Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-04 / 164. szám

1910 december 4 DELMAGYAR0RSZÁ6 5 polgárát, tegye magáévá szerény kívánságunkat és tisztelje meg szavazatával a szegedi magántisztviselők jelöltjét, Hoffer Jenő urat. Bátran állithatjuk, hogy jelöltünk, megválasztása esetén, azon érdemesek egyike lesz, aki a részérő előlegezett bizalmat hasznos munkával lógja viszonozni. A Szegedi Magántisztviselők Egyesülete: Wimmer Fülöp elnök, Kalmár János titkár. Az ötszázmilliós kölcsön. — Lukács László ünneplése. — (Saját tudósítónktól.) Lukács László pénzügyminiszter a képviselőház mai ülésén válaszolt Polónyi Géza interpellációjára, melyet az ötszázmilliós kölcsön dolgában hozzá intézett. A pénzügyminiszter a kővetkezőket mondta : — Nem foglalkozik azokkal a súlyos és méltatlan támadásokkal, melyekkel Polónyi beszéde során illette, mert nem akarja a vitát elmérgesitení s a főkórdésről elterelni. Tiltakozik azonban ellene, mintha nem tett volna eleget a Ház határozatának, melylyel bizonyos kimutatás beterjesztésére utasították. Ez a határozat nem szólt az ötszázmilliós kölcsönről ós az abból teljesített beruházásokról, Polónyi alaptalanul tulajdonítja ezt a tartalmat a határozatnak. — Polónyi összehasonlítást és adatokat kért a múlt kormány és a jelenlegi által folytatott kölcflöntárayalásokrót és a kölcsön föltételeiről. A francia csoporttal az előző kormány esak a kölcsön első tervezetóig jutott el, de végleges föltételek nem jöttek létre, még a pénzcsoport részéről sem. így hiányzik az alap az igazságos összehasonlításra egy befejezett kölcsön és egy fólbenmaradt akció között; ez méltánytalan eljárás is lenne az előző kormánynyal szemben. A kölcsön, melyet a kormány a német csoporttal kötött, kedvezőbb volt, mint amilyet a franciával köthetett volna, már csak azért is, mert Franciaországban a. kibocsátási illeték is nagyobb s a bélyegköltség pedig kétszerese a németnek. — A kölcsönre vonatkozó fölhatalmazás nem tiltotta el a kormányt attól, hogy a kölcsönnek azt a részét, melyet járadékkibocsátással fedezni nem lett volna tanácsos, ne fedezze máskép, tehát akár pénztári jegyek kibocsátásával is. Azért fedeztetett az ötszázmillióból kétszázötven járadékkibocsátással, a többi pedig pénztári jegyekkel, mert nagyobb mennyiségű járatiékkötvóny fölvételére a pénzpiac viszonyai már nem lettek volna kedvezők. — Polónyi okozati összefüggést keresett a kölcsön kibocsátása ós az adótörvények felfüggesztése között s azt állította, hogy a kormány ezzel a járadékkötvények adómentességét s a kölcsön könnyebb elhelyezését akarta biztosítani. Ez nem áll, mert az adómentességet külön törvény biztositja s ez a mentesség az uj adótörvények életbeléptetése után is meg fog maradni. Kéri a Házat, vegye tudomásul az elmondottakat, (Helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Polónyi Géza konstatálni kívánja, hogy a pénzügyminiszter végre bevallotta, hogy azok a bűnök, melyekkel a kölcsön megkötése körűi a volt kormányt a munkapárt s a kormány részéről is illették, nem egyebek alaptalan híreszteléseknél. Ha a pénzügyminiszter fölfogása helyes, akkor meg kell a törvényt változtatni. Részletesen fejtegeti a kölcsön fölvételének és kibocsátásának módozatait. Okmányokkal igazolható, hogy a pénzügyminiszter egy másik francia csoporttól is kapott, még pedig kedvezőbb ajánlatot, mint amilyenre a koalíciós kormány alkudozott s ezt az ajánlatot a német diplomácia beavatkozása folytán utasította el. A Rotschild-csoportnak is rekompenzációt kellett adni a választási költségekre adott milliókért. Madarctssy-Beck Gyula báró: Ez dajkamese! Polónyi Géza : A képviselő ur, mint aki egy pénzintézet élén áll, nagyon jól tudja, hogy ez nem dajkamese, mert nemcsak a Rothschildok, de más intézetek is adtak a választásokra. Széli Kálmán : Az én bankom nem adott egy fillért sem ! Érti ? Egy fillért som ! Az elnök negyedháromkor figyelmezteti Polónyit, hogy túlmegy fölszólalásának korlátain. Polónyi befejezi beszédét. Köszönetet