Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-18 / 175. szám

1910 I. évfolyam, 175. szám Vasárnap, december 18 DELMAGYARORSZAG ISzponti izerkesztósé« és kiadóhivatal Szeged, cs Korona-utca 15. szám cn Budapesti izerkesztffség és kiadóhivatal c=3 Városház-utca 3. szám IV.. 2L0f!ZETtSl AR SZEGEDEK: ette «vre. 1 >4'— fiiévre . . . K 12negyedivr». R egy hónapra K VE#y«a sün ára 10 fillér EL0F1ZETESI IR VIDÉKÉR i egész óm. K 28-— lélévr» ... 1 14'— negyedévre . I 7'— egy hónapra I 2*41 Egyei Hám ára I« Bllár TELEPOR-SZJMI« Szerkesztósóg (35 c=a Kiadóhivatal SM Interurbán 135 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 121—11 ft nemzeti munkapárt tagjaihoz. Tiszlelt párthiveink, abbeli törekvésünk, hogy a küszöbön lévő városi képviselőválasztások az itt képviselt politikai pártokkal egyetértőleg megállapított jelölések alapján történjenek, meghiúsulván, a jelöléseket saját pártunk végrehajtó-bizottsága önállóan eszközölte és azokat a párt nagygyűlése elé terjesztette. Ennek a határozatából küldtük párthiveinknek a szavazó-lapokat azzal a kéréssel, hogy azt mint a nemzeti munkapárt megállapításait szívesen és bizalommal fogadni és az 1910. december 18-án, vasárnap délelőtt kilenc órától délután négy óráig lefolytatandó választási eljárásnál változatlan alakban használni szíveskedjék. A párt jelöltjei ezek : I. kerület. Aczél Géza malomigazgató, Bokor Adolf gyógyszerész, Boross József dr kórház-igazgató, Bózsó János ipartestületi jegyző, Csonka Ferenc tanár, Deési Béla bankigazgató, Fényes Marcel bankigazgató, Fluck Ferenc takarékpénztári elnök, Hoffer Jenő biztosítási főtitkár, Homor István főreáliskolai igazgató, Kállay Albert valóságos belső titkos tanácsos, Oblúth Lipót, a Lloyd elnöke, Paral Pál hentes, Perjéssy Mihály dr táblabíró, Reiniger Jakab ügyvéd. Ssarvady Lajos kamarai elnök, Vajda Béla bankár, Vajda Sándor földbirtokos. II. kerület. Balogh Ferenc magánzó, Bach Jenő kereskedő, Becsey Károly dr ügyvéd, Kúrpáthy Károly dr főgimnáziumi igazgató, Kiss Gyula mézeskalácsos, Kopasz Gyula gazdálkodó, Sebők Pál szobafestő. Szabó Gyula kamarai II. titkár, Szigyártó Albert felsőipariskolai tanár, Tóth József igazgató, Varga József nyomdász. Ili. kerület. Csányi Sándor kereskedő, Cserzy Mihály iró, Gerő Ármin gyárigazgató, Kelemen Béla dr képviselő, Kosótzkg Pál csizmadia, Kugler Albert bankigazgató, Löw Immánuel dr főrabbi, Pap Róbert dr ügyvéd, Rubin József kárpitos, Rosenfelcl Nándor villamosvasúti igazgató. Schüffer Vilmos bankigazgató, Schtvarcz Rudolf bádogos. A nemzeti munkapárt tagjait jellemző pártfegyelem és párthüség bizonyára ezúttal is biztosítani fogja jelöltjeink győzelmét, akiknek névsora ugy állapíttatott meg, hogy abban a kerület polgárságának minden árnyalata arra termett érdemes egyének által legyen képviselve és akiknek képviselői működésétől a város érdekeinek előmozdítását remélhetjük. Szeged, 1910. december 15. A nemzeti munkapárt nevében: Rósa Izsó dr, ügyvezető elnök. Diadal. Vasárnap a város tíz kerületében hetvenhárom mandátumért döntő küzdelemben mérkőznek meg' a szegedi pártok. Bár az a paktum, amelyet a választásokra kötni akartak, nem sikerült, a harc aligha fogja kiélesiteni pártok, jelöltek és szavazók között annyira az ellentéteket, hogy annak a produktív munkájával elfoglalt polgárság bárminemű kárát látná. Valamennyi párt között a nemzeti munkapárt volt az elsősorban, amely ép a polgárság békés együttélésére való tekintettel, még áldozatok árán is hajlandó lett volna belemenni abba, hogy a jelölteknek közösen megállapított seregét közös erővel vezessék győzelemre. Hogy ez nem sikerült, nem a munkapárt előzékenységén, békés szándékain és azon a helyes belátásán múlott, hogy a törvényhatósági tagválasztásoknál a helyi érdekeket nem szabad szembehelyezni a késhegyére állított pártérdekekkel. Hogy mennyire méltányolni tudta ennek a pártnak vezetősége és egész