Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-31 / 185. szám

1916 december 28 DÉLMAGYARORSZAG 299 Szilveszteri kabaré a korzón. A kép ez: Gyönyörű téli hangulat. Az utca sarát piszkos, rongyos emberek takarítják el, mert hát sárból is, rongyos, piszkos emberek­ből is van elég. így kivánja ezt Szeged köz­tisztasága és a szeretet ünnepe. A fák ágait és gályáit finom, puba, jótékony hó fogja körül, az ember szinte azt gondolja, hogy a megfázás ellen. Ha akar, ha nem, kénytelen arra gon dőlni a járókelő, hogy arrafelé sokkal több az emberség, ahonnan a karcsú, finom hópihéket küldözgetik. A helyzet magaslatán mindenütt a hó van és ez olyan vonzóvá, végtelenné, meleggé teszi a láthatárt ebben a — hidegben. A fákról alkalmatlankodó verebekről a legjobb akarat mellett is hallgatni kell már, ők lehull­tak, elpusztultak, vagy kivándoroltak szegé­nyek, ha majd csoportosan visszavándorolnak, élvezhetik a visszavándorlásról szóló törvény kedvezményeit és ezek oly édesen fűszerezik az édes honi földön a nyomorgást, az éhen hálást, a megfagyást. A járókelők nagy tömegében karonfogvást, régi jóbarátokhoz illő beszélgetés között men­nek Becsey Károly dr és Kelemen Béla. Kor­mányos Benő ép most gratulál kimondhatatlan szivélyességgel Kószó Istvánnak, amiért sikerült Újlaki Antallal szemben az ötödik kerületben — megbuknia. Egy ur áthalad a kocsiúton, folyton köszönget és derékban majd kétrét hajlik. Mindig csak ennyit mond : Nagyságos ur . . . Nagyságos ur . . . Nagyságos ur . . . Ez Almássy Endre és akiket üdvözöl, akik voltak valaha, lesznek, vagy most szinügyi legények. Sári János hatalmas batyuval a hátán ván­szorog, ténfereg és tántorog. Szegény, a leg­melegebb szánalomra méltó. Sári Jánossal ret­tenetes katasztrófa történt évekkel ezelőtt. Nagy csomó könyvvel indították akkoron ut nak a jó, öreg Mikulást, akit Felsővároson arról jött — berugattak. Spicces állapotában nem mert bekopogtatni a könyvekkel Hollós dr-hoz, akinek azok küldettek, tovább ment hát egy házzal és ismét tovább, mig Alsóvároson telje sen lerészegedett. 'Nagyon be lehetett rúgva, amikor betántorgott Sári János lakására ós neki adta át a könyveket. Sári ugyan még ma sem tudja — ezt a valódi történetet nem haj landó elhinni, hogy miként jutott ő ehez a nagy megtiszteltetéshez, de annyi bizonyos, hogy azóta ö a kultura törhetetlen bajnoka Szegeden. Wimmer Fülöp kocsin száguld végig a kor­zón, urasan, diszkréten. Az üvegen keresztül szorgosan fürkészi a gyalogmenőket, minden bizonynyal imádott pártvezérének, BUnffy Dezső bái-óuak ruganyos léptei után kutat. Obláth Lipót annyira siet, hogy se lát, se hall. láber Oszkár számára visz újévi üdvözlő­kártyát a postára, mig az egyik sarkon Engel Lajos és Balassa Ármin ölelkeznek. A Tisza szálló felől hatalmas embertömeg tolong, a színtársulat tagjai jönnek ós lelkesen éltetik Almássy művezetőt. A munkapárt vezérei ha­talmas néptömeget vezetnek az utcákon át, oltárra ültetik a demagógiát, a függetlenségi pártvezérek pedig komoly államtudományi fej tegetésekbe kezdenek. A színház üres reggel, délben, délelőtt, délután üres. Csak este telik meg, — fene egye meg. Nagy Aladár: törvényszéki elnök (Saját tudósítónktól.) Budapestről érkezik a hír, hogy a hivatalos lap holnapi száma közölni fogja, hogy a király Hamisa Géza utódjául Nagy Aladár dr-t, a szegedi királyi Ítélőtábla elnöki titkárát nevezte ki. A hi­vatalos kommüniké a következő: — A király a szegedi törvényszék elnökévé Nagy Aladár drt, a szegedi királyi Ítélőtábla titkárát nevezte ki. A kinevezés bizonyára általános örömet kelt Szeged egész