Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-07 / 166. szám

12 DÉLMAGYARORSZÁG 1910 december 2 nak rend, munka és normáJis parlamenti viszonyok után sóvárgó közvéleménye támogatja, ez az idővel való frivol játék egy pillanatra is megakasztja? És ha hiszik, hát ezután mit remélnek? A maguk uralomrajutását semmiesetre, tehát azét a koalícióét, melyet ők robbantottak szét. Nagy tévedés azt hinni, hogy egy ellenzéki párt nem felelős a maga politikájáért. Az ellenzék a saját politikai céljait szolgálja, de ezeknek a céloknak épen olyan világosaknak és határozottaknak kell lenni, mint a kormány programjának. Azokért a zavarokért és károkért, melyeket az ellenzék idéz elő, kizárólag ő felelős. A Justh-párt gondolja végig azt a politikai gondolatot, mely őt mostani taktikájában vezeti. A függetlenségi politika programja és hagyományai nem tűrik meg ezt a céltalan és tervtelen játékot a parlamentarizmussal. A kellemetlenség, amit a kormánynak okoznak, nagyon muló lesz, a kárt, amely az országot éri, a kormány és többség fokozott energiával és felelősségérzettel helyre fogja hozni. De ami ebben a küzdelemben végzetes veszedelemben van, az a függetlenségi párt parlamenti hitele és tekintélye. Az ujszegedi templom. — Tárgyalások a kegyuraság körül. — (Saját tudósttónktól.) A Bélmagyarország már rámutatott arra a lehetetlen helyzetre, mely az ¡mmár benedikált és rendeltetésének átadott ujszegedi templom kegyúri kérdését illeti. A templomot Paulovics Márton városi tisztviselő kezdésére az ujszegedi Szent Erzsébet templomegyesület építette, Szeged város hathótós támogatásával. Mikor aztán a templom elkészült) azt megáldották és rendelkezésének átadták" a következő vasárnapon liiába sereglett össze a hivők serege, a templomban senki sem szolgáltatott misét. Szeged város tanácsa átirt a csanádi püspökhöz és értesítette, hogy Szeged városát az ujszegedi templommal szemben semminemű kegyúri kötelezettségek nem terhelik és az átvételre a közgyűlés a tanácsot nem utasította. A püspöktől erre a levélre még nem érkezett válasz, a belvárosi parókia azonban jött hozzám, rám meresztette a szemét ugy, hogy egészen más ember lett. — A földet, — kiáltotta — a földet nem szabad elhagyni. A föld csak beteg most, mindene fáj. — Locsogás — mondtam boszusan. — Nem, nem locsogás ez uram, egyáltalán nem locsogás. Földanya beteg. Nem tud táplálni. Semmi se tud kinőni a húsából. Attól a sok vértől beteg, amit az utolsó években naponkint megivott. Egy kis hallgatás után tovább folytatta: — Az egyik azt mondja: „Ez az én földem, adjátok ide" és a másik mondja: „Ez az én földem, nem adom senkinek." És azután kiontják a vért, több vért, sok vért. A mi földanyánk előtt mind egyformák vagyunk. Mind az ő gyermekei vagyunk, egyformán szeret bennünket. És akármelyikünk vérét issza, mindig a saját vérét fogyasztja. Ezért vannak fájdalmai a földnek, ezért sóhajtozik, ezért szenved. Félbe akartam szakítani, de a paraszt megfogta a kezemet erősen és folytatta: — Nem hiszed, uram ? Légy nyugodt, ez így van. Menj csak ki a mezőre, szorítsd fejed a földre, a mi szegény szülőföldünkre és hallani fogod, hogy sóhajtozik. De azután nem fogsz tudni sem enni, sem inni, olyan lesz a szived, mint a száraz kóró. Sírni szeretnél majd, de könyeid befelé folynak a szívedre és a szemed szárazra marad. Sikapott már főpásztori utasítást, hogy az ujszegedi templomban a rendes misézésről gondoskodjék. A püspöki rendelkezésnek természetesen lett is foganatja s az ujszgedi szent Erzsébet-templomban naponta misét mond az egyik belvárosi