Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-19 / 151. szám

506 BÉLMAGYARORSZÁG 1910 november 18 tartja álláspontját, de akit meggyőző­dése arra indit, minden bántó konzek­vencia nélkül leszavazhatja. Ennél a javaslatnál nem egy paragrafus a fon­tos, hanem az egész nagy törvényal­kotás. És a nemzeti munkapártnak nem az a föladata, hogy egyes, egyéb­ként bármily jelentős részletkérdések­ben a pártfegyelem igáját éreztesse tag­jaival, hanem hogy megvalósítsa pro­gramját és föladatát. A nemzeti munkapártnak a nemzet azért adott többséget, hogy megszilár­dítsa és megerősítse a hatvanhetes köz­jogi alapot, azok után a káotikus álla­potok után, melyekbe ez áz alap és az ország kormányzása került. A másik nagy hivatása pedig, hogy helyreállítsa, föntartsa és biztosítsa az ország nor­mális kormányzását. Evvel a két nagy céllal szemben minden egyé,b kérdés­nek csak másodrangú szerep jut. A kormánynak és elsősorban a minisz­terelnöknek a föladata ugy vezetni a pártot és a parlamentet, hogy ezt a föladatot teljesíthesse. Semmi sem volna végzetesebb, mint kisebb-nagyobb rész­letkérdésekkel, mások érzékenységének még fölöslegesebb érintésével ezeket a nagy célokat háttérbe szorítani. A miniszterelnök állásfoglalásában bölcseség nyilatkozik meg és erő : a kormányférfiui és a pártvezér céltuda­tos, meg nem ingatható ereje. Az uj fiumei kormányzó. A hivatalos lap pénteki száma ezt a királyi kéziratot közli: „Magyar miniszterelnökömnek magyar kereskedelemügyi miniszteremmel egyetértő­leg tett előterjesztésére Wickenburg István gróf fiumei és magyar-horvát tengerparti kormányzó-helyettest fiumei és magyar-hor­vát tengerparti kormányzóvá kinevezem s ezen minőségében a tengerészeti hatóság elnökségét is reá ruházom. Kelt Bécsben, 1910. évi november 13-án. Ferenc József s. k., Khuen-Héderváry Károly gróf s. k,, Hie­ronymi Károly s. k." A kormány igen nagy gondot vetett el ezzel a kinevezéssel. Amikor a Khuen-kormányt ki­— Előbb meg szeretném őket csókolni. — Félek, hogy fölébreszted. — Nem, nem baj. Kiderült, hogy legidősebb gyermekünk nem aludt, mindent hallott s mindent meg­értett. Pedig még csak kilenc éves volt,. de már mindent megértett. Mélységes, komoly pillantással fogadott. — Fogsz magaddal puskát vinni ? — kér­dezte komolyan s elgondolkozva. — Hogyne. — Ott van a kályha mögött. — Honnan tudod? No, csókolj meg. Ugy-e, nem fogsz elfelejteni? Rövid ingecskéjében fölugrott s erősen megölelt. Karjai oly forrók, puhák és lágyak voltak. Megsimogattam a haját s csókot nyomtam meleg arcocskájára. — Meg fognak ölni? — sugá a fülembe. — Nem. Vissza fogok jönni. De miért nem sirt, holott azelőtt mindig sírt, ha eltávoztam hazulról. Ót is megha­totta volna a dolog ? Ki tudja! Hiszen annyi borzasztóság történt azokban a nagy na­pokban! Mégegyszer végigjártattam tekintetemet a falakon, a kenyéren, a gyertyán s meg­szorítottam a feleségem kezét. — No, viszontlátásra! — Viszontlátásra. Ez volt az egész. Mentem. A lépcsőn sötét volt. Körülvéve a homálytól s a vastag fa­laktól, tapogatózva kerestem a lépcső fokát 6 éreztem, hogy az az uj, az az ismeretlen, az örömteljes valami, amelynek elébe men­tem, roppant fenséges, mindent lenyűgöző érzéssel töltött el. nevezték, Teleki Sándor grófot kombinálták erre az állásra, de nem tudtak vele megállapodni, mivel ez a díszes állás, reprezentációs költségei­vel, igen nagy áldozatokat igényel. Azonkívül a politikai helyzet is igen bonyolult Fiúméban és főképen ez a szempont vezette a * kormányt, amikor Wickenburg István gróf kormányzó­helyettes kinevezésére tett előterjesztést a ki_ rálynál. Ugyanis Wickenburg gróf nagyon jói ismeri a fiumei viszonyokat ós a kormány reméli, hogy a legnagyobb