Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-07 / 166. szám

1910 december 7 DELMAGYARORSZAG 3 des évi költségvetés helyett indemnitási tör­vényjavaslattal lépett az országgyűlés elé. Ilyen elbánásban csak a mai rendszer alapján összegyűlt képviselőházat merik részesíteni, a jövő országgyűlését, amely az általános vá­lasztójog alapján ül majd össze, nem. Követeli az önálló bankot és a választójog reformját. Gazdasági helyzetünk csak az előbbi segélyé­vel javul meg, nem pedig adóemeléssel, mint ezt Széli Kálmán kívánta. A készfizetések föl­vétele iránti küzdelem illuzórius, mert a valuta­rendezés révén tényleg készfizető ország va­gyunk. Azért kell küzdenünk, hogy kimondjuk, hogy készfizető ország vagyunk és a kész­fizetés tényleges állapotából bejussunk a kész­fizetés jogi állapotába. Az ellenzék majd meg­mutatja, hogy nem tür el ilyen kormányt és meg fogja buktatni. A javaslatot nem fo­gadja el. (A ngol mintára.) Mocsáry Sándor (munkapárti) angol mintára megállapítani kívánja, hogy az országgyűlés a büdzsé-jog terén is olyan jogokat kíván magá­nak, mint a törvények alkotásában. A büdzsé­jog és indemnitás közt abban látja a különb­séget, hogy az előbbinél a bizalom kérdése föl­tétlen szükség, mig az utóbbinál pártpolitikai tényezőktől függ. Azt mondották az ellenzéken, hogy a munkapárt nem munkapárt, de van egy nemzet, amely munkára vágyik . . . Az ellenzéken nagy zaj keletkezik : — Nem igaz ! Hogy mer ilyet állítani ! Polónyi Dezső : Németországban nincs munka­párt ! Mocsáry Sándor : Igaza van Polónyi képviselő urnák, hogy Németországban nincs munkapárt, de nincs ott olyan párt se, amely meddő köz­jogi vitatkozásban tölti a törvényhozás idejét... Ismét zaj az ellenzéken. — A függetlenségi küzdelem nem meddő do­log ! — kiáltja Kun Béla. Az elnök csönget ós csendet kér. Mocsáry Sándor: Az ellenzéki sajtó . . . Egy hang jobbról: Hol az ellenzéki sajtó? Mocsáry Sándor: ... az ellenzéki sajtó tá­madta a munkapártot, hogy az indemnitás vi­tájába nem állit szónokot, most pedig, hogy a munkapárt egy rövid felszólalásban akar reflek­tálni az öt ért támadásokra, önök nem akar­ják meghallgatni . . . (Mozgás az ellenzéken.) Rátér a választójog kérdésére. Nincs a vilá­gon ország, ahol egy ilyen fontos kérdést min­den előzetes tanulmány nélkül csak ugy sző­nyegre dobnak. Az az abszurdum, hogy a tiz óv előtti sta­tisztikai adatok alapján kívánják az erre vo­natkozó törvényjavaslatot. Várják meg a mos­tani népszámlálás eredményét és biztosra ve­hetik, hogy a kormány a Ház elé fog lépni a választójog reformjával. Az indemnitási javas­latot elfogadja. (Polónyi, bc.tsél.) Polónyi Géza: Bosznia-Hercegovinával kap­csolatban a trialisztikus törekvésekről beszél, majd rátér arra, hogy miért van szükség az indemnitási törvényjavaslatnál a bizalomra. Az éven kin ti költségvetési jog a nemzet nek egyetlen közjogi biztositéka, már pedig — a Ház naplói­nak tanúsága szerint — 1908 óta a magyar képviselőházban költségvetési vita nem volt, akkor is sürgősségi szakasz alapján tárgyalták. Az ellenzék, amely a költségvetésben rejlő al­kotniánybiztositékra vigyázni köteles, a har­madik esztendeje elmaradt költségvetésért csak bizalmatlansággal viseltethetik a kormány iránt. Közjogi kérdésekkel minden parlamentben fog­lalkoznak, a poroszban is, de sehol a világon nincs példa arra, hogy egy nemzet a saját parlamentjében legyen kénytelen vitatkozni a maga függetlenségéről. A kormány iránt egészében is bizalmatlan­sággal viseltetik, különösen bizalmatlan a pénzügyminiszter iránt. (Mozgás és derültség jobbról). Már csak azért sem szavazhatná meg a költségvetést, mert Lukács László terjesztette elő. (Percekig tartó taps és éljenzés a kormány­párton.) Tudok másokat is, akik így vannak és azért nem léptek be a munkapártba, mert Lukács László is tagja annak. Fölkiáltások jobbról: Ki az? (Derültség.) Polónyi Géza: Hadik János gróf volt állam­titkár, őfelségének valóságos belső titkos taná­csosa. — Huhuhu ! — kiáltják közbe a munkapárt­ról. Mikosevics Kanut: Jobb lesz, ha tanukat sze­rez erre ! Polónyi Géza: A pénzügyminiszter urnák van egy nagyszerű érzéke, az, hogy kitűnően meg­érzi a kormányok hullaszagát. (Mozgás és föl­háborodott