Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-16 / 173. szám

2 DELMAGYARORSZÁG 1910 december 14 polgársága, amely jó bizonyítvány közéleti érettsége mellett és amelylyel a törvényhatósági bizottságnak a megújhodott szellemben való restaurálását teremti meg. A választáson a polgárság dönt a nagy érdekek fölött, amelyek érvényesülése, kielégitése a törvényhatósági életben nyer eldöntést. Közvetlenül tehát a nemzeti munkapárt, közvetve pedig Szeged város egész egyetemének érdeke, hogy a mai párthatározatot minden választó honorálja és szavazatával azt a jelöltet segítse győzelemhez, akit a mandátumért való küzdelemben a nemzeti munkapárt bizalma állított a harc élére. A nemzeti munkapárt ma délután öt órakor gyűlést tartott, amelyen az elnök bejelentette. hogy a választási harcokra nem lehetett közös megállapodásra jutni a többi pártokkal. Ép azért a végrehajtó bizottság tegnap esti üléséből azt a javaslatot terjeszti a párt egyeteme elé, hogy egyedül vegyék föl a küzdelmet. Az a lista, amelylyel a nemzeti munkapárt a választási kampányt megvívja, ujabb bizonyitéka párt nagy politikai etikájának. A jelöltek közé ugyanis mind a három kerületben más pártállásut is fölvettek. Érdekes és jellemző még, hogy a munkapárt teljes mértékben honorálta a kereskedő ós iparos világ jogos igényeit. A mai gyűlésről szóló részletes tudósításunk ez : (A nagygyűlés). Délután öt órára volt hirdetve a nagygyűlés, amelyre már öt óra előtt nagy számban gyülekeztek a tagok. A párt vezetősége és tagjai közül a következőknek neveit sikerült följegyeznünk: Rósa Izsó dr elnök, Ujj József dr, Szarvady Lajos, Jászai Géza, Cserö Ede dr, Back Bernát, Wimmer Fülöp, Aczél Géza, Fluck Ferenc, Perjéssy László, Rosenföld Nándor, Gerő Ármin, Rósa Lajos, Szécsi Ede, Vajda Béla, Vadász János dr, Holtzer Emil dr, Kiss Mór, Raintr Károly, Fényes Marcell, Kugler Albert, Thomay József, Szigeti Sándor dr, Kárpáthy Károly, Kezet ráztak, újra megcsókolták egymást s a bájos látogató, még egy forró pillantást vetve bátyjára, eltűnt a zöldposztós ajtó mögött. Kovács igazgató a boldogságtól szédülve tekintett utána, mert ugy érezte, hogy váratlanul főnyereményt csinált. Mindig szívdobogást kapott, ha kalandot szimatolt a levegőben, de ilyen izgalmat talán husz éves kora óta se érzett: az a tudat, hogy a szőke, selypítő kis Hédi érett aszszonyként simult hozzá, egy kissé megfosztotta a józan eszétől. .. Este együtt mentek a színházba — ismerősei az irigységtől elsárgulva tekintettek a proscénium-páholyra, ahol a Hédi gyémántboutonjai sziporkáztak — később pedig cigányzene mellett vacsoráztak meg az egyik dunaparti szállodában. Mindketten becsíptek kissé a pezsgőtől, az asszony égő arccal hallgatta a magyar nótákat s közben érdeklődve nézett a Kovács ezüstös halántékára. — Tudod, hogy szép ember lettél? — mondta neki, mialatt kis cipőjével pajkosan a lábához ért. Emlékszem rá, hogy csúnya sovány fiu voltál, de most határozottan tetszel nekem... Vacsora után Kovács beváltotta igéretét: automobilján bemutatta húgának a holdfényben uszó Budapestet, de nem az unalmas háztengert (ilyesmit, mondta, Csernovicban is lehet látni), hanem a liget sejtelmes eziistesipkéit s a főváros legszebb középületét: a Stefánia-úti víztornyot. A fák között már senkise járt, csak a fülemülék és a zsebmetszők fütyültek a homályba vesző meszszeségben ... — Emlékszel rá, hányszor ültél kisleány korodban az