káplán. A kegyúri kérdés azonban még nincs eldöntve, a fölött épen most folytat tárgyalásokat Szeged tanácsa. Tömörkény István városi muzeum- és könyvtárigazgató a kérdést teljesen megvilágító következő előterjesztést intézte a tanácshoz : — Az ujszegedi kegyuraság dolgában a ren" delkezésre álló adatok között nem találok olyanU amely azt igazolná, hogy Újszegeden a kincstár a kegyúr. Az adatok az alábbiak : — Újszeged a város ősi birtoka volt, amit a török behódolás alatt vesztett el. (Zsigmond király levelei, a városi titkos levéltárban öt és hat számok alatt.) — Újszegeden 1723-ban tizennégy Gewehrscheimista-telek volt. A helypénzszedés és a korcsmáitatás joga a városé. A korcsmárosbérlö pedig legelődijakat szedett. Ha e miatt s egyéb dolgok miatt a Gewelirscheinisták lármáztak, fölöttük a város ítélkezett s némelyeket bezáratott. — 1796-ban a város járta ki, hogy Újszeged mezővárosi rangra emeltetett, két országos s két heti vásárral. (Titkos levéltár 152. sz.) — A szőregi kincstári birtokokat a város bérelte a njult század elején s huszonöt éves szerződése volt. A szőregi római katolikus templomot a város építtette az 1813—1814. évben, tizenhárom ezer forinton. — Van azonban más dolog is. Lehet, hogy ezen fordul meg a kegyúri kérdés. A város 1836-ban megszerezte a kincstártól a kétezer holdas ujszegedi „uradalmat." De ez nem donáció volt, hanem inkább csereüzlet. Az ujszegedi földekért a város cserébe adott Öttömösön kétezer holdat s még nagy summa pénzt is fizetett. De Újszeged továbbra is Torontálban maradt, mig Öttömöst elvették Szegedtől és Csongrádmegyébe osztották be. — Az ujabb időkben Újszeged mindig a belvárosi plébánia joghatósága alatt állott egyházi ügyekben. — Iskolát maga épített két ízben is, 1841-ben, majd 1861-ben Kreminger buzgólkodására, de mert a község nem birta az iskolai kiadásokat födözni, azok rövidesen megszűntek. Tömörkény Istvánnak e hivatalos adatai kö_ rülbelül el is döntik a kegyúri kérdést. Tudo. másunk van arról és ezt meg is irtuk annak 'dején, hogy Szeged város tanácsa tisztán elvi szempontból ellenzi az ujszegedi templom kegyúri terheinek az átvételét, mert egyébként a tanács úgyis tisztában van azzal, hogy az ujszegedi templomnak slőbb-utóbb Szeged város törvényhatósága lesz a kegyura. A tanácsi ellenkezés tehát csak annak a korábbi elvnek a folyománya, hogy Szeged város kegyúri terhei költözni akarsz majd, de egyetlen hang se tudja elhagyni a szádat. Benned maradnak a hangok és darabokra szakítják a szivedet. A paraszt csöndesen, nyugodtan beszélt, de bensőségesen. Szavai mint apró nyilak, ugy fúródtak be a szivembe, a lelkembe. Egyszerre nagyon rosszul éreztem magam és önkéntelenül kérdeztem : — És meddig fog sóhajtozni a föld? Addig, — felelte suttogva, titokzatosan — addig, amíg egyetlen csöpp embervér se fertőzi be földanyánk keblét. Amíg megkönyörül rajta mindenki. Azok is, akik fölakasztották legidősebb fiamat, azok is, akik fölrobbantották a másodikat, azok is, akik lelőtték a harmadikat. Amikor ezek megkönyörülnek rajta, mind megkönyörülnek... megkönyörülnek rajta. Most a paraszt egyszerre elhallgatott. És mintha egyszerre fölébredt volna álmából, röviden és határozottan mondta: — És most isten veled uram. — Hová mégy ? — Hová? A paraszt mosolygott. Természetesen koldulni. Isten veled. A paraszt gyorsan eltávozott és pár perc múlva hallom a hangját: — Egy kopeket, Jézusnak a nevében, Nagyoroszország védőjének nevében. Egy kopeket! És a föld sóhajtott. már épen elegendők s egy magánegyesület által épített templom kegyuraságát