Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-31 / 185. szám

4 DELMAGYARORSZÁG 191Ö december 31 népesség vándorhajlamára, Különösen Budapesten fogja ez az adat érdekesen megmutatni, hogy az ország mely részéből toborzódik leginkább a főváros hatalmasan növekvő népessége. A népesség vándorhajlamát világítja meg az a kérdés is, hogy mely külföldi államokban járt az illető; ámbár a kérdésnek főcélja az Amerikából visszavándoroltak számának pontos megállapítása, . SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. December 31, szombat: A postásfiu és a húga, operett. (Félhely árakkal, bérletszünetben, hat órai kezdettel.) Január 1. vasárnap d. u.: Az obsitos, énekes játék. „ 1. „ este: A testőr, vigjáték. (Bemutató bérletszünetben.) „ 2, hétfő: A testSr. „ 3, kedd: A testőr. „ 4, szerda: A testőr. „ 5, csütörtök: A kormánybiztos. A szinészmesterségröl. Mi a színész ? A tünékeny esti fény. Minden művészetről rengeteg bírálatot irnak és beszélnek az emberek, de leginkább s legkedvesebb veszszp paripája nemcsak a gourmandoknak, hanem általában a nagy közönségnek is a színművészet, A művészetek között a színész mestersége az, melynek legtöbb dicséret s egyúttal leglesujtóbb bírálat jut osztályrészül. Egy illusztris társaságban a minap ez a jelszó röppent el: „Azért nehéz a színész mestersége, mert nem önálló művészet." Hát hogyan is értette a nem önállót, a mi kiváló barátunk ? Ez adta nekem azt az eszmét, hogy néhány észrevételt kockáztassak meg e gondolat fölött, Lássuk csak. Ha egy költő, festő vagy szobrász nagy és hatalmas alkotást akar létesíteni, ehez az alkotáshoz csupán saját egyéni zseníálitására, ihletére, saját erejére és tehetségére van szüksége. Elvonul a világ zajától, a profán lelkek üldözései elől kis otthonába, kezébe veszi a tollat vagy ecsetet, vagy a vésőt és alkot szépet — magasztosat — ha az ihlet megszállotta. De mit tesz a színész V Kiáll a színpadra — a saját fölfogása szerint megjátszandó szereppel. A legelső kivel szemben találja magát — a rendező. Itt kénytelen már az engedelmességnek is helyt adnia — hiszen nem magában alkot. Most belép a partner, — a másik egyén, akivel együtt „domborít" — ehez is alkalmazkodni kell. Végül jön a tömeg, melybe bele kell illeszkednie, egy test s ^lélekké válni, mert csakis így jut érvényre a tehetség, a művészet. De ez még nem eiég. Ott vannak a bámész kulisszák — a garasokat érő kellékek s ezeknek mind egy harmonikus egészszé kell olvadníok, hogy a művész alkotása egységessé legyen. Ha nem igy van mi történik akkor — egy rossz diszletezés, egy silány kellék tönkre teszik a legszebb alkotást. — Ha nem sül el a pisztoly, ha nem indul meg kellő időben a sülyedő, vége a legszebb jelenésnek. Föltétlen szükséges, hogy az ügyelő, diszitő, kellékes művészi érzékkel legyen megáldva, mert csak így lesz teljes a színész alkotása. Hát még a sugó. Erről jobb nem is beszélni. De ez még mind kicsinység — hátra van még a „fölfogás", az „egyéni rész." Mit ertünk ezalatt? Azt, amikor az egyik deklamál, a másik a legközönségesebb „jassz modorban" diskurál s ekkor kész az ellentét, mely tönkre silányítja egy pillanat alatt a legszebb alkotást. Az iró, a szobrász, a festő, földhöz vágja a tollat, vésőt vagy ecsetet, ha nincs ihlete, vagy a hitelezők tömege üldözi — vagy perel vele élete társa — a A színész? Az egészen más! Itt az előadás ideje! Tódul a közönség! Lefizette obuiusait — hát látni és hallani akar. Most aztán tessék elképzelni Danilót — ha otthon visit a gyerek — mert éhes. Legyen valaki Aranyember — ha zsebében egy garas sincs, szórja a milliókat, mint Nourvady — mikor gázsit nem látott egy hónapja. Megtörtént egyszer, hogy Romeo és Júlia kegyetlen haragosak voltak