Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-06 / 165. szám

1910 december 6 DELMAGYARORSZAG 3 törvénycikkeknek fölsorolását, amelyek alapján a létszámmegállupitás kéretik, külön kiemeli a törvényjavaslat, hogy a létszámmegállapitásnál azért kellett az 1900. évi népszámlálás adatait irányadóul venni, mert ha az 1910. végén megtartandó népszámlálás adataira válnak, nem lehetett volna kellő időben letárgyalhatni a javaslatot. A második javaslat az újoncok megajánlásáról szól. Ennek a javaslatnak első szakasza a már megállapított ujonclétszám megszavazását kéri. A második szakasz szerint a fösorozás 1911 március hó elsején kezdődik és április 30-ig tart. Fölhívandók az 1890., 1889. és 1888. évben született állitáskötelesek. A harmadik szakasz a törvény végrehajtását a honvédelmi miniszterre bizza. Hazai Samu az ujoncjavaslatokon kivül beterjesztett három jelentést ós pedig: az önkéntesek vizsgájának eredményéről, az 1909. évben a hadseregben előfordult öngyilkossági esetekről ós a magyarhonos tisztek szolgálati elhelyezéséről. A Ház ugy a javaslatokat, mint a jelentéseket kiadta a védőerő-bizottságnak. (Horvátok és az indemnitás.) Márkus József bejelenti, hogy a negyedik biráló-bizottság nevében igazolta Sümegi Vilmos mandátumát. Popovics Sándor, mint az egyedül magyar nyelven beszélő horvát képviselő, napirend előtt fölolvassa a horvát képviselők deklarációját. A horvátok ebben kifejtik, hogy ragaszkodnak az 1868. évi XXX. törvénycikkben nekik biztosított jogukhoz, hogy a magyar országgyűlésen horvátul ís beszélhessenek. Ha ebben őket korlátozzák és beszédeiket nem jegyzik, ezt az őket kiküldő horvát országgyűlés lekicsinylésének tartják, amivel szemben levonják a konzekvenciákat. A felelősség ezért azonban azokat a tényezőket illesse, amelyek őket jogukban meggátolják. (Zajos ellentmondások az ellenzéken.) Horvát tolmács alkalmazását is kéri. Az elnök a nyilatkozattal szemben kijelenti, hogy ragaszkodik pénteki kijelentéséhez. Babics-Gyalssky Lyuba horvátul beszél az indemnitás ellen. Valentsik Ferenc (Justh-párti) nem fogadja el az. indemnitást. Birálja a kormány eddigi működését. Helyteleníti a horvátokkal szemben tanúsított eljárást. Ugy, tartja, hogy az igazságszolgáltatás rosszaságának és a közigazgatás helytelenségeinek a birák és tisztviselők rossz dotációja az oka. Elmond egy esetet, mikor egy közigazgatási tisztviselőt visszaélés miatt elitéltek, bár bírája maga bevallotta neki, hogy utasítást kapott erre. (Nagy zaj ós ellentmondás az ellenzéken. Közbeszólások a középen.) Ugrón (iábor: Én is tudok ilyet! Pál Alfréd (munkapárti): Nem elég, hogy ön tudja! Mondja el! Ez gyanúsítás! Az elnök csönget és csöndre inti a közbeszólókat. Justh Gyula: Onnan provokáltak! Valentsik Ferenc: Fölpanaszolja, hogy a közigazgatási tisztviselőknek nincs szolgálati pragmatikájuk és visszaéléseiket a fönnálló törvények szerint nem büntetik eléggé. Bikády Antal (Justh-párti) a közigazgatási tisztviselők iizetésrendezésót sürgeti. A szabad egyesületek föloszlatásával és mozgalmak elfojtásával nem lehet az elégedetlenségnek útját állni. Ellenzi a kormány pénzügyi politikáját, amely a só, a dohány és vasút árának fölemelésével a kisember helyzetét nehezíti. Kun Béla: Azok húzzák az igát. Bikády Antal: A bevételek növekedése nem jelenti a helyzet javulását, mert minden pénz a hadsereg kiadásaira kell. Nem fogadja el a költségvetést. Az elnök öt percre felfüggeszti az ülést. Szünet után Fráter Loránd szólalt föl : Az uj többség ugy tett a koalícióval, mint az egyszeri zsidó a fiával. A zsidó negyven évig hordott egy kabátot, aztán a fiának csináltatta meg, mikor a fia elszakította az elkopott holmit, az apa rátámadt: nekem jó volt negyven évig, te meg mindjárt elszakítod ? (Derültség.) A régi szabadelvüpárt bűneit nem lehetett két-három év alatt reparálni. Ennek a rendszernek olyan erősségei vannak, mint a közös hadsereg osztrák szelleme, amely még a honvédséget is megfertőzi. Példákat említ annnak igazolására, hogy a magasabb katonai állásokban nem tűrik meg a magyar tiszteket.. Ha lesz egy hadsereg, amelyre igazán elmondhatjuk, hogy a miénk, akkor megszavazza az indemnitást, addig soha. (Éljenzés a függetlenségi párton. Hogy volt .'