Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-06 / 140. szám

6 DÉLM AQYARORSZAO 1910 november 6 Kern: Nem igaz, nem kértem előbb. A többi tanuk is hasonlóan vallanak. A tárgyalást elnök déli egy óra után fejezte b® és folytatását délután négy órára halasztotta. A délutáni tárgyalás. (A Bóssó-Ugy.) A tárgyalást félnégy órakor nyitotta meg Hevessy Kálmán elnök. Tárgyalás alá került a Bózaó-féle följelentés. Az elnök ismerteti a vádat, amely szerint Kern a Bózsó János után maradt hagyatékból annak fölosztásánál négyezerötszáz koronát magánál visszatartott és csak följelentés után fizette ki a feleknek. Kern a vádra előadja, hogy a pénzt nem ő adta ki a feleknek, mert ő időközben egészségének helyreállítása végett Reichenhallba utazott. A pénz kifizetésére helyettesét utasította, aki ezt eszközölte is. Grassely Károly dr ügyvéd az első tanu. Az elnök kérdésére elmondja, hogy ő ebben az ügyben, mint panaszosok ügyvédje járt el Kern irodájából hozzá egy levelezőlap érkezett amelyen őt a pénz fölvételére fölkérik. Ő a pénzt vasárnapon föl is vette. Nekich irodatiszt fizette ki. Csemegi Imre dr a következő tanu. Az általános kérdésekre vallja, hogy Kern helyettese volt. Az elnök: Nem emlékszik ön arra, hogy honnan vették a pénzt a kifizetésre? A tanu: Nem. László dr biró: Önöknél az elhelyezett pénzek fölvételére nézve milyen volt a rendes eljárás ? A tanu: A rendes eljárás közjegyzői irodákban az, hogy közvetlenül akifizetés előtt veszik ki a pénzt. László dr biró: Es önöknél milyen volt az eljárás ? A tanu: Mindig előbb vettük ki a pénzeket, mint közvetlenül a kifizetések előtt. Az ügyész: Nem mondta önnek Nekich, hogy honnét vette a pénzt? A tanu: Nem. A védő: Kezelte ön a pénzt? A tanu: Nem. Kern: Mikor én elutaztam Reichenhallba, átadtam a pénzt Nekichnek. 0 ezt jól tudja. Ha erre nem emlékszik, nagyon rossz esze van. Az elnök: Miért küldte azt a kártyát Grassely ügyvédnek? A tanu: Kern utasítására. Következett Nekich Richárd tanu kihallgatása. Az elnök: Fölosztási határidő volt kitűzve a Bózsó-ügyben? A tanu: Volt. Az elnök: Határidő előtt jöttek a pénzért? A tanu: Nem jöttek. Az elnök: Önnél volt a pénz? A tanu: Már hogy lett volna nálam? Az elnök: Erre a célra Kern nem adott önnek pénzt ? A tanu: Igen adott, elutazásakor. Az elnök: Miért lett sürgős a kifizetés? A tanu: Azt nem tudom, László dr biró: Nem azért lett sürgős a pénz kifizetése, mert Kernt följelentette az árvaszék ? A tanu: Nem volt tudomásom arról, hogy Kernt az árvaszék följelentette. László dr biró: A pénz nem postán jött? A tanu: Nem, Kern ur adta át. Bószó Vince sértett kihallgatásával ujabb körülményeket világított meg. Az elnök: Az apjuk után maguk örököltek? A tanu: Igen. Az elnök: Kaptak maguk a bíróságtól írást arra nézve, hogy a közjegyző oszsza föl maguk közt a pénzt? A tanu: Igen. Az elnök: Járt ön a közjegyzőnél ? A tanu: Igen. Az elnök: Mindnyájan voltak a közjegyzőnél» A tanu: Igen. Az elnök: Mikor volt ön Kernnél? A taHu: Amikor hivatott a közjegyző ur. Az elnök: Hányszor volt nála? A tanu: Voltam többször. Az elnök: Tudja, mikor volt a hagyatéki tárgyalás ? A tanu: Nem emlékszem. Az elnök: Mielőtt a bíróságtól végzést kaptak, jártak nála? A tanu: Nem, csak azután. Az elnök: Nem emlékszik, mikor volt ott? Tavaly, húsvét után, vagy mikor ? A tanu (nem felel). Az ügyész: Ki vette föl a pénzt? A tanu: Én Grassely ügyvéd úrtól vettem át a pénzt. Az elnök ez ügybon a bizonyítási eljárást befejezettnek nyilvánítja. (Kovács Antal hagyatéki Ugye.) Az elnök ismertetése szerint az a vád, hogy Kern Lajos a 16.622 koronát kitevő hagyatékból Kovács József és Ökrös István örökrészét magánál visszatartotta, azalatt az ürügy alatt, hogy Kovács József gondnokság alatt áll, Ökrös István pénzét pedig elnézésből nem fizette ki, mert amikor a pénzt átvette, a kasszába tette és csak akkor emlékezett vissza a dologra, amikor a bíróság fölszólította arra, hogy huszonnégy órán belül fizesse ki az örökrészeket, A fölhívásnak eleget is tett Kern. Az első tanu Kovács Antalné, aki az ügyre vonatkozólag lényegtelen dolgokat mond el. Bába Istvánné így vallott: Az elnök: Hol kapta meg a pénzt? A tanu: A közjegyző urnái. Az elnök: Többször volt nála ? A tanu: Csak akkor, amikor az idézést küldte. László dr biró: Hétfői napra volt először beidézve? A tanu: Igen. László clr biró: És megkapta akkor a pénzt? A tanu: Nem. László dr biró: Mikor volt ott ismét? A tanu: Szombaton. Kovács Péter lényegtelen vallomása után Gedó Józsefné tanu vallomásában előadja, hogy a hagyatéki részét a közjegyzőnél vette át. Az elnöknek arra a kérdésére, hogy volt-e valak; a tanúnál, hogy az idézésre ne jelenjen meg tanu kijelenti, hogy volt, de nem találta otthon. Az elnök: Megkapták a pénzt a vidékiek? A tanu: Igen. László dr biró: Ott volt a vidékiek pénzének kifizetésénél? A tanu: Nem. Kovács Mihály tanu jelentéktelen vallomást tesz. Kovács István tanu nem jelent meg. A már több ízben kihallgatott Augur Aurél hoszszabb vallomása következett. Az elnök: Jelen volt-e ön akkor, amidőn Kern az örökösöket kifizette? A tanu: Nem. Az elnök: Nem emlékszik erre az ügyre? A tanu: Nem. Az elnök: Arra emlékszik, hogy bejárta kocsin a feleket és közölte veiük, hogy na jelenjenek meg az»idézés napján? A tanu: Igen. Az elnök: Sokszor küldték ki igy önt? A tanu: Küldött egy párszor. Az elnök : Különösen tavaly nyáron ? A tanu: Küldött. Az elnök: Miféle ügyekben ? A tanu: Nem emlékszem. Az ügyész: Volt-e olyan eset, hogy azt mondta a feleknek, ne jöjjenek, mert a kö;;. jegyző ur nem fizet? A tanu: Nem azt üzente, hanem hogy várjanak és jöjjenek később. Nekich Richárd és Csemegi Imre dr ebben az ügyben is tettek rövidebb vallomásokat. A tárgyalást az elnök félhat óra után berekesztette és folytatását liétfö reggel kilenc órára halasztotta, amikor a Papdi Antal-féle ügyet tárgyalják, A tanya a városban. Az utóbbi időben mindinkább bejön Szegedre alkalmazást keresni, megélni a tanya, a közeli kisvárosok, falvak embere. És a tanyai: legény a talpán, nem egykönnyen enged a maga szokásaiból és erkölcseiből. Ha elhozza a városba a szükség, a munkakeresés vagy az érdeklődés, tanyai marad itt is mindaddig, míg le nem gyűri a város ereje. Természetes, hogy köröttünk majdnem