ölemben? — kérdezte vacagó fogakkal az igazgató. Halmi Mór, Balassa Ármin dr, Vajda Sándor, Csányi Sándor, Korniss Béla dr, Csonka Ferenc, Falta Marcell dr, "Székely Vilmos dr, Höífmann Ignác, Engel Sándor dr, Kőrössy József, Balogh Ferenc, Bárd Adolf, Hoffer Jenő, Schwarz Rudolf, Rubin József, Weisz Albert. Negyedhat lehetett, amikor Rósa Izsó drral az élén az elnökség az emelvényen helyet foglalt. Az elnök mellett az emelvényen foglaltak még helyet Back Bernát, Cserö Ede ár, Jászai Géza és Szarvacly Lajos. Általános csend és ügyelem közepette kezdett Rósa Izsó dr beszédéhez, amely itt következik: (Hósa Izsó dr beszéde.) Van szerencsém üdvözölni, tisztelt választópolgárság, a nagygyűlést és azt megnyitottnak nyilvánítom. Azóta, hogy legutoljára utolsó ülésünket tartottuk, nem volt a politikának semmi olyan aktuális eseménye, amely a párt összehívását szükségessé tette volna. Most azonban, amidőn a törvényhatósági bizottságba a kilépők helyébe uj tagokat kell választani, ugy véljük, mulasztást követtünk volna el, ha alkalmat nem adunk a párt egyetemének, hogy ebben a részben személyi természetű kérdésben állást foglaljon. Nem titkoljuk, hogy a végrehajtóbizottság óhajtotta volna, hogy a jelölések tekintetében a többi pártokkal közös megállapodásra jussunk. Rendkívüli előnyök származtak volna ebből, mert tudjuk, hogy nemcsak országgyűlési választási .mozgalmak, hanem szűkebb körben való mozgalmak is, amelyeket politikai pártok szerint vívnak meg, kihatással vannak a polgárok békés együttélésére. Hetekig tanácskoztunk is egy paktum létrehozása érdekében. Tegnap a késő éjjeli órákban azután arra az eredményre jutottunk, hogy az erre irányuló minden törekvés meghiusult, ami a mi pártunkon kívül álló politikai vezérek egymás közt való viszonyára vezethető vissza, A paktum tőlünk csak áldozatot követelt, a békesség érdekében mégis hajlandók lettünk volna meghozni ezt as áldozatot, Fölszabadult tehát minden párt, fölszabadultunk mi is, ugy, hogy a többi pártoktól függetlenül állíthattuk össze a névsort. (Helyeslés.) Ennek dacára nem állhattunk arra a rideg álláspontra, hogy a kandidáció elzárkőzottan történjék és így azon voltunk, hogy az érdemes, arra való elemek bizonyos méltányos tekintetben Hédi asszony szeme megcsillant a sötétben. — Szeretnéd, ugy-e, ha most is kisleány lennék? mondta nevetve. Az acélmüvek R. T. vezérigazgatója ekkor megmutatta, hogy poétikus lélek: hirtelen komoly kísérletet tett, hogy a gyermekkori emlékeket visszaidézze ... De Hédi aszszony tréfás fölháborodással bontakozott ki a karjai közül. — Hallod, ne szemtelenkedj, mert pofonütlek... Azt hiszed, hogy siketnéma a chauffeur öd ?... Mikor később visszatértek a városba, Kovács reszketve közelebb hajolt az írnokaim ga füléhez: — Tudod, mi jutott az eszembe? Égbekiáltó botrány lenne, ha anélkül távoznál Budapestről, hogy a legónylakásomat meg nem néznéd. Tudod, ugy-e, hogy csinos kis palotám van a Bulyovszky-utcában ? — És mit lehet látni nálad? — Mindent, ami egy intelligens asszonyt érdekelhet: képeket, ritkaságokat s néhány olyan majolikát, aminőt egész Európában nem találsz . . . Boldog lennék, ha egy-két darabot emlékül elfogadnál tőlem . . . Félóráig ott maradsz nálam, aztán hazaviszlek a hoteledbe . . . — Megígéred, hogy tisztességesen viseled magad, ha fölmegyek hozzád ? — Azt hiszed, fölteszed rólam, hogy nem élek vissza a védtelen unokahugom helyzetével . . . Tíz