Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-30 / 184. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1910 december 2fc Fölöslegesnek tartjuk, hogy Bánffy ismételt hadüzenetével szembeállítsuk az uj rezeim érdemeit. Ugy tudjuk, hogy a kísértéseken keresztülyitt nemzet békét és munkát akar. Amikor évekkel ezelőtt az „ellenzéki" Bánffy zászlót bontott, ezek érdekében fújta meg a harsonát. Nem tudjuk megérteni, hogy amikor azóta először kormányoznak emberek, akiktől annak a békének, gyarapodásnak és vagyonosodásnak megteremtését várja az ország, amelyet Bánffy is halálosan szükségesnek hirdetett, hogy lehetett ebből a komoly államférfiuból ellenzékieskedő politikus és zsurnaliszta. Az események láza kergethette csak ilyen szélsőségekbe azzal a kormányzati rendszerrel szemben, amelylyel neki, mint ellenzéki embernek is sok közössége van, ha a legutóbbi időkig vallott legutóbbi elveit meg nem akarja tagadni. Szeged és a légszeszgyár harca. — A városi főügyész a pörökröl. — (Saját tudósiiőnktöl,) Szeged város hatósága pőrben áll a szegedi légszeszgyárral s három pörben a bíróság a várost elmarasztalta. A pörvesztes város jogi képviselője : Turóczy Mihály dr tiszti főügyész, most terjedelmes jelentést intézett a város tanácsához és ebben világosan kifejti, hogy a város a pöröket miért veszitette el. Azért, mert a légszeszgyárral kötött szerződés nem jő, nagyon fogyatékos ós a bíróság nem adhatott igazat a városnak. A város tanácsa ugyanis többször birsággal sújtotta a légszeszgyárat, amely ezeket, a bírságokat visszakövetelte s a biróság meg is Ítélte a gyár követelését. A városi főügyész előterjesztésében szerényen elhallgatja, hogy a szerződés nem at ő müve, de nem okol senkit, ellenben megvédi magát és hivatalát avval a váddal szemben, mintha ő volna az oka a pörök elvesztésének. A főügyész előterjesztését teljes részletességgel ismertetjük a következőkben : A szegedi légszeszvílágitási részvénytársulat s illetve énnek jogutóda, a „Központi Gázós Villamossági Részvénytársaság" által Szeged szabad királyi város közönsége ellen bírság visszatérítése iránt indított három rendbeli rendes pörben a város a két alsóbiróság huszonhárom, huszonhárom, huszonhárom. Én meg ülök és hallgatom. A másik: Minek hallgatsz mindig? Az egyik: Nem beszélhetek vele. Hát ülök és hallgatom, ahogy zúgatja. A madár rászáll a póznára, az is hallgatja, Ugy nézi a félszemivei, hogy mit mondanak. A másik: A madarat is nézed? Az egyik : Ha nincs más dolgom. De azt se szeretem, mert az is húzza a szememet, amikor elröpül. A másik: Tudom mór vagy ilyen búbánatos. Az egyik: Nem is vagyok búbánatos. A másik: De az vagy. Mer aki már a madarat nézi... Az egyik: 0 is néz engem. A másik: Azér vagy igy, mer nincs egy vasad se. A madár is azér néz tóged, mer nincs pénze. Ae egyik: Lehet. A mdsik: Akinek pénze van, az nem néz. Az egyik: Hát mit csinál? A másik: Hát épen azt, hogy csinál. Valamit csinál. Dolgozik. Csak az dolgozik, akinek pénze van. Az egyik: Azér . . . nem Vagyok én vas nélkül. A másik: Mennyi van ? Az egyik: Tizennégy. A másik: Hatos? As egyik: Krajcár. (Nagy szünet) előtt pörvesztes lévén, felperes társaság részére végrehajtás elkerülése végett kifizetni javaslom a kővetkező összegeket: I. A hétezerhatszáz korona s járulékai iránti pörben megítéltetett felperes részére: hétezerhatszáz korona s járulékai. II. A tizenkilencezerkilencven korona öt fillér s járulékai iránti pörben megítéltetett felperes részére tízenkilencezerkilenc ven korona öt fillér s járulékai. Ezen pörben a királyi ítélőtábla ítélete ellen további fölebbezéssel éltem a magyar királyi Kúriához. III. A harminckilencezeregyszáz korona tőke s járulékai iránti