentek meg. Nem csoda, a bankvitának második napja volt még a mai, csütörtöki. Hogy meddig tart a bankvita, az ma még kétségtelen. Akik nagyon vitatkozó kedvben vannak, azok ugy hirdették ma: két hónapig. Mások pedig két hétről beszéltek. Annyi tény, hogy az egyoldalú vitatkozás az ellenzékiek között az első két napon olyan lelkes volt, mintha addig akarnák folytatni, amig a mandátumuk csak engedi. A munkapártiak közül a fölszólalásra föliratkoztak Hegedűs Loránd, aki a munkapárt részéről elsőnek fog fölszólalni, továbbá Madarassy-Beck Gyula, Hantos Elemér és Heltai Ferenc. És lesz ezenkívül más munkapárti fölszólalás is. pillanatokban csaknem kitört a derültség a színpadon, de csakhamar helyet adott a legnagyobb bámulatnak, mert Wagner olyan fürgeséggel és vivókészsóggel mutatta be a harcot, mintha a vivás mestersége lett volna. Mikor azután a végszóra leteríti Telramundot, akinek különben is elég dolgot adott a védelem és könnyedón a legyőzöttre térdelve, kardjának hegyét a földön fekvő ellenség mellére teszi, isteni héroszként tündökölt. Elza elragadtatását, a templombavonulás ós a nászszoba jeleneteit is olyan megragadóan játszotta, hogy a próba végeztével a zenekar tagjai, a magánénekesek és kóristák, az igazgatóval együtt, kitörő lelkesedéssel fogják körül és mindenáron diadalmenetben akarták körülhurcolni. Wagnernek ugyan jól esett ez a határtalan lelkesedés, de csillapitólag mondogatta: „Jól van, jól gyerekek, ugyan hagyjátok abba". Neumann Angelo nagy könyvének a keretében sem fér el a részletes móltatása annak, amit Wagner a „Niebelung gyűrűje" ciklus rendezése körül cselekedett. Égy rövid cikk sem merítheti ki Wagnernek csodás rendezői és színészi képességeit, — csupán egy hivatott tanú elbeszélése alapján képet próbáltam adni róla. A csütörtöki ülésen Berzeviczy Albert elnökölt. A Kúria átirata folytán a Ház végleg igazolta Maclarassy Beck Gyula báró mandátumát. Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter beterjeszti az ipari üzemekben alkalmazott nők éjjeli munkájának eltiltásáról szóló törvényjavaslatot. (A bankjavaslat.) Földes Béla (Just-párti) szólal föl elsőnek. Kijelenti, hogy pártja a javaslatot nem fogadja el. Ezt az álláspontot tegnap erős fegyverekkel megvédte Kossuth Ferenc, annak a reményének adva kifejezést, hogy e küzdelemben a két függetlenségi párt vállvetve fog küzdeni. Pártja nevében kijelenti, hogy a maguk részéről is a legnagyobb kézséggel szállnak sikra az önálló bankért. Mert hiszen, ha osztatlan erővel folytatják a küzdelmet, csak természetes, hogy álláspontjukat inkább sikerül győzelemre juttatni. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elismeri, hogy 1889-ben a bankstatutumok terén több olyan változás történt, amely a magyar érdekeknek kedvez, hiszen már akkor tekintélyes osztrák politikusok és a sajtó a bank likvidálását hangoztatták, semmint az alapszabályok változtatásába belemenjenek. A magyarság kapott is kedvezményeket, ők azonban mindamellett ragaszkodnak az önálló bankhoz. (Éljenzés a baloldalon). Visszapillant a magyar parlament történetére, amely a XVIII. századtól kezdve a pénz- és hitelügy olyan rendezését hangoztatta, amely teljesen megfelel az önálló bank eseményének. Annak az egyenlőtlen gazdasági erőfejlődésnek, melyet Ausztria és Magyarországban tapasztaltunk, szerinte a közös bank az oka. Csak az önálló magyar bank lesz képes megerősödött önálló magyar gazdasági életet, kulturális, sőt szociális fejlettséget teremteni. — Ugy van! — a baloldalról. Polémizál az előadóval, aki azt mondta, hogy a közös bank föntartása elsősorban nagyhatalmi érdekünk. Ez lehet összbirodalmi vagy osztrák érdek, de nem magyar érdek, mert nekünk önálló politikai érdekeink vannak. Kötelessége a nemzetnek még küzdelmek árán is megvalósítani azokat a szerveket, melyek az önállóság útját egyengetik. (Éljenzés a baloldalon.) (Az önálló bank története.) Az önálló bank története 1802-re nyúlik vissza, mikor az országgyűlés föliratot intézett a királyhoz a szabadalmazott nemzeti bank fölállítása érdekében. Az 1848-iki tizenkettedik pont egyike az önálló jegybank fölállítását követeli. Az eszmét 1848-ban részleg meg is valósították. Ha' vanhót után olyan bölcs állami óríi, mint Csen-, geri Antal ugy nyilatkozott, hogyha a közös bankot nem lehet a magyar érdekeknek megfelelően szervezni, föl kell állítani az önálló magyar bankot. Röviden érinti Kerkápoly szerepét, majd rátér Széli Kálmán szerepére. Széli Kálmán akkoriban tárgyalásokat folytatott az osztrák kormánynyal és neki is az volt az álláspontja, hogyha a közös bank szervezetét nem lehet ugy átalakítani, mint ahogy azt Magyarország érdeke megkívánja, akkor az önálló bank létesítendő. Ha ez elé akadályok gördülnének, a karfelbank eszméje valósítandó meg. Múzsa Gyula: Ugy van! Ugy van! Földes Béla: E küzdelmeknek az volt az eredménye, hogy az uj törvényben kimondatott a magyar bank fölállításának joga. De a jog megvalósítását halogatják, most 1917-re tolják ki s közben fölvetik a készfizetés eszméjét, mely csak csücske a rendezésnek. Ismerteti Ausztria közvéleményének átalakulását a magyar kérdésben. Ausztriában már nem nézik olyan nyers elutasítással a közjogi követeléséket . . . Hol a szerződések megszegésére alkalom van, Ausztria megragadja az alkalmat. Igy az argentínai hus ügyében. Hock János: Nincs szankciója a mi törvényeinknek, mert nem tudjuk végrehajtani őket Ausztriával szemben. Földes Béla a bankhitel fejlődéséről ós annak Ausztria által elvetett előnyeiről beszél. (Kérvény a karzatról.) Földes beszéde közben az egyik második emeleti karzatról két iv összehajtott papiros esett a szélsőbaloldali padokra. Csury Pál képviselő fölveszi őket. Siirün teleirt lapok: „Nagyságos magyar királyi minisztérium ós nagyságos országgyűlési képviselő urak" — megszólítással kérvény van rájuk irva. Rohoska József