Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-01 / 161. szám

4 DÉI, MAGYARORSZÁG 1910 december 1 ról tett, nem elégíti ki a horvát igényeket és nem lehet megoldási alapja annak a konfliktusnak, mely Horvátország és Magyarország közt ma is fönnáll. Minthogy pedig ilyen körülmények közt a kormány iránt bizalmat nem táplálhatnak, maga és társai nevében nem szavazza meg az indemnitásl. Horvát fölkiáltások : Zsivió! Zsivió! Az elnöki széket ismét Berzeviczy Albert foglalja el. (Több minisztert.) Csermák Ernő (pártonkívüli függetlenségi) aa.-t nem viseltetik bizalommal a kormány iránt, mert nem tölti be az összes miniszteri székeket az 1848-iki törvény értelmében. Ebben nagy közjogi sérelem rejlik, mert egyik miniszter nem ellenőri h ti a másikat, hogyan ellenőriznesse tehát képviselőház a minisztereket. A I ormány nem tudta kinyomatni idejére a költségvetési tizeteket, hogyan várhat tehát bizalmat, ha még ilyen kis munkát se tudott elvégezni! (Helyeslés a baloldalon.) Nem szavazhatja meg a költségvetést. Az elnök tiz percre felfüggeszti az ülést. Szünet után Hinkovics Henrik horvátul szólal föl. — Visoki Sabore! — igy kezdi beszédét, melyet a Ház meglepetten és nagy csöndben hallgat. Többen a Ház asztalán fekvő törvénykönyvekhez sietnek. A gyorsírók nem jegyzik a beszédet, melyet az elnök sem ért, miután tolmács nem áll rendelkezésére. Az ellenzékről halk, de egyre sűrűbb fölkiáltások hallatszanak: — Magyarul! Magyarul! Hinkovics tovább beszél, az ellenzék egyre nyugodtabb, aminek az is oka, hogy mára jelentkezett szónokaik közül egy sem jelent meg. . (Szabad-e horvátul beszélni?) Ugrón Gábor a házszabályok cimén szóvá tette a horvátok eljárását, melylyel a képviselőház tanácskozását újra meg akarják bénítani. Arra kéri az elnököt, hasson közre, hogy a negyven éves régi gyakorlat a Házban visszaállittassék. A képviselőházról és a képviselők képesítéséről alkotott törvény a magyar nyelv tudását elengedhetetlen föltételnek állítja oda. (Helyeslés a baloldalon.) Héderváry Károly gróf miniszterelnök szerint kétségtelen, hogy a horvátoknak joguk van horvátul beszélni. A horvátoknak is érdeke azonban, hogy magukat, panaszaikat és argumentumaikat megértessék. Ugrón fölszólalása talán korai volt, mert hiszen nem lehet visszaélésről beszólni, mikor még csak egy osetről van szó. Leghelyesebb, ha a Ház a kérdésen napirendre tér. Berzeviczy Albert |elnök utal arra, hogy a régi országgyűléseken is ugy értelmezték a törvényt, hogy a horvátoknak jogukban van a Házban horvátul is beszélni s ezzel a jogukkal többször éltek is. Visszaélés tehát nem történt s igy nincs mi ellen védekezni. Az egyetértés szempontjából azonban mindenesetre kívánatos, hogy a régi gyakorlat a Házban újra visszaállíttassák. (Helyeslés.) Barta Ödön fölolvassa Deák Ferencnek egy nyilatkozatát, melyet közvetlenül a horvátokkal létesített egyezmény szentesítése után tett s amely szerint a törvényhozás nyelve s a tanácskozás nyelve is egyedül a magyar. Ennek annak idején a horvátok se mondtak ellent. Ilyen értelemben nyilatkozott legutóbb Tisza István gróf is. Kéri a Házat, gondoskodjék a horvátok vissaaélésének meggátlásáról. Polónyi Géza rámutatott arra, hogy a horvát bán legutóbb olyan nyilatkozatot tett, amely szerint a horvát képviselők immunitását, akik a magyar képviselőháznak is tagjai, nem ez, hanem a horvát országgyűlés függesztheti föl. Ez a nyilatkozat is bizonyítja, hogy itt rendszeres hadjárat folyik a magyar országgyűlés szuverénitása és az állam egysége ellen. Az elnök kijelentette, hogy, az immunitás tekintetében a magyar képviselőházat illeti a rendelkezés joga s a Háznak ezt a jogát semmiféle rajta kivül történő intézkedés nem érintheti. A Ház ezután elhatározta, hogy az idő előrehaladottságára való tekintettel, az interpellációk tárgyalását a legközelebbi interpelláció s-napra halasztja. Az ülés