Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-06 / 140. szám

1910 november 5 DÊLMAOYARORSZAO 7 fényes művészi siker stációja volt. A sziv, a kedély melege kisugárzott Makó Lajosnak minden egyes alakjából ; de mindegyikben volt egy kis frázis, egy kis theatrális póz, amelyet Molière színházában lesett el az öreg Coquelintől, Baron-tól és Debussy-től. Ezt a lendületes pátoszt kihozta az utcára is, a társaságba is és ez okozott annyi félreértést a Makó rovására. Pedig, hogy miiyen becsületes, egyszerű, milyen mesterkéletlen, milyen csupasziv ember volt, azt azok tudnák megmondani, akik vele akár művészi, akár üzleti összeköttetésben álltak. Elejébe vágok az idők sorrendjének és ott kapom ki az események közül a legjellemzőbbet, ahol Makó Lajos karaktere legélesebben tükröződik elő. Kínosan becsületes, korrekt, ember volt, jóhiszemű és hiszékeny. A jó szó levette a lábáról és egy jól megjátszott szerep megnyitotta a bugyellárisát a kedvelt színész számára. Régi szinészdirektor özvegye ki akart költöz. ködni Oroszországba, ahol gurul a rubel és hát az özvegy direktornó se vetette meg a sasos aranyakat. Társulatot akart szervezni, ifjú, üde női testekből, bojárok, starosták, grófok és hercegek kedveért. De pénze nem volt. Csak egy láda ócska könyve : miisorról leszorult színdarabok, egerekrágta szerepekkel, hiányos partitúrákkal. Ezt kellett értékesíteni. Találkozik az utcán Makó Lajossal, aki akkor már, mint a Népszínház erősségé, teljes joggal várta: mikor hivják meg a Nemzetihez az öregedő Szigeti Józsi bácsi helyébe — karakterröllékra (igy nevezte még a nyolcvanas évek. ben is Egrcssy Ákos és Szigeti Imre.) — Jó napot, Sarolta anyám, — igy üdvözli Makó. — Hogy' vagy? — Jő napot, Lajoskám. Bizony gyöngén. — Hát hogyan lehetne rajtad segíteni, Sarolta mama ? — Tudjd mit Lajoskám? Vedd meg a könyvtáramat. Szegény boldogult uram egyetlen örökét. — Már meg is vettem. És alku nélkül fizetett. Ez a könyvtár volt az alapja annak a dus, nagy könyvtárnak, amelylyel a vidéken a legváltozátosabb műsort tudta produkálni a szegedi városi szinház. « Emlékszem rá: vérrel keresztelte meg a szegedi direktorságát. Ott hagyott érette annyi dicsőséget, amennyiből megélhetne ma hat Beregi Oszkár. A Nebántsvirág őrnagya volt a bucsuzó-szerepe. A szertartásos, groteszk figura, akit még a mult idők dicsősége: a Paganini poros koszorúja is fölszarvaz. A közönség lelkesen tapsolt a búcsúzó művésznek, akit elhódított a tiszaparti metropolis. A fővárosi sajtó érdeme szerint méltatta Makó Lajos művészetét és — dicsekszem vele — e sorok irója Makót, mint a népszinmü" alakitások regenerátorát üdvözölte. Mindennap vitába elegyedtünk az öreg Lukácsy Sándorral, az iró-rendezővel. A realizmust követeltem a népszínmüvek előadásai számára, amelyekben miderezett parasztlegények, frufrus, sőt turniros, lakkcsizmás leányok sürögtek-forogtak. Makó Lajos komoly arccal hallgatta a vitánkat. Abonyi Lajosnak Magcluska öröksége cimü népszínművét próbálták, amelyben Makó Lajos egy epizód-alakot: Sárkányó János juhászt volt játszandó. Elkövetkezett a bemutató estéje. Ki volt vasalva minden színésznő viganója, Szirmai a legfényesebb lakkcsizmáját öltötte föl. Blaha Lujza, a legbájosabb Magduska, izgatott türelmetlenséggel várta a kezdetet, amikor elébe állit egy igazi, zsiros juhász, illedelmesen jóestét kívánván. Osszecsapzott vörös bajusz, borostás, vörhenyeges, ritkás, gondozatlan szakáll, gubancos, vöröses-deres haj. Rongyos, piszkos szűr a balvállára vetve, piszkos, zsiros ing, bő gatya, mely a sáros csizmák fölött be volt kötözve ócska spárgával. Ez volt Makó Lajos, akit a nagynevű iró, Abonyi Lajos, örömkönyekkel szemében, ölelt meg. Ezért a természethü, ezért a reális alakításért, mely élesen kirítt a szalon-parasztok