teljes tisztaságban él, mozog a tanya, a Szegednél is kisebb város: jámbor szokásaival, jó öreg erkölcseivel és kicsi távú világnézetével. Künn a tanyai központokon, vagy Dorozsmán, vagy akármelyik közeli községben a kapu előtt kaszinózik vasárnap a fiatalság. Kiáll a kiskapu elé a leány, kiáll a legény; tereferélnek, szomszédot szapulnak, szerelmet szőnek. Ez a szokás is bekerül Szegedre és vasárnaponkint derűs látnivaló a — korzó. Igen, kora ünnepnapi délután korzóznak a legények, a leányok, még a katonák is velük tartanak. Jönnek a fehérre meszelt házak, hogy elnyelje megannyiukat a bérkaszárnyák torka; jönnek a friss tanyai, falusi izmok, hogy fölkínálják magukat a város igájába. Mikor aztán ügygyel-bajjal elhelyezkednek idebenn, egyszerre rosszul érzik magukat az emberrengetegben és a nádfedeles házaktól el" szakadtak — keresik egymást. Tulajdonkép önmagukat nem találják, ezért keresik a másikat, osztályos társukat a bevándoroltság keserveiben. A csizma, a báránybőr-süveg, a hegyesre pödrött bajusz — a csizmát, a süveget, a másik pomádés bajuszt keresi és ugyanígy keresi a pántlikás kettős hajfonat a párját, a tíz szál szoknya a másik tízes szoknyaburkolatot, a pruszlik — a pruszlikot. És elindulnak találomra . . . Össze nem beszéltek, mégis találkoznak. Boszorkányságot na keressen a dologban senki, mert .egyszerű a magyarázata. A csizma meg a pruszlik másfelé nem igen mehetnek, csak amerre már ismerősek annyira-amennyire. A kvártélytól a korzóig, esetleg a felsővárosi Gedóig, vagy az alsóvárosi Bruckner-kertig ismerik a járást. így verődik aztán össze ünnepnapok délutánján a falu, atanya. Színes képek kandikálnak a fényben a ki. váncsi szemek felé. Különösen gazdag látnivaló a fehérnép ruhakülönlegességei, mert a tanya, a falu leányai tovább kitartanak az otthoni divat mellett, mint a legények. A legényt be sorozza a munka a maga nagy ármádiájába és ráhúzza a különfajta uniformist, aszerint, hogy milyen gályán szolgál. Finánc, postakocsis, villamoskalauz, katona, tűzoltó, vasutas szines össze-visszaságban ténferegnek a sokadalomban. A földiek hamarosan ráakadnak egymásra és mosogatás utántól gyertyagyújtásig vidáman folyik a tracscs. Aféle apró Bábel egyébként ez a gyülekezet. Az egyik csoport palócosan ejti a szót, a másik alföldiesen, a harmadik kistelek' zamattal, a negyediken a svábot érzem, az ötödik szerbkereszturi szerb. Különféle magyarok meg egyéb népek, amint Tömörkény István irja. Szegedi benszülött ugy megy el a falusi vásár mellett, mint akit idegen maskarákkal hoz össze az útja. Mosolyog a cifra színeken, érti is, nem is, ami a dískurálásokból megüti a fülét, de meg az egész gyülekezet se érdekli különösebben. Pedig érdekes és rokonszenves a járomszabadult falu; kedves a hancurozása, kedves, amint elmondja az első szegedvárosi impressziókat, kedves a panasza is, mert tele van eredetiséggel minden megnyilatkozása. Ellestem egy rövid beszélgetést és megpróbálom hűséggel visszaadni: — Nálatok is villany van, Zsofka? — De van ám! Még pedig luszteres. Meg is. irtam haza az idesnek, de nem hiszi, hogy ma; sina nélkül is meggyulad.