Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-17 / 174. szám

4 DELMAGYARORSZÁG 1910 december 14 teszem, hogy ott nincs élet, egy nagy ós természetes misztérium előtt állok, nem értem a látottak értelmét. — A föld értelme nem az erdő, a tenger, a hegy, hanem az ember, akinek a saját észszerüsége, ösztöne folytán kötelessége, — vagy nem morális értelemben — aki rá van szorítva, hogy világnézetet alkosson magának. Ugy, hogy az ember a szubjektum és az egész világ az objektum. És az ember kiereszti szemléletének sugarait, hogy hálót fonjon magának a látottak képzeteiből, az eszmék, gondolatok, érzések hálóját. Az ember nem éri be a kuckóval, az ember nem éri be a vakondturással, az ember fölfelé tör mindig és mindenkor. Az embernek természete, hogy a világ fölé helyezkedjék, tehát az ember magán viseli a világ fölényességet. És mint az az egy csepp olaj, amelyet ha a vizbe öntünk, fajsulyánál fogva a tenger mérhetetlenvizének nagy súlyával sem szorítható az alá, ép ugy az ember, mint szubjektum az objektum, a világ fölé tör, a világnézete egy lefoglalás, egy legyűrés, egy uralkodás. Azt mondhatja valaki,' hogy ez nem sikerül az embernek. Mindig sikerül! Csakhogy a tengely körül forgó eszméket, gondolatokat, képleteket sokszor ki kell cserélni. A szisztéma megújulást követel mindig, de sohasem letörést. Fúrom magamat lefelé a mélybe, vagy föl a magasba, keresztültörök a fenomén jelenségeken, de az uj értékeket nem a kémia, fizika, mechanika értékeivé teszem, hanem a magam értékeit emelem ki és találom meg. Az élet értékei magamra értékesek. — Ezek az értékek egy más szellemi, pszichológiai világot építenek föl, más etikát, más esztétikát, más vallást. És ennek az építésnek én, az ember vagyok a spiritusz rektora. Beszéde további részén áttért arra, hogy az ember, az első szubjektum vonatkozásban áll egy másik szubjektummal is: az istennel. Majd igy folytatja: — Tudod szeretni a feleségedet, de a szereteted nem mechanikai képzeletekből magyarázod. Az ember előtt misztikumok vannak, amelyekkel szemben alázatos ós ez a penombra, okvetlenül az öreg este. — Bergson, a nagy francia filozófius, megittasult a tudományok vívmányaitól, szelleme a mélységek mélységében járt ós mégis felségesen kimutatta, hogy az egész élet az akció miatt van. Az emberkéz nem azért van, hogy a világot formálja, hanem hogy világot készítsen, a karja nem azért van, hogy a Tátrát átölelje, hanem átölelje azt, akit szeret. Az én szemem nem arra való, hogy a csillagokat nézze, hanem hogy szelíden, alázatosan, gyertyafény mellett menjek az utaimon és hiszem és bizom, hogy célhoz érek és érvényesülni fogok. Hogy mi lesz a világból, azt nem tudom. Csak azt tudom, hogy az ember mindig misztériumok előtt, penombrában marad. Öreg este ... És épen ezért az emberek mindig fognak imádkozni, mindig kedvűk lesz ahoz, hogy higyjenek és jóllehet a világ fölényessége szüntelen előre tör, de mindig alázatos marad. Lesznek filozófusok, Nietzschék, géniuszok, akik kacagnak és táncolnak, de a misztikum sötétségét nem tudják lefosztani, eltüntetni, mert az már a végtelen árnyéka. Michel Angelo is mondotta, hogy a Nap is talán a jó isten árnyéka. Öreg estén, szent árnyókban fogunk mindig áldozatot hozni. — A túlsó konzervativizmus határozottan tévedés. Például milyen fogalmaink vannak az istenről? Hogy hat nap alatt teremtette a világot ; ezen a napon a világosságot, a következő napon a sötétséget és igy tovább. Ha a hit a naiv formákat el is hagyja, ez mellékes, a metafizika megmarad továbbra is. A fődolog az, hogy az istenség a létnek csodálatos ereje és forrása. Senkise féltse a hitet a nagy gondolatoktól és eszméktől, inkáb féltse a kislelkü, ideiglenes fölfogásoktól és töprenkedéstöl. Lesznek még más gondolatok is, mint a