Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-30 / 184. szám

1910 december 29 DÉLHAQYARORSZAG 285 delmagyarorszâg gyón rüviden kifejtett álláspontra helyezkedik -királyi tábla ^lete ellen további fölebbezéssel éltem a Kúriához. magyar királyi (A földalatti vezetékeit.) A módosított szerződés 32. §-ának 3. bekezdese a következőleg hangzik: „Kötelezi magát a vállalat, hogy a Tisza La ios-köruton és azon belül fekvő egész belső területen a város tanácsának fölhívására és a bármely utcában kivAntatnók földalatti villamos vezetéket lerakni H villamosságot kiszolgáltatni, tekintet nélkül az o. fe-ban foglalt korlátozásra, vagyis a fogyasztás mennyiségének biztosítására való tek.n et nélkül. A Tisza Lajos-köruton azonban mellett kötoles "-H'bb villamos vezetéket létesíteni, ha az uj vezeték minden harmincöt folyóméterén legalább 1250 hektowattora évi magánfogyasztás legalább hathónapra biztosítva van." A szerződés 37. §-a 10. pontjának utolsóelőtti bekezdése pod.g a következőket tartalmazza: „Ha a társul at a villamosság kiterjesztésére tett ajanlatának megfelelő vezetékhálózat 1903 evi október hó l-ig, illetőleg legkésőbb a kornianyhatosagi jóváhagyástól számított egv óv alatt, a vis-major esetét kivéve, el nem készítené es uztmbe nem helyezné, a késedelem ható" napjara Ötven korona birsággal sujtEzen szerződésbeli intézkedések az 1904 évi szeptember 22-én kelt végzésével a tanács fölhívta az engedélyes részvénytársaságot, hogy a hsza La-os-köruton és azon belül lévő területen az összes utcákon a földalatti egyenáramú villamo : vezetéket 1904. évi december 10-ig rakja lo es azon időtől kezdve a villamosságot a magánosoknak is szolgáltassa ki, mert ellen kezŐ esetben a szerződés 37. §-ában mégha: á rozott következmények fogják érni Megjegyzem itt, ' hogy'ezen tanácsi végzés s?ennt nyíltan ós kifejezetten a kormányhatósági jóváhagyástól számított egy évet veszi a tanács is a teijesites határidejéül ós dacára ennek mint föntebb kijelentettem, a bírság kirovásánál ezzel ellenkezőleg, ezen egy év figyelmen kívül lngyásaval a teljesítési határidő végső idejet egy évvel korábbi időben állapította meg. Minthogy az engedélyes részvénytársaság e tanacsi végzésben foglalt meghagyásnak eleget nem tett, a tanács 41483—1904. ¿zámu végzésévé! ellene a napi ötven korona bírságösszeget kirótta és kereseti járandóságából visszatartotta. Ezen visszatartott járandóság megfizeteséro irányult felperes kereseti kéielme. Annak az oka, hogy felperesnek eme kereseti követelése is megítéltetett, elsősorban és legfőképen a szerződés homályos és kétértelmű szövegezésében. rejlik, Az van ugyanis a szerződés föntebb hivatkozott részében, hogy az engedélyes társaság a város tanácsának fölhívására és a magánosok szükségletére köteies a kisköruton és azon belül fekvő területeken a földalatti villamosvezetéket lerakni. Ezen szerződési szövegezést az „és" szócskának beillesztése tette homályossá ós kétértelművé, — eltekintve attól, hogy a város igazi szerződési célzatának meg'fclelőleg ezen szerződési pontozat egyéb ként is másként lett volna szövegezendő, mert a bíróság akéut értelmezte a szerződós ezen kitételét, hogy a város tanácsa csak abban az esetben kötelezhette volna engedélyes társaságot az emiitett városrészben villamosvezetékek lefektetésére, ha a közönség körében ilyen magánszükséglet kielégítése iránti igé nyek megnyilvánulnak és azok a tanács által az engedélyes társaság tudomására hozatnak A kereseti követelést megállapító birói Ítélet indokolásának ez képezi a lényegét. Az ón védekezésemnek a szerződés megköté seben rósztvett Ivánkovits Sándor dr, Taschler Endre, Doránszky Károly és Obláth Lipóttól nyert információk alapján az volt a lényege, hogy a szerződés-módosítás tárgyalásai alkalmával a város megbízottai, valamint a társaság