Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-04 / 138. szám

o DELM AOYARORSZAO 1910 november 1 Abdul Hamid halálán van. Konstantinápoly, november 3. A mai reggeli lapok hirt kaptak Szalonikiből, hogy Abdul Hamid utolsó óráit éli. Ijesztően sürü egymásutánban jönnek rá az idegrohamok és az orvosok nem bírnak vele. A volt szultán merénylettől fél. Tegnap, mikor orvosi konzíliumot tartottak fölötte, az egyik doktor a hallgató-Csövet az ekszszultán szivére akarta tenni. Abdul Hamid megrémült, valósággal tombolt és rikoltozott: Ne öljetek meg, Gyilkolt a főhadnagy. — Szerelmi dráma a Feketesas-utcában. — (Saját tudósítónktól.) Titokzatos szerelmi dráma történt csütörtökön délután Szegeden. A Feketesas-utca egyik emeleti szobájában egy főhadnagy revolverből szivenlőtte volt kedvesét. A gyilkosság után szökni akart, de a Kossuth Lajos-sugáruton rövid üldözés után elfogták, most a szegedi honvédgyalogezred fogházában ül. Teljesen ittas állapotban követte el a katonatiszt a halálos merényletet. Az a leány, akit megölt, ismeretes volt Szeged utcáin. Két évvel ezelőtt a kedvese volt a tisztnek, majd egy esztendő óta a katonatiszt bátyjának — aki szegedi postatiszt — lett a kedvese. Minden jel szerint szerelmi féltékenységből ölt a főhadnagy, aki az őt elfogó rendőrtisztnek indulatosan mondotta, hogy ha a leány még nem halt meg, akkor újra fegyvert emel reá. Ugyanezekben a percekben pedig a kórház boncolóasztalára teritették ki a megölt, fiatal, szép leány holttestét. A szerelmi dráma híre már a kora délutáni órákban elterjedt Szegeden és feltűnést keltett, mert a főhadnagyot is, a leányt is igen sokan ismerték. A gyilkosságról és annak előzményeiről eaeket jelentjük: (Szerelem hármasban.) Muzslay János honvédfőhadnagy a gyilkos. Mint hadnagy évekig szolgált Szegeden, a honvédgyalogezrednél. Januárban főhadnagygyá nevezték ki és egyúttal áthelyezték Nagybecskerekre. Azóta többször átjött Szegedre, a bátyjához, Muzslay Aladárhoz, aki postatiszt és a Feketesas-utcában, a 10. számú, Tóth Péterféle ház első emeletén lakik, garzonlakásban. A meggyilkolt leány Gábriel Rózsi. Tizennyolc esztendős a szép Rózsi. Őtet és három nővérét sokan ismerik Szegeden, a korzón naponkint ott sétált a három szép nővér. Gábriel Rózsi középtermetű, feketehajú és szemű, halványarcu, fess leány volt, tizennyolc éves, utána fordultak a férfiak. Amikor Szegeden állomásozott Muzslay János, mint hadnagy, a kedvesévé tette a szép Rózsit. Majd a főhadnagy bátyja, Muzslay Aladár érdeklődött a leány iránt és amióta az öcscsét áthelyezték Szegedről, még a lakásába is befogadta a leányt. A házban lakók egyértelmű vallomása szerint a leány rendszeresen a postatiszt lakásában is aludt és „nagyon szerethették egymást". (Szegedre jön a főhadnagy.) Tegnap, szerdán délben, váratlanul Szegedre jött Muzslay János főhadnagy. A bátyjának feketesas-utcai lakására hajtatott, A bátyját és Gábriel Rózsit találta a lakásban. — Nem baj na. Mulatunk hármasban, galambocskáim — mondotta tréfásan. — Holnapig mulatunk, aztán tovább utazok az édesatyámhoz, meglátogatom a famíliát. Jó lesz? Elkezdték a mulatást, azaz délutántól kezdve ittak hármasban a feketesas-utcai lakásban. És boroztak egészen éjfélig. Akkor a leánynak megmondták, hogy maradjon otthon, ök majd elmennek tovább mulatni. Ugy lett: a leány lefeküdt, a két testvér