Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-25 / 181. szám

200 bÉLMAGYARORSZÁfi 1910 december 25 SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. Deoember 24, vasárnap d.u.: Egy szegényifju története. este: A muzsikus leány. „ 25, hétfő d.u.: A kis szökevény. este: A cégér. Kivánja-e Szeged a második színházat? (Saját tudósítónktól.) Tagadhatatlan, hogy Szeged belekorült a lendületes fejlődés napjaiba. Gyönyörű építkezések, városrendezési tervek végrehajtása, letelepedések ős a lakosság szaporodása, valamint az egészséges politika, —mindez meghozta azt, hogy Szeged a vezető magyar városok legelsője, Délmagyarország fővárosa legyen. Akkora fejlődési utat tett meg hirtelen a föltámadt Szeged, hogy azt a királyi intést, jelszót, hogy Szeged szebb lesz, mint. volt, már ugy kell módosítanunk, hogy Szeged szebb lett, mint volt. Minden téren modern szellem, versenyképesség és akarás nyilvánul Hogy miért mondjuk el mindezeket? Azért, mert bizonyos esetekben a maradi, ósdi ós :'i fejlődésre mindenesetre veszedelmes szellem fölföl tör. Ilyen maradi vélemény például az, hogy a versenyek tökéletes ós nagyszerű korszakában még Szegeden mindig monopolizálják a — színházat. Miért monopólium ez, mikor se nem magyar királyi, se nem ugy nem városi, ahogy a "maradi szellem feltüntetni akarja drámai jelenetek kíséretében. Hiszen épen Szeged intéző körei látták be, hogy a szinliáz is épen ugy magánügy, mint például valamelyik kávéház, vagy valamely divatárukereskedős. Mindegyiknek önérdeke, zsebkötelessége, hogy az üzlet nívós legyen, ízléses legyen és nagyvárosias. És az üzlet érdekét művészi érzékkel, Ízléssel, tapintatossággal, okosan kell biztosítani, nem ped^ maradi szellemmel, ideális háttér odaképzelésé* vel ós monopóliummal. Szóval nem ugy, ahogy a szegedi színházat ezideig bebiztosították amikor szokássá tették, hogy a közönség máshova ne mehessen, vagy ha jó előadást látni akar, utazzék el — más városba, Szeged közönsége, a modern, nagy város a szabad gondolkozású és művészi Ízlésben otthonos közönség végre belátta, hogy a monopolizált szórakozás tűrhetetlenül maradi, unalmas elkerülésre avagy bosszúságra való. Másrészt akkora közönsége van Szegednek, hogy akár három színházra zsuffolásig elég volna már esténkint, ha egészséges versenynyel játszanának azokban a színházakban, nem pedig megromlott egyedárusággal. De mert ezideig még mindig egyedárulnak, a közönség kénytelen fölolvasásokon, hangversenyeken, zsurokon, mozgószinhazakban, kávéházakban szórakozni, avagy otthon maradni következetesen, mert mindenütt jobban elszórakozik, mint a verseny nélkül müvezetődő színházban. És mindenütt szorakozik a közönség, de azért mégis mindinkább megérezte a versenyképes, szórakozást nyujto Igazi színházelőadásokat. Ezért egész Szeged nevében határozott Szeged varos közgyűlése, amikor egyhangúlag és Somogyi Szilveszter dr rendőrfőkapitány indítványára kimondotta, hogy felír Szeged város nevében a minisztériumhoz ós kéri, hogy tovább ne maradhasson az alföldi metropolis színházi elete monopólium. A 6. §, amly erre vonatkozik, így hangzik: — A szini idény kezdete előtt tizennégy "a.P.paj es annak tartama alatt jótékonycélu műkedvelő-előadások kivételével, más rendes színtársulat előadásai nem engedélyezhetők. Állandó mozgófényképek, tudományos szinMv,',J!r0^arda' va8T dalcsarnok (orfeum) törvényhatósági bizottság által engedélyezhető. ffeLnyelvü «Adásokat esetről-esetre a főkapitány engedélyezhet. Ennek a jóváhagyását kérték először a belügyminisztertől. E szerint pedig nem is