egymással s igy kellett elmondaniok az örök szerelem legfönségesebb tirádáit. Másnap ezt olvastam a kritikában: . . R. mint .Júlia és K. mint Romeo, határozottan rosszak voltak . . ." Nesze neked színművészet! Alászolgája! Csiky László. * A baccarat. Bernsteint, a Góth-pár vitte győzelemre a magyar színpadokon. Amikor a magyar vidéki városokban sorra eljátsza Henry Bernstein darabjait a Góth-pár, a közönség észre se veszi, hogy a müvész-pár tulajdonképen Bernsteinért agitál. A közönség csak a müvész-pár szinmüvészetét látja — és élvezi. Ma este, amikor a szegedi közönségnek negyedik: bucsuelőadásul eljátszotta vezető két szerepét a Góth-pár, a színház lelkes perceken át hangos volt a tapstól. A szegedi közönség élvezett, lázasan figyelt, borzongott és elragadtatáisal tapsolt. Góth Sándornak és G. Kertész Ellának a legkitűnőbb szerepe a Baccarat-ban kínálkozik. Ahogy megjátszák, ahogy átélik, az már a színjátszásban a megérkezés. Tökéletes. Semmi kívánni valót nem hágy fönn. Csakis kiváltságokat nyújt. Mennél inkább figyeljük, mennél többször látjuk, annál több színművészeti szépségeket találunk és látunk meg. Ahogy például Góth a harmadik fölvonás néma és magáujelenetét megjátsza, az döbbenetes erejű. Ahogy G. Kertész Ella a második fölvonás végső jelenetét átéli: az olyan igaz, amilyen csak az élet lehet. A közönség ünnepelt. Ugy érezte, hogy ünnepelnie kell az ezúttal búcsúzó Góth-párt, akiknek a művészi játékukhoz méltó volt Csiky László. Nagyszerű alakítást nyújtott Lebourg báró szerepében. * A kolostor. I bécsi Deutsches Volkstlieater már régebben készül Emil Verhaeren „A kolostor" cimü drámájának bemutatására, amelynek szereplői majdnem mind szerzetesek. A bécsi cenzúra sokat akadékoskodott e darabbal szemben, ugy, hogy a fordító Ziveig Istvánnak már kétszer is át kellett dolgoznia a darabot. Most, mint Bécsből jelentik, a cenzor végre engedélyezte „A kolostor" előadását, de csak egy föltétel alatt. És ez az, hogy annak a fölvonásnak, amelyben az egyik szerzetes bevallja, hogy bűnnel terheltnek érzi magát, nem szabad a templomban lejátszódnia. Ez a föltétel ismét nagy nehézségeket okoz a színháznak, ugy, hogy Verhaeren drámája most már aligha kerülhet az idei szezonban előadásra. * Csiky László jubilál. Február hetedikén ünnepi estéje lesz a szegedi szinház-közönségnek. IBkkor ünneplik meg a szegedi közönség kiváló, elsőrangú ós országosan el is ismert színészének, Csiky Lászlónak színészi, harminc éves jubileumát. A szegedi közönségnek nem kell dicsérni, nem kell magyarázni Csiky László szinmüvészi kiválóságait. Mindenki ismeri, mindenki nagyrabecsüli, egy-egy alakítása a szenzáció erejével hat a közönségre. A Délmagyarország még azzal is jubilálja a Mestert, hogy megszerezte Csiky László írását. A szinészmesterségröl : — ezt a szerény, de mindent jellemző szót irta címül Csiky László. Az első részt most közöljük a Déhnagyarország olvasói számára. * Újházi ém asc apja. Megírtuk, hogy IJjházi Ede negyvenéves színészi jubileuma alkalmából Debrecenből kapta a legkedvesebb ajándékot: néhány szál szegfűt az édesatyja sírjáról. Az apai sirhalom rögének is meg kellett mozdulni, hogy teljes legyen a kedves mester ünnepe. Okuláréját is leemeite és sirt a mester Újházi édesapját az egész Debrecen város ösmerte, becsülte. Az öreg „fődoktor"-nak hívta. Újházi bácsi "volt a neve félszázad éven át. Olyan magas, szikár öregember volt, hogy talán nem is annyira a kortól, mint ösztönsxerüleg, hajtott fővel, hajlottan járt. A városi szegénységnek volt népszerű orvosa, már pedig a szegény emberek lakása alacsony mestergerendás ott az Alföldön, sőt alacsony, elült régi házban lakott az öreg tisztiorvos is. A világ legegyszerűbb embere volt