társadalmában. A szegedi bírói kar pedig nagytudásu, melegszívű és igazán kiváló elnököt nyer Nagy Aladár személyében. Mint ember rendkívül szimpa­tikus, megnyerő, modern, mint bíró köte­lességtudó, lelkiismeretes és emberismerő. Szeged előkelő társadalmának nagyra­becsült és szeretett tagja. Tizenkét, év óta él Szegeden. Eredetileg nem a bírói pályára készülődött, hanem a katonaira. Elvé­gezte a Lud ovikát, azután aktív szol­gálatba lépett. A főhadnagyi rangig vitte föl, amikor megvált a katonai élet­től és a bírói pályát választotta. Kapos­várott kezdte bírói működését mint albiró. Azután a szegedi törvényszékhez nevezte ki az igazságügyminiszter. Talentumá­val csakhamar elismerést és méltánylást szerzett, nemsokára járásbiróvá léptették elő, majd később törvényszéki bíróvá ne­vezték ki. Hat évig viselte ezt a tisztséget, amikor az igazságügy miniszter a szegedi tábla elnöki titkárává nevezte ki. Két évig volt ebben az állásában, ma pedig gyorsan emelkedő karrierjének fordulópontjához ju­tott el törvényszéki elnökké történt kine­veztetésével. Előkelő nemesi családból származik Nagy Aladár. Atyja, nyugalmazott kúriai bíró, Buda­pesten él. Öcscse Nagy "Emil országgyűlési képviselőnek, aki szintén Budapesten lakik. Amikor az uj törvényszéki elnök kineve­zésének híre elterjedt Szegeden, rendkívül sokan és igaz örömmel gratuláltak Nagy Aladárnak. Newyork-kávéház. Szombaton és vasárnap két előadás. KHünö a= i- MÜSOR: "1 ttganyzene. I I Halászat a nyiit tengeren, természetes felvétel. — A bátor kérő, humor — Alkalmatlan férj, humor. — Olasz Riviéra, látványos. — Az álló óra, humor. — Hegy titka, dráma. — Egy szép álom vége, nagyhatású szenzációs dráma Minden második nap nj műsor! Hideg buKet. Sziv»a pártfogást kér Palkovits Andor, Mewyqrk^kávés. Közös miniszterek ntja. Aehrenthal gróf külügyminiszter, Schönaich báró közös hadügy­miniszter, ós Montecuccoli gróf tengerészeti pa­rancsnok ma reggel nyolc órakor Budapestről Bécsbe utazott. Ezzel a vonattal utazott Baern­reither dr az osztrák delegáció elnöke is, vala­mint az osztrák delegátusok legnagyobb része. Veszedelem Törökországban. Rómá­ból jelentik: A Tribuna tudósítója a legfeke­tébb színekben festi Törökország helyzetét. Az uj-török bizottság egyenetlenkedik s a hadügyminiszterrel való súrlódás egyre job­ban kiélesedik. A hivatalos jelentések sze­rint a kormánycsapatok egymás után arat­ják a győzelmet a druzokon, de a jaffai és beyruthi hírek szerint a kormány vesze­delmes illúziókban ringatja magát. Ugyanez áll az arábiai harcokról is s egészen bizo­nyos, hogy a kormány a mostani haderővel nem tudja a fölkelést leverni. , Lipcsey mandátuma. Miskolcon, Lipcsey Ádám kerületében, ma folyt a képviselőválasztás. Két jelölt küzdött a mandátumért egyforma esé­lyekkel: Vadnay Tibor munkapárti és Bizony Ákos Kossuth-párti. A városon meg sem látszott, hogy választás van, a legteljesebb rend és nyu­galom volt mindenfelé. A szavazást reggel ki­lenc órakor kezdették m«g. Választási elnök Molnár Gyula dr, helyettese pedig Korniezky Lajos. Délelőtt tizenegy órakor a szavazatok aránya ez volt: Vadnay Tibor kilencvenöt, Bi­zony Ákos kilencven. Délben tizenkét órakor Vadnay Tibornak száznyolcvan s Bizony Ákos­nak szintén száznyolcvan szavazata volt. Még délután öt órakor is kétséges volt, melyik párti jelölt fog győzni, mert a szavazatok aránya alig egy-kettővel tért el. Ekkor azon­ban lassankint kezdett előrenyomulni. Az elnök este hét órára tűzte ki a zárórát, amelynek leteltével Bizonyra hatszázhat, Vadnayra pe­dig ötszázhuszonkét szavazatot adtak le. így nyolcvannégy szavazattöbbséggel