Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-30 / 184. szám

1910 I. évfolyam, 184. szám Péntek, december 30 DÉLMAGYARORSZÁG uerkcsztSsda és kiadóhivatal Szeged, Korma-utca 15. uim IsdifMtl nerkesztSidg H kiadóhivatal r~' Vársshiz-utca 3. uám jed. | i I ELŐFIZETÉS! AK SIE6EDEN: Hit dm . I 14- MUtk . .. S 11 — ncgjrtdóm. K »•— tfj hónapra R 2'— UT* uim ára 16 fillér nttytddm iiommii út nőni * i. K »« — Mdm ... 1 14'- I t. K v— m uufti i ím I Hím Htm én N tük J ISS IntararMa ISS ladaftafl aurkaastMi m os—«« SSS9 A harcos Bánffy. A karácsony ünnepén zászlót bontó Bánffy ma ismét megfújta a tárogatót és az ellenzékiség- kibontott lobogóját magasan és szilajul forgatta meg. Amikor a ma már teljesen szint vallott Bánffy Dezső bárónak ezzel a legújabb politikai megnyilatkozásával foglalkozunk, távolról sem akarunk olyan szinben föltűnni, mintha a kiváló ellenzéki vezér minden Írásával polemizálnánk. Bánffy Szeged első kerületének országgyűlési képviselője, pártja kizárólag Szegeden van, politikai gyónásainak is tehát elsősorban itt és ránk van jelentősége. Bánffy Szegeden át akar az országhoz szólni és harcot indítani a mai kormányzati rendszer ellen, hangot kell tehát adni innen annak és hogy nagyon sokan vannak ebben a városban, akik az uj harcban nem katonái a vezér Bánffynak. Tomasics bán testén keresztül akar Bánffy a miniszterelnök sikereihez ós érdemeihez férkőzni. A téma, amelyet választ, tetszetős és olyan, amely az 186B. XXX. t.-c. megalkotása előtt és után állandó ütköző pontja volt a közéleti harcoknak. Könnyű sikerrel biztató dolog az, ha valaki a kétségtelenül elfogult horvát-szlavon viszonyokra való hivatkozással mindenért a ma ¡kormányzó embereket akarja felelőssé tenni, holott a félszeg helyzetek, a szó és közjogi harcok eredője talán inkább a törvényben, bizonyára a múlt hibáiban és minden nemzeteknek folyton munkálkodó ünfentartási ösztönében van. Senki a világon nem mond ujat azzal, hogy a legképtelenebb közjogi helyzeteket állították már föl annak a hazugságnak igazolására, hogy a horvátszlavon tartományok a magyar szent korona testének nem alkotó része. Lehet, hogy Tomasics bánnak is voltak ilyen irányú törekvései, elméletei és állásfoglalásai, amelyekkel azonban ma már föltétlenül szakítania kellett. Minden szónál, a múltnak minden fölhány torgatásánál, minden ráfogásnál fényesebben igazolja ezt az a cselekedete, hogy elfogadta azt a báni méltóságot, amelynek rangjáról, tekintélyéről és hatásköréről ép az 1868. évi XXX. t.-c. rendelkezik, amely nem a szobornak felelős és előterjesztéseit a királyhoz csak a magyar felelős kormány utján teheti meg. Mi mást jelent ez, mint beilleszkedést abba a kormányzati rendszerbe, amelyet tételes törvényeink és itt speciálisan a már említett hatvan nyolcas törvény a magyar szent korona országainak egész területére megállapítanak. Az utolsó szóig igaznak fogadva el tehát azt, amit Bánffy Tomasics politikai múltjáról mond, miért ne higyjünk a horvát bán megtérésében, ha Magyarország egykor volt hatalmas miniszterelnöke elvárta az egész országtól, sőt talán Európától is, hogy teljes jóindulattal és bizalommal fogadja az ő megtérését ? Vagy talán csak olyan pálfordulásnak van jogosultsága, amely alkotások helyett jelszavakra és harcra apellál'? Nyíltan kimondjuk, hogy ma Magyarországon a politikai következetesség és következetlenség két szélsőséges típusát három gróf képviseli. Az egyik párton van Khuen-Héderváry gróf és Tisza István gróf, a másik pártról pedig Apponyi Albert gróf arca vigyorog fe» lénk. Bánffy Dezső báró is következetes volt elveihez, csakhogy ezeket az elveket két nagy csoportra osztotta és azoknak érvényesítéséért, amelyeket ma már teljesen dezavuál, egy egész élettől duzzadó, hatalmas és akcióképes karriéren keresztül küzdött és az