alakításából. Passepartout. * A kormánybiztos. Guthi Somának, anny mulatságos bohózat szerzőjének legújabb da1 rabja, A kormánybiztos, pénteken kerül be^ mutatóra Szegeden. A szerző szatirikus kor_ rajznak nevezi müvét, amely pár nap elöttj premierje óta állandó müsordarabja lett a Vígszínháznak, ami kétségtelen nagy sikere mellett bizonyit. A szinházi irocla hirei. A jövő heti műsort a szezon sikert aratott darabjaiból állította össze a szinház. A nagy népszerűségre jutott Muzsikusleány-on kivül A bőregér kerül szinre Bója Ilonkának, a szegedi származású müvészleánynak a vendégfölléptével. * Temesvár színháza njra Krecsányié. A közoktatásügyi miniszter átiratot intézett Budapest közönségéhez, amelyben arról értesiti a fővárost, hogy Temesvár szabad királyi város a színházi bórletet minden páiyázat mellőzésével Krecsányi Ignác eddigi igazgatóval három évre meghosszabbította. Minthogy azonban ennek a szerződésnek az érvényesülése csak ugy lehetséges, ha a temesvári színtársulat a budai krisztinavárosi színkörben is játszhatik, azzal a kérelemmel fordul a fővároshoz a miniszter, hogy tekintettel a kulturális célra és Krecsányi Ignácnak a színészet terén szerzett érdemeire, fölmondási jogáról, amely most időszerű lenne, három évre, vagyis 1913 október l-ig mondjon le. Ha a főváros fölmondási jogának e korlátozásába belemegy, ugy Krecsányi 1913 október l-ig a budai krisztinavárosi szinkör bérletét is megkapja. * Öt fiatal muzsikus. Zongora-Quintett Társaság alakult Budapesten, öt fiatal művészből, akik céljukul tűzték ki magyar zeneszerzők kamarazenei munkáit a nagyobb vidéki városokban bemutatni. A társaság tagjai Bekker Pál, link Jenő, Matycisovich Viktor, Pilinszky Géza és Fleischer Antal. Fleischer Antal szegedi zongoraművész, a szegedi zeneiskolának volt a növendéke, nagy jövőt jósoltak neki. Később Budapestre került, a zeneakadémiának lett a növendéke. Nemcsak előadó, de komponista is. * A szegedi daloskör hangversenye. Erkel Ferenc születésének századik évfordulója emlékére a szegedi daloskör a szegedi férfikar közreműködésével szombaton este a Tiszaszálló üvegtermében sikerült dalos-estélyt rendezett. A megnyitó-beszédet Erkel Ferenc élete és működéséről Szekerke Lajos dr tartotta* A Bartók-hangverseny. A Bartók—Walclbauer—iverjjeíí/'hangversenyt november 10-én, csütörtökön este tartják meg a Tisza-szálló nagytermében. Ez a műsor: 1. Brahms Trio op. 8. Előadják: Bartók (zongora), Waldbauer (hegedű), Kerpely (gordonka). 2. Chopin, a) Nocturno, Cis-moll. b) Etude, Es-dur. c) Ballada, G-moll. Előadja Bartók Béla, 3. Beethoven-trió, D-dur. Előadják: Bartók—Waldhauer—Kerpely. 4. Bartók Béla szerzeményei. — Érdekessége lesz még a hangversenynek, hogy Bartók Béla a megboldogult Edvárd angol királytól ajándékba kapott zongorán fog játszani. * Lendvay Mici gyiirtti. Szegény Lendvay Mici: ezt a nevet sóhajtotta szombaton mindenki a szegedi színpadon. Az egyik szinész | még előadás közben is ezt «a nevet sóhajtotta, amikor a darab legunalmasabb részéhez értek> igy senki nem haragudhatott meg. Hogy mi történt? Azt már a rendőrség is tudja. Lendvay Mici színésznő a Tisza Lajos-köruton elvesztett három gyémántgyűrűt — igy hirdeti a rendőrség sajtóirodája. Tehát három valódi, nem is színpadi gyémántgyűrű veszett el. Három, egyszerre. És mind a három Lendvay Micié. Valaki elviute, valami lelkes tolvaj, vagy valami nagyérdemű megtalálta. És mert bizonyára nagy szinészbámuló, talán Lendvay-imárló, van szive megtartani mind a három emléket, mind a három gyémántgyűrűt... És szombaton még a rendörök is azt sóhajtották, hogy: szegény Lendvay Mici. * A Széchenyi-szobor. Szeged a mult esztendőben több nagyszabású szobor elkészítésére adott megbízást művészeknek. Stróbl Alajos szobrászművészt Széchenyi István