Bizony A kos lett a miskolci déli kerület uj követe. Urak esti öltözete. Ha a bálterem valamelyik fülkéjéből szemlél­jük az elénk táruló, kaleidoszkópszerüen vál­tozó képet, mely a szép iránt fogékony, de annak az ellenkezőjét is élesen látó szemünk előtt elvonul, szinte elszomorit az urak és a hölgyek esti öltözetének nagy ellentéte. Egyfelől a szivárvány színeivel versenyző, ihlettségtől sugárzó, suhogó selyemből, habfehér csipkéből, gyöngyökkel ós csillogó pikkelyekkel ékes, szép­séget fokozó, gráciát emelő, a finomult izlós minden eszközével dolgozó művészi toalett­alkotásokban gyönyörködhetünk, másfelől a ta­gadás szellemének feketén sötétlő és a semmire emlékeztető fehérség sivár keverékének el­szomorító képe tolakodik felénk. De nemcsak a bálterem telik meg a fekete-fehérbe bujtatott gárda lovagjaival, hanem a templomok, színhá­zak és számtalan más ünnepélyes örömteli alkal­mak csarnokaiban is állandóan kisóri a fény és csillogást, mint az árnyék a nap «ugarát. Mindenhol küzd a női toalettek pompája ós változatossága a férfiruhák monotóniájával, csak a gyász megnyilatkozásánál nem és épen ez a körülmény mutatja meg legtisztábban, hogy mily borzasztó tévedésen alapul és mily kiáltó igazságtalanul van megalkotva a férfiak mo­dern esti öltözete. Fölhangzik a Varázskeríngő bűvölő dallama és amint a táncra perdülő fiataliág megmoz­dítja a bálterem parfüm-keveréktől terhes lég­körét, a felénk szálló bóditó illatán kellemes mámorba ringat. És fölélednek a régmúlt idők délceg lovag­jai. Vert aranyozású, brokátselymes, bő ujjas kabátjuk alól hófehér szabatok tűnnek elö. Csipkekézelőik dus redőkben hullnak a kézre, mig atlaszselyem nadrágjaik művészi hajtások­ban olvadnak össze a hosszúszárú selyemharis­nyák harmonikus szinévsl. Sárgacsattos lakk­topánok a lábon, ékköves boglárokon díszelgő nagy tollak a kecses kalapon. Aranyveretü kard mindegyik Uvag oldalán. Amint az ifjúságunkat nem tudjuk visszava­rázsolni, épp oly lehetetlennek látszik annak a gyönyörű viseletnek a visszaidézéso. Épen azért ne is merengjünk tovább, vegyük a jelent ugy, amint van és vigasztalódjunk azzal, hogy asz­szonyaink és leányaink vállaira — vagy talán oda legkevósbbé — pazar kézzel hintett drága­ságok beszerzése után marad nekünk még annyi, hogy drande-toalettünket, a frakkot megszerezhessük. Ez a megszelídült forradalmár a mai férfiú dédelgetett ünnepi öltözete és mint ilyen szalon- és udvarképes lévén, rendkívül fontos, hogy minden részlete korrekt és divatos legyen. Ne vegyük komolyan még azokat az értesí­téseket se, melyek az angol — divatszakkörök­ben Lay press-nek nevezett — napilapokban jelennek meg és a szines frakk és a térdnad­rág közeli divatbajöttét hirdetik, DiUttáns divatriporterek fantáziájában léteznek csak a sötétkék és sötétbarna frakkok, mig a tulaj­donképeni esti viselet még beláthatatlan időkig egyedül a klasszikus formájú és a divattól csak csekély részletekben befolyásolt fekete frakköltözet lehet. A mai formáján a frakknak egészen a szé­lekig érő selyemboritásos, széles mellső kihaj­tás (ráver) tűnik legelőször szembe. A frakk előrésze nem végződik hegyes csúcsban, hanem tetszetős hajtásban vonul a csipők felé, mig hátulsó szárnyai a combokat szinte körül­övedzve, telt formában ereszkednek valamivel a térhajlás alá. A mellény kivágása mély. Alakja nem U for­májú többé, de a sziv formájára emlékeztető sem (amilyent bár sokszor láthatunk), hanem ugy néz ki, mintha egy löveget közepén ketté­hasítva, a vágás felülete mutatja. Az alsó sar­kai a mellénynek Napoleon-kivágásuak ugyan,

Next

/
Thumbnails
Contents