elment mulatni. Valószínűleg összevesztek múlatás közben, vagy az uton, mert nem együtt tértek haza a lakásba. Muzslay Aladár hajnali négy órakor, főhadnagy-öcscse pedig reggel hét órakor tért haza a lakásba. Mikszich Györgytől, — akinek cukrászdája van a Feketesas-utcában — birta albérletben a lakást a postatiszt. Mikszich Györgynét csütörtökön reggel, amikor a főhadnagy az átzüllött éjszaka után hazatért, behivatta ós megkérte, hogy hozasson két liter bort, mert szomjas. Egész délelőtt ittak aztán újra a testvérek, a leánynyal együtt. Délben megebédeltek. Ebéd után söröztek. Ebéd után, félkettőkor, Muzslay Aladár kijelentette, hogy neki elég volt a mulatság, bemegy a postahivatalba dolgozni. (Együtt, ketten.) Hogy félkettőtől kezdve, amikor a főhadnagy egyedül maradt a lakásban a leánynyal : mi történt közöttük, azt a tanuk, a házban lakók szerint igy állapithatjuk meg : Alighogy a postatiszt eltávozott a lakásból, a leány odaszólt az asztal mellett ivó, berúgott főhadnagyhoz : — Én is elmegyek. — Nem mégy. Mórt mennél el? -— Hagyj elmennem, János, mert féltékeny lesz Aladár, ha ketten maradunk együtt. — Dehogy lesz. Most jutna eszébe. Maradj csak itt. Tedd le a kabátodat ! A leány leült. Hosszú csönd következett. Majd kihallatszott a folyosóra, amint a főhadnagy indulatosan rászólt a leányra : •— Add vissza a revolvert! Nem való az a te kezedbe. — Nem adom vissza, mert . , . — Add vissza, ha mondom ! Kérlek, Rózsi) ne okoskodj. Mit félsz ? Add ide . . . igy. Negyedóráig semmi zaj nem hallatszott ki. A három órai harangszó elhangzása után néhány percre revolverdörrenés, majd jajgató szó terjedt félelmesen a folyosóra. Utána rögtön csönd. A lakás ajtaja előtt ment épen el a cukrász cselédleánya, Bogolyuv Milyica. Épen akkor lépett ki a folyosóra a főhadnagy, a ke" zóben kicsi, feketeagyu Browning-revolvert fogott és a leányra mosolygott. Nevetve mondta: —• Hová mész, hó, a létrával ? Na nézd. A szerb leány nem érti a magyar nyelvet, nem válaszolt, hanem bepillantott a pillanatra nyitva hagyott ajtón és látta, hogy az ajtóküszöbre lerogyott, kinyúlt a leány teste. Rémülten sietett le a cukrászdába : — Agyonlőtték a Rózsikát ... a főhadnagy ur most megy a lépcsőn, a kezében revolver, — mondotta szerb nyelven a gazdájának, Mikszich Györgynek. (Menekül a gyilkos.) Muzslay János főhadnagy a ház kapujában zsebre tette a revolvert és az utca túlsó oldalán levő bérkocsiállomáson várakozó 31. számú, egyfogatú bérkocsist maga elé intette; beleült a kocsiba: — Hajts! Hová, nagyságos ur? — Ki a Rókus-állomásra, mert én el akarok utazni, Zomborba, na ! A bérkocsis gyorsan hajtott. Amikor a rókusi katolikus templom elé értek, a főhadnagy rászólt: — Állj! Nesze a pénzed, aztán eridj a fenébe» disznó ! Már le is ugrott a bérkocsiról és gyalog indult tovább. Dülöngött. Megállt sokszor, majd lerogyott, kivörösödött az arca. Az utcán járók rninnél messzebbről igyekeztek nézni. A templom előtt állott őrt Nagy Sándor rendőr, aki rövid ideig figyelte a főhadnagyot, majd telefonált a negyvenhatodik gyalogezred kaszárnyájába : — Jöjjön ki a Kossuth Lajos-sugárutra a készültség, mert itt van egy tulittas főhad, nagy ur, nahát, baj lesz. (Elfogják a főhadnagyot.) Időközben a 31. számú bérkocsis visszatért a. Feketesas-utcában lévő bérkocsiálloniásra. Óriási tömeg gyülekezett ekkorra már