azért nem akarja a magisztrátus elválallni, mert a templom költségeihez jelentékeny összeggel járult s az épitő egyesület nagyobb összeggel tartozik is a városnak. Alapos kilátás lévén arra, hogy ez a kölcsönösszeg is a város terhe marad, — az egyesületnek vagyona egyáltalán nem lévén — a tanács nem akar megbarátkozni a kegy. uraság gondolatával. Mivel azonban az ujszegedi Szent Erzsébet templom-egyesüitt most konkrét formában folyamodott a városhoz, hogy az ujszegedi templomot vegye át a maga tulajdonába: a lanács érdemleges tárgyalás alá vette a kérdést. Mielőtt azonban avval behatóbban foglalkoznék, utasította Gaál Endre dr előadó tanácsost és Turócmj Mihály dr tiszti főügyészt, állapítsák meg teljes bizonyossággal, hogy Szeged váró; sát terheli-e kegyúri kötelezettség az újszeged' templomot illetőleg? Ennek megtörténtével bizottságot fognak kiküldeni, moly a belváros1 plébánossal és az ujszegedi templom-egyesület vezetőségével megállapítja a templom átvételének föltételeit és egyéb módozatait. Vagyis: az ujszegedi templom átvételének a kezdeményezése immár megtörtént s az ügy szépen halad a maga utján. Különben pedig az ujszegedi templomban naponként egyházi funkciók vannak s a hitélet most már semmi csor" bát sem szenved. A képviselőház ülése. — Szárnyaszegettek szélmalomharca. — (Saját tudósítónktól.) Az úgynevezett el^ lenzék szomorú napjait nyögi már egy hé óta a képviselőház. Szárnyaszegetten szólal nak föl egymásután és mindegyik igyekszik tanúságot tenni arról, mint kell akár órákig ugy beszélni, hogy ne mondjon semmit. Ki ebbe, ki abba a kérdésbe kap bele, gyönyörűen nulla eredménynyel. Még a testvérellenzék előtt se vívnak a hősök eredményt, — legalább egy balkezes gratulációt, vagy barátságos szemkacsintást. Az ellenzékieskedő hangos semmiségek egymásután hangzanak el, minden helyeslés vagy — legalább mérlegelésre alkalmas — nem helyeslés nélkül. A közvéleményből, a sajtóból egyetlen lelkesülő, helyeslő, avagy legalább őszintén figyelő jelenség nem akad. Így azután minden „ellenzéki" szónoknak leolvasható az arcáról, ahogy a beszédbe fog, annak a közkérdésnek a súlyát, hogy ugyan miért is beszél ő? Semmi erő nincs az ellenzékben. Semmire való kedv se akad. Az indemnitási vita igazán jó lett annak a beigasolására, hogy parlamentáris életünkben ezideig soha nem akadt ilyen erőtlen ellenzék, mint most. Erre a meggyőződésre minderősebben rávezette ugyan már eddig is az ország közönségét a munkapárt és a Khuen-kormány győzedelmes munkássága, de az ellenzék igazi értéktelenségét teljes valóságában föltárja az a vita, amely egy hét óta kisért már a képviselőházban és amely nem egyéb, mint a szárnyaszegettek szélmalomharca. Polónyi Gézával újra foglalkozni kell, mert ma újra fölszólalt és holnap bizonyosan újra beszél. Mert mennél többet beszél Polónyi, annál inkább érzi, hogy lejebb került. Ma újra beszélt, polónyiskodott, általánosan humorember volt, aki nagyon játszotta az elkeseredettet, sőt a dühöset. Egyegy közbeszólással, egy-egy gúnyos kacagással intézte aztán el a Ház Polónyi Gézát, aki, ismételjük: a legközelebb újra beszélni fog. De azért a legújabb beszédei se változtatják meg az ország véleményét Polónyi Gézáról . . . A mai ülés negyedtizenegy órakor kezdődött. Elnök: Kabos Ferenc. Jegyzők : Szojka Kálmán, Szinnyei-Merse Pál, Hammersperg László. A mult ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után az indemnitás tárgyalása következett. (Lovászi/ réf/i nótája.) Lovászy Márton (Justh-párti) bizalmatlansággal viseltetik a kormány iránt, amiért a ren-