képviselője is a szerződés ezen részét nyíltan és kifejezetten aként értelmezték, hogy a város tanácsának fölhívására feltótlenül és korlátlanul, tekintet nélkül arra, hogy magán fogyasztási szükséglet jelentkezik-e, köteles felperes társaság az említett városrészben a földalatti villamos vezetéket lerakni, mert ennek a szerződési rendelkezésnek az az igazi célzata, hogy a kiskörúton és azon belül a vilii • mos világítás a magánosoknak feltétlenül rendelkezésükre álljon. Ezen védekezésem igazolására a szerződés-módosítás tárgyalásaiban résztvett föntnevezett egyéneket tanukul kértem kihallgatni, azonban érthetetlenül, ezen kérésemnek sem a királyi törvényszék, sem a tábla helyt nem adott. Ezen harmadik pörben a pör vesztésnek igazi oka tehát a szerződés helytelen és rossz szövegezésében keresendő. Tekintettel azonban arra, hogy a szerződés az alperes város álláspontjának megfelelőleg is értelmezhető, tekintve továbbá azt a körülményt, hogy az alsóbiróságok az általam hivatkozott tanuk kihallgatását, szerintem helytelenül, mellőzték, — ezen ítélet ellen ¡s további fölebbezéssel éltem a magyar királyi Kúriához és erősen remélem, hoc/y annak sikere is leend, Szegeden, 1910 december 23-án Turócey Mihály dr, tiszti főügyész. * Szeged város tanácsa csütörtöki rendes ülésében tárgyalta le ezt a főügyészi előterjesztést, Balogh Károly pénzügyi tanácsos előadása alapján. A tanács a főügyész javaslatához képest a bírságpénzeket visszatéríti a légszeszgyárnak s egyelőre az egész ügyet kiadta a számvevőségnek, a tőke és kamatok helyes ősszegének megállapítása és az utalványozás iránt való véleményezés végett. Tisztújítás az ügyvédi kamarában Kétszázötvennégy ügyvéd szavazott . , . — (Saját tudósítónktól.) Csütörtökön délután t.isztujitó közgyűlését tartotta meg a szegedi ügyvédi kamara. Kétszázötvennégy érvényes szavazatot adtak le. Személyesen ötvenöten szavaztak, kétszáz szavazat — közöttük egy érvénytelen — Írásban érkezett. Két párt küzdött tulajdonképen. A kompromisszum- és a reformpárt. A két párt külön jelölt, de a pártok közösen is jelöltek. így mindkét párt közös jelöltjei voltak ezek: Elnök Rósa Izsó dr, titkár Végman Ferenc dr, pénztáros Széli Gyula dr, ügyész Strausz Miklós dr, választmányi tagok Balassa Ármin dr, Gróf Árpád dr, Kószó István dr, Pap Róbert dr és Reiniger Jakab, póttag Temesvdry Lajos dr. Személyi tekintetben felerészben a reformés felerészben a kompromisszumpárt gvó'zött a mai tisztújító közgyűlésen. Elvi szempontból mégis a reformpártot illeti a siker, mert az ó' buzgólkodása, elszánt küzdelme megváltoztat több dolgot a régi rendszer után, aztán az évtizedek óta azonos választmányba uj tagokat, friss erőt visz be. A részletes eredmény a következő : Beadtak 254 érvényes szavazatot. Személyesen szavavazott 55 írásban szavazott 200 (vidéki) 255; egy szavazatot érvénytelenítettek. Megválasztatott a Tisztikar. Még pedig: Elnök: Rósa Izsó dr ... 253 szavazattal. Elnökhelyettes: Ujj József dr. 153 , Kókay István dr 100 szavazata ellenében. Titkár: Végmann Ferenc dr . 251 Szavazatot kapott még: Sőreghy Mátyás dr és Csonka Nándor dr 1—1 Pénztáros • Széli Gyula dr . 251 „ (uj) Szavazatot kapott még: Szász Hugó 1 Ügyész: Strausz Miklós dr . 236 „ (uj) Szavazatot kapott még: Kelemen Dezső dr 16, Kókay István dr 1 szavazatot. A választmány tagjai lettek: Reiniger Jakab 251 szavazattal. Kószó István dr 249 „ Balassa Ármin dr 235 „ (uj) Gróf Árpád dr 232 „ (uj, eddig póttag) Pap Róbert dr 227 „ (uj, eddig póttag) Pártos Simon dr 152 „ Kelemen Dezső dr 132 „ (uj, eddig ügyész) Székely Vilmos dr 129 „ (uj). Szavazatot kapott még; Zsiros Lajos (Nagykikinda) 107, Grosser Albert dr 102, Barta Dezső dr 100, Dobay Gyula dr 17, Kovács János (Hódmezővásárhely) 15, Bodnár Géza dr 14, Reiner Mór dr 12, Szeless József 3, továbbá: Strausz Miklós dr, Szász Hugó dr, Ujj József dr és Mangold Samu dr (Nagybecskerek) 2—2 szavazatot, Beesey Károly dr, Hochstrasser János dr (Nagykikinda), Kormányos Benő dr, Pisztor Egon dr, Simkó Elemér dr, Szakáts József dr, Temesváry Lajos dr és Wodiáner Sándor 1—1 szavazatot. Póttagok lettek: Temesváry Lajos dr 231 szavazattal (uj) Engel Sándor dr 134 „ (uj) Dallos Móric 182 „ (uj) Zsiros Lajos dr (N.