közbeszólások a jobboldalról: Mégis utálatos! Nem lehet végighallgatni!) A mi mul­tunkban . . . Hantos Elemér: Nincs öröm! (Nagy de­rültség.) Polónyi Géza: A nemzet múltját értettem és nem szeretném, ha ezt az önök múltjából Ítélnék meg. Fölkiáltások jobbról: Mi sem az önökéből ! Polónyi Géza: Ebben tehát egyetértünk! Az ellenzék sohase helyeselte a közigazgatás államosítását, de mikor ilyen választások tör­ténnek, mint a mostaniak voltak, akkor jobb­nak tartja az államosított közigazgatást. Nincs képviselő, aki ne panaszkodnék a választási költségekről. Ezeknél a választásoknál mindkét esetben találtuk Lukács Lászlót, (Éljenzés a munka­párton.) akinek ilyen irányú közreműködése folytán a kormány 1899-ben kénytelen volt lemondani. Lukács csinálta az ischli klauzulát és ezt szükséges fölemlíteni itt, az olyan mi­niszterrel szemben, aki egyszer más törekvése­ket árult el a nemzet alkotmányos jogainak elfojtására. (Zaj.) Fölkiáltások a munkapárton: — Na, na, na! De a kvótát nem emelte! Polónyi Géza: Nem szavazhatja meg ezt az iudemnítást, mert ezt a kormányt, amelynek Lukács tagja, nem támogathatja . . . Hantos Elemér: Isten mentsen, ez a kormány elveszne ! (Derültség.) Polónyi Géza: Tisztelt képviselökáz ! Ugy látom, van itt egy müközbeszóló, egy tehetséges fiatalember, aki a helyett, hogy tehetségével keresne érvényesülést, az öklével törekszik előre. Ha a politikai szokásokat nem is, de a társadalmi formákat kellene figyelembe vennie a fiatal képviselő urnák, aki különben, mint értesülök, épen nemrég pályázott a Kossuth­pártba való felvételre. Hantos Elemér : Ez nem igaz ! Rágalom! Zlinszky : De igen ! Felkiáltások jobbról Polónyihoz : Ki mondta ezt! ? Zlinszky István ! Ezt én mondtam ! Hantos Elemér : Önnel szemben is fentartom ! Akkor is rágalom ! Nagy zaj és mozgás támad, Zlinszky István kisiet a teremből, segédeket és bizonyítékokat keres. Polónyi Géza tovább folytatja beszédét, lapszemléket olvas fel. Polónyi beszédét a munkapárt szakadatlan zajjal, derültséggel, gúnyos közbeszólásokkal kisérte s mikor szünet előtt Polónyi félbe­szakította a beszédét, harsogó éljenzés támadt a jobboldalon. Szünet után Polónyi a készfizetésről szóló javaslatot ismertette és fejtegette. Beszédét azzal végezte, hogy a kormány készül a lét­számfölemelésre, bujkál a választói jog dolgá­ban, gyöngének mutatkozik a nemzetiségekkel és a horvátokkal szemben s ezért nem szavaz­hatja meg számára az indemnitást. Hantos Elemér személyes kérdésben kijelen­tette, lioary közbeszólásáért bocsánatot kér a Háztól. Eöntartja azonban, hogy a Kossuth­pártba soha belépni nem akart s ha valaki a fölvételre ajánlotta, ez tudtán és akaratán kiviil történt. Zlinszky István kinyilatkoztatja, hogy tévedésből állította Hantosról, hogy be akart lépni a Kossuth-pártba, utána járt a dolognak s meggyőződött róla, hogy más Hantosról volt szó annak idején. Gál Sándor és Polónyi, Géza kimagyarázó fölszólalása után Mádi-Ko­vács János különösen a választójog reform át sürgette. Utána Kovácsy Kálmánnak az idő előrehaladottságára való tekintettel a Ház megengedte, hogy beszédét holnap mond­hassa el. Az ülés két órakor végződött. U| nayj-követek*. Az Est irja: Hiteles bécsj értesülés szerint Khevenhüller gróf utóda a párisi osztrák-magyar nagykövetség élén Ester­házy Pál gróf külügyminiszteri osztályfőnök lesz, Pétervárra pedig Berchtold helyébe Thurn herceg fog kerülni. Forgách János gróf belgrádi osztrák-magyar követ Münchenbe kerül, belgrádi követ Szapáry Tibor gróf lesz. Munkáskamarák Németorazájjban. A né­met birodalmi gyűlés a munkáskamarákra vo­natkonatkozó törvényjavaslatot tárgyalja. A második olvasás során elfogadták az első sza­kaszt, amely a kamarák fölállításának szüksé­gességét mondja ki. Dircksen birodalmi párti nem javasolja a törvénynek a vasutasokra• való kiterjesztését és utal a franciaországi vasutas­sztrájkra. A munkáskamarákkal a külföldön sem szereztek jó tapasztalatokat. Delbriick miniszter nézete szerint a javaslat elfogadhatatlan az eset­ben, ha a törvényt a vasutasokra is kiterjesztik. A bizottság javasolja, hogy kereskedelmi se­gédek számára az 1880 február 4-iki császári nyilatkozat szerint, valamint a műszaki alkal­mazottak