Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-25 / 156. szám

574 DELMAGYARORSZÁG 1910 november 27 rut koalíciós napokra emlékező függetlenségi párt. És — igy hirdeti kérem -+- támadni készül. Ez az örök refrén. Már hónapok óta támadni készül és — nem tud. Ami igazán nem szép tőle, szegénytől, mert igy véglegesen nekibúsulhat. Ami pedig ismét csak neki nem használ majd. A békésmegyei orvossztrájk. (Saját tudósítónktól.) Ismeretes, hogy a gyulai kerületi munkásbiztositó-pénztár orvosai — számszerint negyvenketten — sztrájkba léptek mintegy hat hét előtt. Követeléseik az Orvosszövetség által fölállított ismeretes követelések és ezenkívül azt akarják, hogy a pénztár az eddigi összes orvosait tartsa meg Kottái Ármin dr kivételével, aki nem ugrott be az Orvosszövetségnek. A pénztár vezetősége mindent elkövetett a béke létrehozása érdekében, azonban ez a törekvése az orvosok ötös bizottságának merev álláspontja miatt hajótörést szenvedett. Ezért a pénztár vezetősége pályázatot hirdetett a betöltendő orvosi állásokra ós ideiglenesen kisegítő-orvosokkal látja el a pénztári betegeket. Ebben az ügyben most állást foglalt az érdekeltség. Az első érdekeltségi gyűlés szerdán este volt Békéscsabán, a Próféta-vendéglő nagytermében, Wagner József építész elnöklete alatt. A gyűlés termét munkások és munkaadók zsúfolásig megtöltötték. A napirend előadója: Jócsák Kálmán, előadásában kimutatta, hogy az Orvosszövetség ilyen irányú működése ártalmára van az orvosoknak; munkaadóknak és munkásoknak egyaránt. Mert az orvosoknak az az érdekük, hogy állandóan vethessék meg ekszisztenciájuk alapját a pénztári szolgálatban, tisztességes fizetés és nyugdíj mellett. Ezt pedig egyenesen lehetetlenné tenné az Orvosszövetségnek az a törekvése, hogy négy éves szerződós mellett elaprózódjék az orvosi szolgálat. A pénztárnak és a betegeknek érdeke, hogy olyan orvosaik legyenek, akiknek nem mellékes foglalkozás a pénztári foglalkozás, hanem ekszisztenciális érdekeik kívánják meg a beteg rendes ellátását. Ez pedig az Orvosszövetség követelésének megadásával nem érhető el. A munkaadóknak pedig káros az Orvosszövetség Amint e^gy „hamis" hajtást észrevesz, levágja. Es a „valódi" hajtások nőnek és kiterjesztik virágzó ágaikat a napsütésben ; és az asszonyok végiglépkednek egymásután a kerti uton és mindnyájan fölkiáltanak a csodálkozástól a gyönyörű rózsák láttára. Julius van. A kertész nem látható sehol. Nem csikorog már facipője alatt a kerti ut homokja. A következő napon sem mutatkoznak sem ő, sem az ollója. Lakásának ablakai csukva vannak és ahányszor az orvos előtt kinyitják az ajtót, mindig orvosságszag árad ki a lakásból. A kertész betegen fekszik. — Nyert ügyünk van, — ujjongtak föl az elnyomott vad hajtások. — Itt az egyenlőségért való küzdelem órája, küzdhetünk az egyenlőségért kés nélkül. — Ez a boszu órája — felelték a nemes ágak. — Vagy az elégtétel órája, ha ugy tetszik. És a vad hajtások felszökeltek a magasba. Éjjel-nappal munkálkodtak. Fölnyultak, feltörekedtek a levegőbe, egész addig nőttek, mig a „valódi"-aktól elvették a világosságot és maguk fogyasztották el azt, amit az ő fáradhatatlan munkájuk amazoknak szerzett és a kiéheztetésre itélt nemesek mindinkább visszaszorultak. — Le a vérszopókkal, le a kés uralmával! követelése, mert azok teljesítése sürgős járulók-fölemelést vonna maga után, gátolná a rendes és tisztességes betegellátás biztosítását és >gy a munkások elégedetlenségének a fokozását vonná maga után, ez pedig nem válik az ipari termelés előnyére. Különben is a gyulai