igazi színházat kértek Szeged közönsége számára, hanem dalcsarnokot, orfeumot. És a belügyminiszter nem. hagyta jóvá Szeged város kérését, dacára, hogy az egész ügy Szeged közönségének privát érdeke. A belügyminisztérium annak idején jóváhagyás nélkül és azzal küldte vissza a kóróst, hogy „védeni kell a színházat." Szeged város közgyűlése tudatta, hogy a mai szinházviszonyok tarthatatlanok, hogy szégyenletes az a modern Szegedre. Ezért újra, egyhangúlag ezt a szabályrendeleti pontot küldte föl a belügyminiszterhez, jóváhagyás végett: 6. §. A szini idény kezdete előtt tizennégy nappal és annak tartama alatt jótékonycélu műkedvelő-előadások kivételével, más rendes színielőadások nem engedélyezhetők. Állandó mozgófénykép-előadások, tudományos színház, ínülovarda, vagy dalcsarnok (orfeum) előadása a város tanácsa által engedélyezhető. — Mert az a fontos, kulturális érdek, melyet a szinliáz szolgál, Szegeden ma már olyan szoros szabályrendeleti védelemre, aminőt ai miniszteri rendelet ad elő, nem szorul. — Színházunk egyike a vidék leglátogatottabb színházainak, melyben a színigazgató mindig megtalálja a mag a számadását. Jele ennek az is, hogy a nyári szünetet az igazgató mindig kisebbre és kisebbre szabja, mert jobban kifizeti neki magát a szegedi téli színházban nyáron át is játszani, mint vidéki nyári színkörökben előadást tartani. — Köztapasztalása a város közönségének, hogy a színház mindig látogatott hely, mély Szeged városnak most már igen nagyszámú intelligenciájánál fogva mesterséges védelemre tovább nem szorul. Ezen ma már Szeged város közönsége tul van, — aminek egyik jele az is, hogy szinte túlságosan gyakoriak a hangversenyek és ennek dacára oly zsúfolt termek mellett folynak le ezen hangversenyek is, (ugyanakkor a szinliáz is tömve van), hogy az ahoz értő látja, hogy Szeged város közönségének más állandó szórakoztatásra is jogos igénye van. Íme, a ö. §., amely jóváhagyás végett hónapok óta fönn van már a minisztériumban. A logjobban, részletesen ós meggyőző érvekkel bizonyítja Szeged igazát ez a paragrafus. Csupa igaz, a valóságnak megfelelő ennek az indokolásnak minden sora. Vádiratnak is hangzik ez az indokolás. Vád a mai kicsinyes, kezdetleges viszonyok ellen. Hangsúlyozása annak, hogy „Szeged város közönségének más, állandó szórakoztatásra is jogos igénye van". így mondták, igy kérték egyhangúlag azok, akik Szeged szabad királyi város nevében kérték a mai kezdetleges viszonyok megszüntetését. Szeged közgyűlése, amikor a második színházi, azaz helyesebben ma még dalcsarnoki, orfeum engedélyezését kérte, egyhangidag kérte, — a varos polgármesterének, tanácsának, vezetőségének, szinügyi bizottságának, intelligenciájának és polgárságának nevében: Szeged város közönsége nevében tehát. Már pedig amit egy város közönsége önmagának és ugy kér, hogy abból legföljebb egy magános üzletembernek nem lesz akkora haszna, mint eddig volt, — akkor azt hisszük és Szeged szabad királyi város is azt hiszi, senki nem tagadhatja meg a második színházat, senki nem fogja követelni, hogy bizonyos üzletet monopolizálanak. Ez épen olyan, mintha merész vállalkozásu valaki elfoglalná Szeged összes birtokát, hogy ott ezután ő fog monopolizálni ós vagyont gyűjteni — versenytárs nélkül. A Délmagyarország munkatársának kérdéseire Szeged város vezetőségének több tagja, a rendőrség vezetője, a szinügyi bizottság tagjai közül is, a színházi páholybérlők is mind, kivétel nélkül, akit csak kérdeztünk, azon a véleményen voltak, amelyet a közgyűlés egyhangú határozattal kivánt. Szeged közönsége