maiak, a későbbiek rólunk is talán olyan fogalmat alkotnak majd, mint mi a középkorról: A mi kis fetiseinket összetöri a haladás. Olyan ez, mint a homorú és domború tükör. A gondolatok nagyoknak tetszenek, mert az én eszemből valók, ujak és igazak és szépek, holott nem mások, mint torzképek a homorú vagy domború tükörben. Csakhogy azt nem vesszük észre. — Pasteur, a nagy tudós igy beszélt : „Hiszek Uram benned." A tudományt elválasztotta a vallástól, de a hite ép olyan volt, mint a legelmaradottabb bretagnei anyókáé. A tudomány nem ér el oda, ahol a hit kezdődik. Prohászka beszédét azzal fejezte be, hogy az ember mindenben ós mindenütt közeledjék az istenhez. Előadását a hallgatók szűnni nem akaró tapssal honorálták. A püspök ezután még egy félóráig időzött a katolikus kör helyiségében, majd visszatért a belvárosi plébánián levő szállására. SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. December 17, szombat: Karenin Anna. Bemutató. (Páros s/s"08 bérlet.) „ 18, vasárnap d. u.: Denevér, operett. „ 18, „ este:Karenin Anna (Páratlan »/,-os bérlet.) „ 19, hétfő: Karenin Anna. (Páros 7,-os bérlet.) „ 20, kedd: A kormánybiztos, szatirikus korrajz. Páratlan 3/a bérlet. „ 21, szerda: III. Richárd, tragédia. Páros a/,-os bérlet. „ 22, csütörtök: Carmen, opera. (Páratlan '/,-os bérlet.) „ 23, péntek: Carmen, opera. (Páros 2/s"08 bérlet.) „ 24, seombat: Szünet. „ 24, vasárnap:A muzsikusleány. Bórletsziinetben. * Károlyi Lajos kiállítása. Károlyi Lajos festőművész képkiállitását elrendezték már a szegedi kultúrpalota termeiben. Rendkívül érdekes és értékes ennek a szegedi művésznek az egyénisége, aki csöndes visszavonultságában ihletett lelkesedéssel egészen a művészetének él. A Képzőművészeti Egyesület a legjobb müveiből rendez kiállítást és azt vasárnap délelőtt nyitják meg és szombaton mutatják be a sajtó képviselőinek. * Karciihi Anna. Guiraud négyfölvonásos drámája, a Karenin Anna ezzel a szereposztással kerül színre a szegedi színházban: Wronszky gróf — Lugosi, Karenin gróf — Csiky László, Oblonszky herceg — Sümegi, Cherbatzky herceg — Nagy Dezső. Szerpucliovsj'.ky — Oláh, Levin — Mihó, László tábornok — Pesti, Karenin Anna — Tóvölgyi Margit, Miag Kaja grófnő — Kende Paula, Dilly— Békefiné, Kitty — Várnai Janka, Cherbatzky hercegné — Baróthiné, Nordstone grófné — Szűcs Irén. * Az Otthon szimfónikns hangversenye. Szombaton, december 17-én, rendezi a Szegedi Tisztviselők Otthona második szimfonikus hangversenyét Várkonyi Géza dr zongoraművész és a magyar királyi honvédzenekar közreműködésével, a már jelzett műsorral. A műsor után Ítélve, a hangverseny a szezon egyik legérdekesebb zenei eseménye lesz. Az érdeklődés élénk s remélhetőleg városunk zeneértő közönsége honorálni is fogja megjelenésével az egyesület buzgó törekvését, amely a klasszikus zene megismertetésére irányul. A hangverseny délután félhat órakor kezdődik. Belépődíj tagoknak ötven fillér, nem tagoknak nyolcvan fillér. Tavasz — decemberben. Szeged határában kizöldültek a mezők, déli verősugarakban bágyadtan száll a pára, szárad a föld a hetekig zuhogó eső után. Csak még az hiányzik, hogy virágok viruljanak és rügyek pattanjanak a puha sugarakban! Ilyen csaló már a tél is, igy megszégyenít bennünket már az idő is — nem elég, ha a pénz állandóan becsap bennünket (bámulat a kivételnek), most már az idő is viccel a sok tragikumban. Körmöcbányán rügyeznek a fák, Szeged határában meg kizöldeltek a mezők, már délben a nagykabát szinte zálogházbavalóan meleg és a naptár mégis azt mondja, hogy szombaton, december tizenhetedike lesz, Lázár napja lesz és ha olyan idő lesz, mint ma volt, akkor tavasz lesz — decemberben. Tavasziasak az arcok is, az öltözetek is Szeged utcáin. Délben gyönyörű asszonyok kacagnak, tavasziasan, forróan, akár