pénztárnál az orvosi díjazás 1907-ben a bevétel hat ós fél százalékát, 1908-ban huszonnégy százalékát, 1909. évben huszonnyolc százalékát, 1910-ben ugyanennyit tett ki s most a pénztár vezetösége negyvennyolcezer koronát, vagyis a várható bevételek liarminc-harminckót százalékát ajánlotta föl erre a célra s az Orvosszövetség követelésének teljesítése a várható bevételek harmincöt-negyven százalékát emésztené föl. Ha már most ekez vesszük a tisztviselői fizetéseket, a kórházi költséget, a sokszor indokolatlanul fokozott gyógyszerköltséget, akkor a táppénz és szülészeti, halálozási ós fürdősegély teljesen fedezetlenül maradna. Az Orvosszövetség abból a a tévedésből indult ki, hogy nem a pénztári orvosok kérdését, hanem a magyarországi orvos-kérdést akarta megoldatni a munkásbiztositó-pénztárakkal. A kör- és községi orvosok silány fizetését és a silány háziorvosi jövedelmeket a szegény munkások és a még fejlődő ipar által föntartott munkásbiztositó-pénztárakkal akarta pótoltatni. Ezenkívül olyan hatalmi kérdéseket állított föl, amelynek teljesítése esetén a pénztárt teljesen kiszolgáltatnák az orvosoknak. Ezért a következő határozati javaslatot terjeszti be : Mondja ki a Békéscsabán 1910. november 23-án tartott pénztári érdekeltségi gyűlés, hogy az orvosok sztrájkja nem bir azzal az erkölcsi alappal, amelynek révén a közönség szimpátiájára számithatna. Ezért fölszólítja a pénztár igazgatóságát, hogy amennyiben három napon belül a béke a pénztár intenciói szerint helyre nem állana, ugy az orvosi állások véglegeá betöltésével állitsa helyre a normális állapotot. Az országos pénztár igazgatóságát pedig fölszólítja, hogy — amenynyiben a belügyminiszter a községi és körorvosi inkompatibilitás kérdésében az Orvosszövetség és egyes alispánok álláspontjára helyezkedne, — ugy sürgőssen szervezze meg a munkásbiztositó-pénztári körorvosi állásokat olyan díjazással, hogy a kör- és községi orvosok jelenlegi állásukat örömest cseréljék föl a munkásbiztositó-pénztári körorvosi állásokkal. Egy pár hozzászólás után a határozati javaslatot egy szavazat ellenében elfogadták. Ebben az ügyben különben november 25-én Gyulán, 26-án Gyomán s 27-én Orosházán és Szarvason lesz érdekeltségi gyűlés. És a vérszopók táplálék hiányában leromlottak, hiszen maguk nem voltak képesek táplálékot szerezni. Leveleik elszáradtak, megfulasztották őket az erőteljes munkások, bimbóik elhervadtak ós ágaikat ellepték a hernyók, amelyek elpusztították őket, mint a gyermekgyilkos és zsarnok Heródest a tetvek. A csipkebokrok örültek a szabad életnek és befedték magukat egyszerű, de életerős virágokkal, amelyekben megvolt mindaz, ami a többiekből hiányzott. Lakzit öltek a napfényben és a holdvilágon, fogadták a pillangók és Szent János-bogarak látogatásait, midőn egy szép, tündöklő napon a kertész lakásának ablakai kinyíltak, az orvosságszag megszűnt és a homok újból csikorgott a kertész facipői alatt, amint jött — mint mindig — kezében a késsel. — Hah, árulók! — kiáltott föl — boszut álltak, megölték a szegény rózsákat. Éltek az élethez való jogukkal, a maguk kenyerét ették és nem gyilkolták a szegény rózsákat, hanem akaratlanul, vagy talán akarattal halálát okozták a gazdag gyilkosoknak és mindezt a nagy kés nélkül. Igy mormogott a szerencsétlen csipkebokor, amely egyetlen nyisszantás után ismét földalatti börtönében találta magát, ahol csak a kertész legközelebbi betegségére várhat, vagyis, jobban mondva, a kés uralmának megszűntetésére. A képviselőház ülése. — Vita a vallási szakaszról. — (Saját tudós