Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-30 / 160. szám

4 ÖÉLMAGYARORSZÁü ÍMti novftmber 30 megyében hatvankét munkapárti és huszonnégy függetlenségi, Temesmegyében százharmincnyolc munkapárti és huszonöt nemzetiségi, Marostordctmegyében ötvenkilenc munkapárti és tizenkét ellenzéki képviselőt választottak he a törvényhatóságba. A városokban is, ahol csak ma választás történt, a munkapárt aratott győzelmet. így Szabadkán nyolcvankét munkapárti városatyával szemben kilenc ellenzéki került csak a törvényhatósági bizottságba. A szomszédos Hódmezővásárhelyen harminchárom munkapárti jelöltet választottak meg tizenöt függetlenségivel szemben. SZÍNHÁZ, művészet Színházi műsor. November 30, sserda: A balga gzüz, színmű. Bemutató. (Páros "/»-os bérlet.) December 1, csütörtök: A balga szűz, színmű. (Páratlan '/,-os bérlet.) „ 2, péntek: A balga szűz, szinmü. {Páros "/a-os bérlet.) „ 3, szombat: Tronbadour, opera. (Páratlan VJ-ÖS bérlet.) „ i, vasárnap:A muzsikusleány. (Páros 3/,-os bérlet,) Bogár Kálmán. (Saját tudósítónktól.) Szegeden sok festő él már. Némelyik neve ismert. Mások ismeretlenül festenek, remélnek. Némelyik állandóan Szegeden időzik. De a legtöbb, ha csak teheti, igyekszik más vidékre költözni, legfölebb látogatóba ha hazajön. És csak egyben egyeznek meg a szegedi festők. A küzködésben. Szegednél kisebb magyar városokban is jobban pártfogolják már a festőket, a közönség inkább megveszi a képeket, a város inkább bocsát műtermet a rendelkezésükre. Ellenben a szegedi festők igazán kivétel nélkül típusai a küzdő, a nyomorgó, a letörésre ítélt, ambícióban kettétörő müvészifjaknak. Ilyen küzködő és nyomorgó, ilyen tipikus, uj szegedi festővel ismerkedtünk most meg. A festő pedig nem is uj mint festő. Hat esztendő óta fest, küzködik Szegeden. Kevesen voltak akik föligmerték hivatottságát, akik segítették' ugy, hogy kevés koronákért megvásárolták v munkáit. Bogár Kálmán a festő. Szegeden a mul^ években már kezdett fogalom lenni a neve, de csak egyes családoknál. Uri családok egymásnak ajánlották, egymásután ültek neki modellt' vették a tájképeit. Később műtermet is vett' egyik fényképész műtermét foglalta el — félig' A másik felében ugyanis a fényképező dolgozott. Aztán voltak olyanok, akik kijelentették, hogy nem is festő, hanem fényképész. Később; fájó szívvel, bár üres zsebbel, otthagyta ezt a műtermet is és most, azaz évek óta, műterem nélkül fest künn a szabadban, télen, nyáron, esőben, hóban. És vár valamire . . . Mert különös tehetsége van a reklámnemértéshez. Hat esztendő óta fest Szegeden Bogár Kálmán, olyan ügyetlen szerénységgelalkotta egymásután képeit, hogy egyetlenegy tárlatra sem jelentkezett eddig, hogy soha egy sort nem irtak róla. Csak kevesen tudták, hogy él és fest, csak pillanatokra tünt fö1 érdekes feje a szegedi utcákon. De tovább suhantak mellette az emberek ... ő pedig várt valamire. Igazán semmi egyebet sem csinált, csak festett, csak rajzolt, csak lelkesedett. És várt . . . A lakásán fölkereste ma a Délmagyarország munkatársa Bogár Kálmánt. A belváros egyik szük, öreg utcájában, sötét szobában ült egyik készülő festménye előtt. Különös fény rezgett a szemeiben, hogy érdeklődnek iránta. — Mert már várni is nagyon, de nagyon nehéz, — sóhajtotta. És mutogatta az egymás mellé helyezett munkáit. Tájképek, szegedvidéki részletek. Kép Tápé alól, táj a szegedi határból, részlet Deszkből. A tájképei meglepnek nagyszerű perspektívájukkal. Tagadhatatlan hogy egyetlenegy áramlat vagy irány sem fogta meg a pikturáját, senki, semmilyen észrevehető hatással nem volt rá — és épen ea az ami tehetségében és hivatottságában meglepel tésszerüleg hat, mert a szemlélő kiérzi azt a határtalan őszinteséget, írhatjuk így: rajongást, amit belevisz a pikturájába, Hogy nagy tudása, érzéke, hangulatot megfogó és visszaadó ereje van, az is bizonyos. Biztatásunkra megigértej