gróf szobrának a megmintázásával bizta meg. Stróbl már elkészült munkájával, amelyet most tekint meg, illetve vesz át Lázár György dr polgármester és az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat szobrászati szakosztálya. A szobor tetszett a bizottságnak. * A délvidéki sziníkerület. A délvidéki szinikeriiletért nagyobb a harc, mint valaha. A kerület hat városból áll: Nagykikinda, Nagybecskorek, Zombor, Versec, Fehértemplom és Lúgos városokból, amely városok valamennyije három-négy tagot delegál a Nagybecskereken ülésező központi bizottságba. Tihanyi Miklós, a Vígszínház tagja, Már ffy Károly, a győri szinház főrendezője, Palck Béla dr, a pozsonyi szinház igazgató-helyettese, Farkas Ferenc dr, a volt szabadkai szinház igazgatója, Horváth Kálmán, a debreceni társulat baritonistája és Krémer Jenő, a szegedi szinház volt komikusa pályáznak. * Koenen Tilly énekművésznő hangversenye iránt, mely november hó huszadikán lesz, óriási érdeklődést mutat zeneértő közönségünk. A rendkívül érdekes és értékes műsort már legközelebb lesz alkalmunk közölni. A még meglévő jegyeket Várnay L. könyvkereskedésében kapni. A Kern-ügy. — fi tárgyalás negyedik napja. — (Saját tudósítónktól.) Kém Lajos dr közjegyző bűnügyének tárgyalását a november másodikától ötödikéig terjedő négy napra tűzte ki a bíróság. Az ügy hatalmas anyaga, a sok tanuk továbbá az a körülmény, hogy az elnök a legnagyobb körültekintéssel vezeti a tárgyalást hogy eleget tegyen ugy a vád, mint a védelem igényeinek, előreláthatólag legalább két nappal kitolja az itélethozás idejét. Erre az első tárgyalásra kitűzött ügyek mindegyike, a Hauerügy kivételével, hagyatéki pénzek kezelése körül elkövetett visszaélés. Érdekes Kern kálváriájában, hogy az eddig tárgyalt ügyek mindegyikében a saját céljaira fölhasznált idegen pénzeket többszöri magán-, vagy bírósági fölszólitásra a feleknek megtérítette. Bizonyára ez a körülmény teszi indokolttá, hogy Kern Lajos az elnöknek arra a kérdésére, hogy : bűnösnek érzi-e magát, mindig határozott „nem"-mel felel. A délelőtti tárgyalás, (A Király-ilgy.) A mai, negyedik napon délelőtt a Király-ügy, délután pedig a Sossd-ügy került tárgyalás aláAz ügyész és védő csak itt-ott intéznek kérdéseket a vádlotthoz és a tanukhoz. A közönség csekély számban jelent meg a mai tárgyaláson is. A Király-féle ügyben az a vád Kern Lajos ellen, hogy a Jójárt Péter hagyatékát képező s kiskorú Király Istvánt illető ezernégyszáz koronát elsikkasztotta s csak a biintetőföljelentés megtétele napján fizette be az árvaszékhez. Az első tanú Jójárt Mihály. Az elnök: Adja csak elő, hogy történt a dolog. A tanú: A kiskorúak részére átadtam Kern" nek ezernégyszáz koronát, mikor azután egy év múlva visszakértem, már a pénz nem volt. Kern (indulatosan mondja): Éz nem igaz 1 A tanú: Meg is esküszök rá. Kern: Esküdhet százszor is. Ezután lényegtelenebb vallomások követ-, keztek. Déli tizenegy órakor az elnök szünetet rendelt el. Kern a szünetek alatt a lehető legnyugodtabban viselkedett. A vádlottak padját elhagyja és a tanuk paciján foglalt helyet. Mélázva néz a levegőbe és ha valaki megszólítja az újságírók közül, ideges nyugtalansággal válaszol. Ugylátszik, hogy bizik az ő igazában és igy a fölmentésében is. Szünet után az elnök féltizenkettőkor megnyitotta a tárgyalást. Jójárt Illést hallgatják ki. Az elnök. Emlékszik maga erre a dologra? A tanú: Nem tudom, hogy Jójárt Mihálynak milyen dolga volt a közjegyző úrral, csak annyit tudok, hogy gyakran járt be Kernhez és kérte tőle az ezernégyszáz koronát. Az elnök-. Hát maga volt-e bent vele? A tanú: Igen, egyszer én is voltam. Az elnök: Talán kölcsönbe hagyták ott azt a pénzt ? A tanti: Nem, mert Jójárt Mihály neki ugy mondta, hogy Kern azt a pénzt előbb bekért-, mint kellett volna.