Hőnktől.) Végre egy nap, amikor valamit függetlenségi pártiak javára lehet irni. A polgári pörrendtartás tárgyalásának mai napján ugyanis széleskörű vita indult meg afölött, hogy megkérdezze-e a tanútól a bíró a vallását. A régi gyakorlatnak ebben a kérdésben való ósdisága nyilvánvaló. Az igazságügyi bizottság modernebb, európaibb álláspontra helyezkedett, a régi gyakorlattal szakitani kívánt. Természetes, hogy voltak, akik ál-okok fitogtatásával a reakciós álláspont védelmére siettek. A tervük nem sikerült, mert őszintén, nyiltan és okosan vallott szint Székely Ferenc igazságügyminiszter, vele a munkapárt zöme és három függetlenségi párti képviselő, akiknek szavazatával az igazságügyi bizottságjavaslata értelmében nyert eldöntést az érdekes kérdés. A mai ülésről ez a részletes tudósítás számol be: Berzeviczy Albert elnök negyedtizenegy órakor megnyitja az ülóst. Hitelesitik a mult ülés jegyzőkönyvét. Elnök bemutatja a kérvényeket, majd áttérnek a polgári pörrendtartás reformjának folytatólagos tárgyalására. A szakaszokat egymásután, hozzászólás nélkül szavazzák meg. Egri Béla a 194. §-nál stiláris módosítást ajánl. A Ház a szakaszt a módosítással fogadja el. Jaczkó Pál a 222. §-nál védi az ügyvédeket az ellen a vád ellen, hogy ők húzzák a porokét. A szakasz második pontjához módosítást nyújt be. Váracly Zsigmond nagyjából egyetért az «lőtte szólóval, de azért jobbnak véli a saját módosítását. Székely Ferenc igazságügyminiszter Várady módosítását fogadja el. Pető Sándor az ügyvéd felelősségét szigorítaná inkább. Az egész második pontot elhagyná, mert az alpereseket nem lehet etikára szorítani.__ Barta Ödön: De igen! Tessék csak megbüntetni őket! Pető Sándor hivatkozik arra, hogy a vádlottaknak nem kell vallaniok, az alpereseket pedig meg akarják büntetni, ha a tényállást letagadják. Polónyi Géza: Nagyon helyesen! Pető Sándor: Ha helyes, tessék megszavazni, de képtelenség az alperest hazudozás miatt megbüntetni. Ilyen értelemben módosítást nyújt be. Márkus László Várady módosítását fogadja el. Plósz Sándor előadó Várady módosítását tartja elfogadhatónak, amely Jaczkó gondolatát födi, de jobban van megszövegezve. Jaczkó Pál módosítását visszavonja. A Ház a szakaszt Várady módosításával fogadja el. Cserny Károly a 306. §-nál kifogásolja az igazságügyi bizottságnak azt a módosítását, hogy a tanutói kihallgatása közben a személyazonosság megállapításánál nem kérdezik meg, milyen vallású. Véleménye szerint ennek mélyreható okai vannak. Magyarországon a vallásnak különleges szerepe van s ezért ezt a statisztikából kihagyni nem lehet. Indítványt terjeszt be, hogy a személyazonosság megállapításánál a tanú vallása is megkérdeztessék. Várady Zsigmond szerint a szakasz értelmében a bírónak joga van azt megkérdezni a tanutói, amit akar. A pörrendre nézve ma máisemmi értelme sincs a vallás megkérdezésének. Ő maga kívánná legjobban, hogy a vallás miatt az emberek között különbség ne létezzék. Az igazságügyi bízottság szövegét fogadja el. Sághy Gyula csatlakozik Cserny Károly indítványához. Magyarország még nincs a kultúrának azon a fokán, hogy ilyen kérdést ilyen gyorsan lehessen megoldani. A vallás a személyazonosság megállapításánál igen fontos. Mindenki megmondhatja, hogy milyen vallású, az nem megszégyenítő. Zboray Miklós a vallás megkérdezésének elhagyásában tendenciát lát, mert ha csak a személyazonosság megállapítására kell a vallás megkérdezése, akkor nem kell a régi állapottól eltérni. Győrffy Gyula azt fejtegeti jogi szempontból, hogy a tanú vallásának megkérdezése egyene-