mond a pénzügyminiszternek, hogy egy uj ischli klauzulával harcra serkentette az ellenzéket, amely a kormányt igyekezni fog elhantolni. Széli Kálmán személyes kérdésben szól. Polónyi Beck Gyula báró közbeszólására azt mondotta, hogy a bankok sorában ő is adott pénzt a választásra. A szóló kijelenti, hogy Beck csak egy alkalmazottja annak az intézetnek, melynek ő áll az ólén, igy nem tehet olyat, amiről ő ne tudna, már pedig a Jelzálog Hitelbank a választásra egy fityinget sem adott. Nagyon csodálja, liogy Polónyi ilyen kijelentésekkel merészkedik előállani. Fölkiáltások a munkapártról: Rágalmak, Schönberger! Madarassy-Beck Gyula báró a leghatározottabban visszautasítja Polónyi kijelentését. Azután Lukács László pénzügyminiszter válaszolt Polónyi Géza fölszólalására. Lukács László pontról-pontra cáfolja Polónyí állításait a kölcsön fölvételének előzményeiről, föltételeiről, kibocsátásának módozatairól s a járadékkötvónyek adómentességéről. Kimutatja, hogy Polónyi, még ahol a kérvényekre hivatkozik, ott sem tartja magát a kérvény szószerinti szövegéhez, hanem olyan szavakat csúsztat be, amilyenekre állításai érdekében épen szüksége van. A munkapárt zajos helyesléssel kiséri a pénzügyminiszter fejtegetéseit, melyeket Polónyi, a baloldalon csaknem egyedül hallgat végig, miután a Justh-párt ós a Kossuth-párt is, egykét ember kivételével, eltávozott. — Polónyi a parlamenti harcban tisztességes fegyverek iielyett meg nem engedett eszközöket használ. Ez a nagy Galeotto módszere. (Zajos taps a munkapárton.) Aki a parlamentben igy küzd, nem tarthat igényt arra, hogy szavaira bnrmit is adjanak. (Zajos éljenzés és taps a munkapárton.) Polónyi Géza személyes kérdésben szót kér. Polónyi: Az ügy érdemi részét itt kell elintézni. A többit maid máskép. (Gúnyos zaj ós kiáltozás a munkapárton.) Polónyi ezután folytatólag azt mondotta, hogy nem akarja a francia kölcsön részletes föltételeivel és a nemzeti beavatkozás ismertetésével lekötni a Ház figyelmét, de mindarra, amit mondott e tárgyban, okmányszerü bizonyítékai vannak. Azzal fejezi be fölszólalását, hogy büszke arra a brutális támadásra, mely őt épen Lukács László részéről érte. A munkapart zajos tiltakozása után az elnök rendreutasította Polónyit ezért a kifejezésóért. A munkapárt ezután Lukács miniszter köré tódult lelkesen ünnepelte. A horvátok térfoglalása. (Saját tudósítónktól.) Akik azt hiszik, hogy a magyar képviselőház horvát tagjainak anyanyelvükön való fölszólalása ártatlan dolog és nem rejlik benne semmi veszedelem csirája, azok nagyon tévednek. A horvátok ugyanis jól tudják, milyen nagy jelentősége van politikájukra, hogy ugy ne mondjuk, hódítási céljaikra annak, hogy ők az anyaország házában, a magyar országgyűlésen is horvátul beszélhetnek. Ezzel is, sőt talán épen ezzel dokumentálni akarják Fiume, Dalmácia, Bosznia és Hercegovina előtt, tehát a hódításra kiszemelt tartományok előtt, hogy milyen kevéssé függ HorvátSzlavonország Magyarországtól. Mert a horvátok észszerű, de hazánkra nézve veszedelmes lióditó politikát űznek és lépésrőllépésre bár, de folytonosan előre haladnak és mind nagyobb és nagyobb tért foglalnak épen ott, ahol Magyarország eddig elmulasztotta érvényesíteni történelmi tényeken alapuló, évszázados jogait. Nagy-Horvátországról ábrándoznak odaát az urak, amelynek nem kisebb területe lenne, mint a jelenlegi Horvát-Szlavonország, Fiume és az adriai tengerpart, Dalmácia és Bosznia-Hercegovina. Az ad nekik jogcímet erre, hogy a fölsorolt tartományokban túlnyomó részben horvátok laknak. Nem mulasztanak el egyetlen alkalmat se, hogy céljuknak mértékadó körökben, értjük ez alatt az udvarhoz közel álló személyeket, híveket szerezzenek és bekell vallani, nem minden eredmény nélkül. Hanem az utóbbi években alighanem törököt fogtak. Megnyerték a maguk részére a szerbeket is, akikkel addig halálos gyülölségben éltek. Ennek a népnek csak a vallása különbözik a horvátokétól, a nyelvük ugyanaz. A szövetkezésnek egyelőre csak az az eredménye, hogy