Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-13 / 10. szám

1911 január 12 DELMAGYARORSZÁG 9 asztalossegéd, „családföntartó" vádolja a kislakások egyik gondnokát, aki állítólag zsarolja a lakókat. A ledobott kérvény egyáltalán nem keltett feltűnést, csak a karzaton volt egy kis mozgalom, ahonnan a rendőr kivezette Rohoska Józsefet, aki notórius kérvénydobálója a Háznak. (TJjra Földes Béla.) Negyed egy órakor Földes szünetet kér. Az elnök negyedórára felfüggeszti az ülést. A baloldalon hosszantartó lelkes éljenzéssel, tapssal üdvözlik Földest. A folyosón folytatódik az ováció. Fráter Lóránt, aki lelkes helyeslője és közbeszólója a bankszabadalora törvényjavaslatának, diadalmasan mutogatja legújabb szerzeményét, a Deviza-csárdást, amelyet Földes beszéde közben komponált. Szünet után Földes Béla folytatta beszédét és a közös bank váltópolitikájáról szól. Igen részletesen fejtegette azután a szónok a nemzetközi pénzpolitika jelenségeit, az arany szerepét a pénzpiacon s az egyes nemzeti bankok viselkedését. Tiltakozott a javaslat ötödik pontja ellen is, mely alkotmányjogi sérelmet foglal magában s végül határozati javaslatot terjesztett elő az önálló bank fölállítása iránt. Földes Béla beszédét az ellenzék nagy éljenzéssel és tapssal fogadta s a képviselők sorban gratuláltak neki, a legelsők közt Apponyi Albert gróf és Kossuth Ferenc. Az ülést ezután az elnök két órakor berekesztette. Hieronymi törvényjavaslata a női munkások érdekében. (Saját tudó silónktól.) A nők éjjeli munkájának szabályozásáról Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter a képviselőház csütörtöki ülésén törvényjavaslatot terjesztett elő, melynek, főbb rendelkezései igy szólnak: Minden olyan üzemben vagy vállalatban, amelyben rendszerint tíznél több munkás (férfi, nő vagy tanuló) van foglalkoztatva, a női alkalmazottaknak legalább tizennégy órai, megszakítás nélkül tartó éjjeli munkaszünetet kell engedni. Este tiz órától reggel öt óráig női alkalmazottakat foglalkoztatni tilos. Ez a tilalom nem vonatkozik a mezőgazdasági ós erdei termelésre, az állattenyésztésre, halászatra, a kert- és földmivelésre, a selymószet és méhészetre, valamint olyan üzemekre, amelyekben csak a vállalkozók családtagjai foglalkoznak; továbbá a vendéglőkre, kávéházakra és oly üzletekre, amelyek élelmicikkeket az üzletben való fogyasztásra állitanak elő és szolgáltatnak ki és végül a vasúti és hajózási vállalatokra, úgyszintén az állami posta-, táviró- ós telefonigazgatásra és forgalmi üzemére. Az illetékes hatóságok olyan üzemekben, amelyeknek föntartását az évszakok és egyéb körülmények zavarhatják, kivételesen egy-egy évben legfeljebb hatvan napon át egy órai éjjeli munkát engedélyezhetnek, ugyancsak olyan üzemekben, aiftielyek gyors romlásnak alávetett nyers anyagokat dolgoznak föl, a kereskedelmi miniszter kivételesen az óv bizonyos szakában az egész éven át éjjel való foglalkoztatást is megengedhet. Ezekben az üzemekben is azonban a nők munkaideje heti hatvanhat óránál és az éjjeli munkaidő naponként tiz óránál több nem lehet. A munkaadó köteles minden oly helyiségben, amelyben nőket foglalkoztat, ha pedig a munkát nem zárt helyiségben végzik, a női munkások foglalkoztatásának színhelyén az állam hivatalos nyelvén azokat a szabályokat kifüggeszteni, amelyek a nők éjjeli munkájára vonatkoznak. A törvény rendelkezéseinek pontos betartását az iparfelügyelők ellenőrzik. Aki a törvény rendelkezése ellen vét, kétszáz koronáig, ismétlés esetén négyszáz koronáig büntetendő; aki pedig a törvényt több nöalkalmazottal szemben sérti meg, hatszáz koronáig, ismétlés esetén két hónapig terjedő elzárással büntetendő. A bírság kiszabására az iparhatóság illetékes. A törvény kihirdetésétől számított hat hónapon belül lép