Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-05 / 139. szám

1910 november 5 DÉL-MAGYARORSZÁG 13 harmincegyedikén mindössze 616 millió korona volt a növekedés egy esztendő óta tehát 360 millió korona, majdnem hatvan százalék. A lombard 105'5 millió korona, ami szintén példátlanul nagy állomány. Tavaly, október harmincegyedikén 67 millió korona volt a lombardállomány. A bankjegyforgalom 2409'5 millió korona volt, tavaly, október harmincegyedikén 2220 millió korona. Ellenben az órckészlet, mely a mostani kimutatásban 1672"5 millió koronával szerepéi, egy év alatt több mint 50 millió koronával csökkent. Az adóköteles bankjegyforgalom 337 millió korona, szintén olyan összeg, amilyenre még nem volt példa a bank történetében. (—) Megdrágul a vasúton való utazás. Budapestről jelenti tudósitónk, hogy Marx János, a Máv. elnökigazgatója, az uj zónadijszabás tervéről ezt a nyilatkozatot tette: — Már régebben foglalkozunk azzal a gondolattal, hogyan lehetne fokozni a rengeteg kiadással szemben az államvasutak bevételét. A bevételek elégséges emelkedését nem tudjuk elérni a forgalom évenkénti természetes föllendülésével, ezért más eszközökhöz kell nyúlnunk. Néhány óv óta ebben az országban minden megdrágult, csak az utazás költségei maradtak a régiek. Ezek a költségek úgyis aránytalanul olcsók, sokkal olcsóbbak, mint például Olaszországban és Franciaországban, ezért foglalkozunk azzal a gondolattal, hogy fölemeljük a jegyek árát. Még nem tartunk ott, mintha a kész tervezetet már átadtam volna Hieronymi ó'ekszcellenciájának, mert vele erről a kérdésről csak akkor beszéltem, mikor átvettem az államvasutak igazgatását, annyi azonban tény, hogy az államvasutak szakosztályaiban már többféle tervezet hever, amelyek mind a személydijszabás fölemeléséről szólnak. Arra kérdésre, vájjon melyek a díjszabásban beálló változások részletei, a következőkot válaszolta: — A részletek fejtegetésébe egyelőre nem bocsátkozhatom, mert ez még korai volna. Az természetes, hogy a mai zónarendszeren alaposan változtatnunk kell. Hosszú évek óta járnak hozzánk külföldi szakemberek, hogy a zónarendszert tanulmányozzák, azonban sohasem vettek át tőlünk semmit, mert nem tartották jónak azt a rendszert, amelyet mi használunk. Mi magunk is egyre toldozzukfoldozzuk ezt a rendszert, azonban annyira nem tudjuk kijavítani, hogy egész jó legyen. Ma már annyira össze van foltozva ez a rendszer, hogy valószínűleg ujjal kell kicserélnünk. Hogy ezt miként fogjuk elintézni, egyelőre nem mondhatom meg, mert még magam sem döntöttem. Több terv fekszik előttem, amelyeket állandóan tanulmányozok. (—) Agárverseny Magykikintlán. A Torontáli agarász- és lovasegyesület kölyök-agárversenye most folyt le a nagykikindai tarlókon előkelő közönség jelenlétében. A bírói tisztet Grőber Gyula huszárfőhadnagy töltötte be. A versenyben agaraikkal résztvettek a többek között: Magyar Károly dr, Gerliczy Ferenc báró, Solymos Gusztáv, Csekonics Sándor gróf, Baích Iván báró és még sokan a vidék passzionátus gazdái közül. A negyedik döntő futamból Magyar Károly dr „Melák"-ja került ki győztesen. A dij egy művészi kivitelű