két órakor végződött. Gizella bajor hercegnő Budapesten. Gizella bajor hercegnő, aki tegnap délben Terfall báró főudvarmester és Bodich bárónő udvarhölgy kíséretében Budapestre érkezett, a tegnap délutánt József főherceg és Auguszta főhercegasszony családja körében töltötte el, ma pedig sétakocsizást tett a városban. A hercegasszony holnap délben Bécsen át hazautazik. SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. Deeember 1, csütörtök: A balga sziiz, szinmü. (Páratlan 2/3-os bérlet.) „ 2, péntek: A balga szűz, szinmü. (Páros 3/j-°s bérlet.) „ 3, szombat: Troubadour. opera. (Páratlan »/»-ós bérlet.) „ 4, vasárnap . A muzsikusleány. (Páros !/.-os bérlet.) A balga szüz. Színmű négy fölvonásban. Irta Henry Bataille. Magyarra fordította Ábrányi Emil. Szerdán este, november 30-án mutatták be a szegedi színházban. Eljutott hozzánk is. Ugy érkezett, mint aféle elkényeztetett kedvenc. Az ismert nevü poéta, Bataille színmüve nálunk, Szegeden ma került először színre, mig Parisban már ez év elején tapsolt kedvenc írójának a francia világváros. Mint a legtöbb karriéres darabnak, Henry Bataille színmüvének is van egy kis előzménye: szereposztásból eredő nézeteltérés következté_ ben a szerző visszakérte a Benaissance igazgató., jától kéziratát és igy került január végén a „Vierge Folle" a Gymnase-színházhoz. A Ber watsscmce-szinház Romáin Coolus darabját tűzte ki műsorára pótlásul és a próbák nagyban folytak. A versengés folytán pedig megtörtént, hogy mind a két szinház egy napon, február 25-én adta elő a két szerző két darabját. Hogy ez a két szinmü hasonlít is egymáshoz, az eléggé különös, de pusztán véletlenség. A moralisták táborából már az első előadás előtt fölhangzott a sok szemrehányás Bataille ellen azért az állítólagos merényletért, amelye* ő a fiatal francia leányok hirneve ellen köve. tett el. Mégis, mi történt? A rejtélyes leányt a premier alkalmával mindenki megértette, megkedvelte és rokonszenvesnek találta. Ettől a perctől az egész párisi sajtó tisztában volt azzal, hogy A botrány és sok más, nálunk is ismeretes szinmü fiatal szerzője A balga szüz' zel betetézte az eddigi sikereit; hogy valami dramatikusat, teljeset alkotott és hogy ezzel felül nem mult dicsőséget szerzett. A balga szüz tárgya rejtélyes ós hogy a szerző szavait használjam, Ariel és Caliban egy. személyben. A bálványozott Ariel ugy érzi, mintha őt is ugy vezetné az a bizonyos felsőbb lény, mint Shakespeare gnome-ját és hiába akar ellene föllázadni. Hiába igyekszik megszabadulni attól az érthetetlen lánctól, amely őt egy fiatal, ártatlan leányhoz fűzi, hiába utasítja vissza a leány áldozatát és hiáha akarja őszinte jóakarattal, jószándélckal megmenteni, Jó útra terelni a balga szüzet, csak mindig hálójába kerül ennek a fölöttes lénynek. Áldozatává válik az áldozatnak — de esak ideiglenesen. A közönség kedvéért társadalmi szenzációval kezdi Bataille ezt a munkáját. A darabinditó motívum az, ami volt A botrány-ban. Férjes asszony helyett itt fórjetlen leány lesz a szeretője feleséges férfiúnak. A leány Diane hercegkisasszony, a hozzájuk és hozzá bejáratos, nős, negyven éves ügyvéd Armaury. Hogy a leány a szeretője lett az ügyvédnek, ezzel kezdődik a darab: csupa vallatás, beismerés, kétségbeesés, sirás az egész fölvonás — érezzük, hogy az egész elbeszélés azért, hogy annál inkább elkészüljünk a második fölvonásra. Mint egy nemes rózsa bontakozik ki a dráma a második fölvonásban. A magyar szerzők rendesen csak az első fölvonásban kitűnőek, kiválóak, a franciák pedig rendesen a másodikban azok. Bataille pedig minden eddig megirt fölvonása közül is ebben a leghatalmasabb. Hárman csatáznak ebben a fölvonásban, óriási szerelemmel: a leány, a szeretője és ennek a felesége. A leány határtalanul nagy, elragadóan asszonyos leány. Semmi ós senki : csak szerelmes ós érezzük, hogy mindenki ez a leány. A szerető