Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-23 / 154. szám

1910 november 19 DELMAGYARORSZÁG 5 hivatalba idéztek és pediglen Krizse József dr kapitány elé. En abban a hitben voltam, hogy Schulhof Jenő szabadkai kereskedő bünügyében tanuképen hallgatnak ki, miért is a polgári rendőr jelenlétében telefonáltam Schulhof Jenőnek és kértem, hogy ő is jöjjön föl velem a városházára. Schulhof az 55-ös bérkocsin jött hozzám s igy mentünk föl a városházára Krizse József dr kapitány hivatalába. Hogy mi történt e hivatalban, bátorkodom erro vonatkozólag az élethűség kedvóért a köztem ós Krizse József között lefolytatott párbeszédeket ide iktatni: Krizse: A férjével jött? Én: Nem, egy Schulhof nevű kereskedővel jöttem, mert azt hiszem, hogy az ő ügyéről lesz szó. Krizse: Nem, egészen más ügyről van szó, Schulhof elmehet. En: Jobb lenne, ha Schulhof itt maradna. Krizse: Szükségtelen, most pedig röviden elmondom, hogy miért van beidézve. Nyolc-tiz vidéki följelentés érkezett mciga ellen, hogy maga titkos kéjelgést folytat és esy kereskedelmi utazó magától betegséget is kapott. Én: Ez rágalom! Ezt megmondom a férjemnek. Krizse: Ne tagadjon, a férjével sein kell ezt tudatni; hanem mondja, mennyit kapott attól az úrtól? Én: üe kapitány ur, én esküszöm, hogy ártatlan vagyok! Krizse : Ki hisz a maga . esküjének ? Hiába tagad, mert bizonyítékok vonnak és amig akad egy olyan ember, aki arra fog megesküdni, hogy magának nem volt viszonya, addig van tiz, aki megesküszik arra, hogy igenis volt viszonya magával. Épen azért újból figyelmeztetem, valljon be mindent, hiszen ez nálam mindennapi eset. Én: De ón ártatlan vagyok! Krizse : Ne beszéljen, hanem menjen a rendőrorvoshoz, vizsgáltassa meg magát, de a férje tudta nélkül. Az orvos vizsgálata lesz az irányadó. Én i A férjemnek erről tudni kell, szólok a cselédnek, hivja a férjem. Krizse: Mégegyszer figyelmeztetem, gondolja meg, mit tesz, ebből nagy baj lehet. Én: Én megyek a férjemet hivatni. Krizse: Hát ha nem fogadja meg az én tanácsomat— most, akkor hivatalos hangon fogok beszólni (Ordít): Ezennel letartóztatom ős három hétre lecsukatóm: most már innen nem mozdul, csak a rendőr orvoshoz mehet. (Kiszól a titkosrendőrnek): Jöjjön be. Nézze, elmegy őnagyságával az orvoshoz. (Hozzám, de Vidára mutatva): Éz úri ember, evvel bátran elmehet, de vizsgálat után vissza kell jönnie, mert le van tartóztatva. (Ezután kocsira ültünk). Én (a kocsishoz): Hajtson haza — a lakásomra. Vida: Nem lehet, hajtson ahová én mondom, a rendőrorvoshoz. Én: Nem, előbb haza, Vida: Minek? Én: Hogy beszélhessek á férjemmel. Vida: Nem lehet, én akkor elveszteném a kenyeremet, (Közben odaértünk az orvoshoz. A szemközt levő ház ablakából két férfi nézett ki.) Én (végső elkeseredésemben): Nem megyeka rendőrorvoshoz. Vida (a kocsishoz): Hajtson vissza a rendőrségre. (A rendőrségen Vida jelenti az ujabb fordulatot a kapitánynak. Én közben szóltam Schulhof nak, hogy menjen a férjemért. A rendőrkapitány pedig balkezemnél fogva berántott a hivatalos helyiségébe és elkezdett kiabálni.) Krizse: Nem megmondtam, hogy nem szabad senkinek sem szólni? Én: De akarom, hogy tudja a férjem is, mert ez rágalom! Krizse: Majd meglátjuk. (Most belép a főkapitány.) Főkapitány: Nos, mi van . . . ? Krizse: Meggondolta a dolgot, hogy nem megy a rendőrorvoshoz. En: Majd ha a férjem itt lesz, megvizsgálhat az orvos. Főkapitány: Nem várunk senkit. Krizse: De már elküldött a férjéért. Főkapitány .