Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-04 / 138. szám

1910 november 1 DÉL-MAGYARORSZÁG 3 ország ujabban épült nagyobb és művészi kivitelű templomai között a szeged-rókusi templom egyike a legolcsóbbaknak. A züllött gyermekek mentése. — Reformok a jauitómunka körül. — (Saját tudósítónktól.) A Délmagyarország a műit héten hosszabb cikkben mutatott rá azokra a kisebb hiányokra és könnyen leküzdhető bajokra, amelyek a mai magyarországi gyermekmentés körül, nevezetesen az elzüllött gyermekek mentése körül, szinte észrevétlenül támadtak. Rámutattunk arra a jelenségre, hogy egyre terjed a tipikusan magyar közöny a mentőmunka körül. Például" a Gyermekvédő-Liga- által rendezett gyermeknapok az utóbbi években már nem sikerültek ugy, ahogy előbb; dacára, hogy a Liga óriási, fáradhatatlan munkásságot fejtett ki mindvégig. Tagadhatatlan, hogy a züllött, nagyobb gyermekeknek a mentőmunkája különösen szép, európai hirü, a külföld tanulmányozására méltó,— de kiváltkép'en nehéz mentőmunka is. Megjavitani, uj eifaberré tenné olyanokat, akik már öntudatosan követték el a bűnöket, akik évekig csavarogtak, lopásból tengődtek, amig a javitó-otthonokba kerültek, hát ezeket becsületes, tisztességes emberként visszaadni a társadalomnak, szinte lehetetlennek tetszik. Évenkint már tíz millió koronánál többet áldoz az állam a gyermekmentésre és évenkint mindig nagyobb összeget vesz föl erre a célra a költségvetésbe. Ez szükséges is, hisz az utóbbi időkben, különösen amióta a büntetőnovelia életbelépett és törvényszéki itélét szerint is beutalják a javitó-otthonokba a gyermekeket, — rendkivül emelkedett a züllött gyermekek statisztikája, ugy, hogy ez a legnagyobb aggodalomra adott okot. És ahogy az ilyen gyermekek mentó'munkája mind országosabbá vált, úgyszólván hozzánőtt a magyar társadalomhoz, akkor természetesen kitűntek azok az apróbb bajok, apróbb ferdeségek, amelyekre — tekintettel, hogy minden részében uj, minderi államok közül is első munkáról van szó — nem számíthattak és amely apróbb bajok, ferdeségek nem nagy jelentőségűek, de mégis orvoslásra szorulnak. Ezek közül a legszembetűnőbb, hogy a züllött gyermekek közül több százalók lett az olyan gyermekek száma, mint gondolták, akiket nem sikerült megjavitani, akiknek a megmentéséről le kellett mondani. Teljesen hiteles forrásból jelenthetjük, Ez' a furcsa viselkedés fölkeltette a szerzetesek kiváncsiságát. Kérdezgették egymástól, hogy miért vonul vissza oly sokszor Barnabé. A perjel, akinek az a kötelessége, hogy minden szerzetesről mindent tudjon, elhatározta, hogy meglesi egyszer Barnabét. És egy napon, amikor újból bezárkózott, mint rendesen szokta, a kápolnába, a perjel két szerzetes kíséretében megjelent az ajtónál és a hasadékokon keresztül megfigyelte, hogy benn mi történik. Látták, amint Barnabé a szent Szűz oltára előtt állott — a kezén és a lábával a levegőbe dobálta a hat golyót és a tizenkét kést. Az isten Anyja tiszteletére legszebb, legnehezebb ugrásait produkálta. Nem értve meg, hogy ez az egyszerű ember igy áldozza tehetségét és tudományát a szent Szűznek, a két szerzetes szentségtörésre gondolt. A perjel tudta, hogy Barnabénak ártatlan a lelke; már mind a hárman arra készültek, hogv élénken kidobják a kápolnából, amikor látták, hogy a szent Sziiz leszáll az oltárról és kék köpenyének egy sarkával letörülte az izzadságot a szegény bohóc homlokáról. Akkor a perjel arccal a kőlépcsőre