-kiáltások a jobboldalon.) (Polónyi beszél.) Polónyi Géza: A kormány nemcsak hogy nem hozott semmit, de a bankjavaslat benyújtásával ujabb merényletet követett el az alkotmányunk ellen. Nem akarja hosszasan indokolni a kormány elleni bizalmatlanságot, erre lesz még később alkalma, ha ez a kormány itt marad a helyén . . . Percsel Dezső: Legyen egészen nyugodt. Polónyi Géza a horvát kérdéssel kíván foglalkozni. László Mihály : Szegény horvátok ! Polónyi Géza: Csodálkozik azon, hogy a horvátok azt hiszik, hogy Ausztria komolyan veszi az ő nemzeti törekvéseiket. Nyilvánvaló, hogy Ausztria szitja a tríalisztíkus törekvéseket és a horvátokat ellenünk. Fölolvassa a horvát képviselők programját, melyet az 1868. évi törvény ellenére hirdetnek. A fiumei kormányzó ádáz küzdelmet folytat oly irányban, hogy horvát többséget biztosítson magának ós a miniszterelnök ezt elnézi. Ezért is bizalmatlan a kormány iránt és a törvényjavaslatot nem fogadja el. Lovászy Márton kérte a Házat, hogy az előre haladott időre való tekintettel beszédét holnap mondhassa el. A Ház ezt elfogadta és ezzel az ülés két órakor véget ért. Tanulmány az Ehrlich 606-ról. — Csereg Zsigmond dr beriini uíja. — (Saját tudósítónktól.) Érdekes tapasztalatokat tett a berlini Virkhof-féle kórházban az Ehlrich-szérummal való gyógyítás körül Cserey Zsigmond dr, a kiváló szegedi orvos, akit mint írót is, Színért György néven, szintén igen előnyösen ós általánosan ismer az irodalom iránt érdeklődő közönség. Ezúttal azonban Csereyvel kapcsolatosan az orvos tanulmányáról lesz szó, amelyet azért tett meg, hogy Berlin legnagyobb kórházában, a háromezer beteg számára berendezett Virkhof-félében, személyesen győződjék meg azoknak a híreszteléseknek a valódiságáról, illetve alaptalanságáról, amelyeket az Ehrlich-szérum hatásáról terjesztettek el. Ismeretes, hogy az Ehrlich 606 gyógyítási eredményeiről a legutóbbi hónapokban olyan recidivák kerültek forgalomba, amelyek némileg csökkentették a modern orvostudomány legújabb találmányába vetett bizalmat. Eleinte mint a világot megváltó és átalakító eseményről beszéltek a frankfurti tanár vérbaj-szérumáról; később a kétkedés méregcsöppjei vegyültek a hirtelen támadt lelkesedésbe ós kétségtelen, hogy az a kétkedés bizonyos tekintetben le is lohasztotta a lelkesedést. Csak azt felejtettük el kikutatni, hogy tulajdonképen honnan is erednek ezek a recidivák? Maga Ehrlich is többször megcáfolta ezeket, ami még nagyobb gyanút kelthetett. Most már általánosan tudott dolog, hogy a recidivákról szóló hirek a francia sajtó tátnadásai folytán utazták be az európai országokat. A franciák ugyanis elejétől kezdve ellenséges magatartással voltak a német találmány Iránt és a németek gyűlölete, meg a jól ismert faji büszkeségük indította őket arra, hogy gáncsot vessenek a világ elismerése elé. Cserey Zsigmond dr szintén nagy elismeréssel szól a berlini kórházakban végzett Ehrlich-oltásokról. Tapasztalatairól a következőket mondotta el munkatársunk előtt: — Néhány nappal ezelőtt utaztam Berlinbe, hogy az Ehrlich-oltásokat tanulmányozzam Ezért a Virkhof-féle kórházat kerestem föl ahol a befecskendezéseket Wechsclmann dr egészségügyi tanácsos végzi. Wechselmann nevét a világ összes orvosai ép ugy ismerik mint akár Ehrlichét. Egy év óta folytatja máj a kísérletezéseket a híres Virkhof-féle kórház bujakóros betegein, de a kísérletezések eredményei csak ez év márciusában kerültek a nyilvánosság elé. — Wechselmann dr dolgozószobájába igen nehéz bejutni, mondhatnám szerencsésnek kell hozzá lenni, pláne, ha magyar az illető, aki őt föl akarja keresni. De korántsem