- Vida, hivja vissza, akit elküldött a férjéért, ő rá itt nincs szükség. Kr izse: De Schulhof kocsin ment, már mindjárt itt is lesznek. Főkapitány: Akkor biztosan a férje tudtával teszi. Krizse: Miért tette ezt? Nem jobb lett volna titkot tartani? Én : Én tudom, hogy ártatlan vagyok. Krizse: Velem ugyan ezt el nem hiteti. (Jön a férjem.) Krizse (férjemhez): Tessék csak a főkapitányhoz menni. (Férjem, nem tudván miről van szó, mielőtt még szóhoz juthattam volna, elment a főkapitányhoz.) Krizse : Még mindig el lehet ütni a dolgot. (Indul kifelé.) Megyek és valami mást mondok. Én: Azt akarom, hogy a férjem is tudja. Én tiszta vagyok. Tekintetes királyi Ügyészség! Ilyen merényletet egy tisztességes asszony ellen elkövetni, engem személyes szabadságomban megsérteni, csak tudatosan lehet, mert hiszen a szabadkai rendőrség a följelentés hamis voltáról még az ón idéztetésem előtt meggyőződhetett volna, ha a legelemibb gondosság szabályait szem előtt tartotta volna ós minthogy én ezt tűrni hajlandó nem vagyok, a B) alatt igazolt ügyvédem által följelentést teszek Krizse József dr szabadkai rendőrkapitány ellen a Büntetőtörvénykönyv nógyszázhetvenöt.ödik szakaszába ütköző hivatalos hatalommal való visszaélés vétsége miatt, úgyszintén azért, mert engem letartóztatott, a Büntetőtörvónykönyv százlcilencvenharmadik szakaszába ütköző személyes szabadság megsértésének vétsége miatt, továbbá följelentést teszek ugyanezen cselekmények miatt Szalay Mátyás dr szabadkai rendőrfőkapitány, mint tettestárs ellen. Tisztelettel kérem tehát a bűnvádi eljárás folyamatba tótelét, azaz a följelentettek megfenyitósóre a szükséges törvényes intézkedések eszközlését ós egyben tisztelettel kérem a vizsgálat vezetésével a szabadkai központi vizsgálóbírót megbizní. Tanuk: Schulhof Jenő kereskedő, W. M. (a férj), Kovács Anna cseléd, az ötvenötös számú bérkocsis, mindannyian szabadkai lakosok. Tisztelettel W. M.-né. (Teljes név.) (A főkapitány nyilatkozik.) A Bélmagyarország munkatársa telefonon kérdést intézett Szalay Mátyás dr-hoz, Szabadka főkapitányához. — Krizse József dr rendőrkapitány és a főkapitány ur ellen szól a följelentés, — mondottuk. — Én ellenem is ? Ez igazán érthetetlen. — Igaz, hogy férjes úriasszony W. M.-né? — Ez igaz, — mondotta a főkapitány. — De az is igaz, hogy tényleg érkezett följelentés W. M.-né ellen, amelyben megvádolták. Nem is névtelen volt a följelentés. Krizse kapitány ur vezette a nyomozást, aki becitáltatta maga elé az asszonyt. W. M.-né ellen beszüntettük a további eljárást. — Eddig miért nem védekezett nyilvánosan a szabadkai rendőrség? — Mert nem kérdeztek bennünket ós örülök, amiért a Délmagyarország pártatlanul, igazán a valóságnak megfelelőleg akar az egész ügygyei foglalkozni. Megjegyzem, hogy az asszonyra való tekintettel mi nem is hoztuk nyilvánosságra az egész dolgot. — Mégis, mit tud az egészről főkapitány ur? — A részleteket nem tudom, nem is nyilatkozhatom. Krizse rendőrkapitány ellen semmiféle vizsgálatot nem vezetek. Nem felel meg a valóságnak, tudtommal legalább nem, hogy az asszony kihallgatásakor erőszakot használt volna. — Igaz-e, főkapitány ur, — kérdeztük, — hogy néhány héttel ezelőtt egy polgári család leánygyermeke öngyilkossá lett, meg is halt azért, mert ugyanígy, ahogy most az uríasszonyt, őt is meghurcolta a rendőrség? — Az igaz, hogy a leány öngyilkossá lett és meghalt, de az nem ilyen nő volt . . . ismert leány . . . máskor is volt dolga a rendőrséggel .. . nem a rendőrségi kihallgatás és a rendőrorvosi vizsgálat miatt kereste az a halált. Az ügyészség a rendőrség eljárását a leány ügyében korrektnek, helyesnek találta. — Más megjegyzése nincs a főkapitány urnák? — Igazán nincs. • Eddig a szabadkai főkapitány nyilatkozata. Ennyi elég. Az ügynek úgyis ki kell derülni a törvényszék előtt, ahol tárgyalni fogják majd azt, hogy mi is