rendes pörben megítéltetett felperes részére harmínchatezerhétszáz korona s járulékai. A királyi ítélőtábla ítélete <dien ezen pörben is további fölebbezéssel éltem a Kúriához. Hogy a tekintetes tanács előtt teljes világításban álljon annak a magyarázata, hogy a város ezen pöröket miért veszitette el, szükségesnek tartom a pörös kérdések lényegét röviden ismertetni ós pedig : (A fővezeték.) A módosított szerződés 32. §-ának 2. bekezdése a következőleg rendelkezik : „Köteles a társulat a váltakozó áramú, magas feszültségi! villamos hálózat fővezetékét 1.903. évi október hó l-ig négy kilométerre kiegészíteni." A 37. §. 10. pontjának utolsóelőtti bekezdése pedig igy hangzik : „Ha a társulat a villamosság kiterjesztésére tett ajánlatának megfelelő vezetékhálózatot 1903. évi október l-ig, illetőleg legkésőbb a kormányhatósági jóváhagyástól számított egy év alatt, a vis-major esetét kivéve, el nem készítené és üzembe nem helyezné, a késedelem minden napjára ötven korona birsággal sújtható." A szerződésnek most hivatkozott rendelkezéseiből, különösen pedig a harminchetedik szakasz idézett részéből kétségtelen, hogy a magas feszültségű villamoshálózat fővezetékét a kormányhatóság jóváhagyásától számított egy év alatt volt köteles a felperes társaság négy kilométerre kiegészíteni. Minthogy pedig ezen kormáuyhatósági jóváhagyás 1903 december 9-én következett be, eszerint a teljesítés határideje ettől számított egy év alatt, vagyis 1904 december 8-án járt le. Dacára a szerződés ezen világos és semmi kétséget fönn nem hagyó rendelkezésének, a város tanácsa 1903 október 1-től számított ötven napra xaponkint ötven koi-onát, vagyis az 1904. óv február végéig lefolyt időre hétezerhatszáz korona bírságot rótt ki a felperesre azért, mert a négy kilométeres magas feszültségű fővezetékből kétszázharminchat méter akkor még hiányzott. Nagymérvű tévedés volt tehát annak idején A másik: Hát . . . lehetne kártyázni. Az egyik: Lehetne. A másik: Ha volna kártya. Az egyik: Hát . . . (Kihtiz a zsebéből egy pakli piszkos kártyát. A pénzt kirakja.) A másik: Mennyi a bank? Az egyik: Tizenegy. (Oszt neki.) A másik: Bank. (Kártyát kap. Kivágja.) As egyik: Mi az? A másik: Huszonegy kivág. (Elteszi a pénzt.) Az egyik: Kivág. (Visszateszi a zsebébe a kártyát. Csöndesen ülnek sokáig, egy szót se szólnak. Egyszerre csak mögöttük halkan zörren a jelzőállvány. A karja szép lassan fölemelkedik. Kis piros lámpa gyulád ki benne magától. Mind a ketten hátranéznek.) Az egyik: Gyön már. A másik: Merről jön? As egyik: Arról, Pest felől. Mán füstöl is. A másik: Megint ülnek benne, újságot olvasnak. As egyik: Szivaroznak. (Csöndesen zug messziről a vo»at. A két ember lemászik a töltésről és lassan bandukol lent a kis uton egymás mellett. A nyári este betakarja őket, már alig látszanak. A zúgás egyre erősebben hallatszik.) a tekintetes tanács részéről a szóban forgó hétezerhatszáz korona bírság kirovása és viszszatartása és aki erre nézve a tekintetes tanácsnak javaslatot tett, szintén nagy mérvben tévedett, mert a teljesítési határidőnek 1904 december nyolcadiki lejárata előtt a szerződésben foglalt, ezen kötelezettség nem teljesitése miatt vastag jogi tévedés volt a bírság kirovása és visszatartása. (A világítási fölszerelés.) A módosított szerződés 1G. szakaszának első és második bekezdése a következőket tartalmazza: „Kötelezi magát a társulat az összes létező s az ezután létesítendő közvilágítási légszeszlámpákat a jelenlegi normális nagyságnak megfelelő (huszonkilenc milliméter) íejátmérőjü s kilencven milliméter izzóháló magasságú légszeszizzófényógőkkel és harisnyákkal saját költségén, megtérítési igény nélkül fölszerelni, azokat folyton jókarban tartani