tűzben is sikerrel megállja a helyét. Japán Dreadnoiiglit-hajó. Londonból jelentik: Egy itteni lap értesülése szerint a japán kormány tegnap egy londoni cégnél több mint huszonhétezer tonnás Dreadnought­hajót rendelt meg. A képviselőház ölése. — A polgári pörrendtartás. — (Saját tudósítónktól.) Ha Polónyi Géza komoly és számbavehető politikus volna, azt mondhatnók, hogy Polónyi napja volt ma. Kétszer is hosszasan beszélt az eksz­miniszter és mindakét alkalommal kilógott a lóláb, az az erős szereplési viszketeg, amely csúfos bukása óta egyre üzi-hajtja a függetlenségi párt volt oszlopos tagját és büszkeségét. Hogy Polónyit mai beszéde ismét minden szabadelvű és komoly polgári program esküdt ellenségének állította be, az csak természetes. Ha ez ad valami neve­zetességet- a mai ülésnek, annyit elmond­hatunk róla. Többet nem. Részletes tudósításunk igy számol be a mai ülésről: Elnök: Berzeviczy Albert. Jegyzők: Budnyánssky György, Mihályi Péter, Zlinszky István. A mult ülés jegyzökönyvének hitelesítése után elnök jelenti, hogy a miniszterelnök átirata szerint Wickenburg István grófot fiumei kor­mányzóvá nevezte ki. (Éljenzés.) Napirend előtt Kelemen Samu szólal föl és szerdai beszédének azt a passzusát magyarázza, amelyben azt mondta, hogy a kereskedelmi és váltótörvényszéken törtónt kinevezések azt az impressziót keltik, mintha Arany János „Csa­ládi kör"-ét látná az ember. Kijelenti, hogy ezt csak tréfásan mondta, amit a Ház derültsége is jelzett, továbbá az is, hogy a kinevezés később történt, mint az az egyik képviselőre nézve kellemes lehetett volna. (Polónyi leleplez.) Polónyi Géza reflektál Kelemen Samu sza­vaira s különösnek tartja, hogy most, harmad­félév után, vonják felelősségre egy kinevezésért. De megfelel a támadásokra: az a kínevezés nem lehetett családi jellegű, mert ő nem volt miniszter, mikor az megtörtént. — A budapesti kereskedelmi és váltótörvény­szék élén kiváló ember állott, aki érdemes volt a nagyrabecsülésre, de adminisztratív ügyekben szükség volt olyan vezetőre, aki eze­ket is rendezni tudja. A váltótörvényszéken, különösen a cégjegyzés terén, hallatlan vissza­élések voltak. A cégjegyzések valósággal üzlet­szerüleg kezeltettek. így volt egy bíró, akinek nevét minden budapesti ügyvéd ismeri s aki, amint állást foglalt egyik vagy másik fél javára, azonnal fölkereste ennek ügyvédjét és kölcsön, meg előleg cimén vette igénybe szívességét. (Zaj.) Fölkiáltások: így beszól egy volt igazságügy­miniszter! (Mozgás.) Polónyi Géza: Tudja minden ügyvéd, hogy kicsoda ez a bíró. (Zaj.) Most már nyugalomba vonult és én abszolúte nem számitok arra, hogy az illető megnevezésével magam ítélkez­zem egy volt bíró fölött. Ezek az indokok vol­tak azok, melyek engem arra bírtak, hogy az V. kerületi járásbíróság nagytehetségű vezető­jét, kiváló adminisztrátort, állítsam a váltótör­vónyszék élére. Az illető még soros is volt, tehát nem lehet semmi különös ebben a kine­vezésben. Kelemen Samu tiltakozik az ellen, hogy ő személyében meghurcolt volna egy köztiszte­letben álló birót, ö csak a jogászi értékéről nyilatkozott és amit erről mondott, azt fönn is tartja. Hivatkozik arra, hogy a Jogász­Egyesületben, mely az ország legkiválóbb jogi testülete, egyértelmüleg gyakoroltak elitélő véleményt Boronkay fölött. Ő csak szerény visszhangja volt az ott kialakult Ítéletnek. Bi­zonyítani kívánja . . . Szmrecsányi György: Ez nem személyes kér­dés. (Zaj.) Az elnök figyelmezteti a szónokot, hogy ne lépje tul a személyes kérdés határát. Fölkiáltások a jobboldalról: Halljuk, halljuk! Csak folytassa! Kelemen kijelenti, hogy csak véleményét akarta föntartani és ezzel be is fejezi fölszóla­lását. (Mozgás a néppárton.) (A polgári