Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-04 / 138. szám

1910 november é DÉL-MAGYARORSZÁG 5 gyok. Ez a botrány a külföldi újságokba is belekerült és ki sem mondhatom, mennyire árt művészi reputációmnak. Nem békülök, válok, e napokban már be is adom a válópört. Igenis tárgyaltam a bécsi Volksopcr és a budapesti Operaház kibéreléséről. De, sajnos, a tárgyalások nem vezettek eredményreÉpen az őrnagy volt az, aki ezeket dobra ütötte. Chapman szeszélyes ember ; összevissza beszél, mint egy gyerek. Ez az egész rendőrségi komédia sem komoly dolog. Én legalább nem tulajdonitok neki semmi jelentőséget. A holmija becsomagolva áll, tessék, vigye, ahová akarja . . . A második angol-bur háború tehát pörrel zárul le: válópörrel. Bévy Aurélia hűtlen elhagyás cimén indítja meg a válópört férje ellen. Kern a bíróság elölt — A tárgyalás második napja. — (Saját tudósítónktól.) Feltűnően kis érdeklődés mellett folytatták a mai tárgyalást Kern Lajos ügyében. Az emberek, ugylátszik, nem találnak elég tápot a kiváncsiságuk kielégítésére, ami nem is csoda, mert az agyoncsépelt ügy minden fázisát már régen ismerik. Egy megtört ember elkeseredett harcát a szabadságért, az elveszett becsületért, nem szívesen nézi végig a közönség •és — helyesen. Azok, akik a régi időkből ismerték Kernt, tudhatják legjobban, hogy mi lett abból a délceg, tekintélyes úrból, akit egykor a legelőkelőbb szegedi szalonok szívesen láttak és akinek párját ritkító gavallérsága közismert volt. A hosszas, lélekemésztő izgalmak teljesen átváltoztatták. Testileg, lelkileg beteg, fáradt ember ül ma a vádlottak padján, akiben már csak a romjai vannak meg a régi Kernnek. Szemei bizonytalanságot árulnak el, beszéde határozatlan, amit rekedtsége ma még nehézkessé is tett, ugy, hogy sokszor szinte érthetetlenné válik. Az ügy rövid jelenetei előtt az elnök kérdésére, hogy bűnösnek órzi-e magát, meggyőződéssel feleli, hogy — nem. Azután követkéznek a tanúkihallgatások, amelyeket figyelemmel hallgat végig és alig-alig tesz azokra észrevételt. Ma délelőtt a Hauer-ugyet, délután pedig a 1 óth- és az Örífö^/i-ügyet tárgyalták. Egyedüli érdekessége a mai napnak egy ismeretlen valaki, akinek a nevét Kern álhatatosan eltagadja. Ez a valaki volt az, akinek a nevén ő a szóbanforgó összegeket takarékba helyezte. Szerinte, ha azt a nevet elárulja, az illetőnek anyagi romlását idézné elő. Nem tudjuk, hogy a becsületérzés utolsó föllobbanása-e ez, vagy pedig egy fogás, amelylyel esetleg meg akarja nehezíteni a tárgyalás menetét. A mai tárgyalásról az alábbi részletes tudósítás számol be: A délelőtti tárgyalás. (Jedlicska dr vallomása.) Ma folytatták a Hauer-ügy' 'tárgyalását. A bíróság kihallgatta Havas Józsefet, a bajai takarékpénztár másodkönyvelőjét, aki szerint Hauer tartozását nem rendezte Kern. Tűri Mátyás jelentéktelen vallomása után Hauka Pál tanú adja elő, hogy Hauer tartozásainak még a kamatát sem fizette Kern. Weiée Sándor, a dunapataji takarók ügyésze, elmondja, hogy egyizben Kern sürgönyzütt neki, hogy Hauer harmincnégyezer koronás tartozását postára tette, — de a pénz sohasem érkezett meg. Nekich Richárd, Kern volt segédje, nem igen emlékszik vissza a Hauer-ügyre. Annyit tud, hogy Kern az utóbbi két évben elhanyagolta irodáját. Bálint Sándor tanú semmit, Kerner Pál pedig csak hallomásból tud valamit. Hevesy Kálmán elnök a tárgyalást megnyitja s közli, hogy a mai napra két ujabb ügy tárgyalása van kitűzve, de a Hauer-ügygyel még nem