Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-06 / 140. szám

1910 november 6 DÉLMAQYARORSZAO 5 gyen kifürkészhetetlen és titokzatos! Nem volt-e sok gyilkos már Crippen előtt is, akik tettük elkövetéséig teljesen büntetlenek voltak, akik tehát bizonyos értelemben nem nevezhetők gonosztevőknek; nem mutathat-e föl a bűntény-krónika titokzatos gyilkosokat, akik minden föntartás nélkül, mindenkit meggyilkoltak, aki valamiképen utjukat állta? ! De Quincey mesél a tömeggyilkos Williamsról, aki föltette magában egy fiatal nö meggyilkolását. Egyizben együtt ült vele és kérdé tőle: „Miss B., mit tenne ön, ha egy éjszaka ágya előtt megjelennék, nagy késsel a kezemben ?" „Oh, — mondá Miss B. mosolyogva — ha más volna és nem ön, borzasztóan megijednék, de amint az ön jóságos hangját meghallanám, már nyugodt volnék". És nincs-e még emlékezetben Thomas Wainewright, akiről Wilde Oszkár irV Az előkelő Wainewright a London Magaziné munkatársa és Charles Lambs kollégája, aki, mint egy reneszánsz-embei-, a gyűrűjében elrejtve mérget hordott és akiben egy kövér női láb látása elegendő ellenszenvet keltett ahoz, hogy gyilkolni tudjon V Mégis Crippen más anyagból valónak látszik. <3 nem tömeggyilkos, nem perverz hajlamú, szerette nejét — amig mást nem szeretett. Es jól bánt vele még utolsó elhatározásáig is. Mindig eljutunk a titokzatos pillanathoz, amely a cselekedetet szülte és amelyet érzésünk borzadva vonakodik megérteni: Crippen gyilkos, akinek förtelmes gaztettét sem szépíteni, sem megbocsátani nem lehet. És a fogoly földalatti cellájában, néhány lépésnyire a vesztőhelytől, bizonyosan tudatában van annak,milyen borzalmas tettet követett el; igen, valószínűleg rövid idő múlva nemcsak rettegéssel, hanem határtalan csodálkozással gondol arra, hogyan követhette el a gyilkosságot. Gyönge akarat, kétes viszonyok, az agynak kis elváltozása és az ember, akit azelőtt mások szenvedése is megindított, a bitófán végezze életét. És amig az ügyész a legsúlyosabb vádakkal illeti, amikor a „szemérmetlen hipokrizise" föíderittetett, még akkor is nyugodt maradt és nem árult el semmi izgatottságot. Jól tudta, hogy egyetlen ferde lépés a fejét veszélyezteti. Ügye rosszul áll, reménytelenül, az egyetlen, ami megmenthetné, könnyüvérü közömbössége. Azt is jól tudja, hogy idegei erősek, megindultság nélkül nézi a borzalmas bűnjeleket. Védője könyekben tör ki, egy utolsó szórohammal igyekszik védencének életét az esküdtek hatalmából kiragadni. Maga Crippen érzéketlennek látszik: összes érzései mintha kiszáradtak, megdermedtek volna. Ez az ember itten megoldhatlan talánynyá vált; a tett maga még érthető volna, az elkövetés után való magatartása, nyugodtlelküsége azonban lélektanilag egyszerűen megfoghatatlan és minden emberi érzéséből kivetkőzött. A főbíró utolsó szavait intézi az esküdtekhez, oktató beszédéből a gyakorlott fül már előre sejtheti az ítéletet. Bevezetésében, hagyomány és szokás szerint, bókot mond a védőnek és államügyésznek, nemes önérzettel dicséri az angol törvényt és kiemeli a példaszerű kötelességérzetet, amelylyel az összes hivatott szereplők nehéz föladatuknak eleget tettek; összegezi ugy a vádlott ellen, mint a mellette szóló körülményeket és magyarázza a kérdések lényegét, amelyekre véleményüket alapítsák. És, habár a főbiró legnagyobb pártatlansággal minden kifejezését megfontolja és egyenlően mérlegeli, mégis egy mellékhang rezeg végig beszédében, — mely minden kétséget kizár. Midőn a főbíró beszédét befejezve, a termet elhagyta, mindenki tudja, hogy a Dockban levő vádlott sorsa meg van pecsételve. Az esküdtek visszavonulnak, a halálos feszültBéget izgalmas beszélgetés váltja föl. A vádlott visszakívánkozik fülkéjébe. Fél talán, hogy az Ítélet előtti várakozás agóniájában összerogy ? Alig hogy lehalad a lépcsőkön, halk moraj tölti be a termet. Félóra múlva az esküdtek visszatérnek a terembe. „Csönd, csönd" — kiáltja a pedellus — a következő pillanatban halálos csönd uralkodik. Két tompa ütés a tölgyfadeszkán, az ajtó megnyílik, a lord főbiró újra belép. Mögötte csöndesen lépked