perccel később Hédi asszony látható érdeklődéssel járt szobáról-szobára a Kovács igazgató pompás kis palotájában, mely csakúgy ragyogott a villamos csillárok fényében. Az egyenruhás legény teát és édességeket hozott egy szőnyeges fészekbe s Hódi elismerőleg csettintett a nyelvével. listánkon helyei kapjanak. Nehogy azt hirdessék, hogy mi viszonozzuk azt, amikor ők •minden helyről bennünket kiszorítani akarnak. Mi est nem viszonozzuk. Ilyen előzmények után és szempontok szerint eszközöltük a jelölést. Győződjenek meg arról, hogy pártunk érdemes tagjai között az igények lehető kielégítésére törekedtünk. De minden igényt kielégíteni nem lehetett. Ezeknek elnézését kérjük és biztosítjuk őket, hogy közéleti munkásságuk meghozzza a jutalmát és legközelebb helyet nyernek a hivatalos jelöltek között. Ezek után bátor vagyok előterjeszteni a hivatalos jelöltek névsorát.. Megjegyzem még, hogy mi csak a nagykörúton belőli kerületekben, tehát az első, második és harmadik kerületben állítunk jelöltet. (A jelöltek.) Az elnök szigorúan tárgyilagos a tényeket helyes világításba helyező beszédét többször szakította meg helyeslés. Most a hivatalos jelöltek névsorának bemutatása következett. A bemutatott névsor, amelyhez a nagygyűlés egyhangúlag hozzájárult, a következő: Első kerület. Aczél Géza malomigazgató, Bokor Adolf gyógyszerész, Boros József dr kórházigazgató, Bózsó János ipartestületi jegyző, Csonka Ferenc tanár, Deési Béla bankigazgató, Fluck Ferenc takarékpénztári elnök, Hoffer Jenő biztosítási főtitkár, Homor István főreáliskolai igazgató, Kállay Albert valóságos belső titkos tanácsos, Obláth Lipót, a Lloyd elnöke,. Paral Pál hentes, Perjéssy Mihály dr táblabíró, Reiniger Jakab ügyvéd, Szarvady Lajos kamarai elnök, Vajda Béla bankár, Vajda Sándor földbirtokos. Második kerület. Balogh Ferenc magánzó, Bach Jenő kereskedő, Becsey Károly dr ügyvéd, Kárpáthy Károly dr főgimnáziumi igazgató, Kiss Gyula mézeskalácsos, — Mondhatom, hogy neked jól fölvitte az istenke a dolgodat... Tudtam, hogy nagy ur vagy, de ekkorának már csakugyan nem képzeltelek . . . Kovács utóbb helyet foglalt a huga mellett s hálásan kezet csókolt neki azért a kitüntetésért, hogy szegény tanyáját a látogatásával megtisztelte. Az asszony később, a gyermekkori emlékek hatása alatt, álmodozva az ölébe kuporodott s zavart mosolylyal tűrte, hogy bátyja a karesu derekát átölelje. — Mit csinálsz ? — kérdezte a fejét rázva. De aztán megnyugodva folytatta: — Ha idegen lennél, pofon ütnélek, de az unokabátyám vagy, hát nem veszlek komolyan . . . Lassanként mindketten kipirultak, Hódi aszszony kissé kábultan viszonozta a bátyja rokoni csókjait, aztán elmesélte, hogy neki sincs mit panaszkodnia a sorsa ellen. Derék és jószívű ura van, aki valósággal hercegnőként dédelgeti, mindent megszerez neki, amit csak a szeme-szája kíván s olyan kényelemmel és gazdagsággal veszi körül, hogy minden barátnője irigyli érte. Isten tudja, még meddig dicsekedett volna, ha Kovács most szenvedélyesen magához nem öleli . .. De ekkor becsukta a szemét és a karja bágyadtan lehanyatlott . . . Hajnal felé az igazgató hazavitte szép húgát a szállodájába. Az asszony megigazította kibomlott hajfürtjeit s közben egyszerre eszébe jutott valami: — Igaz, még egyet kérdezni akarok tőled . . . Csakugyan olyan rosszak a pesti asszonyok? . . . Csernovicban az a hire, hogy itt vannak az egész világon a legrosszabb asszonyok . . .