borult és szóit: — Boldogok az egyszerűek, mert ők látni fogják istent. — Ámen! — szóltak a szerzetesek, megcsókolva a földet. hogy az igazságügyi és a kultuszminisztériumban befejezetté vált az, hogy újjászervezik a züllött gyermekek megmentésére való munkát. A Délmagyarország munkatársának a reformtörekvésről ezeket mondották el az igazságügyi minisztériumban: — Mindinkább szembetűnőbbé váltak azok a kisebb hiányok, amelyek esetleg befolyásolhatják a magyarországi züllött gyermekek mentésére irányuló munkát. A tapasztalat, a bekért vélemények megmutatták a lehetőségét annak, mint kell a reformot végrehajtani. A reformnak alapja az, hogy klasszifikálás szerint végezzük a züllött gyermekek mentési munkáját. Klasszifikáljuk, hogy hány éves a bűnöző, milyen fokú' az elkövetett bűne, hány iskolát végzett, visszaeső-e és a többi. Ezek szerint osztjuk azután be őket különféle javitóotthonokba, mert a klasszifikálással együtt jár, hogy az otthonok jellege is megváltozzék. Lesznek olyan otthonok, amelyekben két évig maradnak a gyermekek, lesznek olyanok, amelyek három évig terjednek. De lesznek olyanok, amelyekben hét-nyolc esztendeig mindig bennmaradnak a mentésre bexdcdtak, ugy, hogy onnan haszonnégy éves korukban mint nagykorúak kerülnek ki a társadalomba, az uj életbe. Bizunk abban, hogy a magyar gyermekmentési munkának ez a reformja minél előbb bekövetkezik. Bizunk abban, hogy a reform teljes sikerre vezet. Iüetékeshelyen, az igazságügyi minisztériumban mondották el ezeket a Délmagyarország tudósítójának. Fölkereste munkatársunk Turcsányi Imre dr-t is, a szegedi állami gyermekmenhely igazgató-főorvosát, aki ezeket mondotta el: — Tudok arról, hogy a minisztériumban reformot terveznek. Ez természetes, mert óriási fontosságot tulajdonit a magyar állam a gyermekmentés munkájának, azt máris olyanná fejlesztette, hogy a külföld legtöbb kult.urállama tanulmányozta már, állandóan jönnek, hogy megfigyeljék és hirdessék speciálítását, kiválóságát. Az állam már államosította a magyar gyermekmentést, mindig több-több milliót áldoz a nemes munkára. Természetesen, egyedül nem végezheti az óriási föladatokat, ezért jött a segítségére a magyar társadalom, a Gyermekvédő-Liga, amelynek törekvései kiegészítik, betetőzik az állam munkáját. A legnagyobb körültekintést, tudást, tapasztalatok gyűjtését a züllött gyermekek mentési munkája kívánja. Tessék Szegeden is megfigyelni: újra meg újra előkerülnek apró, kilenc-tizennégy éves és más kora bűnözők, akikről kiderül, hogy iskolázottságuk a legminimálisabb, hogy évekig csavargásból tengődtek. Na, most az ilyen csavargó gyermekeket, mondjuk, inasnak adjuk oda szegedi, jószívű mesteremberekhez. Két-három napig megmarad ott a gyermek', aztán megszökik, hisz évekig igy csinálta: csavargott. A rendőrség elfogja a kis csavargót. Újra odaadják más iparoshoz, újra megszökik. Igy a rendőrség szinte naponkint kénytelen foglalkozni ilyen gyermekekkel, akik leginkább visszaesők, többször a rendőrség elé kerülnek. Ezért tűnik ugy föl, mintha az Árpád-Otthonból túlságosan sokan szöknének meg. Az állam, a gyermekmentés vezetői, mindnyájan számítottak arra, hogy a beutalt züllött gyermekek mindegyikét nem sikerül megjavitani. .Fontos kérdéssé és óhajtássá vált az, hogy a megjavitani nem tudottak arányszámát minél kovesebbitsük. Ez sikerült az utóbbi időben, a megvalósításra szánt reformok pedig bizonyára meghozzák a kívánt eredményt. A