Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-30 / 160. szám

1910 november 27 DÉLMAGYARORSZAG 3 leg december második hetében el fog jutni a külügyi büdzséhez. Itt érdekes vitára van kilátás. Pichon külügyminiszter nyilatkozni fog a török és a magyar kölcsön kérdésé­ről és előrelátható, hogy a parlamenti több­ség jóvá fogja hagyni azt az álláspontot, amelyet a kormány e két kölcsön ügyében érvényre juttatott. Föloszlatott társaság. Newyorkból jelen tik : Az American Sugár Raífining Co., amely ellen az ügyészség- föloszlafcási eljárást indított, harminc társaságból áll, amelyek kétszázhar­minc millió dollár tőkével rendelkeznek. Szük­ség esetén külön bírósági szervezetet létesíte­nek ezen ügy tárgyalására. E trösztöt azzal vádolják, liogy a konkurrenciát éveken át vas­úti tarifakedvezményekkel és vámszédelgések­kel elnyomta és életképtelenné tette. Azt hi­szik, hogy a pör mintegy két évig fog tartani. Törökök Perzsiában. Konstantinápolyból jelentik: A külügyminiszter kél törvényjavas­latot nyújtott be az államtanácshoz. Az egyik arról szól, hogy ezentúl Perzsiában török alatt­valók fölött csak a török konzulátusi birósáS ítélhessen, a második javaslat pedig azt ki" vánja, hogy Perzsiában az okkupált török terű" leteken uj konzulátusokat nevezzenek ki és a konzulok perzsa ekszekvátur nélkül működ­hessenek helytartók gyanánt. A képviselőház ülése. Néppártiak bombasztikus semmije. — tudősitőnMÖl.) A képviselőház ma folytatta az indemnitás tárgyalását Berze­viczy Albert elnöklésével. Az ülés elején Ke­uedi Géza, a pénzügyi bizottság előadója, be­terjesztette a bizottság jelentését a kálisó­ról és a folyékony gáznemű anyagok és bitumenekről szóló törvényjavaslatról. Ez­után névszerinti szavazással megejtették az állami számvevőszék elnöki állására a jelö­lést. A szavazás eredménye szerint az el­nöki állásra első helyen Thuróczy Vil­most, második helyen Bujanovich Sán­dort, harmadik helyen Macsvánszky Jánost jelölte a Ház. Az indemnitás vitájában Molnár János volt az első szónok. Az indemnitás megtagadásának mondotta, nem az a következése, hogy az or­szág megbukik, tönkre megy, de az kellene, hogy a kormány bukjék meg. Nálunk azonban az alkotmány még csak álarc, nálunk nem a többség kebeléből kerül ki a kormány, de a kormányok kreálnak maguknak többséget­(Helyeslés a baloldalon. Zajos ellentmondás jobbról.) Mert nálunk, aki hatalmat kap és lemond a nemzeti követelésekről, az többséget is , kap, mert a .pénz, az erő­szak, a vesztegetés nem ismer határo­kat. Mikor a koalíció bomlása után ugy tet­szett, hogy a függetlenségi párt kerül uralomra, a párt klubja csak ugy hemzsegett a jelent­kező uj hívektől, csak képviselőjelöltnek hat­száz ember ajánlkozott. Minden arc az uj nap" király, Kossuth Ferenc felé fordult. (Nagy de" rültség jobbról.) Mikor kiderült, hogy a fiigget lenségi párt nem hajlandó mindent elalkudn; és így nem is jut a hatalomhoz, a hívek száma mindjárt megfogyott. (Derültség.) Fölkiáltásokbalról: Burgyán ! Burgyán ! (Nagy zaj.) Molnár János : A kormány a nemzet köve­telései közül egyetlenegyet sem akart meg­valósítani. A választói jog reformját is el akarja odázni. Nem komikus a dolog, hogy Tisza Ist­ván (Zajos éljenzés a jobboldalon) a választói jog ellen agitál, míg Héderváry (Éljenzés a jobboldalon) a reformot ígérgeti V A többség, ugylátszik, nemcsak a kétfejű sas szárnya alatt alakult, de maga is kétfejű. Förstcr Aurél: De egy gyomrú! (Nagy de­rültség.) Molnár János: A néppárt a legmélységesebb bizalmatlansággal viseltetik a kormány iránt, így az indemnitást meg nem szavazza. (Helyes, lés a baloldalon.) Az elnök az ülést két órakor berekesztette­Kacsa a halastó fölött. — Polgármesteri