mintha májusban lennének ők is — nemcsak mink. Apró, pici piros gyerekek tapsolnak, gügyögnek, boldogan, tavasziasan. A meleg napsugár pedig ugy simogatja a testünket, mintha a legszebb tavaszba léptünk volna be az ő jóvoltából, — ugy, hogy az arcunkkal a magasba tekintgetünk, koressük az akácfák füzéreit, a májusi orgonacsillagokat, vagy a platánfák hatalmas zöld leveleit legalább, várjuk szerelmes szemekkel a fecskék vagy gólyák szárnyzenéjét, sulianását, levegőuszását. És még csak egy aeroplán se jön. Igaz, hogy annál több szép, tavaszi arc jön velünk szembe, ugy, hogy el kell hinnünk, már tavasz van, pedig még december van. Hogy még sincs egészen tavasz, azt talán az a babakiállítás és parasztbál sejteti meg velünk, hogy szombaton igazi, legszebb télhez illő báli nap és báli éj lesz. A szegedi leányegyesület rendezi. De milyen tavaszi kedvvel rendezi ! Ugyan másként nem is tudják azok a szegedi gyönyörű szép leányok, akik semmi mást nem tudnak, minthogy mindazt megszépitik, amihez csak huzzányulnak ... Itt van a babakiállítás is. Micsoda paradokszon: azért hivják babakiállitásnak, mert játékbábukat öltöztetnek föl és neveket adnak az eladó babáknak — holott tudják, hogy nem a bábuk a babák, hanem a lányok, ezek a legszebb babák, akik a bábuk mellé állanak ós mutogatják a cédulát: — Eladók. Már mint a — bábuk, a játókbábuk, mert a jótékonycél igy követeli, mert annak a bábunak az árából, amelyiket mondjuk Polgár Rózsi vagy Bcick Manci vagy íischer Vera elad, abból a néhány koronából éhes, szegény gyermekeket látnak el ebéddel, mert igy parancsolja a jótékonyság meg Feuer Erzsi elnöknő, hogy a többiekről előre ne is szóljunk. Délután öt órakor már megnyílik a babakiállítás ós mindenki gyönyörködhetik a legszebb szegedi leányokban, mert nekik a babák mellé kell államok, kérem, ez csak világos. Este kilenc órára pedig Szeged minden szép asszonya megjelenik a Tisza-szálló díszteremében és kezdődik a jelmezes parasztbál, az idei szezonnak kétségtelenül felejthetetlen bálja. Szóval még ebben a tekintetben is gyönyörű tavaszunk van — decemberben. Török újságírók Szegeden. (Saját tudósítónktól.) Már tegnap éjjel megbarátkoztak Szegeden újságírókkal, hatósági emberekkel, színészekkel a török újságírók, akik bohémemberek is, udvariasak és nagyon el vannak mindentől ragadtatva, nagyon meghatottak. Igaz, hogy Szegeden olyan barátsággal, annyi vendégszeretettel fogadták őket, amely után megelégedettek lehettek. Minden pillanatban, minden helyen figyelmes arcokat, velük foglalkozó nagyon udvarias embereket találtak a törökök, akiknek a vezetőjük Kiazim Namy bey tanfölügyelő, a Roumelie szerkesztője, akivel Abdí Tevfik eí'fendi újságíró, a Journal de Saloniquc szerkesztője, aki egyébként vámfölügyelőségi főhivatalnok, Hachmet bey joghallgató, újságíró, Sámuel Lévi, a Journal de Saloniuqe főszerkesztője, Zukfy bey joghallgató, újságíró, Carabiber bey, a kormányzóság külügyi osztályának igazgatója, újságíró, Djelal bey, a kormányzóság tolmácsa, újságíró, M. Zuhai ujságiró, a Roumelie szerkesztője, Kovács Gyula miniszteri tanácsos, a kereskedelmi muzeum igazgatója, Tonelli Sándor dr, az országos iparegyesület titkára ós Horti Sándor, az idegenforgalmi utazási iroda igazgatója jött Szegedre. A török vendégek pénteken délelőtt kilenc órakor a Tisza-szálló előtt fogatokra ültek és elindultak a hatóság emberei és újságírók kalauzolásával a város különféle intézményeinek megtekintésére. Először a vízvezeték telepét szemlélték meg, amelynek modern berendezéséről osztatlan elismeréssel nyilatkoztak. Azután a városi főgimnáziumban tettek látogatást, ahol egy-két előadást is meghallgattak. Majd több szegedi ipartelepet szemléltek meg, igy a kenderfonógyárat, a Pálfy testvérek vasöntődéjót, a dohánygyárat,