a lelkész Bötét alakja; egyidejűleg fölemelkedik a mélységből Crippen, sápadt arca szürk ére vált, hiven tükrözi vissza az elmúlt félóra kínszenvedéseit. Halántéka erősen lüktet, kezeit görcsösen kulcsolja össze; az esküdtek elnöke kihirdeti a verdiktet: „a vádlottat a gyilkosságban vétkesnek találjuk." A börtönőrök a vádlottat állásra szólítják föl: Crippen föláll. — Vádlott a Dockban, — szól a bíróság Clerkje — ön gyilkolással van vádolva. Tud-e fölhozni valamit, hogy a bíróság ne ítélje önt halálra? Crippen ajka idegesen mozog, érthetetlen szavakat mormol, a Clerk ismétli a kérdést és a fakóarcu, szerencsétlen ember hangtalanul mondja: Állítom, hogy ártatlan 'agyok. A lord-főbiró kezébe veszi négyszögletű süvegét, átnyújtja marsalljának, aki azt a biró parókás fejére helyezi. Régi hagyomány szerint előlép a pedellus, kikiáltja a terembe: „vigyázz, vigyázz, vigyázz, csönd legyen a törvény előtt, hogy milordom az Ítéletet kihirdethesse". Most fölolvassa a főbíró az irtózatos szavakat, melyek a halálitéletet tartalmazzák. Itt a főbíró hangja is reszket, amikor befejezésül hozzáfűzi: „irgalmazzon a/, úristen szegény lelkednek". „Amon"— mondja rá a lelkész. Crippen még mindig mozdulatlan szenei az ürességbe merednek. Egyik ápoló megérinti vállát, a másik karjával átfogja. Talán azért, hogy támogassa V Vagy jelezni akarja, hogy az igazságszolgáltatás már erősen kezében tartja? — Azután eltűnik az „alvilágban." A polgári perrendtartás. — A képviselőház, készfizetés és delegáció. — (Saját tudósítónktól) Azzal, hogy Plósz Sándor, az igazságügyi bizottság előadója, a képviselőház mai ülésén beterjesztette a polgári perrendtartás törvényjavaslatáról szóló jelentést. A kormány és pártja olyan korszak első alapkövét tette le, amelyet bátran lehet nevezni a nemzeti munka korszakának, az a nagy érdeklődés, amelyet az első" delegációs ülések kötöttek le, ezután azoknak a nagy belügyi reformoknak jut ki, amelyek megvalósítására a kormány és pártja vállalkozott. Valamivel tovább mint november közepéig üléseznek még a delegációs albizottságok. November tizenhatodikán újból összeül a Ház, hogy hozzáfogjon nagy és komoly munkájához. Egyéb nevezetes dolog nem történt a mai ülésen, hacsak az nem, hogy Ugrón Gábor jónak látta, hogy ismét okvetetlenkedjék és megkísérelje a koaliciós bűnöknek a mostani rendszerre való kenését. A hivatalos lap mai számában jelent meg az a királyi kézirat, amely a bosnyák tartománygyülést november hetedikére összehívja. A készfizetések dolga még mindig érdeklődés tárgya. Ma a bécsi Zeit állítólag jó forrásból ismerteti azt apaktumot, amelyről — legújabb bevallása szerint — Kossuth Ferenc is tudott, Hirek érkeznek arról is, hogy az egyéves önkéntesi szolgálatra vonatkozó reformtervezet már kész és rövidesen valóra válik. Mai híreink ezek: A képviselőház ülése. A képviselőház ma déli tizenkét órakor ülést tartott. Berzeviczy Albert tizenkét órakor megnyitja az ülést. A kormány részéről jelen van" nak Hieronymi, Székely és Serényi miniszterek. A mult ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után az elnök bejelenti az időközben érkezett kérvényeket és föliratokat, köztük Budapest városáét a szerb határ megnyitása dolgában. Kiadják a kérvényi bizottságnak. Plósz Sándor az igazságügyi bizottság nevében beterjeszti az igazságügyi bizottság jelentését a polgári pörrendtartás törvényjavaslatáról. A Ház lelkes éljenzése közben indítványozza a javaslat szétosztását és tárgyalásra tűzését. A bizottság jelentését Erdély Sándor elnök, Plósz Sándor előadó írták alá. A jelentés részletesen fölsorolja a módosításokat, amelyeket az igazságügyi bizottság eszközölt. Megváltoztatta a bizottság többek között a könyvkivonati illetékességet s e tekintetben a bízottság a kereskedőkkel szemben már előnyösebb álláspontra helyezkedett, mint maga a javaslat. Az ügyvédi képviselet tekintetébon több módosítást fogadott el a bízottság a javaslattal szemben az ügyvédek javára. így a járásbíróságoknál az ügyvédi képviselet értékhatárát leszállította ; a váltópöröknél föntartotta az