Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-25 / 181. szám

42 DÉLMAGYARORSZÁG 1910 december 2fc apróbb részletig alaposan ismeri. Szerzője az egyetemi memorandumnak s mint ilyenhez, a király ezt a kérdést intézte 1908-ban: — Hát szeretnék az egyetemet? — Nagyon, felséges uram, — felelt Gaál Endre dr s azóta egyre dolgozik az egyetem kérdésében, a nagy kórház ügyében, a foga­dalmi templom dolgában s más fontos városi kérdésekben. A város tanácsát a legtöbb eset­ben Gaál Endre dr reprezentálja, akit ország­szerte gavallér urnák ismernek. Ügyosztálya élén — Bárdos Béla jegyzővel — nagyon sok ügyet intéz. Koczor János, tanácsos. Ü a legfiatalabb tanácsosa Szeged városá­nak. A katonai ügyosztályt vezeti, ami ért­hető, mert hiszen Kocsor János szolgálaton­kivüli viszonyban levő honvédszázados. A város legújabb történetében jelentős nevet szerzett. Hosszú ideig volt helyettes-főkapi­tány és kihágási biró s a hivatalát Koczor­birósdg-nsik hivták. Ez a köztudatba is át­ment s mikor 1908-ban tanácsossá válasz­tották, azt mondták az emberek, hogy vége a Koczor-biróságnak. 1884 óta van a város szolgálatában. Kórházbiztos volt az első időben, két év múlva pedig osztályjegyzővé választották. Négy év múlva első alkapitány lett, majd a következő évben helyettes-fő­kapitány és rendőrbiró. Hires rendőrbiró volt, országszerte ismerték. A főkapitányi állásra — Rainer és Baksa Lajos után — kétszer is pályázott. Mellőzése bizonyos­foku elkeseredést keltett benne, a taná­csosságra pályázott és a közgyűlés meg­választotta. A tanácsban gazdag tapasztala­tokat érvényesit s szintén azok közé tar­tozik, akiknek a szava sokszor dönt. Ivoczor János a szegedi társadalomnak is nagyra­becsttlt, szinpatikus tagja. Balogh Károly, tanácsos. Szeged városának ezidőszerint való pénzügyi tanácsosa pátricius szegedi családból származik. A szegedi ember minden sajátsága meg is van ő benne magában is. Erős elhatározásu, kemény­fáju szegedi magyar ember, akinek a világos eszejárása ugy áttekinti Szeged város pénz­ügyeit, mint senkisem a torony alatt. Ha Balogh Károly könyvnólkül számadásba kezd, dobálózik a milliókkal s minden számadata kvadrál. 1889 óta áll a város szolgálatában. Volt számtiszt, kapitányi levéltáros, rendőrségi jegyző, alszámvevő, tiszteletbeli főszámvevő s 1907 óta tanácsos. Nagy dolgok vannak a kezében. A tanyai vasút is nála nyer hatósági előkészítést s ez az ügy is azok közül való, amelyekben személyileg is a véksőkig eksz­ponálja magát. A pénzügyi dolgok óriás kava­rodásában mindig megtalálja a kivezető utat, de emellett éppúgy ismeri az egyéb ügyosztá­lyok dolgait, mint a saját tenger aktáját. A tanácsban ő képviseli az ellenzéket, de oly erővel és készültséggel, hogy álláspontja majd­nem mindig győz. Bárki ambíciójának a leg­kissebb liozzányulása nélkül meg lehet állapí­tani Balogh Károlyról, hogy a városi tanácsnak nála temperamentumosabb tagja nincs. Egy­idős Taschler főjegyzővel: negyvennyolc esz­tendős. Turócsy Mihály dr, főügyész. Egészen fiatalember és máris tiszti főügyész. Nyolc éve szolgálja a várost s nagynevű elődjének: Ivdnkovics Sándor dr-nak nyuga­lomba vonulása után őt választották meg főügyésszé, lvánkovics Sándor dr jó véle­ménnyel volt és van róla, bár a törvény­hatóságban hangok hallatszottak ellene. A többség ennek ellenére újból a főügyészi székbe ültette őt az 1908-adiki tisztújításon. A tanácsnak jogi tanácsadója. A főügyészi vélemény amellett, hogy mindig akceptábilis, jóindulatu is. Ez a jóindulat benne van a fegyelmi indítványokban is, amióta Turóczy Mihály dr a főügyész, azóta a