ellenzék harcvonalából csak akkor kezdte lövöldözni golyóit a kormányzó táborokra, amikor a hatalomból kiesett. Ép ezért Bánffy mai ellenzékiségét ép ugy meddőnek és szivárványt kergetőnek tartjuk, mint Kossuth Ferencét vagy Justh Gyuláét. Bánffy évek hosszú sora alatt nem tudott országos pártot toborozni, hogy ezzel bebizonyítsa, hogy gazdag programjának van talaja az országban. Pedig uj minőségben való szereplésének kormányzati nézőpontból az adta meg a legfőbb jelentőséget, hogy ő és pártja lesznek azok, akik hatvanhetés alapon képviselni fogják a komoly és munkás ellenzéket ős megteremtik az egészséges parlamenti váltórendszert. Bármennyire tetszik is nekünk Bánffy programjának több pontja, ma már ugy látjuk, hogy parlamenti pártot toborozni nem tud, a komoly ellenzéki harcosból pedig a kákán is csomót kereső ellenzékieskedő, sereg* nélkül való vezér lett belőle. Vonatok. Irta Molnár Ferenc. (Alkonyat. Künn, a Népligeten tul, egy vasúti töltésen ül két rongyos ember. Mögöttük pózna mered égnek, a végében pirosfehér tábla, lámpa, mindenféle, ami a vasúti jelzésekhez kell.) Az egyik: Még hallani. A másik: Figyelj csak. (Mind a kettő fülel a vonat után, amely az imént riient el.) Az egyik: Ha a füledet a sinre teszed, Bécsig hallod, amint megy. A másik: (lehajtja a fejét a sinre.) (Nagy csönd.) Az egyik : Hallod V A másik: Hallom. (Megint fölemelkedik és néz a vonat után.) Az egyik-. Ez Bécsnek megy. A másik: Tovább nem? Az egyik: Tovább is. Az egész világ be van drótozva ilyen sinnel, evvel a randával. /1 másik: Haragszol rá? Az egyik: Kicsit haragszok rá. A másik: Miért? Az egyik: Nem tudom. Mer ugy elmegy. Mer olyan messzire megy. Mer nincs vége. A másik: Nincs vége? Az egyik: Nincs. (Hallgatnak.) Az egyik: Én mindig ugy nézem a vonatot. A másik: Mindenki nézi. Az egyik : De ón nem akarom nézni, mégis nézem. Mikor ugy este állok itten, erre jön. Onnat alulról nézem. Aztán leköp. A másik: Leköp ? Az egyik: Le. A mozdony» Lefröcsköl. Aztán megy tovább, én meg ott maradok leköpve. De a szememet, azt elhúzza. A másik: Elhúzza ? Az egyik: ügy utána köll nézni, amig csak látom. Aztán egyre kisebb lesz, egyre csöndesebben lármázik, aztán már nagyon messze megy, se nem látom, se nem hallom, aztán csak akkor ereszti el a szememet. A másik: Minek az ? Az egyik: Nem tudom. Nem szeretem nézni, mégis csak nézem. Este kis vörös lámpa van a végibe, akkor huz legjobban. Amig csak látni. A másik: Urak ülnek benne. , Az egyik : Újságot olvasnak. A másik; Szivaroznak. As egyik: Mellre szijják. Mire kieresztik, a kis erdőbe vannak. Mire megint beszijják, már a hidon zörög. (Csönd.); Az egyik: Aludni se hagynak. A másik: Fütyülnek ? Az egyik: Nem fütyülnek. Csak mennek. A másik: Zörögnek, csattognak, sustorékolnak. Az egyik: Mennek. A másik: Zugnak, Az egyik: Csak az, . . . hogy mennek, Messzire mennek. A másik: Ágy is van bennük. As egyik: Ide mihozzánk olyan közel van, Aztán én a földön alszom. Hát még nem hallom, de már rázza a földet csöndesen. Aztán leteszem a fülemet a puszta földre és gyön, gyön, egyrehangosabban gyön. Aztán fölemelem a fejemet, akkor már hallom is. Aztán megint elmegy. Megint a földet hallgatom. Akkor mindig szelídebben zug. Aztán csak alig hogy bug. Messziről nagyon-nagyon halkan a fülembe muzsikál, aztán igy alszok el. (Hallgatnak.) Az egyik: Hát a sürgönydrótot halloá-e néha? A másik: Hogyne. Ha fuj a szél. Az egyik: Ha nem fuj, akkor is hallani. Csöndesen morog. Beszélnek rajta. A másik: Kicsodák? Az egyik: A zsidók. A másik: Táviratoznak? Az egyik : Beszélnek. Nagyon sokan be* szélnek Pesten, nagyon sokan hallgatják Bécsbe. Aztán felelnek. De az a sok, aa mind összeolvad abba a vékony drótba, csak azt hallom, ahogy morog, morog. Németül morog. A másik: Mit morog? Az egyik : Készpézt morog. Aszongya: