Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-01 / 161. szám

1910 december 1 MLMAGYARORSZAG 3 nap utá n jollakott, pocakos, vastag* ujjú urak. képviselők, bizottsági tagok, nagycimü egyesületek tudományos majálisokat rendeznek, siránkoznak a husdrágaság fölött, kedves tanácsokat pattogtatnak ós bájosan vagdalják egymás fejéhez a legkönnyebben megállapítható konklúziót, — ennek pedig mind önmaguk az okai ós nem mi. Az agráriusok ütik a kereskedelmet, a kommercisták az agráriusokat, bizottságok a kormányokat és igy tovább ós azalatt a hus ára megy vigan följ«bb ós följebb. Aztán szétoszolnak abban a csöndben ós rendben, ahogy összekerültek és mint akik jól végezték dolgukat, megtették kötelességüket, barátságos kézszorítással találkoznak újból a bakkaratasztalnál, foyerekben vagy kávéházban, fogadva az ujságotolvasó ismerősök meleg gra_ tulációit. A régi, mindig visszatérő és mindig uj maradó komédia, melynél rosszabbat és siralmasabbat csak boldogult hazai Veray János sirhatott volna a budai árok szólón. Vagy még talán ő se. * Aki külföldi lapokat is olvas, hasonló komédiákat olvashatott volna a németországi lapokban is. És aki rosszmájú ember, aki ismeri a mi egész közéletünk alapját, ráfogná, hogy ez semmi egyéb, mint a régi metódus, német mintára készített belpolitikai szédelgés. Nem igy van, kérem. Németországban forr az egész közvélemény és az ő ankétezésük csak a közvélemény parancsszavának szócsöve, mely szóeső nemcsak kiabál, de, ha nem akarják meg. hallani, ütni, törni és zúzni is tud. Nálunk nem a közvélemény csinálja az ankéteket, hanem az ankétek formálják a közvéleményt. Ná. lünk a közvélemény állandóan alszik, a sa^tótudósitások piszkálják föl néha a falusi kaszinókban. Ami aluszókonyságunk mindenre jó médium, melyet könnyen lehet rászuggerálni minden helyzetre, belecsalni minden állapotbaOtt voltunk mint egy test egy lélek, ha kon" zervatív volt a politikai levegő, fölesküdtünk fi koalíciónak egy adott frázisára ós vezettettük magunkat az elvek harcában, nem nézve se jobbra se balra, csak bukdácsolva előre — a sötétségbe. És ez a sötétség kisért bennünket még ma is. Ettől a sötétségtől nem látjuk, hogy Magyarország addig nem lesz ország, amíg nem szakít eddigi „Grader Michl" tradícióival. Nem lesz ország, mig nem választja meg elsősorban is azt a meghatározott gazdasági irányt, mely minden befolyástól menten halad utján. Vagy agrárország akarunk ,maradni — és akkor ne fecséreljük anyagi és erkölcsi erőinket az ipar és kereskedelem föllenditése körül, vagy ipari ország akarunk lenni és akkor ki kell szakítani magunkat az agrárizmus körmei közül. Egy nálunknál hatalmasabb ország, az Egyesült-Államok is volt hasonló helyzetben, amikor az észak ipara és a dél mezőgazdasága állt egymással szemben és ők is megtalálták az utat, mely nagygyá tette őket — az ipar megerősítésével. Lenyomták először a mezőgazda, sági uralkodó érdekeket és ennek gyümölcsén táplálták és fejlesztették erőssé az ipart, mely az elnyomott agrárizmus megerősödését vonta magával. Balga, pártérdekü fölfogása a mi agráriusainknak, hogy a vámsorompók megnyitása őket tönkreteszi. Eddig is tapasztalhatták, hogy ez a kereskedelmi politika nemcsak őket teszi tönkre, mint ahogy már eddig is tönkretette hanem megbénítja az egész ipari és kereskedelmi életet és százezrekben hajtja ki az országból az emberéket. Mert ha nincs mit enni, akkor nem lehet dolgozni: ez volt és marad az örök igazság. Boldogabb időket élt a földbirtokos ós bérlő akkor, amikor negyven koronát kapott egy borjúért ós fölemlitésre is szégyenletes munkabérért kapott embereket, mint most, amikor száznegyven koronát fizet egy borjú, de még a hat koronás aratót is csendőr-kísérettel kell munkába állítani, ma, amikor börze-üzletek alapján értékesiti a még el nem zálogosított, vagy előlegektől ment, kis búzáját, mlrfc ott akar keresni valamit, mig az utolsó ingét is ott nem hagyja. De meg van védve; más búza, más marha, mint az övé, nem kerülhet piacra, mert le van zárva a vámsorompó ós ő a saját zsírjában fulad meg. Ha maguk az agráriusok gyermeteg módon vezettetni engedik magukat párt- és egyéni érdekektől, álljon talpra az ország józangondolkozásu osztálya és követelje tántorithatlan, nyílt szóval az agrárpolitika mérséklését. Várhatnánk ugyah, mert előbb-utóbb maguk az agráriusok fogják lekiabálni magukról az agrárpolitika hollóanyaságát, mely csak fészekbe rakta őket és rábízta a maguk boldogulására. De az ország szomorú helyzete, mely előbbutóbb szomorú viszonyokra és keserves, talán jóvá nem tehető tapasztalatokra vezetne, ebben a már tizenkettedik órában mindig hangosabban követeli a gyors szanálást és ekszperimentálásokra nem enged időt. Meg kell nyitni a szomszédos agrárországoknak a vámsorompót, hogy uj vér jöjjön a sorvadni készülő artériákba, ne pedig, hogy az uj vér az Egyesült-Államokban frissüljön föl mint uj vér itthon pedig sokasodjon mindig jobban a föl nem frissülhető erő ós anyag, meg minden. A képviselőház ülése. — Puffá gtak a görögtüzes frázisok. — {Saját tudósít ónktól.) Az indemnitási vitát folytatták ma is. Az indemnitás az nagyszó volt mindig, kérem, mert ahoz mindenki hozzászólhatott eddig is. Most is. Az ellenzéki képviselők az indemnitás szóra fölébredtek, mint honatyák. — Ehez aztán hozzászólunk, — mondták. De rettenetes hosszú mondatokban mondják a tisztelt Ház ülésén is. A Justh-párt olyan titokzatos arccal mosolygott és mérgeskedett, mintha föltalálta volna a bábeli tornyot, mintha megszabadult volna a bábeli nyelvtől. A Kossuth-párt is gyönyörködött. 0 is észrevette, hogy a Justh-párti tisztelt szónok, neve szerint Maczky Emil, nem is bábeli nyelven beszél, hanem nem egyszer az ő nyelvén beszél. Természetesen, müfölháborodással adták az ellenzéket, olyan pózzal, mintha kivételesen rájuk bíztak volna egy színházi előadás, például az „Egy test egy lélek" rögtönzését. És az ellenzék ma már színésznek is rossz. Elmaradt a hajdani hej Lengyel Zoltán függetlenségi bajusza és Nagy György oroszlánszeliditő sörénye, a többbiek eWorádói alakja, amikor egy-egy ellenzéki bomba ugy robbant, hogy az ellenzéki szónok is repült. Persze, minden baj nélkül. De most? Ma még nem is repül. Ma már nem is válaszolnak az ilyen tárogatós és fuvolás szólamokra. Sőt, ma már nem is derültség-eznek. Ma már egy-egy ellenzéki beszéd arra való, hogy az olvasó a lapokban találjon egy kis hamisítatlan humort. Ma is akadt humor az ellenzékiek vitája során. Az ő humoruknak pedig tragédiája is jelentkezett már ma — az ő számukra. Ugyanis nagyon sokan föliratkoztak az indemnitási vitában való részvételre és mert látták a munkapárttól feléjük küldött derűs részvétet, hát többen, sőt: a legtöbben vissza is léptek „Tisztelt Ház" kezdetű és című Eliánájuktól. Tanulság? Hogy a mai ellenzék nemcsak rossz ellenzéknek, de rossz még szónoknak is. Vigaszuk lehet, hogy másra se jók. A másik tanulság még ennél is többet ér, mert sejteti, hogy a végnélkülinek keresztelt indemnitási vitának hamar vége szakad majd. A mai ülés negyedtízenegy órakor kezdődött Berzeviczy Albert, majd Kabos Ferenc elnökölt Jegyzők: Nyegre László, Szász Károly, Zlinszky István. A mult ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után az elnök bemutatta Szilágy vármegye föliratát a tüzrendészetí törvények megalko. tása, több vármegye kérvényét az általános választójog létesítése iránt. Pop Cs. István betegségére való tekintettel három heti, Lipcsey Ádám félévi szabadságot kért. A Ház ezt megadja. Fekete Márton az első bíráló-bizottság nevében igazolta Varga Gábor mandátumát. A Ház ehez hozzájárul. Az elnök: Mielőtt a napirend további pontjaira áttérnénk, a tegnapi ülés egy epízód'ára vagyok bátor, visszatérni. A nagy zajban uem hallottam, de a hiteles gyorsírói jegyzetekből értesülök, hogy Molnár János képviselő ur beszéde folyamán Szmrecsányi György ezt a kitételt használta: — Disznóság! Szmrecsányi képviselő urat ezért a kifejezéséért utólag rendreutasítom. (Helyeslés.) (Három interpelláció.) Szász Károly jegyző fölolvassa az interpellációs-könyvet, melyben három ujabb bejegyzés van. Ezek: Első: Beszkid Antal interpellációja a miniszterelnökhöz az amerikai görögkatolíkus püspökség ügyében. Második: Pető Sándor a közoktatásügyi miniszterhez a „Magyarországi Tanítók Szabad Egyesületének" föloszlatása tárgyában. Harmadik: Modrusán Gusztáv interpellációja a földmivelósügyi miniszterhez a Kulpa-folyó rendezése és több horvát folyó szabályozása érdekében. Az elnök javasolja, hogy a Ház egy órakor térjen át az interpellációkra. A Ház ehez hozzájárul. Az elnöki széket Kabos Ferenc foglalta el. Következik az indemnitási törvényjavaslat tárgyalása, melyet ma elsőnek a gazdapárt szónoka, Berezeg Sándor támadott. Azt a bizalmat, amely az indemnitás megszavazásának kelléke, ennek a kormánynak nem előlegezheti — mondotta. — A kormányok lelkiismeretlen gazdálkodása okozta, hogy a nép egyke-rendszerrel öli saját fajtáját, a hadseregi kiadások teszik, hogy a nép nyomorogni kénytelen. A „tenger ablakáért", Fiúméért kell milliókkal adózni a középosztálynak is. Szólt azokról a visszaélésekről, amelyek a parcellázások terén történnek, továbbá a népoktatási mizériákról. Horvát községek, melyek erővel magyarosodni akarnak, nem tudnak állami iskolát kapni, mig Horvátországban tüzzel-vassal horvátositják a magyarokat. Nem szavazza meg a» indemnitást. (Macstky elmefuttatása.) Maczky Emil (Justh-párti) fölpanaszolja, hogJT a kormánypárti sajtó terrorizálja az ellenzéket, ami alkalmas arra, hogy minden hazafias ember szívében keserűséget óbreszszen. A mostani kormány első indemnítása alkalmával obstrukcíóval gyanúsította az ellenzéket a kormánypárti sajtó, mikor pedig nem volt obstrukció, azt írták az ellenzékről, hogy nem áll elmebeli képességei magaslatán. Most szintén azt írták az általa emiitett tisztelt sajtószervek, hogy az ellenzék obstruálni akar. Vegyék tudomásul azt az általam említett tisztelt sajtószervek, hogy a haza boldogulását igenis a negyvennyolcas eszmékben látom, melyeknek zászlaját magasan fogom lobogtatni. (Óriási derültség a kormánypárton.) Nem szavazza meg az indemnitást, mert a kormány eddig semmit sem tett, igy rendezetlenül hagyta a tüzrendészetí viszonyokat. Mikosevics Kanut: A koalíció se csinálta meg, pedig elég ideje volt hozzá ! Maga is odatartozott ! Maczky Emii: A kormány a tűzrendészettel semmit se törődik, minden pénzt a tisztelt csatahajókba töm. Jobban tenné a kormány, ha a tűzrendészetet államosítaná. Beszéde folyamán rátér a közigazgatás viszonyaira. Bár tudom — úgymond — hogy a tisztelt nemzeti munkakormánypártnak titkos óhaját a közigazgatás államosítása képezi, nem átallok erről is nyilatkozni. Foglalkozik a községi jegyzők rendezetlen közjogi helyzetével, továbbá a nemzetet fenyegető rettenetes nagy sárga veszedelemmel, a kolerával. A mostani nívón álló parlament . . . Egy hang: Ó kedves nívó . . . (Derültség.) Maczky: A mai parlament nem alkalmas e kérdések megoldására, csak az általános választójog alapján összegyűlt képviselőház. Az indemnitást nem szavazza meg. (Horvát nyilatkozat.) Popovics Sándor (horvát) magyarnyelvű beszédet olvas föl, amelyben a vasúti pragmatikával foglalkozik. A miniszterelnöknek ez irányban február folyamán tett propoziciója nem különbözik az előző kormánynak e tárgyban tett előterjesztéseitől. A miniszterelnök nyilatkozata, melyet a Házban legutóbb a horvát viszonyok-