fegyelmi ese­tek lehetőleg enyhe befejezést nyernek. Viszont főbenjáró eseteknél nem ismer ir­galmat, elnézést. Nagy ügyosztály, fontos hivatal élén áll s fiatalsága dacára nem egyszer nyerte meg a közelismerést. Rokon­szenves egyénisége városszerte nagy nép­szerűséget szerzett számára. Még csak negyvenegy éves. Pálfy József dr, árvaszéki elnök. Született 1874 március 19-ón Szegeden. Tős­gyökeres szegedi család sarja. Atyja Pálfy János gyáros, anyja Bus Julianna, életben van­nak. Fivére Pálfy Dániel szegedi gyáros, jelen­tékeny közéleti süerepet vivő férfi. Középisko­lai tanulmányait a szegedi piarista gimnázium­ban végezte. Ügyvédi pályára készült, de 1897 április hónapban szülővárosa szolgálatába lépett, ahol megválasztatott osztályjegyzőnek. 1899-ben Budapesten megszerezte az államtudományi, majd a jogtudományi doktori oklevelet. Az uj bűnvádi eljárás életbeléptetése alkalmából 1900 március 7-én alkapitánnnyá, majd 1902 junius 17-ón első lcapitánynyá nevezte ki az akkori főispán, Küllay Albert. A rendőrségnél a bünügyi osztályt vezette, amellett a munkás ügyeket végzi és a közgyű­lés által a rendőrbiró állandó helyettesítésére rendeltetik ki. 1904-ben árvaszéki ülnökké, majd 1906 május 30-án árvaszéki elnökké vá­lasztja meg a közgyűlés nagy szótöbbséggel, mig az 1907-iki általános tisztujitáskor más ellenfél nélkül, egyhangú választással ültetik az elnöki székbe. A megválasztott tisztikar nevében a közgyűléshez intézett beszéde fel­tűnést kelt. Hivatalánál fogva tagja a közgyű­lésnek és a közigazgatási bizottságnak. A rend­őri ügyek s az intézmény fejlesztése iránt ál­landó, élénk érdeklődéssel viseltetik. 1905-ben alaposan indokolt indítványt terjeszt a köz­gyűlés elé, a külterületi csendőrség, a kerületi kapitányságok, a rendőrtisztek egyenruhája, a bejelentő hivatal és a biztosi intézmény át­szervezése tárgyában. A közgyűlés magáévá is tette mindezen in­dítványokat s miként köztudomásu, azokat ma már nagyrészben meg is valósította. Erős kézzel, fiatalos ambícióval rendbehozza a hiva­talát. Hivatalának elfoglalásakor első törek­vése, hogy kiküszöbölje onnan az elavult ósdi szellemet. Megrendszabályozza a közgyámi hi­vatalt, szigorítja az ellenőrzést, a tanácsülések számát szaporítja, a restanciákat földolgozza, a felekkeli érintkezést szabályozza, az árva­széki és gyámpónztári szabályrendeleteket modern alapokon átdolgozza, egészséges, friss szellemet visz a hivatalba, mely rövid időn belül a közigazgatás mintahivatalává emelke­dett. Különös tevékenységet fejt ki a gyer­mekvédelem terén, de vezető szerepet visz tár­sadalmi, közgazdasági és közjótékonysági ügyek­ben, mint számos társaság és egyesület elnöke, alelnöke, igazgatósági-, felügyelő-bizottsági és választmányi tagja. Fajka János, főszámvevő. A ma szolgálatban levő városi tisztvise­lők között Fajka János szolgálja legrégeb­ben a várost. Negyvenkét éve városi hiva­talnok és harminckét esztendeje főszám­vevő. Annak a hivatalnak az élén áll, ame­lyet folyton zaklatnak s ő még sem örege­dett meg. Hatvanegy éves már, de még fiatal s felsőtanyai szőlőjében együtt dolgo­zik a szőlőmunkásokkal. Régi, hü, kipróbált szolgája a városnak. Tóth Mihály, főmérnök. Az árviz előtti évben tiszteletbeli főmér­nöke lett Szeged városának, az árviz alatt ós után pedig jelentős szolgálatokat tett a városnak. Harminc éve áll a város szolgá­latában s huszonhat év óta városi főmér­nök. Öt esetben részesült elismerésben, egy­szer a király részéről is. A városi mérnöki hivatal ügyeit nagy jártassággal vezeti. A mellé rendelt személyzet szereti benne ugy a