uálasz egy támadó cikkre. (Saját tudósítónktól.) Bellusi Baross Kál­mán közgazdasági író a Pesti Hírlap va­sárnapi számába cikket irt A szegedi lialas­tavacska cimen. A cikk nagyon sértő hangú s eltekintve attól, hogy kardinális hibából indul ki, tele van meggyanusitással. Ennek következtében ma Lázár György dr polgár­mester tesz közzé helyreigazító nyilatkozatot, amelynek hangja szokatlanul szigorú, de szük­ség is van erre, mert a Pesti Hírlap, amely lát­szólag kedveli Szeged városát, tényleg ismé­telten kellemetlenkedik ennek a fejlődő metropolisnak. A polgármester nyilatkozata a következő : Bellusi Baross Kálmán a Pesti Hirlap vasár­napi számában egy teljes hasábot meghaladó terjedelmű fulmináns cikkben kel ki azon hal­latlan „könnyelműség", az „állam pénzének ná_ lünk már nem is szokatlan elpocsékolása" el. jen, hogy a földmivelési miniszter a szegedi Fehórtóban egymilliószázötvenezer korona össz­költséggel létesítendő halastó költségeihez hétszázötvenezer koronával akar hozzájá­rulni. Csak ugy dobálózik a „felületesség", „meg­gondolatlanság", az úgynevezett szakértők tel­jes „tájékozatlanság"-ának és más hasonlónak vádjával és a Lipótmezőre akarja küldeni azt, aki a miniszternek ilyen tanácsot adott. Eközben nem veszi észre, hogy a felületesség, a tájékozatlanság és a meggondolatlanság hibá­jába ő maga esik, amikor egy olyan szarvas­hibából indul ki vádjaival, amelyről, ha még oly hiteles helyről vette is adatait, egy ki8 Józan meggondolással rögtön be kellett volna látnia, hogy teljesen alapnélküli. A tény ugyanis az, hogy nem kétezerkét" száz négyzetméter, vagyis kereken hatszá2 négyzetül (egy fél magyar hold, amelyet cikk­író hibásan becsül, nem tudni milyen számí­tással, egy magyar holdnál valamivel többre) hanem igenis kétezerkétszáz katasztrális hold az a halastóvá átalakítandó terület, vagyis csekély ötezernyolcszázhatvanhatszor akkora mint amilyennek cikkíró képzeli, tehát nem holmi apró-cseprő tavacska, hanem az ország legnagyobb halastava lesz az, ha létesül. Ez kerül a tervezet szerint egymilliószáz­ötvenezer koronába. Ezekután talán fölösleges is volna többet mondani, nem lehet azonban szó nélkül napi­rendre térni mégis a következők fölött: 1. Aki annyi adatot összegyűjtött az ország­ban lévő halastavakról, mint cikkíró, annak föltétlenül észre kellett volna vennie, hogy nem a tervezetben, hanem az ö adataiban, vagy tévedésében kell a hibának lenni, mert hiszen a többi halastavakat is ugyanazok az „úgyneve­zett szakértők", az országos halászati felügye­lőség közegei rendezték be, akiktől a Fehértó tervei is származnak. De ha nem is támogatnák ezek szakértel­mét sikeres létesítmények, még akkor is meg­gondolatlanság volna olyan képtelenségeket imputálni a szakértőknek — bármennyire, ma­gas lóra ülve, „ugynevezettezi" is le őket a cikkíró — amilyeneket cikkének adataiban rájuk kisüt. 2. Aki érvekkel akar meggyőzni, az vigyáz­zon arra, hogy érvei legalább is hasonlítsanak az igazsághoz. Nos hát, egyik érve az, hogy Szeged a halbőségéröl ismeretes Tisza mellett fekszik s nem tudja, hogy Szegedon túlnyomóan dunai halat esznek, aki meggyőzi, a budapesti­nél hatvan-nyolcvan százalékkal magasabb ára­kat fizet. Másik sejtése szerint, amelylyel érveit támo­gatni igyekszik, Szeged legújabb kormánypárti­sága jutalmául kapja a nagy állami szubven­ciót. Aki ennyire alapos, annál nem lehet cso­dálni, hogy másokról is csak ennyi alapossá­got tételez föl! Hiszen Szeged képviselője az, aki előbb is volt: Bánffy Dezső, az ujpárti, a másik Kelemen Béla, Kossuthista, negyven­nyolcas. Ezekről pedig nem hírlett, eddig, hogy a mostani kormánypártba beléptek volna. Ami pedig az ügy valódi meritumát