és férj szinte külön lélekre ós testre szakad ezekben a markáns, mégis finom jelenetekben. A lelke mindinkább csodálja régebbi asszonyát, a feleségét, aki kezdetben szinte anyáskodik a rossz, őszülő gyerek fölött, aztán féltékeny feleség, aztán, — azaz ez a legszebb : mindig szenvedő asszony, akinek a világában semmi nincs már más, csak a szerelem szomorúsága. A három emberfejet csodálatosan külön választja Bataille és lenyűgöző erővel ereszti őket össze : csupa vérből és húsból valókká válnak, viaskodnak, termékeny drámaisággal. Ha mind a négy fölvonás ilyen volna, amilyen ez a második, a világirodalom egyik leghatalmasabb drámáját irta volna meg Bataille. Ellenben, ahogy megírta, a harmadik fölvonás már esik, a negyedik fölvonásra nem jut más, minthogy a leánynak meg kell halnia, öngyilkossá lesz : a férj és feleség Pedig kezdik az életet, ahol elhagyták — a balga szüz nélkül. Rejtélyes előttünk, hogy egy fiatal leány miként is tud ily heves és eszményi szerelemre gyúlni egy érett férfi iránt, mikor látja a kor különbségét és hogy mennyire szereti 0 a maga feleségét, aki meg nagyon sok ragasz, kodó szeretettel és áldozatkészséggel rajong a férjéért. Olyan valami hihetetlen dolog ez, amit plauzibilissé tenni nagy föladat, ezt a nagy föladatot azonban fényesen oldotta meg Bataille, mert színmüve olyan egyszerű és közvetlen melegséggel teszi természetessé, olyan poétikus modernizmussal kedvelteti meg darabja tárgyát, amelyben Molière- és Dumasvegyülékek vetélkednek klasszikus és egyéb szépségekkel, hogy szinte magunk is keresünk környezetünkben, sőt ugy rémlik, mintha találnánk is olyan jellemgyönge alakokat, mint a balga szüz meg Marcel Armaury-\&. Talán balgaság a balga szót bonckés alá venni, de magyar elődeink bírálataik során kitértek e szóra, tehát mi sem akarunk átsiklani rajta. Bolond, balga, ostoba, esztelen, vagy őrült, a francia ezeket a fogalmakat — habár minden egyes szóra ismer egy-egy külön kifejezést — gyakran csak evvel a folle szóval tudja visszaadni. A cim azonban igy hatásos. A mai előadást nagy érdeklődés előzte meg. Kíváncsian vártuk, hogy a sok gyönyörű jelenetet miként fogja a szegedi színtársulat ki" színezni, hiszen a jó színmüvet jó előadás visz diadalra. A francia színműírók is rendesen ugy készítik darabjaikat, hogy a színpadi hatásokat ki tudják aknázni. Amikor megírják színmüveiket, tudják, hogy kik lesznek a szereplők és minden egyes alak személyesitőjének egyéniségével számot tartanak, a szinész munkáját megkönnyítik ós igy meg van a darab másik főkelléke, a jó játék. És ezt a darabot nem egyszer kiforgatták eredeti mivoltából a szegedi bemutató-előadáskor. Amit a harmadik fölvonással müveitek, ahova a negyedik fölvonás lesülyedt, hát alioz már különös tehetség kell. A szegedi színházban nem tudják, hogy kell egy szobát bebutorozni, nem is sejtik, hova kell asztalt tenni, hova sem kell padot helyezni, a szőnyeget a falra szögezik, aztán a falról leszednek mindent, még a szinét is. És... a sok hibát különben igazán fölösleges fölsorolni. Úgyse tudják elhagyni. A szereplők? Csakis Fodor Ella miatt írhatunk az egyesekről. Fodor Ella játszotta a címszerepet. Ő volt egyedül, aki a Bataitlefinomságokat átérezte és megjelenítette. Csupa művészettől átlengett alakítást adott. Elragadóan játszotta a szerelmes leányasszonyt. Éreztük, hogy csakis, kizárólagosan a szerelemért élt-halt. Őszinte, bensőséges sikert aratott., Almássy Endre még csak nem is azt a szerepet játszotta, amelyikre vállalkozott. Negyven éves, őszülő ügyvéd szerepe helyett gondatlan, komolytalan, gyerekembert játszott, felületesen, szavalva, szerepközben megakadva. Mindenhogyan, csak jól nem. Tóvölgyi Margitnak a feleség (Fanny) szerepében ma rossz estéje volt. Vagy állandóan siránkozott és akkor unalmassá lett, vagy tulerős indulatokat akart éreztetni és akkor borzongott a közön-