-Kikinda) 128 „ (uj) A mezőkovácsházai esperes. — Rózsa József tragédiája. — (Saját tudósítónktól.) Röviden megírtuk már, hogy a szegedi származású mezőkovácsházai esperes-plébános, Rózsa József, tragikus halállal halt. Rózsa József esperes-plébános, aki tizenöt óv óta lelkésze a kovácsházai római katolikus plébániának, szerdán hajnalban önkezével vetett véget életének gyógyíthatatlan betegség miatt, gyászbaboritva vele a makói esperesi kerület és Csanádtnegye papságát. De nemcsak a papság, hanem Csanádmegye egész intelligenciája megütközéssel fogadta a gyászos hirt, mely a derék pap megrendítő végzetét tudatta, mert Csanád vármegyében ismert egyéniség volt Rózsa József, kit lekötelező nyájasságáért, liberális gondolkodásáért mindenki szeretett és nagyrabecsült. Rózsa József már régebb idő óta betegeskedett. Kinzó cukorbaj gyötörte. A mult nyáron Szováta-fürdőn volt, de itt szélhűdés érte az amúgy is nagybeteg lelkészt, ugy, hogy nagybetegen szállították haza Kovácsházára. Teljes visszavonultságban, betegeskedve teltek a plébános napjai. Háziorvosa és ismerősei, kik süriin meglátogatták, tapasztalták, hogy a kinzóbaj annyira elhatalmasodott, hogy józan Ítélőképessége is sokszor elhomályosult s igen gyakran olyan benyomást gyakorolt környezetére, mint akinek elméjét elhomályosítja a rendkívül sok testi szenvedés. Szerdán reggel takarítónője, mint rendesen, bement szobájába, hogy rendelkezéseit átvegye. Midőn benyitott a szobába, látta, hogy Rózsa József esperes az ajtókilincsen lóg, egy kötélen. Fölakasztotta magát. Csakhamar többen összeszaladtak a takarítónő sikoltozására, az ősz plébánost leemelték az ajtókilincsről, de már nem élt. A gyorsan előhívott orvos is már csak a beállott halált konstatálta. íróasztalán egy kis cédula hevert, melyre kuszált betűkkel irta ezt: Tekintetes Főszolgabiróság! Ne boncoljanak föl kérem. Önkezemmel vetettem véget életemnek. Tisztelettel Rózsa József, esperes-plébános. A plébános régebben foglalkozott már az öngyilkosság eszméjével, vallásossága azonban meggátolta őt mindezideig ebben. Mint azonban föntebb is megírtuk, utóbbi időben gondolkozása nem volt normális. Csakis igy magyarázható meg végzetes cselekedete. A hatóság emberei is megjelentek a plébánián. Minthogy az öngyilkosság ténye kétségtelenül bebizonyosodott, megadta az engedélyt a boncolás nélkül való eltemetésre. Ma, csütörtökön délután el is temették. Makói jelentés szerint a temetésen Csanádmegye papságának sok tagja magjelent. A halálesetről táviratban értesítették Csernoch Jánost is. A plébános 1848-ban született Szegeden. Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte. Mindvégig kitűnő tanuló volt. Jelesen érettségizett, ugy, hogy kiváló tehetségeért felküldték a bécsi Pázmáneumba. Mint teológus, egyike volt a legkiválóbbaknak. 1872-ben szentelte föl áldozárrá Bonnáz Sándor csanádi püspök Temesvárott. Mint fiatal káplán, több helyütt működött, igy Pécskán, Aradszentmártonban. Egyidőben tanárkodott is a lugosi gimnáziumban. Ezidőre esik nagy tevékenysége az irodalom terén is. Több jeles tankönyvvel gazdagította a hazai tankönyv-irodalmat, Több hittudományi munkát lefordított idegen nyelvekből. A katolikus mozgalmaknak egyik legkiválóbb harcosa volt. Működött a szegedi belvárosi plébánián is. Mintegy tizennégy évvel ezelőtt került Kovácsházára, hol a község életében tevékeny részt vett. Tevékeny része volt a keresztény fo-