illeti, hát igaz, drágább lesz a Fehértó halgazda-ággá alakítása, mint a fölsoroltak, amennyiben hol. dankint ötszáznogyven koronába kerül, Tisza István tavának kétszáztizenhót, a Draskovich­'élének háromszázötven koronájával szemben. Ez azonban azon kedvezőtlen helyzet folyo­mánya, hogy a vizet körülbelül kilenc kilomé­ter távolságból szivattyúzás utján lehet csak nyerni. Es épen ez az oka annak, hogy az állam magas támogatást ígér ennél a létesítménynél annál is inkább, mert a Fehértó ma teljesen terméketlen, puszta terület, amely egész ter­jedelmében összesen ezernyolcszáz korona hol­dankint, tehát mintegy hatvanhárom tillér jöve­delmet hajt. Itt tehát nem csupán hasznothajtó' a közélelmezést javító beruházásról van szó, hanem egy teljesen puszta terület kultura alá vonásáról, a tervezett mesterséges öntözé* utján. Mindezek pedig a földmivelésögyi miniszté­rium hatáskörébe tartoznak s az eszme előbbre, vitelében tényleg versenyeztek egymással a szabadelvű Tallián Béla, a koalíciós Darányiig­nác és a munkapárti Serényi Béla. Ezek a külön­böző pártállási! urak nem a mindenkori körte" seket akarták olcsó halpaprikással jutalmazni, hanem az ország második városa mellett lév° kulturáltan sötét folt eltüntetéséhez siettek hozzá" járulni, nem véve persze rossz néven azt sem' ha amellett Szeged város lakossága és azon­kívül az ország egyéb halfogyasztói is — mert hiszen az egyelőre prelimínált ezerháromszáz­husz métermázsa, de később bizonyára foko_ zódó évi haltermés nem fog itt mind elfogyni — ujabb s talán némilg olcsóbb élelemforráshoz jutnak. Mindezt megtudhatta volna a cikkíró egy rövid telefonbeszélgetés utján a földmive" lési minisztérium illető osztályától s nem kel lett volna „harcászati lövészetet" rendeznie markírozott ellenség : a bábok ellen. A kato. náknak erre szükségük van gyakorlat szem­pontjából ; azt azonban senkinek sincs szük­sége megtudni, hogy hogyan harcol cikkíró a földmivelésügyí miniszter és annak közegei ellen. Ha mégis ebben a művészetben gyako­rolni akarja magát, akkor kár erre a Pesti Hírlap komoly tartalmú hasábjait pocsékolni. Lőtérül még a katonák is a leghitványabb te­rületeket szokták kiszemelni és az értékeseb­bet lehetőleg megkímélik. A polgármester jó hangot választott meg ahoz az Íráshoz, amelyben Szegednek és a közérdeknek védelmére kel olyan cikkel szemben, amely politikai tendenciából gaz­dasági humbugokat akart föltálalni az or­szág közönségének. Az erélyes visszautasí­tás és a hiteles adatok minden bizonynyal megtalálják az utat oda, ahol lényegtelen és külsőséges dolgokkal kedvezni akarnak Sze­gednek és támadást intéznek ellene olyan­kor, amikor vitális érdekeiről van szó. Munkapárti győzelmek a megyékben. Tizenhat vármegyében és több városban ma ejtették meg a törvényhatósági bizottsági tagok választását. Az egész vonalon a nemzeti munkapárt került ki döntő győ­zelemmel. Az alábbi adatok fényesen iga­zolják azt a fokozódó bizalmat, amelyet az egész ország érez a kormány iránt. A mai választásokról a következő tudósításaink szólnak: Aradon Barabás Béla, a független­ségi párt jelöltje, kibukott a bizottsági tag­ságból. Huszonhatmunkapártit éstizenkétfüg­getlenségit választottak meg. Biharmegyében száshét munkapárti és negyvenöt független­ségi, Hontmegyében harminchét munkapárti és hét függetlenségi, Kisküküllőmegyében harminchét munkapárti és tizenhárom ellen­zéki, Krassószörénymegyébm százharminc­négy munkapárti és harminc nemzetiségi, Pestmegyében hetvenöt munkapárti és het­venhárom ellenzéki, Pozsonymegyében nyolc­vannégy munkapárti és negyvenöt ellen­zéki, Szatmármegy ében kilencvennégy mun­kapárti és negyvenegy ellenzéki, Szepes-

Next

/
Thumbnails
Contents