s használhatatlanná vált alkatrészeiket mindenkor saját költségén kicserélni". „Az ilyen normális nagyságú s óránként legalább száz liter légszeszt fogyasztó légszeszizzófényégőre nézve a fényerő legalább harminc angol normál spermazetti gyertyafénynyel fölérő legyen, megjegyéztetvén, hogy az izzófényégőkuek, bármilyen rendszerű legyen is az, fehér fényt kell szolgáltatnia." A szerződés 37. §-ának 4. pontja igy hangzik: „Ha az egyes lángok fényereje a szabványos fénynél kisebb, akkor lángonként két korona a bírság, ha pedig a fénymérós azt mutatná, hogy a lángok fényereje általánosságban kisebb a megszabottnál, akkor a bírság a mutatkozó fényerő különbözet értékének kétszerese, az összes lángokra és egész éjjelre számítva." A felperes által keresetbe vett és részére megítélt tizenkilencezerkilencven korona öt fillér bírságot a város tanácsa a 2748/1904., 4172/1904. és 8613/1904. számú végzésekkel rótta ki a felperes társaságra ós pedig a szerződés íonthívatkozott rendelkezései figyelembe vételével azon az alapon, mert a felperes társaság nem tett eleget annak a szerződésbeli kötelezettségének, hogy a közvilágítási légszeszlán»okat izzóégőkkel ellássa s hogy az egyes lángokat harminc normál gyertya fényerővel égesse. A szerződésben sehol sincs kikötve, hogy annak jogérvényes létrejötte után felperes társaság mennyi idő alatt köteles izzófényégőkkel ellátni a közvilágítás légszeszlángokat és azokat harminc normál gyertya fényerővel égetni. A biróság azon jogszabály alapján döntötte el a pörös kérdést felperesre kedvezőleg, hogy, amennyiben a teljesítés ideje felöl a szerződés nem rendelkezik, az bármikor követelhető. A teljesítés követelésére jogosított fél (a jelen esetben Szeged város közönsége) ennélfogva igénye érvényesíthetése végett az ellenfelet a teljesítésre fölhívni és ennek a teljesítésére megfelelő időt engedni köteles. Minthogy pedig a város a bírságolás előtt felperest szerződésbeli kötelezettségének teljesítésére előzetesen föl nem hivta, jogosulatlan volt a nyilvános közvilágítási lángok izzófényégőkkel való fölszerelésének elmulasztása miatti bírságolás kimondása és ez alapon a bírságösszeg visszatartása. Bár a pörben azt vitattam, hogy a szerződés módosításának kormányliatóságilag történt jóváhagyása után felperesnek eme kötelezettsége minden külön fölhívás nélkül is be következett, mégis kénytelen vagyok belátni, hogv a hozott Ítéletnek ezen része helyes jogi alapokon nyugszik és bizony itt is tévedésbe esett a város tanácsa akkor, midőn a teljesítési határidő irányában ezen szerződésbeli kötelezettség teljesítésére irányuló előzetes fölhívás nélkül rótta ki felperes társaságra a bírságot. Valami halvány kis reménységgel azt lehet ugyan még vitatni, — amint a pörben tettem is — hogy a városnak bírságolási határozata mégis megállhat azon az alapon, mert felperes társaság a közvilágítási lángoknál nem szolgáltatott harminc normál gyertya fényerőnek megfelelő világítást, holott a módosított szerződés értelmében ilyen fényerejű közvilágítást volt köteles szolgáltatni és a fogyasztási dijakat is ilyen fényerő után vette föl. Ezzel szemben a biróság aVra az álláspontra helyezkedett Ítéletében, hogy a szerződő felek ezen harminc normál fényerőt az izzófényégőkkel való fölszerelés által célozták a közvilágítási lángoknál elérni, vagyis, hogy addig, ameddig a közvilágítási lángok az izzófényégőkkel fölszerelve nincsenek, felperes nem is köteles a harminc normál fényerőt kiszolgáltatni. El kell ismernem legalább a tanács előtt, hogy a biróság ezen indokolása is igen alapos és alig megdönthető jogi indokolást képez, mégis, mivel nincs föltétlenül kizárva, hogy a királyi Kúria esetleg az általam föntebb na-