magyar gyermekmentés körűi tehát rövid időn belül jelentős reformtervek várhatók. A gyermekvédésünk és a gyermekmentő-munkánk eddig is a legjobb hirü, akármelyik nyugati, kulturország mintaszerűnek ismerte el ezideig is. A most tervezett, életrevaló újítás is bizonyság arra, hogy mennyi áld»^tkészséggel, körültekintéssel fejleszti, t' Setesiti az állam a magyar gyermekvédést és gyermekmentést. Kolerajárvány Nagybecskereken. — Megalakult a járuányblzottság. — (Saját tudósítónktól.) Kolerajárvány veszedelmétől tartott az idei ősz elején nemcsak az egész ország, hanem a pusztító betegség járványszerü föllépéssel fenyegette a külföldet is sok helyen. Hogy nagyobb arányokban a veszedelem nálunk nem lépett föl, azt a hűvös időjárás mellett azok az intézkedések okozták, amelyeket a kormány idejében való és határozott föllépésére az alsóbbfoku közigazgatási hatóságok lehető lelkiismeretességgel foganatosítottak. Ma már a kolerajárvány réméről senkise beszélt, ugy hitték, hogy minden veszedelem elmúlt. Most Nagybecskerekről jelentik, hogy a kolera ott ismét föllépett, pusztít, már áldozata is van. Szűkszavú távirat jelentette nekünk ma délután, hogy Nagybecskereken több koleraesetet állapítottak meg és hogy az alispán rendelkezésére az összes iskolákat több napra bezárták. Ennek az első megdöbbentő értesítésnek vétele után a nagybecskereki közkórházhoz fordultunk, ahol az első értesülésünket mindenben megerősítették. Nagybecskereket a legkomolyabb veszedelem fenyegeti. Pörge István öt éves fiu kolerában meghalt. Általában minden jel arra mutat, hogy a kolera itt különösen a gyermekeket fenyegeti. Erre vall az alispánnak az az intézkedése is, hogy az összes iskolákat bezáratta. Ma megalakult Nagybecskereken a járványbizottság is, amely teljes erélylyel teszi meg azokat az intézkedéseket, amelyek alkalmasak arra, hogy a veszedelem növekedését vagy terjedését megakadályozzák. Zár alá helyezett mindent a bizottság, amiről föltételezhető, hogy a vész csirájának széthordására alkalmas. A városban nagy az izgatottság. Remélik, hogy a lakosság köteles józansága, amelylyel mindent eikövet és elkövettet a nagyobb bajok elhárítására, megmenti Nagybecskereket egy általánosabb veszedelemtől. A Srancia kormányválság. Paris, november 3. A kabinetalakitással megbízott Briand miniszterelnök tegnap este hosszas tanácskozásokat folytatott a politikusokkal. Tárgyalt Brisson kormányelnökkel, Raynaud, Lafferres és Kotz képviselőkkel. Valószínű, hogy e három utóbbi lesz a kabinet három uj tagja. A miniszterelnök reméli, hogy ma este már benyújthatja a kormány listáját îallières köztársasági elnöknek. Páris, november 3. Ma délelőtt a következő miniszteri lista volt forgalomban: Miniszterelnök: Briand. Hadügyminiszter: Brun tábornok. Tengerészeti miniszter: Lapeyr'ere admirális. Pénzügyminiszter: Klotz. Igazságügyminiszter: Mony vagy Raynaucl. Kereskedelmi miniszter: Laffere. Földmivelésügyi miniszter: Jean Dupuy. Közoktatási miniszter: Doumergue. Még nem bizonyos, vájjon Millercind me£marad-e a kabinetben. Briand tegnap sokáig tanácskozott Brissonnal, a kamara elnökével azután meglátogatta a visszalépő kabinet tagjait. A belügyminisztériumban Puch, Raynaud, Clemenceau és Klotz képviselők látogatását -ogadta, akikkel az uj kabinet megalakításáról tanácskozott. Este jelentést tett Falliéres elnöknek a tárgyalás állásáról. Briand reméli, hogy ma estig befejezi a kabinetalakitást.