törtónt tulajdonkópen a szabadkai rendőrség előtt?! Tolstoj temetése. —- Pihen a halott Jasznaja-Poljanában. — (Saját tudósítónktól.) Hatalmasan, impozánsan bontakozik ki Oroszország és az egész világ részvéte ós a gyász mozgalma a halott Tolstoj körül. A költő holttestét tegnap délután bebalzsamozták, ami három óra hosszat tartott. A bebalzsamozás előtt a család érzékenyen elbúcsúzott a halottól, akinek az arcvonásai semmí változást nem mutatnak. Halotti maszkot Bjepin festőművész készített. A bebalzsamozás után aranyveretü koporsóban helyezték el Tolstojt, kezében rózsaszálat tartott. Astopovoba valóságos zarándoklás indult meg, a költő hivei, tisztelői, barátai és az újságírók beláthatatlan tömegekben gyülekeznek. Megállapították, hogy tegnap kétszázezer ember érkezett Astopovoba. Tolstoj hült tetemeit hat órakor szállították a vasúthoz. Az utcák tömve voltak, a sokaság néma áhítattal, levett kalappal nézte a gyászmenet elvonulását, Diákok, katonák, veteránok gyászhimnuszt énekeltek. Hetedfél órakor érkezett a menet a pályaudvarhoz, ahonnan különvonat vitte haza, Jasznaja-Poljanába, a halottat. Pétervár, november 22. Az egyetemi hallgatóság gyászünnepet rendezett, amely véres eseményekre vezetett. A gyászbeszédek és az ünnepi mise után vagy háromezer diák a szent szinódus elé vonult, hogy tüntessen. Az utcákat katonaság tartotta megszállva, mert a hatóság tartott a tüntetéstől. A rendőrség és a katonaság több helyen összeütközött a diáksággal s harminc diákot letartóztattak. Attak közben sok sebesülés törtónt, Odessza, november 22. A rendőrség a legnagyobb erőszakossággal lépett föl a Tolstojért tervezett gyászünnep ellen. A főkapitány betiltotta az ünnepet, mire a diákság tüntetett. A rendőrség kivonult és a színház előtt összetűzött a tömeggel. Száz diákot fogdostak össze a rendőrök ós többen megsebesültek. Pétervár, november 22. A gyásztól teljesen lesújtott özvegy grófné egy percre sem távozott férje koporsója mellől s kétségbeesése leírhatatlan. Az orvosok attól tartanak, hogy a grófné meg fog őrülni. A pályaudvar kápolnájában az istentisztelet idején tegnap kétszer elájult. Pétervár, november 22. A belügyminiszter a cárnak Írásban jelentést tett Tolstoj haláláról s II. Miklós a jelentésre sajátkezűleg a következő megjegyzést irta : „Szívből sajnálom a nagy író halálát, ak' tehetségének fénykorában alkotásaiban az orosz élet dicsteljes éveinek hazafias típusait megtestesítette. Isten legyen neki kegye0 bírája!" Ez a magasztaló írás nagy feltűnést keltett, mert általános kíváncsisággal lesték, milyen lesz a cár magatartása a zsarnokuralom ostorozójának halála alkalmával. Pétervár, november 22. A duma rendkívüli ülést hívott össze Tolstoi halála alkalmából s az elnök megínditó beszédben parentálta el a nagy orosz lángelmét. Emlékét a jegyzőkönyvben örökítették meg. Astopovo, november 22. Azt a házat, melyben Tolstoj meghalt, a Rjezan-Urul-vasut igazgatóságának intézkedésére lakói elhagyták. A házat muzeummá fogják átváltoztatni és emléktáblával jelölik meg. Pétervár, november 22. Zafnyekából jelentik: Ma reggel nyolc órakor érkezett a zafnyekai állomásra az a különvonat, amely Tolstoj holttestét szállította. Parasztokból álló óriási tömeg várta a vonatot, melynek megérkezése után a koporsót a kupéból kiemelték. Zafnyekából aztán megindult a hatalmas embertömegből álló gyászmenet Jasznaja-Poljana felé. A koporsó után parasztok mentek zárt sorfalakban. Fehér vászonszalagokkal volt elborítva a koporsó. A szalagokon ez a fölírás állott: „Nikolajevics Leó, az árván maradt parasztság mindenkoron emlékezni fog jóságodra." Közvetlenül a koporsót vivő kocsi után négy