érzi már, tudja és hangsúlyozza is végre, hogy a mai viszonyok tarthatatlanok, hogy a viszonyok változására az adja meg az első lökést, ha a belügyminisztérium jóváhagyja Szeged közgyűlésének határozatát, amely szerint dalcsarnok (orfeum) előadására engedélyt adhat télen-nyáron a város tanácsa, mert „Szeged közönsége tul van azon, hogy a színháza mesterséges védelemre szoruljon" és mert „Szeged város közönségének más, állandó szórakoztatásra is jogos igénye van", így mondották Szeged közönsége nevében, a közgyűlés egyhangú határozatával. Ez az indokolás pedig olyan találó, annyira Szeged óhaja, hogy ahoz minden külön megjegyzés fölösleges; * Kik dominálnak a német színpadokon. Természetesen Lehár és Fali, akik egy kimutatás szerint királyai a színpadoknak. Lehár például az egész operett repertoire kilencedrészét tölii be. Fali Leó a tizedrészét, mig Jarno „Musikantenm8,del"-je egymaga huszada az összes operett-előadásoknak. Színdarabok közt a vígjáték dominál. Vidéken főkép a fílumenihal ós Kadelburg-áarabok népszerűek. A legtöbbször előadott drámaíró Schiller, körülbelül háromszázharminc előadással, Goethe nyolcvannal. Gerhardt Tlauptmann nagyon visszaesett a repertoáron és Sudermannt két' szer annyiszor játszák. A fordított színmüvek közt természetesen minden nemzetet legyűrnek a franciák. * Szejfedi mii visz sikere Berlinben. A magyar művészek berlini egyesülete legutóbb kétszáz korona segélyt kapott Szeged városától. Az egyesület most megköszönte a város támogatását és beszámol az egyesület működéséről. Az egyesületi titkár közli Szeged város tanácsával, hogy az egyesület legutóbb hangversenyt rendezett Berlinben. A hangversenynek egyetlen szereplője Szigeti József, ez a szegedi származású hegedűművész volt, aki három uj magyar szerzeményt is bemutatott. Mind a három darabnak nagy sikere volt, A berlini magyarok hangversenyén jelen volt az udvar is és óriás számú, előkelő közönség. Szigeti József művészi játéka valósággal szenzációt keltett s arról a berlini lapok elragadtatással írnak. Nemcshk az első magyar hegedűművésznek tartják, de az első nemzetközi reprodukáló művésznek is. Szigeti József februárban hazajön Szegedre és önálló hangversenyt rendez. Erre a hangversenyre a berlini magyar művészek egyesülete a váró? hatósága utján hívja föl a közönség figyelmét. * Codowsky Szejjeden. Godowsky zongoraművész hangversenyének híre lázba hozta a zene iránt mindig nagy érdeklődóst mutatott közönségünket és alig várják január tizenkettedikét, a hangverseny napját.' A mester műsorát ugy állította össze, hogy alkalma legyen ép ugy érzésteli fölfogását, mint utólérhetlen technikáját csillogtatni. A műsor a következő: 1. Beethoven: 32-ik variacio C-moll. 2. Schuhmann: C-moll fantázia. 3. Chopin: F-moll fantázia 3 praeludinus, 3 Ande, F-moll noc+urne, C-moll scerzo. 4. Godowski: Internezzo és Valse. 5. Liszt: Erdőzúgás, Spanyol rapszódia. A még kis számban kapható jegyek Várnay L. szegedi könyvkereskedésében válthatók. UJ REGÉNYÜNK. Mai számunkban megkezdjük uj regényünk közlését, melynek cime : AZ ÉLET HÍDJA. Szerzője az angol elbeszélő irodalom egyik európaszerte elismert kiválósága Gerard Dóra. A fényes tehetségű angol irónő ebben a magyar nyelven még meg nem jelent Az élet hídja cimii regényében érdekfeszítő mese keretében nagy jellemző erővel fest embereket, állit be érdekfeszítő helyzeteket. A regényben teljes pompájával bontakozik ki Gerard Dóra nagy költői tehetsége. Az élei hídja mellókalakjainak rajzolásában pedig a tehetséges irónő leíró művészete diadalmaskodik