Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-18 / 175. szám

110 DELMAGYARORSZÁG 1910 december 14 ról-nyomra, emberről-emberre a biztos diadal győzelmes zászlója fog állani. Szép diadal lesz ez, amely emlékezetes ünnepet avat föl a szegedi nemzeti munkapárt számára. Nem hozza ugyan meg a párt ujabb terjeszkedését, hiszen nem is ezt célozta a párt, de méltó gyümölcsöztetését adja meg annak az erkölcsi alapnak, amelyre ez a párt országosan berendezkedett. Nagy érték ez, amelytől joggal várja mindenki az ilyen komoly, a közéletre sokszorosan megérett, nagy tudásu és erkölcsi értékű embereknek ujabb és ujabb diadalát. Ünnep lesz a diadalnak ez a napja, a helyi közéletben első győzelme annak a tábornak, mely a nyilvánosság megreformálására a nemzeti munkapártba sorakozott. Hamis hirek a királyról. — Lelketlen tőzsdemanőver. — (Saját tudósítónktól.) Eddig még földerítetten indokokból, valószínűleg azonban tőzsdei spekulációból, lelketlen emberek a király rosszullétének hirét terjesztették el. A hírt nemcsak Bécsben és Budapesten, hanem Párisban és Londonban is elplántálták, kellő kamatoztatás végett, főleg a tőzsdéken helyezve el azokat. A kósza hirek kolportálói azonban nem érték be ennyivel, hanem Rómába a király halálának hirét csempészték be. A hirek mindenfelé a legnagyobb rémületet keltették s a tőzsdéken órákig tartó zavarokat idéztet elő. Budapesten, ahová délután három óra felé érkeztek az első értesítések, egyébről se beszéltek, mint az agg uralkodóról, aki felé általános nagy részvéttel fordultak. Rómában valósággal pánik tört ki, még a képviselőház tárgyalásait is megszakítva. A hirek valótlansága csakhamar kiderült és most a legnagyobb fölháborodás fordul a hirek lelkiismeretlen, eddig még ismeretlen -terjesztői felé. A kinos esetről a következőkben számolunk be : Bécs, december 17. A király abban az időben, amidőn rosszullétének hirét terjesztették, kihallgatást adott a Hofburgban. Fogadta Zichy János gróf közoktatási minisztert is, aki az audienciáról jövet, örömmel beszélte el baráti körben, hogy az uralkodó friss és pompás színben van. Minden jel arra vall, hogy a londoni és a párisi tőzsdéken „manövriroztak" királyunk bebetegségének kohol hírével. Londonból jutott el a jelentés Rómába, de mig odáig ért, megdöbbentő gyászhír lett belőle. Az olasz parlamentben felfüggesztették az ülést. Egy óra multán az osztrák-magyar nagykövet értesítette San Giuliano külügyminisztert, hogy lelkiismeretlen manőverről van szó, Ferenc József király jól érzi magát. Erre az olasz parlament folytatta tanácskozását. — Bécsből jelenti tudósítónk telefonon, hogy a király Schönbrunnból, ahová tegnap a kihallgatások után kihajtatott, ma reggel kocsin a Burgba jött. Már reggel hét órakor a bécsi Burgban volt ő Felsége ós íróasztalánál dolgozott. Bécs, december 17. A schönbrunni várkapitányságban őfelségét naponta látják. A várkapitányság egyik főtisztviselője a következőképen nyilatkozott: — Általában mi nem vagyunk feljogosítva arra, hogy bárminemű fölvilágosítást adjunk a kastélyban előforduló eseményekről. No de itt oly dologról van szó, melyet bármelyikünk a leghatározottabban megcáfolhat. Hiszen mindegyikünk nap-nap után láthatja ő császári ós királyi felségét, hála a mindenhatónak a legjobb egészségben, magas kora dacára ragyogó frisseségben, fáradhatatlanul dolgozva járt künn is, pedig ide csak az esti órákban jön, akkor is pihenni. De nem pihen, itt is intéz el