Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-16 / 173. szám

1910 í. évfolyam, 173. szám Péntek, december 16 DÉLMAGTORORSZAG KQtpontl szerkesztőség és kiadóhivatal Szeied, ctj Rorona-utca 15. szám eza gadapatt szerkesztőség ét kiadóhivatal IV., t-n Városház-utca 3. izím cza ELfiPIZETtSI ÍR SZEGEDEN: m.lM- lálévre . , . R 12'— negyedévre. K *•— w hónapra A 2— lam attoi ára 10 Bllér ELOriZETESI M VTDEREHi egész évr» . R 28— Mlévra ...» 14*— negyedévre. R V— w hónapra R 2-40 Egyes izám ára !• Bllér TELEPON-SZIUIt Szerkesztőség 83$ ca Rladéhhratt IN Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 121—II A győzelem utján. A szegedi nemzeti munkapárt végrehajtó-bizottsága szerdán este, egyeteme pedig csütörtökön délután tartott ülésén ugy határozott, hogy a küzdelmet a törvényhatósági bizottsági választásokon egyedül veszi föl. Ezzel a határozattal megpecsételődött a sorsa a vasárnapi harcoknak. Az a paktum, amelyet a választásokra a nemzeti munkapárt a többi pártokkal kötött volna, annak a végletekig menő lojalitásnak, lett volna egyik jele, amelylyel ez a párt minden közéleti harcát megvívni szokta. A fegyverszünet felfüggesztése nem jelenti azt, hogy a munkapárt lomtárba akarja rakni kipróbált fegyvereit, hogy szakítani akar nemes harcmodorával, hanem hogy vezérek és közkatonák arra a meggyőződésre jutottak, hogy a közélet minden vonalán a helyes egyenletességet, a jó méltányosságot, a munka föltétlen érvényesülését csak az biztosítja, ha ez a párt egyedül, de aztán minden súlyával, tekintélyével és erejével megy bele a választási küzdelembe a siker biztosítása érdekében. Nem lehet ez ellen kifogásuk még a többi pártok ellenséges táborának sem. De meg a munkapárttal való szövetkezésük egyedül az ő malmukra hajtotta volna a vizet . . . A munkapárt pártérdekein kivül hatalmas érv a mai határozat mellett az is, hogy végre döntő erőpróbán mérkőznek meg Szeged város összes pártjai. Mi kétségtelennek tartjuk, hogy a győzelem babérját ebből a küzdelemből a nemzeti munkapárt viszi el. Nagy szükség van erre a diadalra, kívánatos és sokat jelentő, hogy a munkapárt többsége a szegedi közélet egész vonalán keresztülvihető legyen, hogy megvalósuljon az a magas és nagy program, amelynek többséget adott a legutóbbi országos választásokon már kijózanodott nemzet és amelynek egyetlen jelszava: a munka. Az utolsó négy év gyászos politikai emlékei szinte fölöslegessé teszik, hogy ennél a választásnál a polgárság józan belátására, okos mérlegelésére és a közéleti értékek helyes fölbecslésére appelláljunk. Nem mondjuk mi azt, hogy a többi táborban nincsenek értékes emberek, — de ezek nem képviselhetik erkölcsi súlyban, tudásban, szabadéivüségben, nemes és önzetlen munkásságban azt a tömeg erőt, amely a nemzeti munkapárt minden cselekedete nyomában fakad. Szeged ma a fejlődés olyan pontján van, hogy könnyen megroppanhat vagy megállhat, ha határozott és nagy lépésekben nem halad fölfelé továbbra is. Ehez a munkához a városatyák olyan táborára van szükség, amelynek megtisztult, tudományosan igazolható és gazdasági értékekkel telitett fölfogása van a közéletről. A kenyérdrágaságtól talán egész a kivándorlásig tömérdek fekély rágódik a nemzet minden rétegének testén, a sebeket nem az gyógyítja, aki fölszaggatja, hanem aki a vérkeringés rendbehozásának nehéz és biztos eredménynyel kecsegtető munkájára vállalkozik. Az országgyűlés és a törvényhatósági közgyűlés termét nein lehet kisajátítani hiuskodó beszédek elmondására, hanem a munka szentélyévé kell fölavatni. Az iparos, a kereskedő, földműves, a latejner-osztály egykép rászorul és joggal tarthat igényt arra, hogy érdekei állandó istápolásban részesüljenek a törvényhatósági bizottság közgyűlésében. Ezeknek az érdekeknek védelmében háborút izent a nemzeti munkapárt mindeneknek és hogy jobb sorshoz juttassa az összes kenyérkereső osztályokat, a munka korszakának neve alatt a huszadik század reform korszakát nyitotta meg. Országosan tudott dolog, hogy a szegedi nemzeti munkapártnak kitűnő és szakavatott vezetősége van. Elképzelhetetlen, hogy ez a vezetőség akár taktikai, akár lényegbeli hibát kövessen el. A kérdés csak az, akar-e olyan választást ennek a városnak