hogy a legközelebbi szegedi kiállításon résztvesz munkáival ós bemutatkozik Szeged közönségének. Most csak a figyelmet akartuk fölhívni erre a tipikusan Szegedhez simuló festőre, akinek a nevével, a munkáival bizonyára lesz alkalom foglalkozni, — ha győzi még a szerencsétlen, tipikusan magyar és tipikusan szegedi festő a várást! * A denevér. Olyan kitűnő előadásban újították föl kedden este ezt az operettet, hogy szükségesnek tartjuk erről az előadásról megemlékezni. Csupa humor, pajzán, aranyos jókedv sugárzott a színpadról. Különösen akkor, amikor Felliő Rózsi, Pesti ós Nyárai jelentek meg a közönség előtt. Ilyen összhangzatos, kedve8 hangulatu jeleneteket, mint ma, eddig ők se igen teremtettek. Amennyi finomságot, bájt és kedvességet Felhő Rózsi pazarolt, amilyen megkapó, természetes humort Pesti játéka árasztott és amilyen csodálatosan művészi, megfigyelésekben gazdag és modern színjátszói kifejezés Nyárai alakítása volt, az csakis első" rangú, nagy szinkulturáju egyéniségektől telhet, Mint amilyen Felhő Rózsi, Pesti és Nyárai,. • A kevésszámú, de pompásan mulató közönség rendkívül hálás volt. Áttapsolta és átkacagta a fölvonásközöket, sokszor a kárpit elé szólította kedvenc színészeit. * A balga szttz. A színházi iroda jelenti: Henry Bataille színmüvének, A balga ssüs-nek szereposztása a következő: De Charance Amadé — Csiky László, Gabriella — Baróthyné, Gaston — Lugosy, Diane — Fodor Ella, Ármaury Marcel — Almássy Endre, Fanny — Tóvölgyi Margit, Roux abbé — Oláh Ferenc, a herceg titkára — Virágháty, Kotty — Szűcs Irón, Armaury titkára — Baróthy. * Ternovszky Margit vendégszereplése. Érdekes estében lesz része a jövő héten a szegedi színház közönségének. December nyolcadikán vendégszerepelni fog a szegedi színházban Ternovszky Margit. A színház igazgatóságának fölkérésére „Luxemburg grófja" operett* ben, Angéla szerepében mutatkozik be a szegedi közönségnek a müvészasszony, aki egy esztendei pihenés után lép újból az elé a közönség elé, amely annyi szeretettel ós ovációval halmozta el legutolsó föllépése alkalmából is. Ternovszky Margit Szegedről Aradra megy, ahol a „Pillangó kisasszony" címszerepében, továbbá „A denevér" és „Luxemburg grófja" operettekben fog vendégszerepelni, míg január tizennyolcadikán és harmincegyediké11 Budapesten, a Vigadó nagytermében rendezendő két hangversenyen fog föllépni. * A kis szökevény. Az énekes-személyzet, a színházi iroda jelentése szerint, A kis szökevény cimü operettel foglalkozik mostanában. A múlt évtized legzajosabb sikert aratott énekesdarabját legközelebb újítja föl a színház. * Péter abbé. Tegnap mutatták be Áradon a szegedi származású kiváló karmesternek, Csányi Mátyásnak operáját, a Péter abbé-t. Az operáról és annak előadásáról így irnak Aradról: A Péter abbé a zseniális szerző első egységes dalmüve, mely az első taktustól az utolsóig nem csupán gondos zenei munka, hanem az egész partitura a zsenialitás megkapó nagyszerűségében van tartva. Lirai opera lévén, nagyon természetes, hogy sok melodikus részt találunk a dalműben, ami azonban nem esik az operaszerüség rovására ós soha sem veszélyezteti a nagystílű operazene komolyságát. A melódiákkal mindenkor érzelmeket fest és mindig van zeneileg mondanivalója. Nem törekszik dinamikus hatásokra, érthetetlen, nehezen elemezhető zenei túlzásokra, hanem mindig disztingvált, élvezetes és művészi. Hangszerelésének tökéletessége és eredetisége meglepő és ez az értékes kvalitása különösen a darab második fölvonásában ekszcellál. Ebben néhány olyan rósz ván, melyek a legkiválóbb zeneszerzőknek is ujabb dicsőséget jelentenének. Szaval, Csányi első dalmüve a legfrapjiirozóbb siker jegyében került behiutatóra és á nagytehetségű zeneszerző ezz'él az egyetlen dalművével számot tarthat arra, hogy nevét a hivatott szerzők között emlegessék. A dalmű szövegét ís Csányi irta Zola Róma cimü