államügyeket és már a hajnali órákban Íróasztalánál ül. Tegnap este hat óra tájon jött a Burgból őfelsége. Látható jókedvben, mert mikor a lépcsőkön fölhaladt, hallani lehetett hangos kacagását, — a szárnysegéd egy megjegyzésén. Ma reggel is a szokott időben kelt, — a legkisebb árnya sincs gyöngélkedósnek és reméljük, hogy nem is lesz. Rejtély tehát előttünk, hogyan kerülhettek ezek a hirek a lapokba, melyek minden szava hazug. A képviselőház ülése. — A szerb kereskedelmi szerződés. — (Saját tudósítónktól.) A mai napot a szerb kereskedelmi szerződés tárgyalása és néhány interpelláció foglalta le. Paizs Gyula, a Kossuth-párt hivatalos szónoka igen hoszszura nyújtott beszédben sorolta föl kifogásait a javaslat ellen. Agrár szempontból bírálta el a szerb szerződést, természetes, hogy nem találta jónak. A magyar mezőgazdaság káráról beszélt, de a husdrágaságról hallgatott. Paizs beszéde végén szembeállította Darányit és Serényi Bélát és konstatálta, hogy Darányi inkább volt agrárius, mint Serényi. Ez mindenesetre előnyére válik Serényinek. Az ülésről szóló részletes tudósítás ez: Elnöki Návay Lajos. Jegyzők-. Mihályi Péter Ssinnyei-Merse Félix, Hammersberg László. A mult ülés jegyzőkönyvét hitelesitik, majd fölolvassák az interpellácíós-könyvet, amelyben a következő bejegyzések vannak: 1. Lengyel Zoltán — a belügy- és igazságügyminiszterhez — a ruthén dolgokról és ökörmezői állapotokról. 2. Szmrecsányi György — a pénzügyi- és belügyminiszterhez — egy budapesti bankcsoportnak a kivándorlók pénzműveleteinek közvetítésére történt alakulásáról. 3. Ivánka Imre — a belügy- ós kereskedelmi miniszterhez — a fővárosban az építkezéseknél legutóbb előfordult balesetekről. I Ház félegy órakor tért át az interpellációkra. Ezután harmadszori olvasásban is elfogadják a fehér foszforról ós a bírák alkalmazhatásáról szóló törvényjavaslatokat. A mai ülés jegyzőkönyvének erre vonatkozó részét hitelesitik és átküldik a főrendiházhoz. A napirend következő pontja a szerb kereskedelmi szerződés. Nadányi Gyula (Kossuth-párti) szerint a husdrágaságból a kisgazdának semmi haszna sincs, mert ezt a közvetítők a maguk számára foglalják le. A javaslat még kárt is okoz a kisgazdáknak, ezért ellene foglal állást. Ha nem nyitjuk meg vámmentesen határainkat az idegen iparcikkek előtt, ne nyissuk meg az élőállat előtt sem. Paizs Gyula (Kossuth-párti) mint a párt hivatalos szónoka, köszönetét fejezi ki az előadónak, amiért tartalmas beszédével megkönynyitette a hozzászólás munkaját. Ha a közös Impresszió nékül. — Károlyi Lajos képkiállitása. — A modern pikturában is üditőleg és a szenzáció erejével hat az a kollektiv-kiállitás, ame lyet Károlyi Lajos munkáiból rendezett a Szegedi Képzőművészeti Egyesület. Nyolcvankét munkáját válogatta össze Károlyi, nyolcvan két munkáját mutatja be a szegedi kulturpa lota termeiben. A megérkezés immár Károlyi Lajos a művészetében. Tiz esztendei vergődés, uttalan-utakon való járás, örökkeresés után eljutott a teljes kibontakozás elé. Az az irány, amelynek ma még egyedüli színpoétája Károlyi, teljesen uj ós minden részletében, minden igazságával meglepő. Uj jelszó az övé, uj igazság, uj meglepetés az, amit bátor szerénységgel ad az embereknek a művészet megszentelt nevében. Impresszió nélkül: ezt irta több képe alá a mester ós ezzel tökéletesen jellemzi a mondanivalóinak, gondolatoknak seregót. Impresszió nélkül: — ezt hirdeti és mutatja megdöbbentő nagyszerűséggel