Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-17 / 174. szám

1910 december 15 BÉLMAGYARORSZAG 5 végül pedig megnézték a városi muzeumot és képtárat, ahol Tömörkény István igazgató ós Móra Ferenc könyvtáros volt a kalauzuk. A gyűjtemények gazdagsága meglepte a török vendégeket. Délben egy órakor ebéd volt a Tisza-szállóban a vendégek tiszteletére, amelyet a város adott. A bankét folyamán kedélyes pohárcsengés mellett nagyfontosságú beszédek hangzottak el. Két nagy, törekvő, haladó rokonnemzet testvéri összetartása nyert kifejezést a pohárköszöntőkben. Először Gaúl Endre dr kulturtanácsos emelkedett szólásra, a fiatal Szeged rohamos fejlődését ecsetelte vendégeinknek. Mikor elhangzott az éljen, fölállt Muratti Frigyes ezredes és ékes franciasággal ezeket mondta : E szép pillanatban, mikor két testvórnemzet gyűl össze, hogy testvéries üdvözleteket váltson, mint a szegedi francia társalgási kör elnöke, most ón szeretném tolmácsolni érzelmeimet. Maga a tény, hogy két távolságelválasztotta testvérnemzet összetalál, — megemlékezik régi rokonságáról, hajdani közös hazájáról: ez ritka ós fenséges látvány, mely az emberiség fenkölt eszméi felé irányítja gondolatainkat. Az emberiség legdrágább birtoka a szabadság s egyesül vele, a fölvilágosultság s a más szabadsága iránt való tisztelet. Az utóbbi években a törökök harcoltak, győztek, vérük árán vívták ki szabadságukat. Sikereik közepette igazságosak és mérsékeltek maradtak: jellemük nemes, fenkölt, bámulatra méltó. A magyar nemzet ezt érteni, értékelni tudja, a magyar nemzeti jellem egyik íővonása a forró szabadságszeretet. Azért örültünk legelőször mi török testvéreink sikerének. Majd törökül igy fejezte be nagyszabású beszédét az ezredes: — Nemes vendégeink egészségére ürítem poharamat, éljen a török nép, éljen a szabadság, testvériség, a kuliura és a haladás az ozmánok és a magyarok honában. Kiazim Nami felelt törökül, utána Tömörkény István, a kiváló iró beszéit a Dugonicstársaság és VHOSz nevében. Etnologiai, etnográfiai alapon magyarázta a török-magyar együvé tartozást, Sam Levi, az ifjú törökök egyik kimagasló szellemi vezére szólott ezután franciául, megköszönte a török szabadság bajnokai nevében mindazt, amit évek előtt a magyar testvérektől tanultak. Üriti poharát Szeged közönségére, a szegedi sajtóra, Gaál Endre dr tanácsnokra. Lehner István szegedi újságíró szép, ötletes francia beszédben búcsúztatta a kedves vendégeket. Sajnálja, hogy már elmennek. De ha el is távoznak, megmarad a ragaszkodás. Meghódították a lelkünket, pedig az zárkózott. Gondoljanak reánk, mi osztjuk az érzésüket, a szenvedésüket, az örömüket. Zajos taps követte e lelkes szavakat. Sam Levi felelt. Megfogadta, hogy amint haza érnek, érdeme szerint fogják magasztalni ezt a gyönyörű Magyarországot. Poharát a szegedi sajtóra emelte. Kisteleki Ede meleghangú, kedves tósztban éltette a vendégeket. Az ízletes ebéd vége felé még Gaál Endre dr tanácsnok Tonellynek köszönte meg, hogy oly szívesen kísérte a török újságírókat. A banketen a szegediek közül jelen voltak; Gaál Endre dr tanácsos, Szalay József dr helyettes főkapitány, Juránovics Ferenc, Kass Jánog, Muratti Frigyes ezredes, Tömörkény István, Tonelly