Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-23 / 154. szám

1910 I. évfolyam, 154. szám Szerda, november 23 DÉLMAGflRORSZAG ISspontl izerkesztóség is kiadóhivatal Szeged, f ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: ELOFIZETESI AR VIDÉKÉN: 9 TELEPON-SZAHs ca Korona-utca 15. szám a I (gftz ívre . R 24'— félévre . .. K 12-— egén évre . R 2V— félévre . . . K 14'- SzerhesztSség 835 q Kiadóhivatal SH ladapesti szerkesztőség « kiadóhivatal IV., I negyedévre. R 6-— egy hónapra K V— negyedévre. K V— egy hónapra R 2'40 Interurbán 835 o Városház-utca 3. szám cn £ Egyea szám ára 10 fillér Egyes szám ára 10 fillér £ Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—19 A munka megindult. Az ügyek jól mennek. A legutóbbi események után ajóhiszemü aggodalmaskodók és a rosszhiszemű konkolyhintők egyformán meggyőződhettek róla, hogy milyen téves és kicsinyes szempontú itélet és mennyire hiu remény a kormányzati és parlamenti munka megzavarására számitani. A képviselőház már rövid vita után általánosságban elfogadta a polgári pörrendtartásról szóló törvényjavaslatot. Az elfogadás szavazással történt, de a szavazás egyhangú volt! Tizenöt év óta nem volt rá példa, hogy a Ház akarata ilyen egyértelműséggel, mondhatni ünnepélyességgel nyilatkozott volna meg egy törvényalkotás mellett. Ez a valósággal tüntető határozat elismerés volt a kormány iránt, mely e javaslat tető alá hozását a legsürgetőbb föladatának ismerte és méltó kifejezője az ország kívánságának, mely apró, kontroverz kérdések háttérbe szorításával magát a törvényalkotást várja és sürgeti. A másik följegyzésre méltó esemény, hogy a képviselőház pénzügyi bizottsága tegnap egy nap alatt végzett a pénzügyi fölhatalmazás javaslatával. A pénzügyi bizottság a Háznak legnagyobb bizottsága, valósággal kis parlament. Az ellenzéki pártok a negyven éves alRorate. Irta Ábrányi Emil. A tizedik kupica anizettnél széles tenyerével lecsapott a kerek márványasztalra, hogy az összes snapszos pohárkák rezegve táncolni kezdtek és rekedtes hangon fölkiáltott : — Fantázia minden ! . . . Mondom százszor és ezerszer: fantázia minden! Lehet, hogy van az univerzumban rnég bolondabb csillag is a földnél, de szent igaz, hogy itt, ezen a világon, fantázia minden ! — Dehogy is fantázia, Dömök bácsi ! Hát a gőz, a lokomotív, a vasút? — Szamarak vagytok, ha nem látjátok be, hogy az ember, amióta történetet csinál, fantáziából él ... ós fantázián nyugodott minden nagy emberi intézmény 1 — Hát a nehézkedés törvénye ! Darwin és Edison ! A villamos találmányok ! Nem egy pár okos emberről van szó, hanem a milliókról, a száz milliókról, az ezer milliókról! . . . Zeiisz, akinek Görögországban aranyszobrokat állítottak, Jupiter, akinek Rómában mesés drágaságu templomokat építettek, nem fantázia? Az Olimp, mint istenek székhelye, nem fantázia? Pán, a nagy Pán, aki élteti az egész természetet, nem fantázia? Az egész mithológiai trupp, amiben ezer esztendőkig vakon hitt sok száz millió görög, nem fantázia? A hellén és római állam inithológíai isteneken nyugodott, mint szilárd alapon. De mivel a mithosz merő képzelődés, mi volt hát ez a szilárd alap ? Fantázia, semmi egyéb ! — Ha szorosan vesszük . . . — Hogy vegyem, ha nem szorosan? . . . Szókratészt halálra ítélték, mert a mitholókotmányos gyakorlat szerint bizalmi kérdést látnak abban, hogy megszavazzák-e az indemnitást vagy sem. De az a mód, amelylyel az ellenzék szónokai ezt az elvi álláspontot jelezték, két dologról tett tanúságot. A Ház minden oldalán érzik, hogy az ország a parlamenttől végre alkotásokat vár és nem meddő vitákat. Ez az egyik. Az ország ügyei és a parlament vezetése pedig olyan kézben van, mely ennek a várakozásnak meg is akar, meg is tud felelni. Ez a másik. Ha volt még valakiben kétség, hogy az országkormányzatban a terv és céltudatos nyugalom és biztosság, a parlamentben pedig az alkotóképesség helyreállt, hát ezt a kétséget alaposan és végérvényesen eloszlatták mostan. A pénzügyi bizottság vitájának voltak érdekes mozzanatai. Mi sem jellemzőbb, minthogy az ellenzék két kiválóbb tagja: Apponyi Albert gróf és Földes Béla vetették föl azt az eszmét, hogy a költségvetés tárgyalási módját reformálni kell, mert az örökösen ismétlődő törvényenkivüli állapotok rendkívül súlyosan érintik az ország gazdasági és szociális érdekeit és alkotmányjogi szempontból is nagyon veszedelmesek. Azt