az öreg „Ujhávi bácsi". Bajuszt ugyan viselt, de szikár arcát borotválta. Örökösen felleghajtó csurakba burkolódzott. Még talán nyáron is szőrsipkával borította a fejét? Szöges botjának a kopogása messziről hallatszott . . . Nem igen szeretett sokat fecsegni. Kurták, nyersek voltak a kifejezései. Azonban a nyersmodoru öreg orvos érző lelkű barátja volt a szegénységnek ós sok jóizü történetben ma is őrzik az eredeti emberbarát emlékét, aki annyira idegenkedett a komédiázástól, a komédiaháztól, hogy képes volt egyetlen fiát is megtagadni, képes volt egyetlen fiával is hosszú évekig szakítani, amikor az színpadra lépett. „Tékozló", rossz útra tévelyedett komédiás fiáról éveken át beszólni sem lehetett előtte. — Nincsen már nékem fiam, — mondogatta az öreg mogorva doktor. Pedig közben Újházi Ede az ország, a magyarság legelső színjátszó mesterévé sudárzott föl. Hódoltak neki! Tenyeren hordták mindenütt, ahol őstehetségének sugárzó napját megragyogtatta. Ennek a tehetségnek a konok öreg édesapa sem tudott ellentállani. Mint már nagyhírű művész egyszer ismét a debreceni színpadon szerepelt Újházi Ede és az öreg „tisztiorvos'' — talán „inspekcióban" — de anélkül, hogy szinószfia fölléptóről tudott volna, meghúzódott a földszinti zártszéken. A vén különc csak akkor bámult nagyott, mikor a függöny felgördült és rég látott fiát felösmerte. Az ámulat után bámulatot, majd hódolatot váltott ki apja zárkózott lelkéből az istenektől áldott fiu. Kibékültek ós ezentúl fiát mindig nag-yrabecsülte „Újházi bácsi". Azért is fakadt sírva fényes üDneplő közönsége előtt a kedves öreg Újházi mester. Az apja sirhantjáról cserépbe ültetett debreceni virág a szülei szent, megértő ós megbocsájtó szeretetet mosolyogta felé. * A második hivatás. A legtöbb művésznőre előbb-utóbb egy második hivatás is vár — a háziasszonyi. Ilyenkor aztán nehéz a helyzete a művésznőnek, mert vagy a művésznői, vagy a háziasszonyi hivatását kell elhanyagolnia. Kit melyikhez vonzza inkább hajlama és hajlandósága, aszerint dönt; az egyik hivatásához azonban hűtlen lesz. Vagy a művésznői pályától vagy a háziasszonyitól kell bucsut vennie. F. Károlyi Leona, a szegedi származású színésznő, a vidéki színészetnek egyik kedvenc művésznője szintén most került a válaszútra: férjhez ment. Csakhamar döntött: — bucsut mondott a színészetnek. Egy újságíró megkérdezte, miért válik meg a színpadtól, erre igy felelt: — A magyarázat nagyon rövid ós természetes — mondta Károlyi Leona. — Én férjes nő vagyok. Asszony vol tómat nagyon komolyan veszem és ezért már régebben fölvetődött a probléma: melyik hivatásomat hanyagoljam el? A művésznőét vagy az asszonyét? A kettőnek nem lehet tökéletesen megfelelni. Legyen bármilyen szóp az a szerep, bármilyen nagy a várható dicsőség és siker, mit ér, ha miatta reggeltől késő éjszakáig a színpadon kell lennem s még az uzsonnát megcsinálni sincs időm. Kimen az obstvukeióról. Khuen-Hédervártf Károly miniszterelnök ma budapesti tudósítónk előtt ezt a nyilatkozatot tette: — A képviselőháznak vissza kell nyernie az akciószabadságát. A parlament akkor bukott meg, amikor Bán ffy nak többsége volt és kilökték. Tiz év óta grasszál ctz obstrukció és megakadályoz minden állandóságot és nyugodt fejlődést. Most meg kell gyógyulnunk. Nincs sürgős dolgom, türelmesen elvárok egy évig is. Számoljon majd a nemzet az obstrukciós hazafiakkal azokért a károkért, melyeket okoznak neki. De a saját tehetetlenségükben kell niegfulladniok. Kell az obstrukció, hogy a f üggetlenségi párt egészen lejárassa magát. — És szóba került ez a téma a fenséges ur előtt is ? — kérdezték Khuentől. —- Nem nyilatkozhatom. üe ez az én becsületes meggyőződésem és a trónörökös előtt sincs okom titkolni.