Wechselmann dr az, aki előítéletekkel van eltelve a nacionálék iránt, hanem a szolgaszemélyzet, amely mindenkivel érintkezik. Molnár Ferenc históriája nagyon igaz, hogy a hirünk a külföldön nem épen kedvező . . . Tehát az első napon, délelőtt tíz órakor, amikor a Virkhof-kórház kapujához értem, szerencsémre egy burkus portást kellett kapacitálnom, aki rövid beszéd után fölvilágosított, hova kell mennem. Fölmentem az első emelet huszonhatodik számú szobához, ott az ápolónék megkérdezték az előszobába^ kí és mi vagyok, honnan jöttem, mire azt mondották, hogy nagyon bajos az egészségügyi tanácsos úrral beszélni. Kérésre fogtam a dolgot, hivatkoztam arra, hogy ezer kilométer utat tettem meg, csakhogy Wechselmann dr-ral beszélhessek. — Végre bejutottam hozzá. Épen akkor végzett egy oltást, nagy asszisztenciával. Bemutatkoztam. Hatvan év körüli, elasztikus ur, aki első pillanatra a rideg tudós kópében tűnik föl az ember előtt, aki elzárkózottan, a gyakorlati és tudományos vizsgálódásoknak él. Végignéztem a befecskendezést. Mikor ezzel elkészült, hozzám jött megint és az első impresszióim egyszerre szétfoszlottak. Szeretetreméltó volt és kedves, előzékenyen bevezetett a dolgozószobájába, ahol rögtön a látogatásom céljáról kezdtünk beszélgetni. Négy füzetet adott át, értekezéseket az Ehrlich. szérum hatásáról, amelyek több előkelő német orvosi lapban jelentek meg. — Számos befecskendezést néztem végig. A Virkhof-féle kórházban egészen uj módon történik a betegek beoltása. A dioxydiamidóarzenobenzollal tiszta befecskendezéseket végeznek, de intraverziós eljárással. A Virkhofféle kórházat kivéve, mindenütt bőr alá fecskendezik a gyógyszert. Az intraverziós eljárás, amely szerint Wechselmann dr végzi a betiltásokat, abban áll, hogy a gyógyszert egyenesen a visssérbe, a balkar vénájába fecskendezik be, ami sokkal jobb, mint a másik befecskendezési mód. De egyszersmind a legveszedelmesebb is, mert amint egy légbnborék'aa tüdőbe jut, a beteg rögtön meghal. Épen ezért az intraverziós eljárást csak betanított személyzettel és megfelelő miiszerekkel lehet alkalmazni. A Virkhof-féle kórház betegein eddig bámulatos hatásokat tapasztaltak. Wechselmann dr azonban a kórházi orvosokat, akik fölkeresik őt, visszatartja attól, hogy az oltásokat az ő eljárása szerint végezzék, mert különösen hangoztatja, hogy csak betanított személyzettel lehet mindqn félelem nélkül oltani. Magánorvosoknak pedig csakis a régi eljárást, a bőr alá fecskendezést ajánlja. — Eddig körülbelül kilencszázhetven beteget oltott be Wechselmann dr a Virkhof-féle kórházban. Az eredmény meglepő. Bátran mondhatjuk, hogy az Ehrlich-szórum korszakot alkotó specifikum az orvosi tudományban. Volt több olyan előrehaladott, szinte menthetetlennek látszó bujakóros, akiknek a testéről egyszeri befecskendezés után három héttel minden tünet leszáradt. Ha egyiknél-másiknál két hót múlva ismét kiujultak a tünetek, ujabb beoltás már végképen kiölte a spirokétáked és a tünetek többé nem jelentkeztek. Tényleg ilyen esetekből csinálták a francia lapok a recidivákat. Kitetszett az ellenséges indulat a német találmány iránt, mert hiszen, ha egyszeri oltás után, például három hét múlva, kiujultak a tünetek, másodszori oltás után, két héttel később, a beteg már teljesen egészségessé vált, mert a szer a vérbaj bacillusait teljesen megsemmisítette. Wechselmann dr-nak tartozunk hálával és elismeréssel a kísérletek kedvező eredményeért. Övé az érdem, hogy az Ehrlich 606 értékének megállapításával és kísérleteinek józan megfigyelésével lehetővé tette azt, hogy az emberiség és az orvosi tudomány ilyen tiszta képet kapott Ehrlich gyógyszerének a hatásáról— Az Ehrlich 606 — amint azt Wechselmann is mondotta — e hó közepe táján keriil az általános forgalomba, még pedig Sulvarsau jelzéssel. Most még hetven centis tubusokban osztogatja Ehrlich, de ha a közforgalomnak adja át, félgrammos dózisokban fogják árusitaní a