egyeteme, a közéleti etika és békülékenység minden szabályát és tételét, bizonyítja az a névsor, amelyet hivatalos jelöltjeinek táboraként összeállított. A nemzeti munkapárt a városnak csak az első három kerületében veszi föl a küzdelmet, könnyen és a győzelem biztos reményében megtehette volna, hogy hivatalos jelöltül csak olyan embert akceptál, aki az ő politikai elveit vallja. Oka is lett volna erre elég, mert hiszen amennyire a többi pártok hivatalos jelöltjeinek névsorát ismerjük, nem igen voltak tekintettel azokra az érdekekre, amelyek a választások kapcsán a nemzeti munkapárthoz fűződnek. A politikai érettségnek és közéleti erkölcsnek kitűnő bizonyítványa azonkívül a jelöltek névsorának olyan módon való összeállítása, mint ahogy azt a nemzeti munkapárt tette. Dokumentálni tudta vele, hogy a város ügyeit soha, semmiféle körülmények között sem intézi teljesen pártok és pártérdekek különben tiszteletreméltó szempontjai szerint. A munkapárt hivatalos jelöltjei közé minden társadalmi osztály súlya és értéke szerint, minden ember érdemei alapján került. A politikai, vagy pártérdek csak olyan embert segített jelöltetéshez, akinek egyéni értéke, vagy eddigi működése volt ajánlólevele. Az első három kerület választási listáján olyan munkapárti jelöltek vannak, akiket föltétlenül jelölni és győzelemhez juttatni kellene minden pártnak. Ilyen előzmények után aligha lehet kétséges, hogy a választópolgárok zöme pártállásra való tekintet nélkül sorakozik a munkapárt hivatalos jelöltjei köré és becsületes küzdelem után győzelemre segiti őket. Nem pártérdek kivánja ezt igy, hanem minden ok, amely a munkapárti hivatalos jelöltek névsorának összeállításánál közrejátszott. Nem hogy fölidézni nem szabad, de kerülni kell a politikai harcot ott, ahol arra semmi szükség, sőt egyenesen káros. Minden érdek megtalálja érvényesülését a munkapárti hivatalos jelöltek névsorában, csak az nem, amely szorosan egyéni és suly, érték és érdem nélkül törekszik érdemetlen érvényesülésre. Bizonyára vannak a kimaradottak között, akik méltán és jogosan számítottak arra, hogy indokolt igényeiket a hivatalos jelölés érvényesíteni és támogatni fogja. Hogy ez nem történt meg, annak okát abban keressék, hogy csak az első három kerület hetvenhárom mandátumáért indul harcba a munkapárt, hogy a névsor összeállításánál a különböző igények és jogos érdekek a kezét sokszorosan megkötötték. A szegedi munkapárt vezetősége első lesz mindig azok között, akik az igazi érdemeket és értékeket méltányolni tudják és igy a hivatalos jelöltetéstől való lemaradás nem az érdekek és értékek semmibevevését jelenti, hanem azt, hogy más hivatalos listát, az egész polgárság minden érdekének figyelembevétele mellett, összeállítani nem lehetett. Azt hisszük, nem csalódunk, amikor a vasárnapi küzdelmet zavarok nélkül valónak és a munkapárti hivatalos jelöltek győzelmét biztosnak hirdetjük. Nem ülhet közérdekek oltárain olyan diadalt az egyéni vagy a pártérdek, amely ne hajolna meg teljes tisztelettel a munkapárt közéleti lojalitása és áldozatkészsége előtt. A jelöltek kitűnő összeválogatása és nagy részben egyéni értékük mellett minden számbavehető érdek ezt a névsort ajánlja. Tudjuk, hogy közdolgok intézésébe nagyon gyakran belejátszanak egyéni érdekek, indokolatlan hiúság, merev pártszenvedély és ravasz rosszaság. De hisszük, hogy Szeged polgárságának józan belátása legyűri mindezeket és azok köré a zászlók köré csoportosul, amelyekre az intézők kitűnő egyénisége, nagy súlya, biztató tudása előre ráirta a diadalt. Ez a névsor az egyetlen, amely legkisebb részében sem szolgál egyéni, vagy pártérdekeket, még a munkapárt érdekeit sem. Ez a névsor az egyetlen, amelynek diadala az iparosság, a kereskedővilág és a latejner-osztály diadalát egykép jelenti. Ez a névsor az, amelynek összeállításánál felül tudtak emelkedni minden kicsinyes nézőponton és amely mellé vasárnap ép azért nyom-