végeztek. Ebben az ügyben uj tanukat 'dézett be a bíróság. A mai napra tűzték kí a Tóth Péter- és Ördög Mihály-ügyek tárgyalását, de ezek későbbre elmaradnak. Első tanú Jedlicska Béla dr királyi közjegyző. A Kern és Hauer közt keletkezett közjegyző1 okirat dolgában hallgatja ki a biróság. Elnök: Az okirat keletkezéséről tud? — Annyit, hogy amikor feszült volt már a viszony a két ur közt s a fegyelmi is megtör, tént, hozzám fordultak egyezkedés céljából. Kernnek sikerült negyvenezer korona kölcsönt szereznie, amelyből rendezte a Hauer-ügyet. — Ki fordult önhöz? — Mindketten. — Együtt irták alá az okiratot? — Nem. Azért nem írattam őket együtt alá, mert rendkívül feszült viszonyban voltak s féltem, hogy botrány keletkezik abból, ha talál, koznak. Kern közbeszól. Elnök: Figyelmeztetem, ne beszéljen folyton közbe, mert akkor ez nem tárgyalás, hanem vásár lesz. (Tanúhoz.) Kern beismerte az okirat kiállításánál, hogy tartozik? — Nem ismerte be, sőt kijelentette, hogy ő többet fizetett, mint kellett volna. Huszár János dr: Igaz, hogy Ön többször telefonozott Kernnek, hogy jöjjön át az okiratot aláírni, de Kern nem jött? — Igaz. Kern Lajos: A közjegyző ur téved. Ő maga ennek az okiratnak a fölvételénél nem volt jelen. Ezt a helyettese vette föl. — Lehet, összezavarom a dolgokat. Azt tudom, hogy én is vettem föl ebben az ügyben okiratot. Hogy melyiket, nem tudom. Elnök (tanúhoz): Hát így áll a dolog, ahogy vádlott mondja? — Lehetséges kérem, de nem tudom biztosan. Kern Lajos dr (indulatosan fölugrik): Ennek nyomának kell lennie az ön irattárában. Tessék ott megnézni. Elnök elrendeli, hogy Jedlicska Béla dr az irodájában szerezze be az erre vonatkozó információt. Addig Kugler Albert bankigazgatót hallgatják ki. Kugler Albert, a Szegedi Alföldi Takarékpénztár Részvénytársaság vezérigazgatója, az elnök kérdésére elmondja, hogy Kern Lajosnó szatymazi szőlőjére adott a bankja huszonötezer korona kölcsönt. Ebből a pénzből húszezer koronát küldött a bank Kern Lajos dr utasítására Kalocsára. (Szeless József dr vallomása.) Utána Szeless József dr-t, Kern volt helyettesét kérdi az elnök, hogy befolyt-e a Hauer— Kern-féle egyezségbe? Tanú: Nem folytam be, csak hallomásból tudok egyes részleteket. — Kitől hallotta ezeket? — Hauer Jenőtől. — Mit mondott önnek Hauer? — Hogy véglegesen leszámolt Kernnel, közjegyzői okiratokat vettek föl s Kerntől tizenöt darab váltót kapott követelésének fedezetéül. Elmondja ezután a tanú, hogy egy alkalommal Hauer fölizgulva ment föl Kernhez s szemrehányást tett neki, hogy félrevezette, mert a kalocsai követelést nem rendezte s most árverést tűztek ki ellene. Akkor Kern fölmutatott egy sürgönyt, amelyben az volt, hogy az ügy már rendezve van. László Adolf dr bíró: Nem vette ön észre, hogy Kern elzárkózott, ha Hauerrel tárgyalt? — Nem vettem észre, sőt az ajtó mindig nyitva volt. — Hauer többször beszélt Kernnel V — Igen, de még többször beszélt Nekich irodavezető úrral. — Hauer nem érdeklődött ügye iránt? — Legtöbbször pénzért jött föl Hauer ur. Huszár János dr: Mikor ön Kernnél volt, Kern milyen anyagi viszonyok közt élt? — Bizony elég rossz lábon állt. Akkor vásárolta össze a birtokokat, pedig egyes tartozásai után még a kamatokat sem tudta fizetni. Hauer Jenő: Tudja-e tanú ur, hogy egy Ízben kijelentette előttem, hogy a dunapataji takarék követelése ki van fizetve s csupán azért nem törülték még telekkönyvileg a követelést, mert az ügyvéd több költséget számított föl. — Az