a szerbek a jelenleg uralmon levő koalícióban vezetőszerepet visznek, mivel ugy a vezér, Nikolics Vladimir, mint az országgyűlés volt elnöke és jelenleg is elnökjelöltje, Medákovics Bogdán, szerbek. Már pedig jól tudjuk, hogy a szerbek viszont Nagy-Szerbiáról álmodoznak. Ugyanazokat a tartományokat szeretnék a szerbek is bekebelezni, amelyeket a horvátok, ugyanazon a jogcímen. Hogy most együtt harcolnak, az nem azt jelenti, hogy megegyeztek, hanem mind a két fél bizonyára abban bizakodik, hogy csak a magyarokat tudják visszaszorítani, egymással majd elbánnak. A horvátok Bécsből kapják a biztatást, a szerbeket pedig Belgrádból támogatják. Győzni azonban se együtt, se külön-külön nem fognak, mert a magyarok is résen lesznek! Mindenekelőtt támogatnunk kell Tomasics Miklós bánt, aki azon dolgozik, hogy a horvát-szerb koalíció szétrobbantásával egységes pártot alakítson és véget vessen a nagyhorvát és nagyszerb ábrándoknak. A magyar kormánynak bizonyára lesz bátorsága, hogy ha szükségét látja, erősebb kézzel is belenyúljon a zágrábi darázsfészekbe. Egyelőre szép szóval akarnak hatni a horvátokra, amint ez Héderváry Károly gróf miniszterelnök és Berzeviczy Albert házelnök szerdai nyilatkozatából is kitűnik. De ha igy nem megy, szükséges erélyesebb rendszabályokhoz folyamodni és a rakoncátlan horvátszerb koalíciót véglegesen letörni. Az elmaradt Mária-kongregáció. — Fáber Oszkár nyilatkozata. — (Saját tudósítónktól,) A Délmagyarország szombati számában megírtuk, hogy Fáber Oszkár dr, a kiváló szociológus-tanárnak a Máriakongregációkról hirdetett szabad-előadása el. maradt, egyszerűen azért, mert nem adták oda a Lloyd termét, holott a Szegedi Társadalomtudományi Társaságnak már odaadta előbb a Lloyd vezetősége. Mégis, az előadást rendező társaságot arról értesítette Obláth Lipót, a Lloyd elnöke, hogy a Lloyd igazgató-választmányának kifogásai vannak Fáber Oszkár előadása ellen, az előadás tárgya tekintetében. Fáber Oszkár nem is szerezhetett értesülést a betiltásról és lejött Szegedre és ezt a nyilatkozatot tette a Délmagyarország munkatársának : — A klerikálisok, valahányszor valláserkölcsös fölbuzdulással a haladás ellen támadnak, mindannyiszor önkéntelenül a hitetlenségükröl tesznek bizonyságot. Amint azt az előadásom meghiúsítása is mutatja. Nem győzik eleget prédikálni, hogy az isten mindent bölcsen intéz a földön. Tehát az én előadásomat is, végtelen bölcseségénél fogva, jól rendezte. Amikor tehát az ő sáfárai megakadályozták előadásomat, a bölcs gondviselés kiszámíthatatlan útjaira gördítettek valamit. — Egyébként kár, hogy a Lloyd vezetőségének fájt a klerikálisok feje, Eszem ágában sem volt a felekezeti békét megzavarni, vagy bármely felekezetet megsérteni, legkevésbé pedig az egyedül üdvözitő, még a pokol kapuinak is ellenálló egyházat. Csak a jezsuitizmust, a vallást papi hatalom megerősítésére fölhasznált klerikális politikát szándékoztam a maga leplezetlen voltában szegedi hallgatóimnak bemutatni. Meg akartam mutatni s ha lesz alkalmam, meg is fogom mutatni a jezsuiták hiteles írásait, hogy a Mária-kongregációk közéletünk minden terét megfertőzik a felekezeti türelmetlenséggel ós lehetetlenné igyekeznek tenni mindenkit, aki táborukba föltétlen engedelmességgel be nem sorakozik. Azt a felekezeti türelmetlenséget kell egész Magyarországnak megismernie, amely kultúránkat az iskolák, a bíróság, a hadsereg, a hivatalnoki pálya klerikalizálásarévén évtizedekre tönkre teszi. Behatol a családi szentélybe, elidegeníti a gyermekét szüleitől ós a leggaládabb aknamunkát végzi az állam tételes törvénye: a polgári házasság ellen. Szerzetesekkel és apácákkal kiszorittatja az iskolából a családos, kenyérkeresetre szoruló tanítókat és tanítónőket, a középiskolai tanárokat pedig törvény ellenerő rendes tanárokká kinevezett tudatlan hitoktatók, kongreganista igazgatók és szerzetes-főigazgatók uralma alá hajtják. Mindezeknek a nyilt és bátor szellőztetése épen a felekezeti béke és Magyarország kulturális érdeke.