össze az utcában, mindenki látni akarta a megölt, vérestestü leányt. Megjelent a rendőrség is. Sass Lajos segédrendőrbiztoshoz odament a 31. számú bérkocsis: — Azt a bizonyos főhadnagyot én vittem.' Az én kocsimon menekült. A Kossuth Lajossugáruton tettem le, a templom előtt. Sass Lajos rendőrbiztos a bérkocsiba ültette Siprigó nevü rendőrt, aki a Kossuth Lajossugáruton, a kórház közelében, az Austerlitz-féla korcsma előtt találta a főhadnagyot. A földön fetrengett, erőtlenül, nyögve. Köréje emberek gyűltek. Sass Lajos rendőrbiztos is megérkezett a főhadnagyhoz. Fölismerte, hogy ismerőse a fő, hadnagy, Muzslay János. Hozzálépett: — Na, mi az, hé. Mit csinálsz ? — Aá! Agyonlőttem egy leányt. — Csak nem? Nem igaz, nem lőtted agyon, csak gyere. Nines semmi baj. A főhadnagy fölordított: — Semmi báj?! Ha nincs, akkor mégegyszer belelövök, hogy meghaljon! Szinte önkívületi állapotban volt már ekkor. Megérkezett a katonai készültség is, az elfogta, bekísért® a kaszárnyába a főhadnagyot, akitől ekkorra minden baj nélkül elvette az öt golyóra töltött revolvert. A hatodik golyónak csak a hüvelye maradt meg, a hatodik golyó megölte a leányt. (A halott leány.) Amikorra a mentők megérkeztek az esefc helyére, a Feketosas-utcába, akkor a leány, Gábriel Rózsi, halottá vált. Az ajtó küszöbén belől feküdt, féloldalt dőlten, kinyúlt testtel. A fején kék kalap. A testén sötétkék ruha. szürke őszi felöltő. A balkezéből papirosba csomagolt két pogácsát ejtett ki. A jobbkezében még mindig szorongatott valamit: a kapukulcsot. Azzal bármely időben betérhetett a, postatiszt szobájába . . . A mentők megnézték a leányt. — Meghalt! Ekkor érkezett meg Gyuritza Sándor dr 13orvos. Intézkedésére a közkórházba szállították a leány holttestét. Pénteken fölboncolják* Muzslay János főhadnagy jómódú, intelligens család fia. Az atyja Gerliczy Ferenc báró deszki uradalmában intéző. Tulajdonképen azért jött Szegedre a főhadnagy, hogy egy napig a bátyja vendége legyen, aztán pedig Deszkre utazzék, a szülei meglátogatására. A főhadnagyot letartóztatták. Ezideig kihallgatni nem lehetett. A rendőrségen pénteken reggel kezdik meg a kihallgatásokat. Nem békülök. — Réuy fiurélia és Chapman őrnagy. — (Saját tudósítónktól.) Ma délben másodszor jelent meg a budapesti rendőrségen A GChapman, a Révy Aurélia férje, nyugalmazott őrnagy ós vakmerő oroszlánvadász. A rettenthetetlen bgitt, rendőri segítséget kért, egy szakasz lovasrendőrt, hogy a felesége Eskü-ut hatodik számú lakásáról elvihesse a raglánkabátját és az esernyőjét. Arról volt szó, hogy az őrnagy vonakodott másodszülött, négy. hetes fiára egy kis somerseti angol mezőt íratni. Ebből keletkezett a rut viszály, amely -óbban megviselte mr. Chapman idegeit, mint az angol-bur liáborn. Rcvy Aurélia asszony az érdekes ügy ujabb fordulatairól igy nyilatkozott: — Tudom, hogy a férjem a fiával ma a rendőrségen járt. Én természetesen nem kaptam idézést és nem is fogok kapni. Sőt napirendre térek az egész botrány fölött, amely férfiatlan és nevetséges, csak arra volt jó, hogy a nevemet meghurcolja a nyilvánosság előtt. Vegyék tudomásul: válok. Chapman őrnagy azután az éjszaka után, amikor fiával együtt elhagyta a lakásunkat, többször kísérelte meg, hogy az ügyet békésen intézzük el. Járt az édesanyámnál, a rokonaimnál, sőt nálam is, épen tegnap este. De én hajthatatlan va-