számára is osztályképviseletet szer­vezzenek. A pápa a katolikus uralkodókhoz. Rómából jelentik: A Szentszék legközelebb jegy­zéket fog kibocsátani, melyben energikusan követeli annak a régebbi rendelkezésnek be­tartását, amely meghagyja a katolikus ural­kodóknak, hogyha Rómába jönnek, előbb a pá­pát látogassák meg és csak azután tegyenek látogatást a királyi palotában. E régi rendelet fölujitására az ad okot, hogy őszszel kezdődik az egységes Olaszország megalapításának ötven éves jubileumi ünnepsége ós ebből az alkalom­ból több külföldi uralkodó szándékozik meglá­togatni az olasz királyt. A szegedi városi párt. (Saját tudósítónktól.) A szegedi városi párt kedden este népes értekezletet tartott, Jed­Ucska Béla dr királyi közjegyző elnöklésével. Az elnök az ülés elején nyilatkozatot tett a városi pártot a Szeged és Vidéke részéről ért támadó nyilatkozatokkal szemben. Az elnöki nyilatkozat a következő: — A szegedi városi párt öt évvel ezelőtt megalakult; — nem mint a néhai Városi egye­sületnek, a hogyan, hogyan nem kidűlt tölgy­nek, sarjuhajtása, — hanem mint uj talajba, szabad földbe gyökeret verő csemete. Megalakulásunk és folytatólagos működésünk nem dobpergés kíséretében történt, sőt az ál­talunk nagyrabecsült sajtót sem molesztáltuk azzal, hogy működésünket lépésről-lépésre kom­mentálja és esetleges sikereink fölött hozson­nákat zengjen; — de csöndes ós zajtalan mű­ködésűnk mindenkor szeretett városunk javát célozta és meghatározott ós kellő módon nyil­vánosságra hozott programmunk keretében mozgott.. És ezen működésűnkben nem lankasztott ós nem zavart meg a tagoknak hogyan, hogyan nem beállott nem érdeklődése (mint a városi egyesületnél), még kevésbbé azon téves föl­tevés, mintha a közelmúlt közéleti viszonyai egy társadalmi egyesületnek a közügyekkel való foglalkozását fölöslegessé tették volna. A városi egyesület szószólója az uj törvény­hatósági bízottsági tagok akcióba lépésétől várja az impulzust arra, hogy újból életre kel­jen; mi, városi párt, e pártnak kilencvenhét törvényhatósági bizottsági tagja, ezt számi­tásba nem veszszük, mert elsősorban reméljük azt, hogy megválasztott uj bizottsági tagok azok lesznek, akiket mi óhajtunk, de ha nem is igy lesz, ez a mi programmunk, céltudatos, önzetlen közéleti szereplésünkön mitsem vál­toztathat. A városi egyesület lehetett valamikor egy hatalmas tölgy, de ma már csak hasábfa, mely tüzrevalónak jó, de árnyékába a városi párt tag­jai nem vonulhatnak. Hogy pedig a jóhiszemű, de kevésbbé tájékozott, férfiak által megalakítani megkísérelt városi párt csak kevesek pártolását nyerhette meg és igy a városi életben kellő súlyhoz nem jut­hatott, ennek az állitásnak cáfolatára legyen szabad csak arra hivatkoznom, hogy a városi pártnak keletkezésekor és azontúl évekig el­nöke volt Jászay Géza apátplébános ur, aki az elnökségről időközben elfoglaltságára való utalással leköszönt ugyan, de a pártnak még ma is hü és lelkes tagja; a jelenlegi tisztikar és választmány pedig a következő urakból áll: elnök Jedlicska Béla dr, ügyvezető-elnök Becsey Károly dr, alelnökök: Perjéssy László, Kószó István dr és Landesbcrg Mór, a választ­mány pedig harminc számot tevő városi pol­gárból, a törvényhatósági bizottság szine-javá­ból áll és ezek mögött van hatvan rendes tag; hogy továbbá az 1909-ik év egyik közgyűlésen, amikor Lázár György dr polgármester ur egy egész programot felölelő beszédet mondott, e beszéd keretében utalt arra is, hogy a szegedi városi párt programjából már eddig is több programpontot sikerült megvalósítania. Ezt elmondani kötelességemnek tartottam a városi pártot már többször ért lekicsinylés ós meg nem érdemelt támadásokkal szemben, de egyben hozzáteszem, hogy mi haladunk tovább, csöndben, higgadtan ós meggondolással a ma­gunk utján és kitűzött célunk felé; nem nyű­gözzük egymást hűségi esküvel, de soha any­nyira egyek nem leszünk, mint pártunk igaz ügyeinek a méltatlan támadások elleni megvé­désében. A jelenvoltak általános helyesléssel fogadták az elnök nyilatkozatát. Azután elhatározták, hogy a városi párt részéről a városatyajelölést a kiküldött bizalmiférfiak beérkezel t ;eloi;lésej alapján, a jövő kedden ejtik meg.

Next

/
Thumbnails
Contents