hivatalfőnököt, mint az embert. Hatvan­öt éves már Tóth Mihály, de fiatalos hévvel munkál a város javán. Mintaképe a kitűnő hivatalnok-embernek. Biró Benő, hétyettes-főmérn ök, Biró Benő a tolnamegyei Regölyőn született 1861 november 15-ón. A vártüzérségnél szolgált, mint önkéntes s 1870 május 14-én lépett Sze­ged város szolgálatába felmérő mérnökként. Mióta a város szolgálatában van, a mérnökség minden osztályánál megfordult s évekig volt külterületi mérnök is. Már hosszabb ideje he­lyettes-főmérnök s a város egyéb ügyei iránt való érdeklődésének honorálásául a harmadik közigazgatási kerület most négy éve törvény­hatósági bizottsági taggá választotta. A város­rendezés körül nagy érdemei vannak s a köz­gyűlésben is a városfejlesztés szószólója. r Állami hivatalok. Kray István, az ítélőtábla elnöke. Kray István, a szegedi tábla elnöke, 1850 augusztus 3-án született a szepesmegyei Csontfalu községben. Középiskoláit Kassán és Eperjesen, a jogot pedig Egerben végezte. Prakszisba lépve, előbb ügyvédi irodában dolgozott, 1872-ben pedig joggya­kornok lett a lőcsei királyi törvényszék­nél. 1874-ben letette a köz- és váltóügyvédi vizsgálatot, majd 1876-ban királyi alügyészszé nevezték ki a lőcsei, azután a miskolci ós kősőbb a sátoraljaújhelyi királyi ügyészség­hez. Szilágyi Dezső, akkori igazságügymi­niszter 1890-ben fölhívta, hogy foglalja el a balassagyarmati királyi törvényszék elnöki állását. Ezt a szép állását addig töltötte be, amíg az egész pozsonyi királyi ügyészséget, föl nem állították. A bűnvádi pörrendtartás életbeléptetésével ugyanis 1900 január else­jén a pozsonyi királyi ítélőtábla mellett is, de attól természetesen függetlenül, királyi főügyészséget szerveztek, melynek műkö­dési köre ugyanazon területre terjed ki, mint a tábláé. Az igazságügyminiszter ekkor királyi főügyészszé Kray Istvánt, a balassa­gyarmati törvényszók elnökét nevezte ki. Onnan került Kray Szegedre és pedig 1909 juniusában, amikor is az igazságügyminisz­ter a szegedi tábla elnökévé nevezte ki. A Kray-család igen régi, nemesi família. Kray István elődjei Szepesmegye szerepvivői közé tartoztak mindenkor. Egyik elődjét, Kray Jakabot, Késmárk város bíráját 1709-ben Heister osztrák tábornok lefejez­tette azért, mert II. Rákóczi Ferenc egyik leglelkesebb hive volt. A család egyik büsz­kesége volt Kray Pál táborszernagy, aki a napoleoni háborúk alatt Mantua bevételével fényes harci dicsőséget aratott, amiért a Mária Terézia-rendet kapta, majd később a bárói méltóságra emelték. A család bárói ága kihalt ugyan, de a király a jeles ka­tona emlékére 1888-ban a császári és ki­rályi 67. gyalogezrednek örök időkre a báró Kray nevet adta. Felsxeghy Ferenc, üzletvezető. A magyar királyi államvasutak szegedi üzlet­vezetősógének főnöke: Felszeghy Ferenc máv. üzletvezető közkedvelt úriember Szegeden. Nagyenyeden, Alsófejórmegyében született, 1856-ban s középiskoláit Nagyszebenben, a mű­egyetemet Budapesten végezte. Mérnöki okle­vele birtokában 1882-ben az állam szolgálatába lépett s a zimonyi vasút építésénél két évet töltött Szabadkán. Később Kolozsvárott, majd Brassóban működött osztálymérnökkónt, majd 1892-től 1898-ig a budapest-jobbparti üzletvezető­ség kötelékében állott. Azután a kereskedelem­ügyi minisztériumba hivták be iparfelügyelőnek s onnan az igazgatóság anyagbeszerzési osztá­lyához került, 1904-ben a budapest-balparti üzletvezetőség helyettes főnöke lett s mint ilyent, 1906-ban Szegedre helyezték, üzletvezető­helyettesnek. Stelczel Frigyes nyugalomba vo­nulása után, 1908-ban kinevezték szegedi üzlet­vezetővé.

Next

/
Thumbnails
Contents