regényéből. A szöveg, bár kiválóan érdekes és végig leköti a figyelmet, kevésbé sikerült, mint a zene. A cselekmény nem eléggé egységes; szétmosódó, a különben hálás szerepek nincsenek eléggé kihasználva, Essek azonban legföljebb n librettó rovására szólnak ós semmiben sem rontanak az opera elhatározó, nagy sikerén. A közönség őszinte lelkesedéssel fogadta az eredeti bemutatót. Csányit a babérral díszített karmesteri emelvényen percekig tartó tapssal ós éljenzéssel, a zenekar pedig tussal ünnepelte és az ováció a remek uvertiir után megismétlődött. Az első fölvonás után tizenegyszer szólitották a lámpák elé Csányit és az ünneplés a pompás második fölvonás után még sokáig együtt tartotta a közönséget. Ai előadás kitűnő ós gondos volt. A szereplők kitűnő karmesterük művészi munkáját a saját művé*szetükkel is segítették diadalmaskodni. A zenekar, melyben néhány kiváló filharmonikus is helyet foglalt, mesterit produkált és dicséret illeti a női kart is, mely a színfalak mögött énekelt egy gyönyörű Ave Máriát. A férfikart már jóval kevesebb dicséret illeti. * A becstelen. A Nemzeti Színház legközelebbi újdonsága Garvay Andor A becstelen cimü háromfölvonásos színműve lesí, amelynek bemutató-előadását december 9-ikér», a jövő hót péntekiére tűzte ki az igazgatóság. Az újdonság magyar társadalmi dráma és főbb szerepeit Cs. Alszeghy Irma, Csillag Teréz, Vizváry Má5riska, Odry, Dezső, Horváth holtán, Rajna és Hajdú József játszák. Garvay Andor ma az Az Újság munkatársa, azóta, amióta A pénz cimü süinmüvét nagy sikerrel játszották a Vígszínházban. Akkor az Egyetértés főmunkatársa volt és a siker után szerződtette az Az Újság Akik Garvay Andor legújabb színpadi munká^ iát ismerik, rendkívül nagy, maradandó sikert jósolnak. * A szonett fekete hölgye. Megírtuk már, hogy Shaw Bernát „The dark lady of the Sonett" (A seonett fekete hölgye) címen uj darabot irt. Á darab csütörtökön került színre a londoni Haymarket-szinházban A fekete hölgy Shakespeare egyik szerelme, Erzsébet királyné Mary Titton nevű udvarhölgye, állítólag az a nő, akit Shakespeare szonettjében megénekelt. Shake8pearenek randevúja van Títtonnal; de a palota holdvilágos terraszán Erzsébet királyné lefátyolozott alakjával találkozik. Életrehalálra udvarolni kezd neki, amíg Titton Mary oda nem lép és először a költőt^ aztán az idegen hölgyet arculüti. Amikor látja, hogy a királyné áll előtte, térdre borul és bocsánatot kér, ugyanezt teszi Shakespeare is, akinek költői szavai a királynőt zavarba ejtik. Megbocsájt mindkettőjüknek, sőt teljesiti azt a kérést is, hogy angol nemzeti színházat építsenek, melyben az ő darabjait játszák... A londoni lapok elismerik Shaw elmésségét és a darab irányát, de kifogásolják Shakespeare alakjának groteszk megvilágítását. * A szegedi szinház uj naivája. A szegediek kedvelt, nagytehetségű naivája, Várnai Janka, nem tudott megállapodásra jutni a szinház művezető-igazgatójával, ugy, hogy akkor kénytelen Szegedről elszerződni, amikor rutinnal játszik már ós egymásután aratta sikereit. Már meg is van az uj naiva. Wirth Sárit, a Farkas Ferenc-féle színtársulat naiváját szerződtette Almássy Endre, a szegedi színház igazgatója. * Uj szinház Szolnokon. A szolnoki műpártoló-egyesület Almássy Imre gróf volt főispán elnöklésével elhatározta, hogy száznegyvenezer korona költséggel színházat építtet. A költségekhez az állam hatvanezer koronával, a város húszezer koronával és ingyentelekkel járul ; a többit a szolnoki bankok adják, tizennégy évi törlesztésre. * A sárga liliom. Biró Lajosnak a Magyar Színházban szerdán, e hónap 30-án színre kerülő újdonságával, A sárga liliom-mai, amely" nek próbái Márkus László rendező vezetésével hetek óta folynak, már teljesen elkészültek. A darab jelmezes főpróbája kedden délelőtt tizenegy órakor volt a sajtó meghívott képviselői előtt. A . Délmagyarország mai számában részletet