életbe. A javaslat indokolása kifejti, hogy a nemzetközi törvényes munkásvédelmi egyesületek a kölni kongresszuson választott bizottsága 1903-ban Baselben tartott ülésén azzal a megkereséssel fordult-a svájci szövetsógtanácshoz, tegye meg a lépéseket a nemzetközi egyezmény létrejövetele tárgyában, amelynek alapján az összes államok tiltsák el az ipar terén alkalmazott nők éjjeli munkáját. A szövetségtanács kezdeményezésőre Ausztria, Franciaország, Anglia, Németország, Olaszország és Svájc már eltiltotta a nők éjjeli foglalkoztatását, mig más államokban megszorították többé-kevésbé a nők alkalmaztatásának lehetőségeit. Magyarország 1908-ban elfogadta ezt az egyezményt, de még nem hajtotta végre. A törvényjavaslat, amelyet Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter ma terjesztett a képviselőház elé, ennek a nemzetközi egyezménynek végrehajtását jelenti és az ipari téren alkalmazott női munkások éjjeli munkáját szabályozza, de nem oly szigorú alapon, mint a külföldi államok, mégis teljes mértékben a berni egyezményben megállapított föltételek szerint. Ezentúl legalább öt-hatezer női munkás fog az ipari éjjeli munkától eltiltatni, akiknek helyét férfi munkások fogják elfoglalni s ennek hatása a munkásviszonyokra és a munkabérekre is érezhető lesz. A minisztert azonban nem ezek az intenciók, hanem tisztán egészségügyi szempontok vezették és a munkások asszonyainak védelme indította. Muzsay nem gyilkolt. . . — A hadbírósági vizsgálat eredménye. — (Saját tudósítónktól.) A mult év végén, november harmadikán véres szenzációja volt a szegedi Feketesas-utcának. Gábriel Rózsi, egy városszerte ismert feltűnő' szép leány esett áldozatául annak a titokzatos tragédiának, amely a Mikszich György kávémérő lakásán történt. Egy ittas honvédfőhadnagynak, Muzsay Jánosnak a revolvere durrant el és a Muzsay János revolverének a golyója fúrta át a Rózsi szivét. Muzsay Jánost még aznap elfogták. Sass Lajos rendőrbiztos a tragédia elkövetése után megtalálta őt a Kossuth Lajos-sugáruton egy szálló előtt, ahol a földön hempergett. Másnap, november negyedikén beszállították a főhadnagyot a honvédhadbiróság fogházába, ahol megindították a nyomozást ennek a kiderítésére, hogy minő bűnért kell megbüntetni a főhadnagyot. Ettől az időtől kezdve kevés hir került a nyilvánosság elé Muzsay Jánosról. A katonaságnál erősen vigyáznak arra, hogy a vizsgálat adatairól ne szivárogjon ki semmi ós Muzsayról csak nagyritkán hallottak az emberek. Ami hir időről-időre mégis elhagyhatta a béke-utcai hadbíróság épületét, az csöppet sem volt kedvező a főhadnagyra. Az első napokban minden jel azt látszott bizonyítani, hogy Muzsay János, ha nem is előre megfontolt szándékkal, de gyilkolt és ezért szigorú büntetéssel fogja őt sújtani a hadi törvényszék. Időközben lefolytatták a vizsgálatot. Először Tóth alezredes-hadbiró az úgynevezett előzetes vizsgálatot rendelte el, ami csak arra szolgál, hogy a bűnösséget megállapítsa. Ezzel hamar végeztek. Azt, hogy Muzsay bűnös, kétségtelenül bebizonyítva látták. Ezután következett a tulajdonképeni vizsgálat, amelynek során a tanukat, szakértőket hallgatták ki. Mintegy harminc tanút hallgatott ki a hadbiróság, amely a tanúkihallgatásokat már be is fejezte. Ugy a tanúkihallgatások, mint a szakértők véleménye és egyáltalán a lefolytatott vizsgálat szenzációs eredménynyel járt. Beigazolást nyert az, hogy Muzsay revolvere hadonázás közben véletlenül süli el. Ezért most már nem gyilkossággal, illetve emberöléssel vádolják a főhadnagyot, hanem életbiztonság elleni vétséggel, illetve gondatlan fegyverkezelés vétségével, amelynek büntetése a katonai büntetőtörvénykönyv szerint legfeljebb egy esztendei fogság lehet. A főtárgyalást egy-két hónapon belül, minden jel szerint március