választóA csernovici vendég. Irta Szomáhásy István. Az igazgató, aki nappal pedáns hivatalnok, este kifogástalan világfi volt, kíváncsian forgatta kezében a névjegyet, melyet a legénye átadott neki. — Fiatal? — kérdezte aztán a várakozó szolgától. — Igenis, méltóságos uram, fiatal. Sok dolga volt s nem szívesen fogadott magánlátogatásokat a hivatalában, de mivel az asszonyok, őszülő fürtjei ellenére is, még mindig nagyon érdekelték, rezignáltán vállat vont. — Engedje be, — mondta szigorúan. Fiatal, bájos, eleven, mosolygó asszony lépett be a kipárnázott ajtó mögé. A küszöbön megállt, csillogó szemmel nézte végig az udvarias pózban eléje siető vezérigazgatót, majd hangosan elnevette magát. — Fogadjunk, hogy nem ismersz! — mondta lihegve és kipirulva a sietségtől. Kacagott, tegezte, kacérkodott vele, — pedig az igazgató esküt tett volna rá, hogy sohase látta. — Megnyerted a fogadást, — szólott néhány pillanatnyi tűnődés után. Az asszony most egyszerre a nyakába ugrott. — Nem csoda, ha elfelejtettél, hiszen jó egy pár éve, hogy nem láttál. Azt hiszem, akkor láttál utoljára, mikor az első elemit elvégeztem. Tudod, hogy hány éve ennek? — Hány? — kérdezte a férfi, aki most már csakugyan izgatott volt a kíváncsiságtól. — Tizennyolc, ha ugyan nem tizenkilenc. Akkor hetedféléves se voltam, most már a huszonhatodikat járom. Még mindig nem ismersz? No hát ne törd a fejedet, inkább megmondom : Schmidt Hédi vagyok, a legkedvesebb és legbájosabb unokahugod . . . Az igazgató, — akit valaha szintén Schmidtnek hivtak, de most Kovács volt a neve, — ámulva csapta össze a kezét s az arca kipirult a csodálkozástól. — A Hédi vagy, a kis szőke Hédi, na hallod . .. Egyszerre eszébe jutott a csöpp unokahuga, aki selypítő, édes angyal volt, mikor ő már az egyetemre járt s akinek innenonnan két évtized óta a hirét se hallotta. Nagybátyja, akinek itthon rosszul ment dolga, családostul együtt külföldre költözött, atyja tizenöt éve meghalt s ő iigvszólván teljesen megfeledkezett róla, hogy valahol Németországban még rokonai élnek. Hogy a kis Hédiből virágzó, karcsú, kívánatos, fiatal asszony lett, ez annyira meglepte, hogy jóformán a szava is elállott bámulatában. — Te persze azt se tudod, hogy honnan pottyantam ide, — folytatta a szép vendég jókedvűen. — Azt se tudod, leány vagyok-e, vagy asszony, milliomosné vagy drámai színésznő, szóval egyáltalában fogalmad sincs róla, hogy ki vagyok? Nincs igazam? — De igazad van. — Nehogy fejfájást kapj a kíváncsiságtól, hát röviden elmondok mindent: édes apa kilenc éve meghalt, én hat éve férjnél vagyok s az uram ezredorvos Csernovicben. A bécsi kiállításon szeretett belém, mindjárt megkérte a kezemet s én gyorsan igent mondtam, nehogy az ajánlatát megbánja. Boldogan élünk, gyerekünk nincs s most hat hétre az Adriára megyek, hogy az uram nélkül kimulassam magamat. Mehettem volna Bécsen át is, de ón direkte Budapesten át jöttem, mert hallottam, hogy nagy ur lett belőled, hogy a király udvari tanácsossá nevezett ki s a fejembe vettem, hogy tizennyolc esztendő után látni akarlak. így történt és most itt állok életnagyságban a méltóságos ur előtt. Örülsz, vagy nem örülsz ? Oly kedves hóbortossággal mondta el ezt a hosszú litániát, hogy Kovács igazgató, aki elméletben minden szép asszonyért habozás nélkül meghalt volna, szinte diákos jókedvvel emelte föl karját a levegőbe. — Hogy örülök-e? Hát nem látod rajtam? Ennél a pesti útnál még a világon se volt jobb ötlet, olyan jó ötlet volt, hogy ezennel királyilag megjutalmazlak érte .. . Átölelte és össze-vissza csókolta Hédi asszonyt, aki nevetve menekült a karjaiból. — Vigyázz, még ránk nyitják az ajtót, — mondta kacér pillantással. Az igazgató most már magán kiviil volt a lelkesedéstől. — Az estét persze együtt töltjük, mert azt akarom, hogy jó emléket vigy magaddal Budapestről. Előbb színházba megyünk, aztán megvacsorázunk valahol, később pedig bemutatom neked holdfényben a magyar fővárost. Mondanom se kell, hogy automobilom egész ittléted alatt a rendelkezésedre áll. Hol lakol? Hédi asszony megnevezte a szállodáját. — Helyes, hétkor pontosan ott leszek érted. Addig pihend ki magad, mert remélem, hogy hajnal előtt ma nem kerülsz ágyba ...