ügyvédképviseletet, úgyszintén a válópöröknél. Külön kiemeli a jelentés azokat az előnyöket, amelyek a javaslat által szervezett decentralizációhói származnak a közönségre. Megemlíti a jelentós a szaktanácsok megszűnését, a tárgyalások elhalaszthatóságát, a tárgyalásokra gyorsírók berendelhetését és azt, hogy ötven koronán aluli ügyekben nincs fölebbezésnek helye. Az elnök indítványozza, hogy a Ház legközelebbi ülését tizenhatodikán tartsa meg s annak napirendjére helyiérdekű vasutiigyekről szóló jelentések (huszonhat darab) és a polgári pörrendtartásról szóló törvényjavaslat tűzessék ki. Ugrón Gábor támadja a kormányt, hogy miért napoltatja el folyton a Házat s miért nem igyekszik a büdzsét tárgyaltatni, holott már két éve csak indemnítivel dolgoznak a kormányok. Hieronymi Károly felel a kormány nevében. Kijelenti, hogy nem a kormánypárt hibás abban, ha a delegáció csak most tárgyalhatja a 1910-es büdzsét és abban sem, ha az ország eddig folytonos eksz-lekszben volt. A kormány kellő időben előterjesztette a költségvetést és az ellenzéken múlik, hogy abból kellő időben törvény legyen. A többség elfogadta az elnök napirendi indítványát. Az interpellációk elmaradtak. A bosnyák lartománygyülést összehívták. A bosnyák-hercegovinai tartománygyülést november hetedikére egybehívták. Az erről szóló királyi kézirat a hivatalos lap mai számában jelent meg. így szól: 0 császári és apostoli királyi Felsége a következő legfelső kéziratot méltóztatott legkegyelmesebben kiadni: Mi Első Ferenc József, Isten kegyelméből ausztriai császár, Csehország királya stb. és Magyarország apostoli királya, tudtul adjuk és közhirré teszszük: A bosnyák-hercegovinai tartománygyülés 1910. évi november hetedikére Szerajevó országos fővárosba egybehívatott. Kelt Wienben, 1910. évi október harmincadikán. Ferenc József s. k., Burián s. k. A bosnyák tartománygyülésen a folyó ügyeken kívül ismét napirendre kerül a kmettmegváltás. A készfizetés. A politikai körökben híre járt, hogy a képviselőház mai ülésén az ellenzék interpelláció révén szőnyegre hozza a készfizetés kérdését. Voltak, akik azt várták, hogy az alkalom kapcsán a kormány is tesz valamelyes nyilatkozatot. Interpelláció azonban nem volt és a kormány érdekelt tagjai sem jelentek meg: nem volt ott az ülésen sem Héderváry gróf minísz" terelnök, sem Lukács László pénzügyminiszter. Az a titkos megállapodás, amelyről már napok óta írnak és beszélnek s amelyet a ki' egyezési tárgyalás során a Wekerle-kormány kötött a Beck-kabinettel, a készfizetés kérdé" sében ma egész terjedelmében nyilvánosságra jutott, még pedig a bécsi Zeit közlése révén. Teljesen fölösleges ezt a megegyezést titkolni — irja a lap — mert ez a megegyezés Bécsben több mint száz példányban megvan. A titkos megegyezés nemcsak Írásban van meg, hanem egy nagy formátumu nyomtatott brosúrában is amelyen nagy betűkkel van nyomtatva: Titkos s azután a következő cím: Függelék az 1907-ik évi október 8-án kelt egyeztetési jegyzőkönyvhöz. Az egyeztetési jegyzőkönyv függelékében a készfizetéseket illetően a következők olvashatók: „A két kormány megegyezett abban, hogy arra az esetre, ha a bankkérdés egyetértő módon oldatik meg, továbbá normális nemzetközi pénzviszonyok beálltakor és végül, ha Ausztriában és Magyarországban normális viszonyok uralkodnak, mindkét parlament elé törvényjavaslatot terjesztenek a készfizetés ügyében." Ezt a Beck- és Wekerle-kormányok között megállapított törvényjavaslatot a titkos egyezmény szószerint tartalmazza. A törvényjavaslat hat szakaszból áll. Az első szakasz a bankszabadalmat illeti óa amlak nyolcvanharmadik szakaszával kapcso" latban megállapítja a kötelező készfizetés fölvételét s megszabja annak módját, hogy miképen történjék a bankjegyek beváltása: osztrák vagy magyar aranypénz ellenében. A második szakasz a husz- ós tizkoroná3 bankjegyek kérdését szabályozza. A harmadik szakasz a hatvanmilliós adós. sággal foglalkozik. A negyedik szakasz az aranykincs dolgáról intézkedik. Az ötödik szakasz a legfontosabb valamennyi között. E szakasz megállapítja, hogy a kész-