én jelenlétemben ilyen kijelentés nem történt. Ezután ismét Jedlicska Béla dr-t hallgatják ki. Jedlicska bemutatja a közjegyzői okiratot, amelyben az foglaltatik, hogy Hauer elismeri, hogy Kernnel kiegyezett. Ezt az okiratot Kern nem irta alá. Elnök (tanúhoz): Miért nem irta alá aa okiratot Kern? — Mert valami kitételt sérelmesnek tartott magára. Üggész: A felek kijelentették, hogy ezek után az egyezséget megszüntetik? — Hauer ur kijelentette s erről okirat is lett fölvéve. (Ezt is becsatolja.) Ezután Somlyódy István királyi járásbirót hallgatják ki, aki Hauer elbeszélése után tud az ügyről. Érdekeltnek nem érzi magát, habár Hauernó rokona. Elnök: Tudja ön, hogy milyen összeg adatott át s milyen rendeltetéssel Kernnek, a Hauer-ügy rendezésére? — A részletekre egész hűen nem emlékszem vissza. Arra emlékszem, hogy Hauer apósa ós anyósa engem, mint rokont, megkérdeztek, hogy Kernnek átadhatnak-e nyolcvanezer koronát a szajáni ügyek rendezésére. Én legnagyobb indignációval feleltem, hogy egy szegedi királyi közjegyzőben föltétlenül meg kell bízni. Kernt egyébként személyileg is megbízhatónak tartottam. Egy közhivatalnokban akkor is meg kell bízni, ha az szegény. László Adolf dr biró: Tudja ön, hogy Kern kijelentette volna, hogy a dunapataji követelés ki van egyenlítve? — Csak Hauertől tudom. Ezt Kern nem mondta nekem. Ezután ugy az ügyész, mint vádlott és védője több tanú kihallgatását kérik. Ezt a biróság elrendeli. Hauer Jenőnek fölmutatják Kern Lajos elszámolását. A tételek köziil többet kifogásol. A Hauer-ügy tárgyalása déli egy óráig tartott, amikor is az elnök délután fél négy órára halasztotta a tárgyalás folytatását. A délutáni tárgyalás. (A harmadik miatt.) A tárgyalást délután félnégy órakor nyitotta meg az elnök. A közönség érdeklődése, mint az első napon, ma délután is gyönge. Tárgyalásra került a Tóth Péterné és Ördögh Mihály följelentése folytán megindított két ügy Elnök a vádlott előtt fölolvassa a vádirat rendelkező részét, amely szerint Kern Lajos 1908. évi december tizennegyedikén átvett és nála Tóth Péterné részére letétbe helyezett kétezerháromszáz koronát a biróság fölhatalmazó végzése után sem fizette ki a félnek, ha. nem saját céljaira fordította. Vádlott az elnök kérdésére, hogy bűnösnek érzi-e magát, nemmel felel. Részletesebben nem kíván az ügyről vallani, hanem továbbra is föntartja a vizsgálóbíró előtt tett vallomását. Határozottan megmarad azon állítása mellett, hogy ezt a pénzt nem mint közjegyző vette át és kezelte, hanem mint privát ember. Elnök (az okiratot fölmutatja): Miért állította ki akkor a közjegyzői okiratot? Kern: Mondom, mint magánember jártam el. László Adolf dr biró fölolvassa a közjegyzői rendtartás vonatkozó részeit, amelyek ilyen esetekben a követendő eljárásról intézkednekElnök: Hol tette letétbe a pénzt? Kern: Takarókba helyeztem el kamatozás végett. Elnök: Melyik takarékba tette be? Kern: Nem mondhatom meg, inert egy harmadik személy érdekét sértené. Elnök: Ki az a harmadik személy, akinek érdekét sértené, ha megmondaná? Kern: Nem mondhatom meg. Elnök: Legalább a takarók nevét mondja meg Kern: Kitér a felelet elől. Elnök: Miért nem fizette ki a félnek a pénzt, mikor az önnél jelentkezett? Kern: Mert be kellett várnom a hagyatéki bíróság végzését. Elnök: A végzés kézbesítése után csak nagysokára fizette ki az összeget Tóth Péternének. Kern: A kiutaló végzés kézbesítésekor nem voltam otthon és csak 1909 szeptember kilencedikén iöttem haza.