pörrendtartás.) Szabó István (gazdapárti): A javaslatnak azt az intencióját, hogy a szóbeliség a pörrendtar­tásban kiterjesztessék, a nép érdekében föl­tótlenül üdvösnek tartja. Az ügyvéd-képviselők ezért nem támogatják a javaslatnak ezt az in­tézkedését, mert hiszen ők meg akarnak élni. (Derültség.) A birói illetékesség ügyét nem tartja megállapítottnak a törvényjavaslatban. Legfontosabb azonban a könyvkivonatok ille­tékességére vonatkozó paragrafus, amelynek a javaslatban foglalt alakja felel meg a nép ér­dekeinek. Elmond egy esetet, hogy egy tisz­tességtelen ügynök hogyan csapott be egy csa­ládot varrógéppel. Az ilyen tisztességtelen ke­reskedelem ellen szükség van arra, hogy a szegény nép a maga lakóhelyén, az általa is­mert bíróságnál pörölhessen. Pöntartja a tör­vényjavaslat e részének eredeti formáját. Saj­nálja, hogy itt 'osztályérdekeket hoznak szóba, mert itt nincs agrár-érdekről és merkantil­érdekről szó, itt a szegény népről és az igaz­ságról van szó. (Zajos helyeslés és taps.) Akik a népet óvni akarják, el is fogadják a javasla­tot, mert itt csak a tisztességtelen kereske­delemről van szó. (Helyeslés.) Az igazságügy­miniszterhez fordul, akiről tudja, hogy egy olyan egyesülésnek volt tagja, melynek célja a nép fölvilágosítása és segítése. Épen ezért el­várja, hogy a miniszter is az eredeti javaslat mellett foglal állást. Előre jelzi, hogy e szakasz­nál névszerinti szavazást fognak kérni, hogy a nép láthassa, kik az ő igazi képviselői. (Helyes­lés és taps.) (Polónyi megint szerepel.) Polónyi Géza: A törvényjavaslat azért rend­kívüli fontosságú, mert igen nagy kihatás­sal van a jövőre, amennyiben a jogegységet kívánja megállapítani. A javaslat szerinte a függetlenségi párt sok évtizedes küzdelmeinek eredménye. Egy hang jobbról: Miért nem csinálta meg? Polónyi Géza: Ha a képviselő ur mindazt meg tudná csinálni, amit a függetlenségi párt megcsinált, akkor nagyrabecsülném, mint az olyan embert, aki többet tud alkotni annál, amennyire az emberi erő képesít. Darvai Fülöp: A magyar jogászság csi­nálta ! Polónyi Géza: Azt igyekszik bizonyítani, hogy a munkapárt következetlenül járt el a javaslattal szemben, amennyiben — némely ér­tekezlet után — azt igyekszik kitessékelni a pártból, aki a miniszteri javaslat mellett fog­lalt állást. Maga a miniszter is olybá tűnik föl, mintha nem a maga javaslata mellett fog­lalna állást, hanem azok mellett, akik ellenzik, (Zaj. Ellentmondások.) Fölkiáltások jobbról: Ezt nem mondta! Ne csavarjon! Elnök (csönget). Polónyi Géza: Maradjon az igazságügyminisz­ter ur a javaslat eredeti szövegezésénél és n& forduljon afelé az irányzat és mozgalom felé, amelynek Sándor Pál és Vázsonyi Vilmos % mesterei, főmesterei és nagymesterei . . , Egy hang balról: Várady Zsigmond dr. Polónyi Géza: A Szent László-páholyt nem akarom említeni! (Zaj.) Rátér a javaslat rész­leteinek méltatására, főleg annak Horvátország­gal való viszonyunkat érintő részeire. Kérdést intéz a miniszterhez, mi a véleménye afelől, hogy a pörrendtartás nemcsak a törvényalko­tás, hanem a végrehajtás jogát is Horvát­országra ruházza s ezzel egyszersmindenkorra egy jogot ragad ki Magyarország kezéből. Do kérdezi, meg van-e védve a jogegység akkor, ha Fiúméban és Horvátországban horvát nyel­ven ítélnek magyar állampolgárok fölött? Szukics Dezső: Miniszter korában miért nem vette észre? (Zaj a jobboldalon.) Elnök (csönget): Szukics képviselő urat figyelmeztetem, ne zavarja a szónokot. Az elnöki széket Návay Lajos foglalja el. Polónyi Géza : A horvát kérdés mellett fon­tos Fiume ügye is. A fiumei járásbíróság külön­leges intézkedés alatt áll, melyet az 1871-iki miniszteri rendelet határoz meg. Eszerint Fiu-<

Next

/
Thumbnails
Contents