az eszmét és azt a fölfogást, mely ebben megnyilatkozott, ugy a giai bandát kinevette. Hát talán ártatlan | volt ez a fantázia? Nem öltek a nevében hivatalosan embert, még pedig olyan lángeszű embert, mint Szókratész? Nem kényszeritettek mindenkit a törvény erejével, hogy ezt a hazug fantáziát ugy tiszteljék, mint a legfőbb, legszentebb igazságot? . . . Hát a germánok istene, YVotan, nem fantázia? Thór, vagy Trim, a kalapácsos isten, nem fantázia? És a walkürök, akik a Walhallába nyargalnak az elesettek lelkeivel, nem gyerekes képzelődés ? Az! És mégis hosszú századokon át ez a fantázia uralkodott a germánok, a skandinávok egész világán. Ez volt a vallás, az állam ! Ez a képzelődés volt az igazságok igazsága ! . . . — Végre is . . . — Végre is mi a Mózes genezise, ha nem fantázia? Az agyagból gyúrt Ádám, a bordából fabrikált Éva, a lángpalossal kergetődző kérub, a fehérszakállú isten, aki Ábrahámot személyes vizittel tünteti ki és Mózest — miután táblákat irt a számára — sajátkezüleg temeti el a hegytetőn, mint egy öreg sirásó, nem fantázia mindez ? És Józsiié, aki megállítja a napot ... és a cethal, aki a tengerbe dobott Jónást bekapja, mint egy apportáló vadászeb és három nap nuilva sértetlenül kiköpi, hogy tovább prédikáljon, nem fantázia mindez? És nem ezen a fantázián nyugodott az egész zsidó állam? És nem hivatkoznak az ó-szövetségre most is százmilliók olyan szörnyű komolysággal, mint a hármasszövetségre a mi diplomatáink? — A kegyelet szempontjából . . . — Nem akarom sérteni senkinek a kegyeletét. Én csak azt bizonyítom, hogy az I emberek általában szamarak és fantázia minminiszterelnök, mint a pénzügyminiszter teljes elismeréssel ós köszönettel honorálta. Hogy a költségvetési tárgyalások mai módja, ugy, amint ezt a házszabályok és a negyven éves gyakorlat megállapítják, mily rengeteg időpazarlással jár, tulnyomórészében mennyire meddők az ország érdekei szempontjából, ez már régi megállapítás. De hogy ellenzéki részről sürgetik ezt a reformot, hogy ezeken a padokon ismerték föl az eksz-leksz fegyverének veszedélmességét, ez olyan csalhatatlan jele a parlamenti viszonyokban beálló egészséges fordulatnak, melynek jelentőségét nem lehet eléggé nagyra becsülni. Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök és Lukács László pénzügyminiszter teljes sikerrel erőtlenitették meg azokat a kifogásokat, amelyek a pénzügyi bizottság vitájának folyamán egyébként fölmerültek. A kormány igazán szigorán ragaszkodik ahoz az elhatározásához, hogy a parlament büdzséjogát tiszteletben tartja. Hogy ezidén mégis négy hónapos indemnitire van szükség, ezért igazán csak a körülményeket lehet okolni. A pénzügyminiszter, amikor ezt megállapította, nem ment bele annak kutatásába, hogy a körülmények előidézésének viszont kik az okai. Azzal úgyis tisztában van den! A kereszténység lényege gyönyörű, Jézus jelleme csodálatos... de az immaculata koncepció, a jászolhoz siető bárom király, a vezető csillag (tudjuk, hogy minden planéta egy-egy óriás világ, megtömve a maga teremtményeivel) nem fantázia ? Lázár, a már rothadó Lázár, aki egy szóra engedelmesen föltámad és nyugodtan folytatja polgári foglalkozását —: nem fantázia? Az evangélium, ahol ezek a szép legendák primitiv módon el vannak mesélve s aminek az igazságára száz és százmillió ember esküszik —: nem fantázia ? — Dömök bácsi, a kupicák nagyon szaporodnak! . . . — Bánom is én! Mi vitte a kereszteseket Jeruzsálembe? Nem a fantázia? Nem fantázia volt-e az, amin századokig veszekedtek a Szent Cipriánok, Szent Polikárpok, Akvinói Szent Tamások? Nem fantasztikus szőrszálhasogatás az egyházatyák minden polémikus fejtegetése? Á gnosztikusok és mannichéusok képtelen reformjai? A pelágián tévtan, a nestoriánus tévtan, a monofiziták tévtana és a monoteleták tévtana? És az a tömérdek végzés, amit a különböző egyetemes zsinatok hoztak az eretnekek ellen? A pokol, a purgatórium, a menyország —: nem fantázia ? Szent Bertalan éjjelén nem a teológusok fantáziája miatt pusztult el százezernél több férfi és vászoncseléd? Maga Luther, a nagy reformátor, a tudomány szempontjából micsoda? P]gykorlátolt agyú bibliás álmodozó, aki naiv hittel esküszik a halász-evangélisták meséire és tintatartókat vagdos az ördög lejéhez! Még Kálvin se más, csak egy hidegebb fajtájú fantaszta! . . . A harminc éves háború elpusztította fél Európát vallásos fantáziá-