ezüstbillikom volt. (—) Fizetésképtelenségek. A bécsi hitelezői védegyesíilet a következő fizetésképtelenségeket közli: Luszt Benő, kereskedő, Pécs. — Vogel Márkus, kereskedő, Petrozsény. — Vas Mór, kereskedő, Budapest. — Tusak R., kereskedő, Budapest. — Bagy János, Palota. — Níkolics Józsa, Versec. — Himler Bertalan,Balassagyarmat. — Weisz és Bellak, Petrozsény. — Ezenkívül megemlítjük, hogy Klein Ignác budapesti gyermekruha-kereskedő is fizetésképtelen és százhatvanezer koronával tartozik. — Réti Adolfné kézmüáru-kereskedő Kiskunfélegyházán ugyancsak beszüntette fizetéseit. Tartozásai kótszázegyezer korona, aktívája hetvenezer korona. — Luszt Benő pécsi kézmüáru-kereskedő szintén fizetésképtelen, árukért hetvenezer koronával tartozik. ÜZLETHELYISÉGÜNK KIADÓ. Mélyen leszállított árban vásárolhat férfi fehérnemüeket, zsebkendőket, nyakkendőket, kalapokat, ernyőket, férfi-, női- és gyermekharisnyákat stb. TERHI és KOCSIS resSőknéi SZEGED, DUGONICS-TÉR 1. SZ. CSARNOK. Az emeletes tót és a sors keze. Irta Sz. Sziyethy Vilmos. (Folytatás). — Ugy-e, nem igaz? — Egy szó igaz sincs benne. Arra lehajtotta a fejét és csöndesen tovább sírt. Egy megcsalt, kijátszott szomorít kis sziv minden keserűsége benne volt a zokogásában. — Édes Ilonka, — vigasztaltam, — hát azt hiszi, hogy érdemes egy ilyen fráter egyetlen könyre is? — Tudom, hogy nem érdemes, de mit csináljak, mikor fáj! Miért hazudik? Miért hitegetett? Hiszem látom én, amit látok: annak a kacér asszonynak került a hálójába. — Igen tisztelt kisasszony, — mondtam fölötte szelíden — voltaképpen kit ért ön a kacér asszony fogalma alatt? — Bobdaynét. 0 csábította el tőlem. — Az nem lehet igaz. Kegyed is csak természetesen megmagyarázható lelki állapotában beszél így, de ha tisztán néz a világba és elfogulatlanul mérlegeli a helyzetet, meggyőződik róla, hogy tévedett. Holmi kisded nehezteléssel távoztam Ilonkáéktól. Ezt igazán nem vártam volna, ámbár mit tudta ő, hogy penicilusokat döfköd minden szavával a szivembe! Este együtt voltam Bobdayékkal a kaszinókertben, ott lábatlankodott az emeletes tót is, akinek a jelenléte dupla fájdalom volt nekem. — Te, Gyuri, — mondtam Bobdaynak valami érthetetlen ördög ingerkedésétől sarkalva — nem félsz a háborútól? —• Fél a kis macskám, — felelte Gyuri flegmatikusán. Rovnyán Napoleon közbevágott: — Szamár beszéd. Minden tavaszszal előkerülnek ezek a hírek, de még eddig sohasem valósultak meg. — Szóval, szamárság a háborúról beszélni, azt gondolod te is? — De még mennyire! — felelte Napoleon olyan önérzettel, mintha egyedül az ő kezében volna a népek békéje elhelyezve. Minden szót különös gonddal nyomtam meg. — Igazad lehet, de akkor gazemberség is ezzel nyugtalanítani a kedélyeket. Akkor merően ránéztem. — Valami hitvány fráter azt is híreszteli, hogy a tartalékos tiszt három éven beliií nem nősülhet. Napoleon hirtelen fölkapott egy poharat. Már ugy volt, hogy hozzám vágja, de csupa szerencse, hogy tele volt borral. És így győzött a családi tradíció, amely szerint üres poharakat lehet ugyan tördelni, de telieket helytelenség. A bor nem arra való. 0 is megitta a bort