Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-05 / 139. szám

IDSlifá^S ^ Goldstein-féle helyiségben SBjJjiiílO B a maj igényeknek teljesen megfelelőleg, a vallás szigorú betartása mellett, oKtóber hó 16-án kóser vendéglőmet menyitont, Főtörekvésem az, hogy Szeged város n. é. közönsége feltalálja azt, amit e tekintetben elvárhat. — A nagyérdemű közönség b. pártfogását kérve, tisztelettel CSlLLAG ÁR0PÍ, vendéglős QQEgaaBaoaoDBDoaaaBoaaaoBsn h ¡fleraktározást pénzelöl eqqe! is. | utorszállitást butorkocsival hely | ben és vidéken jutányosán eszközöl ° «HANGLEMEZEK! ' ALKATRÉSZEK! Í^jÍ-- o VALÓDI IMPERÁTOR p ipj |TÜZSZERSZÁM! J|gjgi U ZSEBLÁMPÁK! Te^S Jótállás mellett, Magyarországon legol csobban kaphatók. Részletfizetésre is: éh áif ¡sl&i ma k;r biró uri emberek tehetnek szert, s$ Ajánlat Szorgalmas jeligére e lap kiadóhivatalába intézendő. Szeged, Valéria-tér. hus- és paprlkapla;. Előnyös bevásárlási forrás építőmester és építtetőknek mindennemű építkezési vasárukban, úgymint: vasgerenda, kötővas, kapcsok, szegek, vasalás, kályhák, tűzhelyek és mindennemű épitkezésikellékek; saját érdekükben kérem meggyőződést szerezni. Sokszorosító és másoló-iroda, A Szegedi Baokegyesület^ ¡Részvénytársaság eoossö (Szegeden, a, színházzá! szemben, Prokiseh-féle házban, földszint). Betéteket eiíogad legmagasabb kamatozásra. Koronás heti könyveket ád ki, melyek egy koronától kezdve hetenkiní fizethetők. Ezek a legalkalmasabbak a takarékosságra, de az igénybe vett kölcsön lefizetésére is alkalmasak. Folyószámla-betéteket elfogad kereskedőktől, iparosok és vállalkozóktól. Cheque-rendszer alapján. — Zálogintézetet tart fönn s ezeken kivül az összes pénzintézeti ágakra kiterjeszkedik, betáblázásra is adván kölcsönöket (házakra, földekre), melyeket a heti koronás könyvekkel is lehet törleszteni. 14 DELMAGYARORSZAG 1910 november 5 A bankigazgató pohos alak volt, a lábai szelid görbületben vágyódtak egymás felé, éveinek a száma is több volt, mint az enyém. Szóval, mindenből több volt neki, mint nekem. Az ostoba Riza nyilván ezért részesítette mosoly-előnyökben, elfeledkezve róla, högy én csak huszonöt esztendős vagyok. Huszonöt esztendős! Mit nem adott volna a pohos ezért a korért! Azon dolgozott az eszem, hogy miképen ismerkedhetnék meg a leánynyal? Végtére történtek már ennél nagyobb csodák is, minden csoda pedig csak annak valami, aki nagyon vágyódik utána. A flegmatikus fajták azt is hidegvérrel tekintenék, ha megelevenednének a legendák alakjai. Ám azok ketten eltűntek az erdőben, ahova tolakodás nélkül már nem követhettem őket. — Majd, majd, — biztattam önmagamat. — Csak hidegvér és szerencsés alkalom. Neki támaszkodtam egy fának, ugy bámultam utánuk. A leány cipőnyomát felismertem a homokban, — óh, milyen szép volt még az is ! — hallottam a kacagását és szenvedtem. Akkor a vállamra tette kezét a barátom. — Tudniillik, — mondta — én épen Pesvoltam ... és ez a dologban a legérdekesebb ... — Ismeri maga Tóth Rizát? — szakítottam öntudatlanul is félbe ... — Nem ismerem. Talán neki is érdekes regénye van? — Mit tudom én! Ámbátor lehet, de az mindegy. Eszembe jutott, hogy egyszer a fürdőigazgatóval láttam sétálni, az talán tud róla többet is. — Várjon meg egy pillanatra, — szóltam — azonnal itt leszek. — Jó. De ne maradjon el sokáig. — Pár pillanat az egész. Hogy barátom meddig állt a fa mellett, arra igazán nem tudnék felelni. Sokkal fontosabb ennél, hogy Tóth Rizáról csevegtem az igazgatóval néhány órát, utána pedig a szobámban vacsoráltam. Ennyi kincscsel, mint amennyit most szivtam magamba, lehetetlen volt elvegyülni a nép közé. Mit tudják ők, az emberek, a közönyösek, a kicsinyes hiúságok után futkosók, a napi pletykákból élők, mit tudják ők, hogy a teremtő néha minden alkotási ambícióját egy gömbölyű vállba és egy pár lakktopánkába fekteti. Nem is annyira a cipőbe, — mert hiszen ahhoz kevés köze van — mint inkább a lábba, ameiy észvesztően formás a szerves kiegészítőjét képező bokával együtt. Másnap... Igenis, másnap délelőtt, mikor Tóth Rizával az erdő felé sétáltam, (ne csodálkozzanak, eleget csodálkoztam akkoriban magam, de majd megmagyarázom még) a hegyi uton egy kocsi ereszkedett le mögöttünk, a barátom ült benne egész halom koffer társaságában. — Nem jött vissza! — kiáltozott felém. — Elég kár, mert a legérdekesebb részleteknél hagytuk abba. (Nálam most kezdődtek a legérdekesebb részletek, mit bántam amazokat!) A kocsi vitte, de hátrafordult s belekapaszkodott a bőr-hátba. A kezéből tölcsért formált, hogy egy szava se veszszen el. — Azt hiszem, komplikálódik az ügy. Valami ilyesminek kellett történnie, mert sürgönyt kaptam, hogy azonnal menjek haza. — Szerencsés utat! — ordítoztam. Egy kanyarulatnál aztán el is tűnt előlem, éppen ideje volt. Ezen a tájékon nem tudta a nap felszívni a harmatot, keskeny ösvényen haladtunk a hegytető felé, ahonnan panorámaként tárul elénk az egész vidék. (Folytatása követkszik.) Felelős szerkesztő: Róna Lajos. Lapkiadó-tulajdonos: Célmagyarország hírlap- és nyomdavállaiat részvénytársaság Nyomatott Szegeden a Délmagyarország hírlapéi nyomdavállalat részvénytársaság köríorgógépéo.