elején Szegeden tartják meg. A terminust azért nem állapították még meg, mert a referens nem készült el a vádinditványával, amelynek alapján a haditörvényszék ítél. Az Ítéletet ez a törvényszék hozza meg. A törvénvszék elnökévé egy törzstisztet a kerületi parancsnokság nevez ki, az előadó Szerdahelyi őrnagy lesz, ő indítványozza a büntetést és rajta kivül még két százados, két főhadnagy és két hadnagy vesznek részt a tárgyaláson. Szavazás utján döntenek a kiszabandó büntetés nagysága fölött. Az Ítéletet nem hozzák nyilvánosságra, annak titokban tartására minden tagja a haditörvényszéknek esküt tesz és azt indokolásával együtt fölterjesztik a budapesti honvédfőparancsnoksághoz, amely vagy jóváhagyja az Ítéletet, vagy megküldi azt a főtörvényszékhez. Muzsay, hacsak ezen egy vétségért folyna ellene az eljárás, nem veszítené el a rangját, — mert a vétség nem meggyalázó cselekedet és gyakran volt már példa arra, hogy katonatisztet fogházbüntetésre Ítéltek és a rangját mégsem veszitette el. Muzsay azonban föltétlenül elvesziti a főhadnagyi -rangot. Elvesziti pedig azért, mert eljárás folyik ellene más olyan cselekedetekért, amelyek méltatlanná teszik a kardbojt viselésére. Kiderült a vizsgálat során, hogy az a revolver, amelylyel Gábriel Rózsit Muzsay agyonlőtte, nem tiszti revolver és azt Muzsay egy főhadnagy barátjától N&gybecskereken azzal kérte el, hogy kipróbálja, jó-e az. A nagybecskereki katonatiszt nem akarta Muzsaynak odaadni a revolvert, amire ez szinte erőszakkal elvette tőle. Ezenkivül más ügyek miatt is folyik eljárás Muzsay ellen és valamennyi ügyet egyesitettek. Szinte bizonyosnak látszik, hogy a főhadnagyot néhány , hónapi fogházbüntetésre és tiszti rangjának elvesztésére itétik. A főhadnagyot különben már szabadlábra is helyezték volna az utóbbi napokban. Ez azért nem történt meg, mert az eljárás legföljebb három hónapon belül véget ér ós a vizsgálati fogsággal kitöltöttnek fogják venni Muzsay büntetését. A főhadnagy tehát néhány hónap múlva elhagyhatja a hadbírósági fogházat, ahol most egyébként a legnagyobb kényelemben él és minden tisztelet kijár neki. Szeged uj törvényhatósága. — Az igazolás után. — (Saját tudósítónktól.) Szegeden az 1910. évi december tizennyolcadikán lezajlott általános törvényhatósági bizottsági tagválasztásoknak az egész vonalon többszörösen ismertetett eredményét, mint megírtuk, 1911. évi január tizenegyedikén, szerdán délután vette vizsgálat alá az igazoló-választmány. Hetvenhárom uj mandátumot vizsgált végig a választmány és ezek közül hatvankilencet igazolt. Négy mandátum sorsa még eldöntetlen. Mivel ezeket, valamint a második kerületi már igazolt mandátumokat még úgyis több fórum veszi tárgyalás alá, mi is visszatérünk a választásokra, illetve a mandátumok sorsára, az alábbi részletekben. Iiamza Géza volt szegedi törvényszéki elnök, akit a kolozsvári királyi Ítélőtábla tanácselnökóvó neveztek ki ós aki 1907. év végén nyert választás utján hat évre mandátumot, tudvalevőleg eltávozott Szegedről. Törvényhatósági bizottsági tagsága még három évig tart ós ö — bár eltávozott Szegedről — mandátumáról nem mondott le. Azt lehetett hinni, hogy az igazoló-választmány foglalkozik Hamza Géza törvényhatósági bizottsági tagságának a kérdésévei is, azonban az ülésben erről nem volt szó. Ez a hallgatás csak látszólag feltűnő, mert a tény az, hogy Hamza Géza tagja marad továbbra is a szegedi törvényhatóságnak és Kolozsvárról is eljárhat Szeged város közgyűléseibe, ha akar. Az ő Szegedről történt eltávozása nem érdekli az igazoló-választmányt, csak akkor, hogyha Hamza Géza esetleg lemond a mandátumáról. Eddig azonban nem mondott le, igy tagja marad a közgyűlésnek tovább is. Ennélfogva az ujszegediekuek az az akciója, hogy Hamza Géza helyére az első ke-