Sándor, Balassa József, Briiller Gyula, Czobor Péter, Endrényi József, Engel Lajos, Hollósi Ödön, Kisteleki Ede, Lehner István, Pogány György, Szentiványi Gyula és Beéz Pál. Kass János szives meghívására a társaság ebéd után átvonult aKassvigadóba, ahol pezsgő mellett törtónt a búcsúzkodás. Villamos különkocsik szállították a társaságot a rókusi pályaudvarra, ahonnan négy óra ötven perckor indult a vonat Szabadka— Belgrádba. Lázár György dr polgármester búcsúszavat után indult a vonat, török testvéreink a Szózatot énekelték, ugy integettek viasza a kocsiablakokból. Érdekesnek találjuk azokat a sorokat, amelyeket a Szegeden időzött török ujságirók rtak ta amelyek jellemzik valamennyire, milyen mpressziókat gyűjtöttek. Egy Szegeden élő párisi asszonynak török nyelven ezt a levelet hagyták: — Nálunk Törökországban nagy rokonszenvet éreznek Magyarország iránt, de Franciaország iránt nagy a tiszteletünk, mert ők mestereink a tudomány és szabadságórzés terjesztésében. A törökök a magyarokat, mint testvéreket, a franciákat pedig, mint mestereket szeretik. Előbb fölkerestük testvéreinket, mert kötelességünk a mestereinknek tiszteletünk kifejezését megadni. A magyar szépség kápráztató, a francia művészet vonzó, mindkettő kedves nekünk, mind a kettő tiszteletreméltó. A párisi nő vigsága, a kedvessége, a művészete hozzáadva azon szépsóghoz, amelyet Magyarország éghajlata kölcsönöz: fenkölt, pompás lehet. Ezt a pompás dolgot üdvözlöm. Kívánok jó egészséget, boldogságot. Zuhdi a Roumelie szerkesztője. * Felhő Rózsinak, a kitűnő primadonnának, akinek játékát tegnap este végignézték a színházban, ezt irták töröknyelven képes levelezőlapra: Minden hölgy a művészet lelke, mindenüvé elviszik a vigságot, de Magyarországon, elsősorban Szegeden, ebben a csinos (kacér) városban mindennek fölötte állanak. Testestől-lelkestől odaadnám magamat annak a sok szépnek amit itt látok, a keletiek szerelmesek mindenben ami szép s ezért szeretem s ezért nem szívesen válok el ettől a szép várostól. Éljen Szeged és a szép asszonyok! Zuhdi a Rouinelie szerkesztője. * A Délmagyarország szerkesztősége számára ezt az írást hagyták Szeged és a Délvidék közönségének közlésére: — Egy közönséges, emlékiratba való följegyzés vagy bók nem elégséges ahoz, hogy kifejezést adjunk azon benyomásoknak, amelyeket azóta nyertünk, amióta a határon tul jutottunk, hogy egy hetet töltsünk Magyarországon. Haza kell mennünk, hogy Íróasztalunk mellett összeszedjük gondolatainkat ós igyekezzünk érzelmeinket tolmácsolni, megmondani hazánkfiainak mindazt amit láttunk, mindazt amit átórzünk. Nem tudom, hogy tollaink képesek lesznek-e leirni benyomásainkat: ugy leirni, amint azt a tények megkövetelik, de szivünk mélyéből fogunk arra törekedni, hogy olvasóközönségünknek legalább homályos fogalma legyen azon felejthetetlen napokról amelyeket december tizedike óta itt átéltünk. Ez a hót ugy mult el mint egy álom. Jogunk volna ezt sajnálni, ha nem remélhetnők, hogy a szép álmok meg fognak ismétlődni és érinthető valósággá lesznek és meg fogják valósítani azt a gazdasági közeledést, amelyet szívből kivánunk. És, ki tudja, el fog jönni az a nap, amidőn a mi két közös eredetű nemzetünk, egybevetett kezekkel, azon