Károlyi Lajos. Ez az uj alapigazság az ő pikturájában szenzáció és beláthatatlanul nagy. Ma, amikor évtizedes harc után minden müveit terület uj és logujabb festője meggyőzte ugy a harcot a régiek táborával, hogy mindegyikük zászlaján ott ragyogott és ragyog ma is az impresszió jelszava, — ma a megdöbbentő erővel hat az uj jelszó: Impresszió nélkül. Csak rajongással és minden támogatásra, védelemre és magyarázásra készen kell köszönteni Károlyi Lajos nj pikturáját. Annál inkáb, mert szegedi, aki még budapesti, bécsi avagy párisi szereplésekor is hangsúlyozta, hogy szegedi. Tiz esztendő óta vajúdik mind tökéletesebbre ez a különös, érdekes és nagy kaliberű ember. Elismerték, méltányolták, hozzáértők az országban de még inkább az országon kivül elismeréssel irtak az ő pikturájáról. Csak azt nem irták, nem magyarázták meg, hogy Károlyi Lajos tulajdonképen forradalmár, aki nem az antik, de a modern, sőt moderneskedő iránynak üzent harcot, aki a modern irányt uj irányba akarja átfordítani lendületes bátorsággal. Harcos kedv az övé — azokkal akar mérkőzni, akik épen az utóbbi években világgyőzelemre vitték a legújabb pikturát! Már ez a jelenség, ez a harcalap csodálatosan nagyszerű, merész, hódító. És győzelmi kedvet adó. Károlyi Lajos művészetében tudniillik — csak például — annyi egyszerűség ragyog, hogyha ezenkívül a kvalitásainak légiója mind hiányzana, már ez az egyszerűsége ís: művészet. A diadal erejével hat egy-egy képe Károlyinak. Meglepi és felüdíti a figyelmes szemlélőt, aki végre olyan munkák elé juthat, amelyekre nem mondhatja, hogy régi irány ós nem panaszolhatja, hogy csupa ilyen irányú dolgok vannak már csak. Károlyi egyik csoportba se fogadható be — és ez a legnagyobb kvalitása. Amíg az uj, immár sablonossá visszafejlesztett uj festészet forradalmárai mind impresszionisták voltak annyira, hogy ez adta meg az irányuk alapelvét, amig minden modern festő minden müvében ott van hangsúlyozottan vagy burkoltan az impresszionizmus, amig a Ma, élő modern és magyar festők is mind impresszionisták, addig Károlyi Lajos szembeszökően, teljesen különválik mindegyiktől. Határozottan, lekötő öntudatossággal mondja: Impresszió nélkül ós igy is cselekszi, igy alakította kifejező, szinakálás pikturáját. Hogy mennyit jelent a jövő, a haladás szempontjából Károlyi Lajos festészeti iránya: az ma még beláthatatlan, bár én szentül hiszem, hogy a követők serege az eljövendő évekkel egyre nagyobbodni fog. Egészséges irány, minden szinkövetkezése természeti törvényeken alapuló, egyszerű, megihletett ós olyan, hogy már nem is festészetszerü. Károlyi Lajos munkáinak meg van az a varázsa, hogy a néző már nem is képhatást élvez, hogy a müve nem festettképhatásu, hanem mintha a természet egyik kiválasztott részét tárták volna elénk. Már maga a természet amit ad. És a müvében a festő teljesen elvész határtalan szerénységében, az ő impresszióját önmagának tartotta meg, a festett művébe pedig az ábrázolt valami önmagában, önmagáért való szépségeit hangsúlyozta. A iövS pikturája csakis az lehet, amelyiknek első termékeit Károlyi Lajosnak adatott megvalósítani. Ez már győzelmesen a „művészet a művészetért" elve, itt már hiányzik az egy művész, itt már mindegyik szemlélő különkülön művészi meglepetést ós élvezetet teremthet önmagának, mert a kép nem impreszszionista tökéletes impressziója, de impresszió nélkül való művészet. Hogy utóbbi az előbb említettnél mennyivel tökéletesebb, azt nem