s ezenközben lehűlt a pillanatnyi heve. Vésztjósló nyugalommal mosolygott az arcomba. — Hogy érted ezt? — Mi érteni való van rajta? Elmondtam. •— Kik azok a híresztelők ? — Hát kerül belőlük itt is, ott is. — Vicc lesz, —* legyintett a kezével Napoleon. — Akkor is komisz vicc. Már hogy attól függ, ki mondja és kinek mondják? Uj alakok telepedtek az asztalhoz, ahol kezdett már kinos lenni a hangulat. Bobdayné többször ránk szólt: — Ugyan, érdemes ilyen semmiségen indulatba jönni? — Bocsánat, ez nem semmiség, — mondtam én. — De nem ám! — pattogott Napoleon és hátradőlve hintázta magát a székén. (Uram, istenem, miért nem töri ez most ki a nyakát!) Az asszony megsejdített valamit, kutatva az arcunkban azt, ami a szavak értelme mögött lappang, éppen jókor érkeztek közénk idegenek. Az emeletes tót akkor felhasználta a pillanatnyi zavart. — Gyere csak, — súgta a fülembe — valamit akarok mondani. A kaszinó olvasótermébe mentünk, ahol nem tartózkodott senki. Ez csakugyan csöndes hely volt a bizalmas közlésre. Ott aztán a brutális fráter ugy arcul vá" gott, hogy a fülem még másnap is zúgott tőle. Annyira zúgott, hogy meg sem értettem, mit mond hozzá, ámbár megértettem igy is az okát. A pisztolypárbajunkban azonfelül az én csípőmbe szaladt az ő golyója. A sérülésem nem volt súlyos, egy hétig azonban feküdnöm kellett. Mikor először mentem szabad levegőre, Bobdaynéval találkoztam. — Jó, hogy látom, — mondta. — Miféle gyerekeskedés volt az kettőjük között ? Napoleon diszkréciót fogadott és néma. Hát én csak azért sem voltam diszkrét, elmeséltem töviről-hegyire az egész históriát. — Ha jót akar, nagyságos asszonyom, ne tűrje meg a társaságában ezt a hitvány embert. Szégyent hoz ez mindenkire, akivel érintkezik, a puszta lehelete is méreg. Bobdayné mosolygott. — Ugyan, menjen már, miket beszéli A gazdaságom miatt akkor hosszabb időt kellett a fővárosban töltenem, nehéz szivvel távoztam, hiszen igaz ugyan, hogy ha otthon vagyok, legalább a jó érzésemmel meg tudom az asszonyt óvni attól a mérges lehelettől. Valahányszor ilyen gondolatom támadt, elmosolyogtam magam. — Eh, őrültség! Itt fogja kitörni a nyakát az emeletes tót. Ez a sziklaszilárd vár az, amelyről hanyatt-homlok vágódik alá. Hát aztán ... ez nagyon érdekes ... (Ebben a pillanatban föltűnt a telep fái között egy gömbölyű váll, — azaz hogy tán kettő volt ? — meg egy hihetetlen finom kis lakktopánka s én eszeveszetten ugrottam föl az ismerősöm mellől. — Bocsánat, majd folytatjuk később. — Várjon! — kiáltott utánam, — most jön a java! Ez a legérdekesebb! Nekem ugyan beszélhetett, ész nélkül rohantam a fák felé, amerre minden gondolatomat lenyűgöző tüneményemet eltűnni láttam. Elfelejtettem megemlíteni, hogy a lakktopánka tulajdonosa Tóth Riza volt, a kacér, kegyetlenségéről hírhedt primadonna, aki akkorra, hogy utóiértem, már egy bankigazgató udvarlását hallgatta. okból a berendezés eladó, a helyiség január l-re kiadó. 9 Inga-, fali-, serkentő-, diszórákat és zsebórákat a saját beszerzési árakon bocsátjuk a vevőközönség rendelkezésére!! miiórások Kölcsey-utca 4. szám. (Uj Wagner-palota.) Weisz J. Hugó és Társa