fog dolgozni, hogy a társadalomnak egy jobb létet, több boldogságot ós tökéleteset nyújtson. I&z a végcélja a mi humanizmusunknak. És mivel kartársakhoz beszélünk, fölhasználom ezen kitűnő alkalmat, amelyet nekünk nyújtanak arra ós hogy Lázár György dr városuk érdemes polgármesterének, a bizottság tagjainak, akiknek a meleg fogadtatás köszönhetjük, de leginkább a szegedi sajtónak, kartársainknak, akik Szeged város rokonszenves közönségének véleményét tükröztetek vissza, hálánkak és köszönetünket kifejezzem. Szeged, 1910. december 16. A kirándulás elnöke: Kiazim Nami. SÁTOR PÁL divatházának karácsonyi = vásár j a. = 5 soros Marabont Boá 3 frt 75 kr. Valódi Structoll Nyakbavetők fehér, fekete, szürke színben 4 soros 2 méter hosszú 7 frt 50 kr. Az osztrák delegáció. Budapestről jelentik: Az osztrák delegáció megnyitó ülése e hónap 28-án lesz Budapesten. Az uj városatyajelöltek. (Saját tudósítónktól.) Hetvenhárom városatyát választ vasárnap Szeged város közönsége. Hetvenhárom törvényhatósági bizottsági tagságra legalább tizszerannyian aspirálnak. Egész sereg önjelölt tülekedik az önmaga által megrendelt listával és igyekezik a választókkal elhitetni, hogy a város érdekében áll, hogy ő bekerüljön. Ilyen körülmények között sokan zavarban vannak, hogy kire szavazzanak ós melyik tulajdonképen a hivatalos lista. A Délmagyarország szolgálatot kiván tenni a köznek, amikor azoknak a jelölteknek a névsorát leközli, akiket pártok ós testületek léptettek föl. így mindenki tisztában lehet arról, kit kiván polgártársainak zöme a képviseletével megbízni ós nem kell felülnie az önjelöltek által kiadott szavazócéduláknak. A nemzeti munkapártnak a többi párttal nem sikerült ugyan megegyeznie, de a város közügyeinek intézésében érdemeket szerzett emberek neveit móg igy se hagyta ki a listájából. Az alant ismertetett névsor magában foglalja a nemzeti munkapárt, a függetlenségi párt, a kereskedők és iparosok ós a tisztviselők jelöltjeit. Ezek a következők: I. kerület: 18 hely. A Tisza Lajos-körut által övezett városrész Újszegeddel együtt választ tizennyolc bizottsági tagot. Választási hely a városháza bizottsági terme. Választási elnök Turóczy Mihály dr, helyettes elnök Perjéssy László. Aczél Géza malomigazgató, Arvay Sándor ifj. könyvkereskedő, Becsey Károly dr ügyvéd, Bokor Adolf gyógyszerész, Boross József dr kórházigazgató, Bózsó János ipartestületi jegyző, Csonka Ferenc tanár, Deési Béla bankigazgató, Fényes Marcell bankigazgató, Fischer Aladár kereskedő, Fluck Ferenc takarékpénztári elnök, Hoffer Jenő biztosítási főtitkár, Holló Samu dr ügyvéd, Homor István főreáliskolai igazgató, Horváth Mihály kertész, Kállay Alaert valóságos belső titkos tanácsos, Kerner Pál bankpénztáros, Kompolti Ábrahám dr ügyvéd, Landesberg Mór gyáros, Lantos Béla népiskolai igazgató, Lövész Antal bankigazgató, Markovics Lajos kereskedő, Obláth Lipót, a Lloyd elnöke, Paral Pál hentes, Perjéssy Mihály dr táblabíró, Priváry Pál háztulajdonos, Reiniger Jakab ügyvéd, Rex Izsó dr orvos, Rósa Béla földbirtokos, Scossa Dezső tanfelügyelő, Szarvady Lajos kamarai elnök, Szigeti Sándor dr ügyvéd, Telbisz György bankigazgató, Turcsányi Imre dr orvos, Újlaki Antal szerkesztő, Vajda Béla bankár,